A Nagy Imre Emlékház új kiállításához

A Kozma Lajos tervezte budai villa belső falain átsejlenek a villa lakói sajátos világának rekvizitumai. A falból néha előbukkan a könyvespolc, az ülőgarnitúra, mellette az állólámpa, a nagyra nőtt filodenron. A valamikor cselédszoba falán megrajzolódik egy ruhásszekrény, tetején a vulkánfíber bőrönd, mellette befőttesüvegek. Minden hófehér és éppen hogy... Rajk László az október 23-án új kiállítással, újjáépítve megnyitott emlékházról.

A terméskő támfal előtt, fémvázas, faléces kerti padon szemüveges, bajszos férfi ül, világos öltönyben. Jó hatvanas. Elmélyülten olvas. Előtte a kisvendéglők kerthelyiségeiből ismerős fém kerti asztal. A fotós Erich Lessing látószögéből nézve, közelebb hozzánk, még egy kerti szék. Az asztal, a pad és a kerti szék összetartozik. A háttérben dús növényzet, a terméskő támfal tetején éppen nyíló virágok, a virágágyás teraszára kis kerti kőlépcső vezet. A kép előterében, nagyon furcsán főszereplővé válva még egy szék, egy fonott nádfotel. Rajta hanyagul odadobott (ott felejtett?) kötélköteg. Nyár van, 1956 nyara. A képen ülő és elmélyülten olvasó férfi Nagy Imre.

A fekete-fehér kép virágai vakítóan fehérek, a kerti garnitúra vasváza fehér, a ház, melynek kertjében a kép készült, a Bauhaus szigorú geometriájához igazodóan hófehér. A fonott székre dobott kötél piszkos szürke, mint két évvel később a kisfogház udvara is, ahol a bitófa állt. Jovánovics emlékműve a 301-es parcellában hófehér.

 

 

Az emlékház műfaja külön fejezetet képvisel a muzealizálás körén belül. Hiszen nem a kontextusból kiszakítva, teljesen más kereteken (múzeumi épületek terein) belül mutatja be az emlékezés “tárgyát", hanem in situ, vagyis az emlékezésre érdemesített eseményekhez, személyekhez köthető, valóságos helyszínen. Ez a bemutatásmód látszólag egy skanzen-típusú építészeti és vizuális kialakítást sugall: mintha az emlékház lakói ott lennének, vagy csak éppen most hagyták el azt. A kiválasztott, kimerevített pillanat bemutatása ugyanakkor egyfajta tömörítő, absztrakciós technikákat is tartalmaz. Típusként a Skandináviából elterjedt és népszerűvé vált, főleg a népi építészetet és életmódot bemutató, mindenkinek ismerős megoldást említettük, de hasonlóak a különböző kastélymúzeumok és a múzeumépületeken belül rekonstruált enteriőrök, például Schönbrunn, Versailles lakosztályai, vagy a mexikóvárosi Museo Antropologico, a Kairói Múzeum, a berlini Bertold Brecht Emlékház. De ugyanezen elven, a jelen idejű skanzen kommercializálódott technikáján alapulnak a bútoráruházak berendezett lakósarkai.

 

 

A pontos, aprólékos rekonstrukciók mellett más megoldások és emlékezet-technikák is léteznek. Ezeket sokszor a kényszer szüli, a hiány: eltűntek, elvesztek, elpusztultak az autentikus személyes tárgyak, átalakításra került az eredeti helyszín vagy épület.
1976-ban Robert Venturi tervezi Benjamin Franklin emlékére a Franklin Court-tot, mely esetben már maga az emlékház is csak „szellemstruktúra" alakjában (ghost structure) jelenik meg. Franklin valamikori otthonát a látogató csak gondolatban, a ház acélvázakból szerkesztett kontúrjának segítségével rekonstruálhatja. Hasonló szellemstruktúrák alkalmazásával teremti meg 1986-ban a new yorki SITE építész-designer csapat a Mallet Ház belső mikrokozmoszát. A 19. század elején épült ház eredeti belső elrendezése sejlik át a falakon. A szellemstruktúrák a hiányzó tárgyak és berendezések pótlásán kívül magának a hiánynak a megjelenítésére is szolgálnak. Ilyen elven készültek 1997-ben a könyvégetés emlékműveként Micha Ulman üvegfödém alatt, mély gödörbe helyezett hófehér, üres könyvespolcai a berlini Bebelplatzon. 2006-ban a salzburgi Mozart Ház kapcsán Bob Wilson tovább lép a szellemstruktúrák használatában. Nem egyszerűen a hiányzó berendezések korhű megjelenítésére alkalmazza e technikát, hanem belekeveri az emlékezetbe a jelen tárgyait is, és a emlékezet előhívásához különös absztrakcióra hív fel. Az antik XVIII. századi bölcsőben műanyag játékbaba fekszik, felette kék neoncső a glória. Mozart Salzburgjának megtekintéséhez a látogatónak absztrakcióra van szüksége, ha erre nem képes, csak egy mennyezetről lecsüngő városmakettet lát.

 

 

Rainer M. János hívta fel a figyelmemet, hogy Nagy Imrének nagyon karakteres, szép kézírása van. Ráadásul három nyelven, magyarul, németül, oroszul is. Mindig és mindent leírt; szabadon, papír nélkül szinte sose beszélt. Még az egyetemen tartott szemináriumaira is mindig írásban készült. Pedig az írás önmagában is veszélyt jelenthetett, hiszen nyomokat, megfejthető nyomokat hagyott maga után. A Nagy Imre Emlékház új kiállításnak történészi anyagát készítő Mink András szerint Nagy Imre életének egy másik jellegzetessége a rejtőzködésre kényszerülés. Ez a kényszer élete során újból és újból felbukkan, hol önként vállalva, hol beleszorítva. Rejtőzködik az I. világháború utáni orosz hadifogoly táborban, amikor belép a bolsevik pártba, hazatérve, mint az illegális kommunista párt tagja, Bécsben az emigrációban, az 1930-as évek végén a külföldieket is nagymértékben sújtó politikai perek Moszkvájában, a kényszerű politikai kirekesztés idején. A forradalomban és később, perében azonban kristálytisztán és világosan véget vet a rákényszerített vagy önnön vállalt rejtőzködésnek.

Halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Tárgyi emlék alig maradt: néhány bútor, egy állólámpa, cvikkere, órája, irattárcája. De sok-sok kézirat.

 

 

A Kozma Lajos tervezte budai villa belső falain átsejlenek a villa lakói sajátos világának rekvizitumai. A falból néha előbukkan a könyvespolc, az ülőgarnitúra, mellette az állólámpa, a nagyra nőtt filodendron. A valamikor cselédszoba falán megrajzolódik egy ruhásszekrény, tetején a vulkánfíber bőrönd, mellette befőttesüvegek. Minden hófehér és éppen hogy... (Hasonló ez ahhoz, mint mikor a hívótálban papírképet nagyítunk. A papíron lévő kép az első pillanatban még láthatatlan, rejtőzködő, majd egyszerre csak átsejlik. Hol itt, hol ott bukkan fel egy képrészlet, mígnem összeáll az egész.) A padlón kirajzolódik a Kozma-villa 1930-as évekbeli eredeti alaprajza, a nappali, az étkező, a konyha, a spájz, a cselédszoba. A szellemstruktúrák a ház teljes történetét hivatottak elmesélni. Nagy Imre kézírása úgy bukkan elő, mint a restaurált freskótöredékek, ahogy dróttal átkötözött teste a tiltott zóna, a 301-es parcella rögei alól.

A dokumentumok, képek, életrajzi töredékek, életútjának különböző rétegei interaktív asztalokon, szellemstruktúraként jelennek meg. Az emeleten lévő valamikori dolgozószoba a ház egyetlen történelmi és stílusbeli aprólékossággal helyreállított tere.

Nagy Imre özvegyét, csakúgy mint a többi mártír, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József asszonyait szinte sosem láttam gyászfeketében. 1989-ben a mártírok ravatala a Hősök terén hófehér. A 301-es parcella emlékműve hófehér. A Nagy Imre Emlékház kiállítóterme hófehér. Magyarország egyes vidékein a gyász színe a fehér.

Rajk László (szöveg), Vargha Mihály (fotó)
(megjelent az Élet és Irodalom 2008/43., október 22-i számában)

---

 

 

Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 50. évfordulója emlékére, 2008. október 23-án nyitották meg a Kozma Lajos tervei szerint épült villában (Bp., II. Orsó u. 43.), Nagy Imre miniszterelnök utolsó lakhelyén kialakított Emlékházban az új állandó kiállítást. A ház átalakításának és az állandó kiállításnak terveit Rajk László építész készítette.

A kiállítás megvalósításában részt vevők:
Mink András és Tamási Miklós, történész forgatókönyv
Novák Zsuzsy, Berze Éva, Taskó Bernadett (Köztigon Kft.) építészeti tervek
Battai Tibor (Battai Kft.) gépészet
Markovits Péter, Rohály Tibor, Nagy Péter (MTM Kft.) statika
Rajkai Ferenc és Pataki István (Hungaroproject Kft.) elektromos tervek
Koloncsák Ferenc, szobrász munkák
Makai László, berendezés
Viski Zoltán Gergő, Vadász László, interaktív programok
Sárdi György, Komáromi Endre (Floppyland Kft.), vizuáltechnika
Vonnák István, Mikuska Ádám (Lisys Zrt.), világítási és kivitelezési munkák

Külön köszönet Kende Péter történésznek, Jánosi Katalinnak, Erich Lessingnek (Bécs) és a James Wines vezette SITE Design-nak (New York).

---

A Nagy Imre Emlékház látogatható november 4-től kedden és csütörtökön 14–18 óra között. Előzetes bejelentkezés alapján más alkalmakkor is, telefon: 392-5011.