A Debreceni Egyetem új diákszállója
Tervezők: Bán Ferenc, László Zoltán és Tisza András (A Stúdió ´90)
Kedden Magyar Bálint oktatási miniszter felavatta a Debreceni Egyetem 942 férőhelyes új diákszállóját, a Campus Hotelt. Az első, PPP-konstrukcióban megvalósult magyarországi diákszálló az ország legkorszerűbb - bowlingpályával, fitnessteremmel, szaunával, postával, mosodával és minden szobában internet-hozzáféréssel ellátott - diákszállója. A mintegy bruttó négymilliárd forintból felépült szállóban egy szoba ára havonta 10-20.000 forint. A szálló 24 év múlva kerül az állam tulajdonába és az egyetem vagyonkezelésébe.
Mivel központi költségvetési forrásokból nem megoldható a magyarországi kollégiumi hálózat felújítása és bővítése, a közeljövőben több hasonló beruházás is kezdetét veszi Nyíregyházán, Miskolcon, Veszprémben.
szerző: sn. (szöveg+kép)
Képeink június közepén készültek.
Tervezők: Bán Ferenc, László Zoltán és Tisza András (A Stúdió ´90)
Beruházó, generálkivitelező: Hunép Universal Rt.
21:46
(ezt a hozzászólást a Művelődési Központ átépítéséhez szerettem volna illeszteni, de nem lehet ott hozzászólni. Ez szándékos? El tudom fogadni, de jó lenne ezt valahogy jelölni, vagy tisztázni hogy miért is van zárolva. Vagy lehet hogy csak műszaki hiba?)
Azért elég sokmindent felvet ennek az épületnek az utóélete: sem funkcionálisan, sem technikailag, sem semmilyen más módon nem tudott működni, nem tudott a városhoz szervülni – illetve már megépültekor átalakításoket kellett rajta végezni a puszta működése érdekében. Számomra tehát a műemlékké nyilvánítás gesztusa önmagában is érdekes: mire gondolhattak a minősítő bizottságban, mit kívántak védeni, amikor a ház az építészetet definiáló alap-dolgoknak nem tud megfelelni. És talán ez is az – és nem a forma – ami miatt nem tudott semmilyen módon szervülni a városhoz, ami miatt amortizálódott – és ami miatt most egyszerűen nem lehet velem mit kezdeni. Nem irigylem a várost. Illetve most a műemléki státusszal maga az épület merevedik változatlanul az öröklétbe – esélyt sem hagyva teszem azt a bátrabb, de adott esetben az eredeti gondolatot jobban szolgáló, azt valamilyen módon élettel megtöltő (sőt: akár hőszigetelt…) megoldásnak.