A koncepció gazdasági oldala

Józsefváros rehabilitációjának első állomása az ötven-hatvanmilliárd forint becsült költségű Corvin-Szigony projekt, mely a Corvin mozi és a Szigony utca közötti terület megújítását tűzte ki célul.

Józsefváros legutóbb még Budapest egyesítése előtt számított fejlesztési területnek, és a húszas évektől kezdve jobbára csak romlott a helyzet a nyolcadik kerületben. Az ezredfordulóra a közel százéves épületek nagy része életveszélyessé vált, a bennük található lakások közül sokban nincsen megfelelő tisztálkodási, fűtési, főzési lehetőség sem. Karbantartásuk hatalmas ráfordítást igényel, a felújításukhoz szükséges összeg viszont megközelíti, gyakran meghaladja a bontás és egy új ház felépítésének költségét. A rehabilitáció ezért égetően sürgőssé vált az önkormányzat számára.

A kerület megújulására a Rév8 Rt. 1998-ban készítette el programtervét. A koncepció megvalósulásától azt várják, az az egész kerület társadalmi, kulturális és - nem utolsósorban - gazdasági folyamataira is kedvező hatással lesz. A fejlődő városrész ugyanis vonzza a befektetőket, új üzletek alakulnak, ahol a lakosok munkalehetőséghez juthatnak.

Nagy probléma a kerület negatív imázsa, mely elijeszti mind a potenciális lakásvásárlókat, mind pedig a befektetőket. Az elmúlt években elindított programok (térfigyelő rendszer, maffiaellenes törvénycsomag végrehajtása, köztisztasági kezdeményezések) eredményei következtében ez a kép napjainkban már javul.

Jelenleg a fővárosban Józsefváros kapja a legtöbb társasházi támogatást, ám ez nem jelent hosszú távú megoldást. A kerület tulajdonában lévő tizenkétezer lakás (mely jelentősen meghaladja a Budapest többi kerületére jellemző két-háromezres mennyiséget) fenntartása szinte teljesen felemészti ezt az összeget. Az önkormányzati ingatlanokban élők által fizetett bér ugyanis csak elvétve fedezi azt. Nagyobb fejlesztésre, amelyet már az adott házakban lakók is érzékelnek, alig jut pénz: az ilyen felújítások 100-150 millió forintba is belekerülhetnek, ezért évente csak néhányat tud finanszírozni a kerület.

Józsefváros rehabilitációjának első állomása az ötven-hatvanmilliárd forint becsült költségű Corvin-Szigony projekt, mely a Corvin mozi és a Szigony utca közötti terület megújítását tűzte ki célul. Az önkormányzat a teljes időtartam (tíz év) alatt is legfeljebb tízmilliárd forintot tud áldozni a beruházásra, ezért a megvalósításhoz külső befektetőt keresnek.

Az akcióterületén számos üres, önkormányzati tulajdonban levő telek található, amelyeket azonban nem lehet a hatodik, hetedik vagy kilencedik kerülethez hasonlóan egyenként értékesíteni. A környék állapota miatt az itteni épületek (lakóházak, üzletek, irodaházak) nem gyakorolnak olyan vonzerőt, hogy a befektetők komolyabb pénzt áldoznának bármilyen beruházásra. Plusz bevétel nélkül azonban az önkormányzat nem képes javítani a környék állapotán.

A Corvin-Szigony projekt jelentene megoldást erre a problémára. A Rév8 Rt.-nél az idén finomították a tavalyi pályázati koncepciót, és megpróbálták még vonzóbbá tenni az ajánlatot a befektetők számára. A várható piaci árból kiindulva először levonták a beruházó (10% körüli) hasznát, majd az építési költségeket. A fennmaradó részt tekintik a telek négyzetméterenkénti árának. Az önkormányzat eközben az előző évi, mintegy tízmilliárd forintnyi kötelezettségén túl átvállalt további 5,5 milliárd forint összegű közmű és közterület felújítást (melyet a közmű-szolgáltatókkal és a fővárosi önkormányzattal karöltve valósítanak meg).

A kerület távlati célja a hosszútávú gazdasági fejlődés elősegítése, és a lakók megfelelő életkörülményeinek biztosítása. Ehhez több ponton is változtatni kellene a gazdálkodásán. A Rév8 Rt.-nél és a képviselőtestületben is többen úgy vélik, hogy az önkormányzatnak kevesebb feladatot kellene vállalnia, azt viszont nagyobb hatékonysággal kell elvégeznie. A jelenlegi 12 ezer rossz állapotban lévő, csak nagy erőfeszítéssel karbantartható lakás helyett 3-4 ezer korszerű, alacsony üzemeltetési költségű bérlakást célszerű fenntartani.

Ezt a törekvést támogatja az új lakásprogram, amely a bérleti díjakat piaci alapra helyezi. Minden házban a lakóknak ki kell fizetniük legalább azt az összeget, amivel az ingatlan fenntartható és fejleszthető. Erre nem mindenki képes ebben a kerületben (ahol kiemelkedően magas a szegények és a hátrányos helyzetűek aránya), ezért a lakásprogramhoz kapcsolódik egy átlátható, szigorúan rászorultsági alapon működő támogatási rendszer.

Változást jelent az elmúlt évek gyakorlatához képest, hogy nem lehet majd határozatlan időre kapni a jogosultságokat. Rendszeresen ellenőrzik majd, hogy fennállnak-e azok a körülmények, amelyek alapján a kedvezményezettek a támogatásokat kapják. A feltételek ellenőrzésében pedig a bürokratikus szemlélet helyett személyes kapcsolatot tartanak fenn az ügyfelekkel.