A Szentháromság tér régi-új tornyai 

"Ezúttal a Fellner-épület jellegzetes tornyaival foglalkozunk, mert nem csak bennünk merült fel a kérdés: valóban az eredeti tornyokat látjuk-e majd a beruházás végén? A két torony alul betonból, felül pedig acélból készült merevítő váza áttörtebb kialakítású toronysisakokat sugall, mint ami az archív felvételeken látható." Pleskovics Viola írása.

A rekonstrukció jelenlegi fázisában már szépen kirajzolódik az egykori Magyar Királyi Pénzügyminisztérium Szentháromság téri épületegyüttesének eredeti tömegalakítása, és a rizalit két tornyának tartószerkezete is a helyére került. A főhomlokzat mögött húzódó térsorok helyreállításáról korábban Baliga Kornéllal és Dr. Lukács Zsófiával készítettünk interjút, a Fortuna-udvar modern beépítésének látványterveit pedig tavaly februárban ismertettük az Építészfórumon. Ezúttal a Fellner-épület jellegzetes tornyaival foglalkozunk, mert nem csak bennünk merült fel a kérdés: valóban az eredeti tornyokat látjuk-e majd a beruházás végén? A két torony alul betonból, felül pedig acélból készült merevítő váza áttörtebb kialakítású toronysisakokat sugall, mint ami az archív felvételeken látható, ráadásul a szerkezetek felső egységeinek mintázata és aránya sem tűnik a régi neogótikus kőcsipke pontos lenyomatának. Ennek okairól, hátteréről kérdeztük a rekonstrukciót lebonyolító PM-TÉR6 Nonprofit Kft. szakembereit.

Az épület viszonylag gazdagon dokumentált, ez többek között A Magyar Királyi Pénzügyminisztérium Palotája című, Fellner Sándor által jegyzett albumnak is köszönhető. (Magyar Királyi Állami Nyomda, 1908.) Amennyiben összehasonlítjuk e korabeli fotókat az építész eredetileg engedélyezésre beadott terveivel, feltűnhet, hogy a kivitelezés során több változtatás is történt. Fellner 1901-re készült el a tervekkel, amelyeket a Fővárosi Közmunkák Tanácsa még ugyanezen év nyarán engedélyezett is, ám az építkezés folyamán – többek között – a tornyok terveit is módosították. Ezek egyébként – különösen a korai rajzokon – nagyon emlékeztettek a bécsi Maria am Gestade templom gótikus tornyára.¹

A jelenleg zajló rekonstrukciót alapos kutatómunka előzte meg, építészek és építészettörténészek együttműködésével gyűlt össze elegendő információ ahhoz, hogy megtudjuk miért is módosult a koncepció. A fennmaradt építési dokumentumokból az derült ki, hogy a tornyok megváltoztatásának pénzügyi, műszaki és a határidővel kapcsolatos okai is voltak. Az utóbbit támasztja alá, hogy az épületegyüttes hátsó szárnyai már elkészültek, a minisztérium dolgozói elkezdték birtokba venni az irodákat, miközben a Szentháromság téri épületrészen még javában folyt a munka. Az is dokumentált, hogy a díszes homlokzat sürgető befejezéséhez és a sisakok mérműves díszítéséhez eredetileg puha mészkövet terveztek felhasználni. Később aztán az időtállóbb kemény mészkő mellett döntöttek, de mivel annak faragása nehezebb, időigényesebb és költségesebb, a struktúra középső része végül egyszerűbb, zárt lett.

Fellner historizáló építész volt, aki a Pénzügyminisztérium palotája előtt is tervezett már neogótikus épületeket (pl.: Vasvári Pál utcai zsinagóga, Frankel Leó úti imaház), azonban ezek homlokzatain többnyire csak síkszerű díszítésekben nyilvánult meg a gótika formavilága. A szóban forgó tornyok viszont önhordó, faragott szerkezetek voltak, amelyek méretezésében kevesebb gyakorlattal rendelkezett.

Arról nem is beszélve, hogy a kő, mint építőanyag sajátos tulajdonságait, egy adott kőfajta alakíthatóságát, és az abból készülő konstrukció statikai korlátait leginkább a kőfaragó mesterek ismerik, ezért a végső forma mindig az ő kezük között születik meg. Tehát a megvalósult állapot valószínűleg akkor sem egyezett volna meg mindenben az 1901-es rajzokkal, ha a terveket nem módosítják utólag.

 A tornyok rekonstrukciós tervezésének története is több fejezetre tagolódik, és talán nem tanulság nélküli röviden áttekinteni a tervek „evolúcióját". Bár a szakemberek az egész épület vonatkozásában a Fellner-féle engedélyezési tervekből indultak ki, hamar arra jutottak, hogy a megépült, fotókkal jól dokumentált struktúrát sem lehet figyelmen kívül hagyni, már csak azért sem, mert ennek egy része fizikailag fennmaradt.

Az engedélyezési fázisban egy épület terve a mai viszonyok között is kevésbé kidolgozott, a részletek vonatkozásában inkább víziónak tekinthető, amit azután a kiviteli- és a gyártmánytervezés során finomítanak. Különösen igaz ez a kőfaragványokra, mert bár a kivitelezők technológiai felszereltsége, eszközkészlete fejlettebb a 100 évvel ezelőttinél, továbbá bizonyos problémák kezelése, mint például a fagyzugok elleni védelem ma hangsúlyosabb, a választott anyag tulajdonságai változatlanul meghatározóak.

A végül 2021-ben elkészült kiviteli terveken már a kőfaragási szempontok és napjaink előírásai alapján kismértékben módosított forma látható, ahol az alsó rész a vakablakok révén tömörebb, a középső és felső rész pedig valamivel masszívabb, vélhetően időtállóbb kialakítású, de még így is jóval közelebb van Fellner eredeti rajzaihoz, mint a fotókról ismert, jó száz évvel ezelőtt megépített változat.

A rekonstrukció hitelessége bizonyos határokon belül többféle módon biztosítható, és más projektek esetében sem szokatlan az ortodoxiától való eltérés, hiszen, ha elegendő dokumentációs forrás is áll rendelkezésre, az épület környezete, statikája, a szakági kutatások eredményei és megállapításai az adott helyszínen már teljesen mások lehetnek a 21. században.  Így például a Münchner Residenz Cuvilliés-színházának visszaépítése (eredeti részletekkel) nagyon precízen megtörtént csak éppen teljesen más épületszárnyba, mint ahol az eredetileg állt az együttesen belül. A nürnbergi Pellerhaus esete azért nagyon érdekes, mert ott eleve kőfaragók indítványozták a felújítást, ők is készítették elő a terveket, és bele is kalkulálták a technikai kihívásokat, ám az új emeletek homlokzata mögött a térsorok már nem voltak megvalósíthatók, és a tetőidomok eredeti kialakítása, burkolata, vízköpői sem épültek végül precízen újra. A visszaépített oromfal mögötti tetőtömeg kialakítás még a jövő zenéje, ahol szintén lehet számítani némi változtatásra, hiszen a beépítést meghatározó szomszéd épületek nincsenek meg, és a reneszánsz esetlegességet is korrigálni kell majd az újkori szabályozási és biztonsági követelmények miatt.

A Pénzügyminisztérium esetéhez viszont talán közelebbi párhuzam a párizsi Notre-Dame Eugene Viollet-le-Duc kúp alakú huszártornyának tervezett rekonstrukciója. A hírek szerint ez a jövőben más anyagból épülhet meg a környezetszennyező ólom helyett, ráadásul az új torony esetében a legmodernebb szabályozásoknak, tűzvédelmi előírásoknak is meg kell majd felelni, ezáltal pedig kérdéses, hogy az új matériával mennyire tudnak majd teljesen 1:1-arányokat és megoldásokat eszközölni, némi változtatás tehát biztosan történik majd.

A szakági tervezők meglátásait követve a Pénzügyminisztérium tornyai végső formájukban tehát némileg eltérnek a jövőben mind az 1901-es rajzoktól, mind pedig a megvalósult állapottól. Ugyanakkor elmondható, hogy így sikerül majd közelebb jutni Fellner Sándor eredetileg megálmodott elképzeléséhez.
 

Pleskovics Viola
 

1 Prakfalvi, Endre: A Magyar Királyi Pénzügyminisztérium egykori palotája a budai várban, In: Művészettörténeti Értesítő, 2016/2., 306.p.