A Károli Gáspár Református Egyetem új épületegyüttese – A Gereben Marián Építészek kiemelt megvételt nyert terve
A pályamű az új egyetemi épületegyüttes földszintjét a megújult Markusovszky tér felé nyitott, intenzív tanulási és közösségi térként képzelte el. Ez az átriumokkal tagolt, köz felé nyitott érkezési tér köti össze a sokféle funkciójú egyetemi épületeket.
Kontextus
A Markusovszky tér a történelem során kialakult teresedésével mindenképp rendhagyó helyzetű a környezet hagyományos zártudvaros beépítéséhez képest – ez adja különlegességét, értékét, amelyre az új építés során figyelni és megérteni szükséges.
Az egyetemi fejlesztés környezetében fontos referenciapont az Üllői út átellenes oldalán lévő SOTE főépület szabadonálló magas tömbje, valamint a tömb további szabadon álló utcai karakteres tömbjei, vagy akár az Iparművészeti Múzeum épülete is: ezek mind rendhagyó helyzetek, meghatározó karakterformáló elemei a városnak, a környezetüktől eltérő rendeltetéssel.
A beépítés során kialakuló Markusovszky tér karakteres keretezése egyfelől megóvja azt a zavaró városi vizuális, akusztikai, valamint nem oda illő térhasználati hatásoktól, másfelől lehetőséget teremt új élhető városi formák kialakulásához. A tervünkben ezt erősíti a Markusovszky tér felőli egyszintes árkád is, amely félig nyitott, félig fedett átmeneti ’kerengő’ jellegű terével gazdagítja a városi térhasználatot és definiálja a teret úgyis, mint közös használatú Campus-kert. Mindemellett az új épületszárnyak előtt futó árkád jelzés-szerűen összeköti az Egyetem egyes területeit a tér körül, erősítve az összetartozás érzését, a közösség városi szerepét.
Diverz városi térhasználat
Az Egyetemváros szervesen kapcsolódik a szomszédos SOTE, valamint néhány háztömbre lévő ELTE, illetve PPTE intézményeihez, ami nem csak a leendő tudományos kooperációk és innovációk létrejöttét segíthetik, de egyetemi hallgatói közegével, programjaival, és az ezekhez kapcsolódó megerősödő szolgáltatásokkal, infrastruktúrával, zöld területeivel, alternatív városi térhasználataival javítják a környék életminőségét és annak diverz lehetőségeit is.
Éppen ezért kulcsfontosságú az új beépítés rendeltetéseinek nyitott térszíni, városi kapcsolatainak kialakítása, földszinti tereinek átláthatósága, átjárhatósága – a városi életbe történő integrálása.
Ennek éppen egyik sarokpontja volt a tornateremnek a pályázati kiírásban meghatározott földszintes elhelyezési kényszere, amit sem térhasználati, térszervezési, sem szerkezeti okok nem indokolják.
A kiírástól eltérően pályaművünkben a tornaterem a Markusovszky tér felé eső Kinizsi utca telekrész 1. emeletére kerül, a közterület felől is közvetlen és akadálymentes feltárási lehetőségekkel. Ennek a pozicionálásnak számos előnye van, amellett, hogy leválasztható megközelítését és térkapcsolatait is segíti az elrendezés: az utcaszintről való kimozdulás lehetőséget ad a földszinti területek park felőli oldalának intenzívebb - interaktívan kommunikáló -megnyitására, élettel teli tanuló-, közösségi tér elhelyezésére, valamint így a földszinten teret nyerő lépcsős kialakítású nagyelőadók szintén leválasztható használatára, tehát akár külön rendezvények, konferenciák lebonyolítására is. A föléépítés kényszerétől megszabadított nagy fesztávú tornaterem szerkezete és megjelenése is felkönnyül, amellett, hogy ezzel teret enged a volt dohányraktár épület Markusovszky tér felőli homlokzatának is.
Mértékletesség és szellősség
Az építészeti koncepciónk lényege, hogy egy összefüggő, átriumokkal tagolt, áramló terű, közforgalmi és köz felé nyitott szolgáltatási és megérkezési tereket magába foglaló földszintes tér köt össze négy egyértelműen percipiálható és működtethető szárnyat: a Kinizsi utcai meglévő épületet, a Markusovszky térről közvetlenül is megközelíthető, és ezáltal külön is használható torna- illetve rendezvénytermet, valamint az ÁJK két új egyetemi szárnyát.
Ez a telepítés amellett, hogy megőrzi a meglévő és új szárnyak karakterét, szellősséget, átlátásokat és természetes bevilágítást is biztosít azoknak, végeredményben egy diverz és inspiratív tanulási környezetet, - egy áramló, - formális és informális tanulóterek rendszeréből álló komplex térszövetet hoz létre használói számára.
A telepítés horizontális tagolása mellett lényeges annak vertikális felépítése is. A közterületek – mind az Üllői út, mind a Kinizsi utca, mind pedig a Markusovszky tér – felől egyaránt megközelíthető térszinti, köz felé is nyitott, külön is működő forgalmas – „zajos" – terek (étterem, aud max előadók, tornaterem, klub, könyvesbolt) helyezkednek el.
Az emeleti szinteken felfelé haladva egyre kisebb belső forgalmat bonyolító, az egyetemi karok oktatási, oktatásszervezési felületei vannak, és a legfelső szinteken pedig a program legcsendesebb, elmélyülést, koncentrációt igénylő terei kapnak helyet, mint könyvtár és a Markusovszky tér felől is karakteresen megjelenő kápolna tere. Az utca zajától és a nagy forgalomtól távolabb, felső szinteken lévő terek az épülettömegek visszalépései következtében nagy zöld tetőkertek is kapcsolódnak, amik szintén a program telepítésének koncepcionális eleme és vertikális tagolásának következménye.
Lehetőség
A jelen fejlesztés tehát páratlan lehetőség a Markusovszky tér fenntartható és diverz használatú megújulására, a környék életének és értékeinek fellendítésére.
Éppen ezért a tervezési folyamatban a nyílt tervpályázatot követően fontos lépés lehet egy olyan társadalmi párbeszéd lefolytatása, ahol a helyi közösségek is bevonódhatnak a környezetük alakulásába, megismerhetik a kiírónak a helyi közösséget is érintő szándékait, tájékozódnak az így nyíló új lehetőségekről, és megtehetik konstruktív észrevételeiket azzal kapcsolatban, újabb szempontokat és inspirációkat adva az Egyetemnek és a Városnak.
Értékelés
A pályamű értékelése a zárójelentésben: „A tömegek hasábos tagolása már külső megjelenésében jelzi a belső funkcionális tér szervezést a karok és egyéb funkciók elkülönítésével, ugyanakkor a formaképzés szellős megoldást biztosít. A megoldás egyúttal garancia arra, hogy az átszellőzés és bevilágítás elvárása a belső terek részéről nem szenved hiányt. A funkcionális helységek tér, fény igényeit erősíti az emeleti termek közötti gyakori tetőkerti kapcsolat. Az épületegyüttes így nyugodtan nevezhető egyetemvárosnak – ami nem akar uralkodni a környező park és közösségi tereken, hisz megszervezi a maga életét. Könnyítéseket és kapcsolatot a park és épület között az árkádos megjelenéssel megoldást talált a pályázó. A meglévő és új épületegység együttes térformáló szerepét az összehangolt homlokzatképzés jól jelzi, ami kiemelten dicséretes benne, hogy nem akar konkurálni a környezetében lévő történelmi örökséggel, hanem attól egy szelídebb és szerényebb téralkotó elemként mutatkozik be az Üllői út felé és a Markusovszky tér felé is, nem elfelejtkezve a Kinizsi utca ipartörténeti épület jó integrációjáról sem.
A pályamunkát a Bírálóbizottság kiemelt megvételben részesítette."
Gereben Marián Építészek