építészet : környezet : innováció

Újra ülésezett a Hauszmann Bizottság

Másodjára ült össze a budai Várnegyed jövőjével kapcsolatos döntések szakmai megalapozására hivatott Hauszmann Bizottság. A Várkert Bazárban tartott ülés előtt L. Simon László államtitkár beszélt a sajtónak annak a közel 8 milliárd forintnak a sorsáról, amit a közeljövőben a Várra költ a kormányzat. Kelecsényi Kristóf beszámolója.

A Nemzeti Hauszmann Terv Társadalmi Testületének második ülésére 34, különféle szakterületekről érkezett szakember és döntéshozó volt hivatalos. „Ha már nem lesz bent a sajtó, akkor várható érdemi vita” – vezette fel igen őszinte szavakkal a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára a napirendet. Csak sajnálhatjuk épp ezért, hogy ezúttal is zárt ajtók mögött zajlott le a téma legnagyobb szakértőinek bizonyára tanulságos párbeszéde. Így nemigen lehet másról beszámolni, mint amit L. Simon úr elmondott.

A bizottság több fővel is bővült a korábbi üléshez képest, így bekerült soraiba Dr. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, valamint a meghívottak között szerepelt Kun Szabó István is, a Honvédelmi Minisztérium (HM) társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára. Utóbbi jelenlétét L. Simon azzal indokolta, hogy „olyan elképzeléseink is vannak, amelyek a HM nélkül nem valósíthatóak meg”, erre azonban csak az ülés nem nyilvános szakaszában tértek vissza.

A Nemzeti Hauszmann Terv Társadalmi Testület második ülésének résztvevői

Meghívottak:

Dr. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke [nem volt jelen]
Dr. Lázár János, Miniszterelnökségetvezető miniszter [nem volt jelen]
L. Simon László, Miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára
Rogán Antal, az Országgyűlés Fidesz-frakciójának vezetője [nem volt jelen]
Kun Szabó István, Honvédelmi Minisztérium, társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár
Dr. Puskás Imre, Miniszterelnökség, kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár
Sárváry István, Miniszterelnökség, kiemelt kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár
Füleky Zsolt, Miniszterelnökség, építészeti és építésügyi helyettes államtitkár
Benkőné Kiss Zsuzsanna, Miniszterelnökség, Parlamenti Államtitkárság, Kulturális Örökségvédelemért Felelős Helyettes Államtitkárság, Kulturális Örökségvédelmi Főosztályvezető

Tagok:

Alföldy Gábor, tájépítész, kerttörténész, a Forster Központ történeti kertek főfelügyelője
Dr. Benkő Elek, régész, MTA Bölcsészettudományi Központ, Régészeti Intézet igazgatója
Dr. Buzinkay Géza, Budai Várbarátok Körének elnöke
Csány Éva, főépítész, Budavári Önkormányzat
Csomay Zsófia, építész, a CET Budapest Építéstervezési Kft. vezető munkatársa, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója
Dévényi Tamás, Ybl Miklós-díjas építész, belsőépítész, a Várkert Bazár rekonstrukciójának belsőépítésze
Eltér István, alelnök, Magyar Építész Kamara
Dr. Farbaky Péter, főigazgató, Budapesti Történeti Múzeum
Győr Attila, művészettörténész, a Forster Központ tudományos főosztályvezetője
Dr. Hamza Gábor, magyar jogtudós, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja
Dr. Hanák Gábor, történész, dokumentumfilm-rendező
Dr. Hermann Róbert, a Hadtörténeti Múzeum igazgatója, történész, publicista, egyetemi tanár, a Károli Gáspár Református Egyetem Történettudományi Intézetének vezetője
Dr. Hoppál Péter, kultúráért felelős államtitkár
PhD Krähling János, tanszékvezető, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építészmérnöki Kar, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék
Dr. Lővei Pál, művészettörténész, az MTA doktora, az MTA Bölcsészettudományi Központ Művészettörténeti Intézetének főmunkatársa
Matus István, építész, Budapest VI. kerületének, Terézvárosnak főépítésze
Dr. Nagy Gábor Tamás, polgármester, Budavári Önkormányzat
Pottyondy Péter, Ybl-díjas építész, a Várkert Bazár vezető tervezője
Potzner Ferenc, Ybl-díjas építész, művészettörténész, a Várkert Bazár vezető tervezője
Dr. Puczkó László, okleveles közgazdász, turisztikai szakértő, főiskolai intézetvezető
Dr. Rostás Péter, közgazdász, művészettörténész, a BTM főigazgató-helyettese, enteriőr és bútortörténész, műemléki felújítások belsőépítészeti tanácsadója
Sághi Attila, a Forster Központ elnöke
Dr. Saly Noémi, történész, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum főmuzeológusa
Dr. Sasvári Attila, Sasvári Ügyvédi Iroda, irodavezető
Sáros László György, a Magyar Építőművészek Szövetsége elnöke
Dr. Schneller István, építész, a műszaki tudományok kandidátusa, egyetemi tanár, az MTA Településtudományi Albizottságának tagja
Sebő Ferenc, építész, népzenekutató, a Hagyományok Háza szakmai igazgatója
Dr. Sisa József, művészettörténész, egyetemi tanár, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Sulyok Miklós, művészettörténész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja
Tima Zoltán, Ybl-díjas építészmérnök, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja
Török Ferenc, Ybl-díjas építész, nyugalmazott egyetemi tanár, a Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia világi elnöke
Varga-Ötvös Béla, közgazdász, városfejlesztő, az ÉrtékTérkép Gazdasági Tervező és Tanácsadó Kft. Ügyvezetője
Dr. Végh András, főmuzeológus-főtanácsos, a BTM kőtári gyűjteményvezetője
Dr. Zoboki Gábor, Ybl-díjas, Pro Architektúra díjas építész

Sejtésünk szerint a Honvédelmi Minisztériumnak potenciálisan három helyen lehet szerepe. A Kapisztrán téren található Mária Magdolna-templomot viszonylag mérsékelt II. világháborús sérülései ellenére az ’50-es években tornya kivételével lebontották. A templom ezt megelőzően a 19. század első évtizedeitől fogva helyőrségi istentiszteleti helyként szolgált. Ebből kiindulva 1999-ben a HM Kollégiuma a Millennium megünneplésére programot fogadott el, melynek része lett volna a templom újjáépítése, amelyre Balázs Mihály építész terveket is készített.

A másik lehetőség, hogy a volt Honvéd Főparancsnokság és Honvédelmi Minisztérium tavaly helyreállított, igazán kikristályosodott funkcióval viszont nem rendelkező épületére, esetlegesen annak további fejlesztésére jelentkezett be a honvédelmi tárca egy ötlettel.

A harmadik, talán legvalószínűbb eshetőség pedig az, hogy a már kormányhatározatban is nevesített, újjáépülő Hauszmann-féle lovarda és főőrség leendő programjába kívánják bevonni a katonai hagyományokat is ápoló honvédséget.

A Lovarda épülete 1905 körül, forrás: fortepan

Kiderült az is, hogy a legutóbbi ülés óta több államtitkárság személyi állománya is szűk körű munkacsoportokban dolgozik a döntéseket előkészítő anyagokon, amelyeket az ülés nem nyilvános részén tártak a szakértők elé. Hogy ezeknek a szűk körű munkacsoportoknak kik a tagjai, az nem derült ki, az viszont igen, hogy az ülés zárt részén Potzner Ferenc, a KÖZTI Ybl-díjas építésze, a Várkert Bazár egyik felelős tervezője is ismertetett egy koncepciót.

Az államtitkár ezt követően felsorolta a Palotára és környezetére rendelkezésre álló forrásokat, illetve azokat a kormánydöntéseket, amelyek ezt az összesen majdnem 8 milliárd forintnyi összeget biztosítják. A régóta húzódó Krisztinaváros felőli mélygarázs építésének befejezése idén decemberig megtörténik, erre 1,3 milliárd forintot biztosított a kormány. A mélygarázs tetején, eredeti helyén felépülő, 1944-45-ben megsérült és 1954-ben lebontott lovarda újjáépítésére 2 milliárd forint áll rendelkezésre, és ez a tervek szerint 2016 végére fog elkészülni, könnyűszerkezetes formában.

A Főőrség épülete 1940 körül, forrás: fortepan

Az idén januárban megjelent újabb kormányhatározat (1066/2015.) további célokat fogalmazott meg. A részben kibontott szárazárok felett 1971-ig (!) szinte sértetlen és használatban lévő, szintén Hauszmann Alajos által tervezett Főőrségi épület, valamint a mellette lévő, a vár körüli teraszok szintjét az alacsonyabban fekvő, újjáépítendő lovardával összekötő úgynevezett Stöckl-lépcső újraépítését. „Amennyiben rekonstruálunk épületeket, az csakis kizárólag a hauszmanni állapotokhoz igazodhat” – tette hozzá L. Simon. A lépcső kapcsán hangsúlyozta, hogy arra elsősorban azért van szükség, hogy egy újabb gyalogos megközelítési irányt nyithassanak meg. Erre idén 2,2, jövőre pedig 1,3 milliárd forintot biztosít a kormány, és a szándék itt is az, hogy 2016 végére a lovardával együtt ezek átadhatóak legyenek az ide látogatóknak.

Ezeken túl 317,5 millió forintot kap (1067/2015. korm. hat.) a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma fejlesztésre. L. Simon elmondása szerint erre azért van szükség, mert a BTM Vármúzeumába tervezett egyik beavatkozás miatt némely anyagokat oda kell majd átszállítani, és ezeknek az elhelyezési feltételét meg kell teremteni. Ez a beavatkozás a Szent István-terem rekonstrukciója.

A Szent István terem 1910 körül, forrás: képeslap, a szerző gyűjteménye

Szakmai körökben egy idő óta rebesgetik, hogy ezt a termet lehetne úgymond próbaként, elsőként rekonstruálni, lemérendő azt, hogy mire vagyunk képesek ma. Nem csak technikailag, hanem abban az értelemben, hogy fotók és részlegesen fennmaradt tervek, valamint néhány eredeti töredék alapján milyen végeredményt lehet elérni. Ha tehát ez valóra válik, az egy vitán felül állóan okos döntés és még a hauszmanni palota bárminemű rekonstrukciójának ellenzői sem igen vitathatják, hogy egy múzeumi térben, akár a palota történetét bemutató kiállítás installációjaként helye lehetne az épület falai között. (A terem néhány berendezési tárgya ma is látható a BTM kiállításán, az egykori Zsolnay-kandalló mintadarabjai pedig Pécsen.)

A Szent István terem viszont pont egy olyan a homlokzati szakasz mögött található, amelyet radikálisan átépítettek az 1949-1985 közötti munkálatok során: megváltoztatták az ablakok kiosztását és nagyságát a Krisztinavárosi-szárnyat (F-épület) a déli palotarésszel (E-épület) összekötő nyaktagon. Az átépítés miértjére eddig nem derített fényt a kutatás, ugyanakkor kétségtelenül szerencsétlen, hogy a barokk homlokzat osztását és logikáját vitték át egy olyan részre, amely a 19-20. század fordulóján épült. A terem rekonstrukciójának feltétele lenne tehát ennek a homlokzati résznek a visszaalakítása is.

A Szent István teremhez kapcsolódó homlokzati szakasz állapota 1945 után, forrás: facebook / Egy a nemzet csoport

Erről azonban ismereteink szerint döntés még nem született. További 400 millió áll viszont rendelkezésre a Táncsics-börtönnel és az Erdélyi bástyával kapcsolatos munkákra, így a március 16-án, azaz jövő hétfőn kezdődő kutatásra, így a feltételezett korai királyi székhely, a Kammerhof maradványainak feltárására is. L. Simon elárulta azt is, hogy a börtön épületében alakítanak ki majd egy látogatóközpontot, ahol a budavári beruházásokkal kapcsolatos társadalmi párbeszédnek is helyet akarnak biztosítani, azon túl, hogy a feltárásokból származó anyagot itt állítanák ki először.

Az államtitkár beszámolt arról is, hogy szeretnének egy olyan „mozgalmat indítani”, amely a Budáról elszármazott, elvitt, elkerült műtárgyak, bútorok visszaadásáról, felajánlásáról, vissza-ajándékozásáról szólna, minthogy világossá vált a számukra, hogy „nagyon sok minden van, akár a lakosságnál, akár közintézményeknél”. Ezekre a további feladatokra 1,5 milliárdos forrás áll rendelkezésre a Nemzeti Hauszmann Terv előkészítésére szánt pénzből.

A Lovarda (bal), a Főőrség (közép) és a Stöck-lépcső (jobb-közép) 1910 körül, forrás: fortepan

Elhangzott az is, hogy szándékukban áll kiírni egy fiatal építészeknek, egyetemistáknak szóló ötletpályázatot a várbéli palotanegyed, vagyis a Dísz tértől délre álló területek üres telkeinek jövőjével kapcsolatosan. „Ez is azt a célt szolgálja, hogy az egész kérdést társadalmasítsuk. Hogy megkérdezzünk egy olyan korosztályt, amelyik azokkal a vitákkal és traumákkal nem terheltek” mint az idősebb generációk.

L. Simon reagált az OSA-ban megrendezett Álljon meg a menet! című kiállítás megnyitóján elhangzott és azóta a Magyar Narancsban is megjelent szövegre, Rév István élesen kritikus írására is: „vannak, akik szerint szégyenteljes dolog, hogy fel akarjuk újítani a Várat”. A legtöbbet kritizált állami reprezentációs célokra való igénybevétellel kapcsolatban két komoly érvet is felhozott. „Én továbbra is fenntartom azt, hogy egy olyan országban, mint a mienk, ahol az egyik legnagyobb reprezentatív terem a Parlamentben a Vadász terem, ahova, ha egy nagyobb külföldi delegációt beterelünk, úgy állunk ott, mint a heringek, ott nem szégyen reprezentatív térként használni a Palota tereit, ahogy azt teszik egyébként máshol is Európában.”.

Érvelését továbbá az 1047/2004-es kormányhatározat (a Budai Vár újjáépítésének befejezéséről) felolvasásával támasztotta alá, amely még a Medgyessy-kormány ideje alatt született, és amelyben szintén szerepel kormányzati és állami reprezentációs célú épületek létesítése a várban. „Mindezt csak azért idéztem, mert láthatólag nem csak a mi kormányunkat foglalkoztatta a vár. Az előző, szocialista kormányzat is azt gondolta, hogy legitim dolog az állami reprezentáció itt” – tette hozzá.

A vár nyugati oldala 1945 után, forrás: fortepan

L. Simon további részleteket is elárult a kormány jelenlegi szándékairól. „Abba az irányba szeretnénk elmenni, hogy a budai vár palotájában a kulturális funkciók kapjanak központi szerepet. Azzal a javaslattal jöttünk a bizottság elé, hogy az épületet 98%-ban kulturális célokra javasoljuk felújítani.” – szögezte le. A hiányzó 2%-ról mindössze annyi derült ki, hogy a ma még a Nemzeti Galéria által használt három északi épületrész (A-,B- és C-épület) visszaállítandó régi tereit időről időre az állam is használná, de egyébként a látogatók által bejárható, megtekinthető terek lennének ezek is.

A javaslatból annyi derült még ki, hogy egy új, zöldmezős beruházásként megvalósuló Országos Széchenyi Könyvtárat szeretnének építeni, viszont az így üresen maradó F-épületbe is kiállítóterek kerülnének. L. Simon ezzel összefüggésben, minthogy a kormányzói rezidencia és hivatal ebben az épületrészben működött a két világháború közt, azt is leszögezte, hogy „eszünk ágában sincsen a Horthy Miklós által használt tereket újra állami reprezentációs térként használni.”

A Főőrség épülete az Oroszlános-kapu előtt, forrás: fortepan

Hogy milyen kulturális intézmény, múzeum kerülne ide, arra nem derült fény. Kézenfekvő lehetne akár a Magyar Nemzeti Galéria átköltöztetése, de mint azt tudjuk, annak már a Városligetbe tervezett, sokat vitatott múzeumi negyedben van helye, jóllehet még a tervezők kiválasztása sem történt meg az MNG és a Ludwig Múzeum közös épületére. Az újabb tervpályázatnak áprilisra várható az eredménye. A sajtó-nyilvános rész zárásaként Bognár Gábor, a miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért felelős főosztályán dolgozó művészettörténész foglalta össze a palota és környezete 1945 utáni történetét.

Amellett, hogy örömteli, hogy ezúttal nem csak egy rövid megnyitóbeszéd erejéig vehetett részt a sajtó a bizottság ülésén, legközelebb már azzal lennénk csak igazán elégedettek, ha az „érdemi vitáról” is tudósíthatnánk, vagy legalább valamiféle információt kaphatnánk. A sokszor elhangzott társadalmi nyilvánosság garantálásának ugyanis ez is a része volna. Azt, hogy vita van, kár rejtegetni, mert ettől csak a fél-információkból és folyosói pletykákból táplálkozó, a nagyobb nyilvánosság előtt zajló viták csúsznak el a királykoronázásokról és a Horthy-restaurációról szóló színtisztán politikai színezetű vagdalkozások irányába.

Kelecsényi Kristóf

 

3 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »