építészet : környezet : innováció

A jó design(er) aranyat ér!

Hazai és nemzetközi sztárdesignerek, az emberi test tárgyakhoz és térhez való viszonya, formatervezett ételek, irodatúrák jellemezték az idei Design Hét Budapestet. Sárosi Anita beszámolójában nemcsak az izgalmas programokról ír, hanem alaposan körüljárja a design és a gazdaság kapcsolatát, nagy hangsúlyt fektetve a hazai designerek helyzetére és lehetőségeire is. 

A Design Hét Budapest rendezvénysorozat 2004 óta ad áttekintést a magyar design jelentős eredményeiről, lehetőséget teremt a tervezők, projektek és cégek nagyközönség előtti bemutatkozására és külföldi példák hazai bemutatásával szorgalmazza a designtudatos gondolkodás elterjedését és a benne rejlő jelentős gazdasági potenciál felismerését. Az elmúlt 12 év során, a kezdeti 19 eseményhez képest, a Design Hét komoly intézménnyé fejlődött, az időtartam egy hétről tíz napra nőtt és az idei rendezvény több, mint 100 eseményt kínált a tájékozódásra, a design gazdasági és társadalmi szerepének tudatosítására a nagyközönség, a szakma és a gazdasági szereplők számára egyaránt. A programsorozat sikerének és eddig elért eredményének könyvelhető el, hogy a design, mint fogalom közismertté vált a magyar kulturális életben és a Design Hét Budapest, évről évre elkötelezetten dolgozik a design gazdasági integrációjának elérésért. Az ember és a design sokrétű kapcsolatát fókuszba helyező rendezvénysorozatban teret kapnak a design gazdasági szerepét hangsúlyozó programok.

Design Hét Budapest 2016


A korábbi évekhez hasonlóan a meghirdetett események között számos érdekes és figyelemre méltó program szerepelt, többek között külföldi sztárdesignerek előadásai, szakmai konferenciák, kerekasztal beszélgetések, befektetési és desingworkshopok és divatbemutatók, a tervezői mindennapokba betekintést nyújtó Nyitott Stúdiók és Design Túrák, amelyek a designfesztivál legsikeresebb visszatérő programjai.

A Design Anatomy szlogen köré szerveződve, az idei Design Túrák rendhagyó módon kitágították a design klasszikus fogalmát. Az emberi test tárgyakhoz és térhez való viszonyának vizsgálata mellett, az érzékszervi észlelés különböző területeinek bevonásával, a túrák lehetőséget adtak a minőségi belsőépítészet és a Michelin-csillagos csúcsgasztronómia kapcsolatának megízlelésére, a formatervezett ételek, csokoládék és desszertszépségek kóstolgatására, de beavatás nyerhettünk a luxus parfümök érzéki világának tervezett forma- és illatgazdagságába is.

Stulwerk - fotó: Sárosi Anita


Design vs. Gazdaság

A kiállítások és a design gazdasági integrációjának témáját körüljáró programok segítségével átfogó képet kaphattunk az ipari/gazdasági és a tervezői oldalról áttekintve a magyar design múltját és jelenlegi helyzetét.

A hazai ipar a '60-'90-es évek között folyamatosan foglalkoztatott tervezőket, ez a minőségi és máig ismert sikertermékek előállítását eredményezte. Az Iparművészeti Főiskoláról kikerült designerek a szakterületüknek megfelelően tudtak elhelyezkedni a kerámia-, üveg-, textil-, bútor-, fém- vagy az építőiparban, ám ezek a gyárak és üzemek a rendszerváltás után – főként a multik bejövetelének és a privatizációnak köszönhetően – összeomlottak. A központosított vállalati modellel szemben, a '90-es évektől a feldolgozás és a gyártás jellemzően a kis- és középvállalkozásokhoz került, amelyeket idővel, a XXI. század gyors ütemű technológiai fejlődése és a velejáró életmódváltás, a globalizáció és a hazai gazdasági klímaváltozás, merőben új kihívások elé helyezett. A korábban működő modellek életképtelenné váltak, a változásokkal lépést tartani képtelen vállalkozások tönkrementek, a megmaradt cégekről pedig általánosságban elmondható, hogy hazai piacra termelnek, nincs pénzük innovációra, új eljárásokra vagy korszerű technológiára.


Stulwerk - fotó: Sárosi Anita



A fentiekben vázolt, rendszerváltás óta eltelt időszak folyamatainak következtében, a design kiesett a formaigényes feldogozóiparban betöltött szerepéből, az egyenletes magas minőség előállításához szükséges ipari háttér megszűnt Magyarországon és a designtudatosság megdöbbentően alacsonnyá vált. A magyar piacon sajnos általánosan elfogadott az alacsony minőség és a felmérések szerint hiányzik a minőséget felismerő, igénylő és fizetőképes kereslet is. Mindez csak egy része annak, ami a mai magyar vállalkozások számára alapvetően akadályozza a nemzetközi színvonalnak való megfelelést és a világpiacra való kilépést.

Design Hét Budapest 2016



Példaként kiemelve és nagyító alá véve egy működő ipari ágazatot, ma Magyarországon több, mint 4200 faipari cég tevékenykedik, ám összehasonlítva a hasonló számú lengyel faipari vállalkozással, ahol 30 szakembert foglalkoztat egy-egy cég és külföldre termel, Magyarországon egy faipari vállalatra 3 szakember jut, nincs designer alkalmazott és elenyésző az export. 2016-ban általánosan elmondható, hogy a magyar cégek nem ismerik fel, hogy termékeik fejlesztéséhez, versenyképességük növeléséhez vagy akár az előállítási költségeik optimalizálásához, tervezőművész bevonására volna szükségük. A gazdasági, műszaki és pénzügyi szereplők és a designerek között nincs kapcsolat, az ismeretek, a kommunikáció és az együttműködés hiányából fakadóan, a területek között olyan szakadék tátong, amelyet csak komoly szemléletváltással lehet áthidalni.

A Design Hét Budapest programjában szereplő kiemelkedő példák, az egyetemek közötti együttműködések és a közös projekteredmények bemutatása, mind-mind annak reményében történik, hogy kialakul az egymás iránti kölcsönös megbecsülés és szakmai tisztelet, amely a változás alapja.
A Bútorszövetség – amely többféle módon is hatékonyan támogatja a design és az ipar együttműködését – szervezésében 2015-ben indított Download Design, egy ilyen szemléletváltást célozó projekt, amelyben asztalosipari vállalkozók és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem designer hallgatói együttműködésben hoznak létre olyan bútor prototípusokat, melyek szabászati rajzát elérhetővé és ingyen letölthetővé teszik az interneten (downloaddesign.hu). A projekt elsődleges célja, hogy a gyártók és a designerek összehozásával serkentse a szakmai együttműködést, hogy a megosztással, a lehető legszélesebb közösség számára elérhetővé tegye a designbútort. 


Stulwerk - fotó: Sárosi Anita


A Nyitott Stúdiók keretében – szintén a Bútorszövetség szervezésében – ellátogattunk egy jól működő, '93-ban alapított 100% magyar bútoripari vállalathoz, a STULWERK Kft-hez, ahol az alapító cégtulajdonos vendégszeretetét élvezhettük. A designtudatos gondolkodásban példaértékű cég filozófiáját Hidas Mátyás egy Kazinczytól vett idézettel fejezte ki: “Jót s jól - ebben áll a nagy titok.", majd a tervezéstől, a gyártási folyamatokon át, eljutva a vásárlókig, beavatott bennünket a cég működésébe. Náluk a vevőorientált gondolkodásmód a megbízható és hosszú távon garantált minőségű termékek előállítását jelenti, ezt folyamatos innovációval, tehetséges designerek bevonásával és ügyes kezű mesterek csapatmunkájával érik el. A bemutatott irodai székek és ülőbútorok ergonomikus tervezése, elegáns műszaki megoldásai, a részletek kidolgozottsága, a munkamódszer egyértelmű sikerét igazolja. Az évi 1 millárdot forgalmazó cég, 50%-ban az angol és norvég, 50%-ban a magyar piacon értékesíti termékeit. Ami a jó designt illeti, az olasz tervezők dologi költségért és a nettó ár 3%-áért, míg a német designerek 12%-ért dolgoznak. A STULWERK-nek magyar designerrel (még) nincs tapasztalata. 

Térjünk vissza a kiinduló problémánkhoz. Képzett designereink az egyetem berkeit elhagyva, a nyílt terepen légüres térbe kerülnek, a szakterületükön belül nem várt közegellenállásba ütköznek. Az általános műveltség, a minőségi design igényének és a szakmai tudás kölcsönös elismerésének hiánya, mérhetetlenül kiábrándító és súlyosan megnehezíti a sikeres együttműködést. Kezdetben lelkes és valóban tehetséges tervezőművészeink idővel bizony rájönnek, hogy nem tudják betölteni designer szerepüket, mert nincs színpad, ahová állandó tagságot ajánlva várnák őket. Ilyenkor a tervező az alábbi opciók közül választ általában:

  • átnyargal a grafika, a reklám, a vizuális kommunikáció aktív területére – ahol a gyártási folyamatoknak nincs akkora tehetetlenségi nyomatéka, mint más ágazatban és ráadásul, hatékony a terjesztés is,
  • irány a belsőépítészet – mert a vendéglátó-, szállodaiparban és az irodák részéről a versenyképesség fenntartásához elengedhetetlenül szükséges az innováció, ebből következően ezen a területen van fogadókészség a magyar designerekre,
  • a tervező saját márkát hoz létre, gyártókat és befektetőket keres és megcélozza a globális piacot. A tehetséggel és megfelelő gazdasági vénával megáldott tervezőink és designteamjeink között vannak kiemelkedő példáink, akikre igazán büszkék lehetünk, de!

A sikeres magyar tervezői vállalkozások vonatkozásában rendezett kerekasztal beszélgetések és szakmai konferenciák során az derült ki, hogy a gyártás alapú, divat- vagy formatervezés területén, nincs nemzetközi szinten komoly vállalkozásunk. A két kezemen meg tudom számolni azokat az életképes és nemzetközi hálózatban is értékesítő, pár, fiatalnak számító designcsapatot, akik szóba kerülhetnek egyáltalán. A tervezői vállalkozások beindításához és szintugrásaihoz szükséges tőke előteremtésére nem állnak rendelkezésre források, az egyetlen valamire való támogatás a Design Terminál mentorprogramja és a hazai befektetők részéről tapasztalható előítélet és értetlenség a tervezőművészek felé, tovább nehezíti a vállalkozások lendületvételét.


Design Hét Budapest 2016


Amit az utóbbi 10 évben ugrásszerűen megnőtt tervezői vállalkozások száma pontosan jelez az, hogy az ipar továbbra sem integrálja a tervezők tevékenységét a gazdasági életbe. A designban rejlő gazdasági potenciál nem a tervezői vállalkozások sikerével fogja fellendíteni a magyar gazdaságot, hanem azzal, ha az említett 4200 faipari vállalatból 2000, designerekkel együttműködve, minőségi és korszerű terméket állít elő, amit el tud adni itthon és külföldön is. A design a versenyképesség javításával válhat gazdasági értékké, ehhez viszont szükséges, hogy a magyar designerek újra bekerüljenek a gazdasági vérkeringésbe, amelyet elsősorban az államnak kellene felismernie és minden lehetséges módon támogatnia. Azért kerül újra és újra elő az állami szerepvállalás felelőssége, mert az áttöréshez szükséges stratégiai szintű döntések és források az állam kezében vannak. Például a nagy állami beruházások és megrendelések során az állam vállalja, hogy magyar tervezésű és gyártású designterméket vásárol; a gazdasági szereplőket azzal készteti nyitásra a magyar tervezők munkája iránt, hogy a termékfejlesztésekre és új ötletek megvalósítására kiírt pályázatokon való részvételt tervezőművész bevonásához köti; a gyártón keresztül ösztöndíjat biztosít a tervezőknek az együttműködések során; esetleg adókedvezményt ad a vállalkozás számára, ha a termékfejlesztési és gyártási folyamataiban designereket is alkalmaz, stb.

Sajnos van még egy választási lehetőség a helyüket tartósan nem találó tervezőművészek számára, ami a pályaelhagyás. Hogy mekkora veszteséget jelent a hazai gazdasági helyzetben egy introvertált vagy nem vállalkozó típusú, de tehetséges designer elvesztése, aki végigjárta a képességei felfejlesztésének útját, akibe rengeteg energiát fektettek az oktatói és a saját szakterületének értő megismerésébe ő maga is, nem az én tisztem kiszámolni, de biztos, hogy óriási veszteség az egyénnek, a szakmának és magyar gazdaságnak egyaránt.

A design, mint versenyképességet, verseny és piaci előnyt biztosító „dolog” hangsúlyozása mellett úgy tűnik, hogy még mindig szorgos és kitartó munkát igényel annak a megértetése, hogy mit is csinál egy designer és hogyan is válik ez értékké. A designer a termék és/vagy a szolgáltatás tökéletesítésén dolgozik figyelembe véve a felhasználói igény, a piac és a létrehozás – funkció, ergonómia, környezet, nyersanyag, előállítási technológia, gyártási folyamat, csomagolás, szállítás, költségvetés, stb. – minden aspektusát és összefüggését azért, hogy a lehetőségek maximális kihasználásával olyan terméket hozzon létre, amellyel javítja a felhasználó életminőségét.


Herman Miller az idei Design Hét Budapesten


Minőségi élvezetekre hangolva

Mindig örömömre szolgál olyan szakemberekkel találkozni, akik a saját területükön szerzett tapasztalataikat intelligens és közvetlen módon képesek átadni és könnyedén vezetnek végig egy-egy számomra új vagy még teljesen be nem járt területen. Varró Zoltán, aki a Gerbeaud Kávéházból “kinőtt” Michelin csillagos Onyx étterem és budai párja, az Émile designere, az a fajta karakter, aki lazán kalauzolja vendégeit az általa tervezett belsőépítészeti terekben úgy, hogy a bejárás közben feltárja a teljes tervezői folyamat gondolati hátterét. A megrendelői elvárások, a célközönség igényei és a csúcsgasztronómia követelményeinek való megfelelés mellett, Varró játszik és láthatóan élvezi, amit csinál. Minden általa tervezett térben van valamilyen artisztikus megoldás – az Onyx „instagram gyanús” geometrikus aranyfala vagy az Émile Alice Csodaországban világa – amellyel Varró megfűszerezi tereit és ami miatt kijelentheti: „A jó design fél marketing siker!” Nem véletlenül kerül tehát az Aria Hotel Budapest a magazinok címoldalára, hanem azért, mert a tervező pontos formálással, magabiztosan célba talál.


Aria Hotel Budapest - építész: Varró Zoltán


Remélve, hogy a csodás magyar ételek, italok és minden egyéb hazai termék és szolgáltatás gyártója megtalálja a maga tervezőművészét és saját egyedi karakterű és önmagához méltó formáját, azzal zárom soraim, hogy ezúton kérem a tisztelt szervezőket, hogy a programba vonják be a progresszív visual és sound design területeit is! Köszönet a Design Hét Budapestnek az érdekes és tartalmas programokért!


Sárosi Anita
tervezőművész/designer

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »