Kiharapás – Gyümölcsfeldolgozó Nyíradonyban

Az Ekler Építész Stúdió által tervezett gyümölcsfeldolgozó a Debrecen melletti Nyíradony közelében épült. A hatalmas, fekete épületszoborról, amely a földből kikandikáló, kíváncsi állathoz vagy egy megfeneklett űrhajóhoz hasonlít leginkább, kevesen gondolnák, hogy valójában ipari funkciót rejt. 

Eredetileg ligetes erdőbe terveztük a gyümölcsfeldolgozót, vadon nőtt, tőről hajtott akácosba. Az épület alakja a fákéhoz kapcsolódott. Az épület függőleges falai és íves konzoljai a törzsekkel és a lombkoronákkal társultak léptékükkel, kontúrjaikkal.

Majd mindnyájunknak egy alma kontúrjából képzett logó lapul a zsebében, a világ leggazdagabb vállalatának trédmárkjaként. Az alma kontúrja ki van harapva. A „ki van harapva" kifejezés építészek generációin át öröklődő bevett szakkifejezés, pontosabban a szakmai szleng része. „Kiharaptam ennek a tömegnek (egy háznak) a sarkát." Így szokták mondani, mert gondolatban valóban így is cselekednek. Egy jó nagy háznak a sarkát egy jó nagy harapással valóban eltávolítják, gondolatban. És talán el is fogyasztják, metaforaként. A léptékváltás abszurditása miatt ugyanis ez csak fejben történhet, azaz metaforaként. Mégis nagyszerű újdonságok születhetnek belőle adott esetben. Bár nem mindegy, hogy ez a nagyítással járó formaátvitel milyen alakzattal és milyen mondandóval operál. Eredményezhet tartalmatlan pózolást, de szülhet remekművet is. Mindenesetre rizikóval jár. Magyarán kísérlet mindig. Történhet baleset.

Mire épülni kezdett az épület, új telket kapott, kikerült a szomszédos mezőre, a nagy semmibe. Alakja így viszonylatok nélkül, magányos szoborként érvényesül már. Az egybelátható látvány által, meglepő módon a belső elrendezéséből eredő funkcionális viszonylatok kezdenek dominálni. Mindenkit érdekelni kezd, hogy mi van benne, művelődési ház, vagy múzeum? Így fák nélkül maga az épület jobban leírja rendeltetésének a logikáját, érthetővé válik, ahogy a termelési folyamat az egész alakját determinálja. Kiderült például, hogy nem volt haszontalan ötlet a feldolgozó üzem két végén a hatalmas konzolos ívekkel próbálkozni; nemcsak esővédett rakódó tereket kínálnak, hanem árnyékos és szellős teret is parkoláshoz, kint tartózkodáshoz, tekintve, hogy egyetlen fa sem került most így az épület közelébe.

Első ránézésre érthetővé válik, hogy a végeken felmagasodó kétféle épülettömeg miért lejt az épület közepe felé, és hatol egymásba egy alacsony vápát képezve. Nyilvánvaló, hogy a hátsó, két szárnyra bomló konzolos rész a berakodásé, amely alatt részben egy hatalmas hűtőraktárba, részben közvetlenül a feldolgozáshoz pakolják be az érkező gyümölcs szállítmányokat. (A konzol-szerkezetek fönt a hűtőgépeket rejtik.) Innen kezdve a gyümölcsök mosása, aprítása zajlik, majd zúzás és préselés következik egészen a ház közepéig. Ennek során egyre kisebb méretűvé, folyékonnyá lesz a feldolgozott anyag, és a ház is egyre alacsonyabb lesz, képletesen összepréselődik.

Innen kezdve aztán újra magasodni kezd a ház belül és kívül is. A csomagolás és raktározás következik, majd a kiszállítás, a legmagasabb részt képződő méretes íves konzol alatt. A konzolban magában az irodák találhatók, kényelmes feljáróval, széles kilátással a telep bejárata felé. (Komplexebb megoldásnak tűnik ez így, mint az ipari üzemeknél megszokott, ahol egy szerelt csarnok elé berakodós előtetőket, meg csinos főnöki irodarészt biggyesztenek általában.)

Mondanom sem kell, hogy a fizikai dolgozók bejárata és a szociális helyiségek az épület derekánál találhatóak, középen, onnan érik el legkönnyebben a tennivalóikat mindkét irányban.

Ekler Dezső



Szerk.: Winkler Márk