A MÉSZ-Estéken is debütált a Néprajzi Múzeum új épülete

A legutóbbi MÉSZ-Esték sorozat előadásán Ferencz Marcel építész a Napur Architect Kft. vezető tervezője mutatta be a Néprajzi Múzeum tervpályázatán első díjat nyert tervét, amit Wesselényi-Garay Andor építészet-teoretikus helyezett el a mai magyar építészetben. Móré Levente beszámolója.

"Az elmúlt öt évben nagyon komoly paradigmaváltás ment végbe a magyar építészetben, ami máig tart és máig problémát okoz." – mondta Wesselényi-Garay Andor a terv értékelésekor. Mindeddig probléma volt, hogy a rendszerváltás építészetileg nem látszott Budapesten. Bár megjelent Magyarországon is egyfajta „sztárépítészet", egy építészeti-gazdaságszociológiai jelenség, amely azt jelentheti egy település számra, hogy egységes koncepció mentén fejlődhet, de Budapesten ez nem volt jellemző. A város építészeti pozicionálása máig hiányzik, ez okozza a sajátos hiányérzetet Budapest építészetében. 

Hiányzik az ikonteremtés, amelyhez nem elég pusztán képi épületet teremteni, Rem Koolhaas szerint minden ikonikus épület mögött egy új tipológia áll. Wesselényi-Garay Andor értelmezésben Ferencz Marcel terve kimeríti Koolhaas meghatározását, hiszen a Néprajzi Múzeum új tipológiát hoz létre. Az épületek eddig nem utaltak arra, hogy mi van a föld alatt, ez az új épület azonban sejteni engedi. Ugyanezt próbálta meg Peter Eisenman a Max Reinhardt Emlékház projektben, ami sajnos nem elég erős, a Napur tervén ellenben világosan érezhető. Az épületek a földön, a föld alatt, vagy a föld felett állhatnak, eddig nem volt más lehetőségük. Ez a ház most megteremtette a negyedik típust.

Ferencz Marcel már a tervezés legelején három sarokpontot fektetett le: ki kellett használni a beépíthető telket, fontos volt a légiesség és a két végpont hangsúlya is. Nem akart megfelelni a kiírásnak, túllépni kívánt rajta. A nagyjából 300x60 méter területű építési telket maximálisan ki is használta pályaműve. A kiírásban külön felhívták a figyelmet annak fontosságára, hogy az épület a létesítendő mélygarázst ne akadályozza. Ennek a Napur terve igyekezett is eleget tenni, hiszen egyébként is keveset foglalkoztak a környezet kialakításával, mert a park zöldfelületének fejlesztésére külön pályázatot írtak ki. Olyan épületet kívántak alkotni, ami a jelenlegi környezetbe is beilleszthető, „magától megáll" – mondta Ferencz Marcel.

Az izgalmas épület nem kéregház és nem tájépítészet, de képes önmagáról elmesélni, hogy mi történik a föld alatt. "Ez az újítás és a belső tér nyitottsága Le Corbusier térélményeire emlékeztet." - jegyezte meg Wesselényi-Garay Andor. Ez a kettősség akkor figyelhető meg a legjobban, ha a kívülről hangsúlyos lezárásait a belülről transzparens tereivel összevetjük. Ezt segíti elő a díszítő motívum is, ami „fegyelmezett rétegekként – földrétegekként" tagolja az ívet követő homlokzatot. Ez a választás szerencsésnek bizonyult, mert több irányból fejthető fel a jelentése. A különböző korok is követik a szinteket, a hímzés motívumok és az orientalista művészeti irányzat által ihletett díszítések finoman utalnak a múlt tárgyi kultúrájára. Egyszerű ornamensek helyett funkcionális díszítés lesz az épületen, mivel a szintek elválasztásában is szerepet kapnak majd.

A Városliget zöld tengelye a Városligeti fasor, ezért szeretnének itt egy „zöld Hősök terét" kialakítani, aminek része lesz az épület tetőszintje is. Az egyik fő cél volt, hogy az épület „a Dózsa György út felől üzenjen, de a Liget felől ne üzenjen semmit" a zöld felől kitekintve beleolvadjon a környezetébe.

A ház íve egy 1200 méteres sugarú kör szerkesztésével jött létre, ami elég nagy ahhoz, hogy a Liget felől ne legyen annyira érzékelhető az épület tömege, de szerencsés méretű a Városligeti fasor lezárásához is. Az 1956-os emlékmű jelenleg „magányos" ezen a területen, de a múzeumépület „aurát teremt az emlékműnek. Amíg a Hősök tere mitikus, történelmi központ, addig ez a helyszín a szabadság élményének központja lesz majd - említette az építész.

Wesselényi-Garay Andor kiemelte, hogy "a múzeumépület helyzetbe hozza, de nem „monumentalizálja túl" az emlékművet. Visszaadja a Városligeti fasor sugárút-jellegét, amit mára már az Andrássy út is elveszített a forgalom miatt."

A pályázati kiírás 6-7 funkciót választott szét, amelyek mindegyikét liget-kapcsolattal kellett ellátni. Ezt a minden pályázó számára nehéz feladatot Ferencz Marcel a funkciók szintenkénti elosztásával oldotta meg, a legfelső emeleten egy panoráma étteremmel. Az épületről, amely számos urbanista funkciót is tartalmaz és több lesz egy egyszerű múzeumnál, egy korábbi cikkünkben olvashat részletesebben. 

A funkcionális tereket az építész összhangba hozta az épület geometriájával. Ez persze a szerencsén is múlt, hiszen minden szintre épp úgy sikerült funkciót találni, hogy az egyben annak ideális mérete lehet. Az új Néprajzi Múzeumban lesz majd az ország első gyermekmúzeuma is. Kutatási eredmények bizonyítják, hogy izgalmasabb, ha a látogatóknak kell felfedezni a múzeumterét, ezért a koncepció az, hogy a kiállítások ne csak a kiállítótérre korlátozódjanak, és kötött kiállító útvonal sem lesz. A kiállítás anyagának részleteit „látványraktárakban" helyezik majd el, ám az építész jelezte, hogy a terek, a szükséges helyiségek és a kivitelezés részleteinek kidolgozása még csak most zajlik.

Az esemény zárásaként Wesselényi-Garay Andor a pályázatok fontosságára hívta fel a közönség figyelmét, hiszen inspiratív versenyhelyzetet teremtenek. Magyarországon öt évvel ezelőtt jelentek meg újra, addig sajnos kevéssé volt jellemző, ami közrejátszott az építészeti minőség romlásában is. Mára a magyar építészet egyértelműen nagy lehetőségek előtt áll, ennek szép példája a Néprajzi Múzeum új épületének terve is, amely a közönségben is egyértelműen pozitív visszhangra talált.

Móré Levente