Nefelejcs-ház: demensotthon és közösségi ház – Vadányi Zita diplomaterve

A Medgyaszay István által tervezett, 1922-ben épült gyöngyösi Rusz-ház már hosszú idő óta áll üresen, állapota romlik. Vadányi Zita diplomamunkájában az épület még menthető részeinek felújításával és kortárs kiegészítésével foglalkozott; az új funkció idősek és fiatalok együttlakását biztosító otthon és közösségi ház. 

Téma

A diplomamunkám a Lakó Tanszék Szociális Műhelyének mottójára, az Együttélésre készült. A témafelvetés egy olyan modellt vázol fel, amelyben egymással együttműködve, egymást kiegészítve lakhat együtt idős és fiatal közösség, egy lehetséges megoldást kínálva ezzel a pályakezdők lakhatási kihívásaira, csökkentve az idősek társadalmi elszigetelődését és erősítve a nemzedékek közti szociális kapcsolatot.

A témán belül engem az a kérdés foglalkoztatott leginkább, hogy milyen lehetőségei vannak az önmagukat elsősorban szellemi korlátaik miatt ellátni képtelen időseknek és családjuknak – hogyan épülhet fel egy ideális, kisebb léptékű, önfenntartó közösség, amelybe egy demenciával élő integrálódhat, illetve milyen kapcsolódási lehetőségeket generálhat egy idősnapközi, közösségi ház és otthon együttese.

Helyszín

A helyszín Gyöngyös történeti belvárosában, műemléki – emlékekben és kötődésekben gazdag –, jól megközelíthető, tömegközlekedéssel elérhető, de alapvetően csendes környezetben helyezkedik el. A telek kétfelől feltárható, a beépítés pedig egy belső, védett kertet ölel körbe – tehát idősfoglalkoztatáshoz, gondozáshoz kifejezetten ideális.

A jelenleg a telken álló, műemléki védettségű, eredetileg családi villaépület Medgyaszay István tervei alapján épült 1922-ben, Rusz Jakab bornagykereskedő megbízásából. A ház földszintje és tetőtere szolgált a család otthonaként, a nagy belmagasságú pincében pedig a melléképületben feldolgozott mustot és bort tárolták. 1952-ben államosították, katonai kórházként, majd fül-orr-gégészeti osztályként működött, ekkor nagyobb mértékben átalakították az eredeti térrendszerét és jelentősen átépítették az udvar felőli homlokzatot.

A ház összességében nincs jó állapotban: a melléképületek elsősorban statikai állapotuk miatt bontandók, a villaépület tartószerkezetei azonban alapvetően nem károsodtak, tehát van egy jó alapunk és vannak menthető értékeink, amelyeket nemcsak érdemes, de lehetséges is felújítani, illetve helyreállítani.

Program

Az új program képlete így a következő: a földszint – elsősorban a demenciával élők sajátos térérzékelése miatt –, az időseké, az emelet/tetőtér a fiataloké, mindennek a legfőbb szervező ereje pedig a kert, amely mint egy állandó viszonyítási pont van jelen, hogy segítse mind a térbeli, mind az időbeli tájékozódást.

A Rusz-ház ezután napközi otthonként működhet, míg az elbontott melléképületek helyén épülő új szárnyban a demenciával élők szobái és közösségi terei kaphatnak helyet, a kettő közti kapcsolatot pedig az eredeti tervek és a megmaradt töredékek alapján helyreállított fedett-nyitott tornác jelenti. Az új szárnyba egyfős, utcára néző szobák kerültek saját fürdőhelyiségekkel és egy állandó, direkt vizuális kertkapcsolattal bíró közlekedő térrel a napközi otthon felé, minél nagyobb fokú önállóságra ösztönözve ezzel a bentlakókat, egyben lehetőséget adva és biztatva őket arra, hogy állapotuknak megfelelő mértékben bekapcsolódjanak a közösség életébe.

A Rusz-ház emeletén a meglévő tetőszerkezethez igazodva kaphatnak helyet az idősek ellátásában és a ház fenntartásában segédkezők lakószobái, közös használatú konyha és nappali térrel, illetve megépülhet az eredeti tervekben szereplő, de építettői igények szerint már meg nem valósult tetőterasz faragott fa korlátoszlopaival; az új szárnyban pedig lehetőség van magasabb komfortú lakások kialakítására.

Anyag és szerkezet

Az anyagok és szerkezetek kiválasztása két alapvető szempont alapján történt. Az egyik, hogy a ház, az idősek és a demenciával élők mindennapjait segítendő, legyen minél józanabb és következetesebb, egyben könnyen belakható és szerethető; a másik, hogy finom, mégis őszinte módon illeszkedjen a meglévő épülethez. Így készültek az új, utcai szárny tervei hagyományos falas-vázas rendszerrel, az összekötő szárnyé pedig – a visszaállított terasz mintegy folytatásaként – könnyűszerkezettel. A homlokzatra átszellőztetett fa burkolat került, áttört mintázatával visszaidézve a Rusz-ház finom részletképzéseit.

Együttélés

A tervezés során két generáció, egyben két különböző korú épület együttélésére kerestem lehetséges utat. A célom az volt, hogy mind funkcionálisan, mind formailag egy olyan választ adjak, amelyben az új egy előre tekintő, ha úgy tetszik, kortárs arcot képvisel, ugyanakkor kellő tisztelettel idomul a régihez, igyekszik megérteni és kiegészíteni azt.

Vadányi Zita

Szerk.: Winkler Márk