építészet : környezet : innováció

A Budavári Helyőrségi Főtemplom újjáépítési terve

építész:  Balázs Mihály

A Budavári Helyőrségi Főtemplom újjáépítési terve
A Budavári Helyőrségi Főtemplom újjáépítési terve

építész:  Balázs Mihály

A terv elvi alapvetése

A templom szellemi és anyagi történelmi rétegekre épül. Múlt, jelen, jövő természetes egységét, szüntelen folytonosságát hangsúlyozza. Az idea állandóságot, a töretlen hitet jelképező torony őrzése és továbbépítése. A középkor biztos hitén alapuló, meggyötört, de méltóságában meg nem alázott ötvenméteres építmény közelségében a teljes értelmű arányosságra törekvés az egyetlen lehetséges cél.

A terv a torony rekonstrukciója mellett a bazilikális templomtípus hierarchikus, differenciált térstruktúráját idézi, ugyanakkor attól formai szempontból eltér. Magán viseli az ezredforduló világának építészeti jegyeit, de lelkületében, tereinek szerkesztésében a hagyományokon alapuló építmény kíván lenni. A lényeg állandó, a forma változó.  A terv lényegében három fő részre bontható, melyek közül az első és legfontosabb a toronytörzs és a déli kápolna középkori maradványainak teljes konzerválása, felújítása. A második rész a talajban lévő alapfalak megőrzése, a harmadik maga az új épület.

Romok, faragott kőmaradványok bemutatása

A térszín alatti romok bemutatására, a szentélyben műkőből készült gótikus ablakrekonstrukció megtartására ésszerű keretek között nincs lehetőség. Az egyes építési periódusok vetületét a templom új padozatának rajzolatával kívánjuk bemutatni oly módon, hogy az egyes periódusok azonos minőségű, de eltérő felületi megdolgozású kő burkolatot kapnak. A középkori déli kapu maradványainak bemutatását a padozatba beépítendő üvegfödémen át tervezzük.

A korábbi periódusokból megmaradt több száz faragott kőtöredék egyedi kiállításra nem alkalmas, elhelyezése és bemutatása azonban szükséges. A Kapisztrán teret közvetlenül határoló, a múzeum részét képező vastag téglafal a terv szerint egyben lapidárium. A fal belső homlokzatának megfelelő kialakítása a kövek tárolását, a későbbi hozzáfárás lehetőségét biztosítani tudja.

 

A Budavári Helyőrségi Főtemplom újjáépítési terve
 
 

Anyagok, szerkezetek

A templom szerkezetei hagyományos, de korszerű technológiával előállított anyagokból készülnek.
Alapozás: a meglévő alapfalmaradványok közötti puha földrétegek eltávolításával, majd kő anyaggal való kifalazással készül. Az így kialakuló kőlemez alap a történelmi korok rétegződését mutatva is egységes, monolit szerkezetet képez.

Falak: anyaga kisméretű égetett agyag tégla. A ma szokásos vasbeton szerkezetek szerepét falkötő vasak veszik át. A téglafalban lévő nagyobb méretű nyílások (1,5 m fölött) áthidalása ragasztott fa, a kisebb nyílások egyenes boltozatokkal készülnek.

Födémek: a közbülső födémek acélgerendák közötti téglaboltozatok, a zárófödémek csapolt fa gerenda szerkezetűek.

Tetőszerkezet: anyaga ragasztott fa (vörösfenyő), mérnöki jellegű szerkezet.

Tető héjazatok: égetett agyag cserép, a téglahomlokzat anyagával azonos színű. A cserépfedés kiegészítő fémlemez szerkezetei, a tér felőli oldalhajó fedése előpatinázott vörösrézlemez.

Hőszigetelés: parafa. Az oldalfalak homogén tégla falak 51-250 cm változó vastagságúak, kiegészítő hőszigetelés nélkül.

Külső és belső homlokzati falfelületek: vakolatlan tégla. A tér felőli emlékfal (lapidárium) vakolt, anyagában színezett. Színe tarrakotta (a tégla felületéhez hasonló).

Padlóburkolatok: a templomtérben és a vizes helyiségekben különböző színű és mintázatú hazai kő lapok, a múzeum emeleti szintjén, az orgonakarzaton és a szolgálati lakások szobáiban keményfa padló (tölgy).
Nyílászárók: egyedi kialakítású fa ajtók és ablakok, a szükséges esetekben hőszigetelő üvegezéssel, a déli oldalon a homlokzat síkjában lévő fa spaletta árnyékolókkal.

 

A Budavári Helyőrségi Főtemplom újjáépítési terve

 

A templom történetének rövid áttekintése

A Mária Magdolna templom Buda legrégibb egyházi intézményei közé tartozik. Eredete a város tatárjárás utáni alapításához kötődik.

Az első templom: a 13. sz. közepétől  a 14. sz. közepéig
Maradványait 1958-65 között régészeti ásatás tárta fel. A 13. sz. közepén épült egyhajós templom szentélye egyenes záródású volt, a templombelsőben háromnyílásos karzat maradványait találták meg. A templom nyugati kapuja fölött torony emelkedett, melynek sarkait átlós irányú támpillérek támasztották.

A gótikus templom: a 14. sz. közepétől 1541-ig
A magyar lakosság számának növekedésével és az egyházközség fokozatos önállósodásával egyidőben, a 14.-15.században a templom épülete is teljesen megújult. Az átalakítás feltehetően a szentély átépítésével kezdődött, majd az új, immár háromhajós templomtér (két periódusban történő) emelésével folytatódott. A ma is álló gótikus torony, előcsarnokkal, déli és északi kápolnákkal a 15. sz. második felében épült, ezzel be is fejeződött a középkori templom kiépülése.

Török időszak: 154l-től 1686-ig
A város török kézre kerülése, 1541 után a templom egy ideig  még a keresztények használatában állt (a magyarok plébániatemploma volt). A 15. 16.század fordulója táján a törökök elvették és dzsámivá alakították.

A ferences korszak: 1686-tól 1786-ig
Buda 1686. évi visszafoglalása során a gótikus templom súlyosan megsérült. A Budára visszatérő ferences szerzetesek előbb két új kápolnát építettek a torony északi és déli oldalához, majd a gótikus romok elbontása után 1717-ben megkezdték új templomuk építését, barokk stílusban. A munkálatokat 1740-re fejezték be. 1752-ben a szentély északi oldalán kápolnával bővült. A 18. sz. második felében alakították ki a templom kriptáját.

A templom bezárása: 1786-1817
II. József szerzetesrendeket megszüntető rendeletei következtében a templomot exszekrálták, majd bezárták.

A Helyőrségi templom: 1817 - 1945
1817-ben a templomot katonai istentiszteletek céljára adták át. Ettől kezdve kisebb megszakítással helyőrségi templomként működött. 1792-ben, amikor a templomot királykoronázás céljára szemelték ki, díszes copf stílusú előcsarnokkal bővítették. Ez után jelentősebb átépítéseket csak a torony sisakján végeztek, de ott több alkalommal is. Az 1820-as években a barokk hagyma alakú sisakot harang alakúra cserélték. 1893-ban ismét új sisakot kapott a torony, melyhez 1904-ben oroszos hagymavégződést illesztettek. Az első világháború után létrejött önálló római katolikus tábori püspökség a templom belsejének berendezését jelentősen gazdagította.

Mária Magdolna torony: 1945-től 1999-ig
1945-ben, Budapest ostrománál a templom komoly sérüléseket szenvedett. A Tábori Püspökség és a Honvédelmi Minisztérium egyaránt a templom újjáépítését szorgalmazta. A Műemlékek Országos Bizottsága felmérte a romos templom állapotát, melynek alapján 1946-ban Lux Kálmán elkészítette a felújítási terveket. A helyreállítás meg is kezdődött, a változó politikai helyzet azonban már nem tette lehetővé annak befejezését. A műemlékvédelmi szempontokat csupán a torony esetében sikerült érvényre juttatni, a templom egyéb részeit elbontották. A torony külső helyreállítása 1952-ben készült el. 1961-63 között a toronybelsőt, az oldalkápolnákat és az előcsarnokot állították helyre, megépítették a külső csigalépcső-tornyot. A romterület mai képe a 80-as években alakult ki: a gótikus templom alapfalait az eredeti járószint fölé mintegy egy méterrel felmagasították, egyben eltemetve a barokk falmaradványokat. A szentély dél-keleti oldalán egy gótikus ablak rekonstrukcióját építették meg.

1999-ben a Honvédelmi Minisztrérium Kollégiuma a Millenium megünneplésére programot fogadott el, melynek kiemelkedően fontos része a Budavári Helyőrségi Főtemplom újjáépítése.

vélemény írásához jelentkezzen be »