A nagykereskedő illatos háza

A fakereskedők, asztalosok és tűzoltók hagyományosan Tokió gazdag, köztiszteletben álló polgárai voltak. Tokió elődje, Edo fából épült, zsúfolt nagyváros volt, ahol  a gyakori tűzvészek miatt minden házban állandó készenlétben állt egy csöbör víz és egy utazókosár, amiben a család legfontosabb tulajdonát lehetett elmenekíteni. Az éjjeliőr este körbejárta az utcákat és hangos szóval, valamint két fadarab összeütögetésével figyelmeztette a háziasszonyokat, hogy oltsák el éjszakára a tüzeket.

Minden elővigyázat ellenére, a sogunátus 250 éve alatt mintegy 100 jelentősebb tűzvész pusztított a városban². A lángok olyan gyakran lobbantak fel, hogy úgy nevezték őket: Edo virágai. A város rendszeresen leégett és újjáépült, a fakereskedők eközben pedig egyre nagyobb vagyonra és befolyásra tettek szert. A fa vízi úton érkezett a városba és a hajdani fafeldolgozó negyed emlékét őrzi az öböl közelében Kiba (szó szerint fa-hely) kerület neve is - és ezért áll itt a Mokuzai Kaikan.

14/26
Mokuzai Kaikan, Tokió - előcsarnok. Építészet: Tomohiko Yamanashi, Nikken Sekkei - fotó: Várhelyi Judit

15/26
Mokuzai Kaikan, Tokió - előcsarnok. Építészet: Tomohiko Yamanashi, Nikken Sekkei - fotó: Várhelyi Judit

Az épület földszintjén kiállítótér, következő három szintjén bérelhető iroda, az ötödik emeleten tárgyaló, a legfelső szinten pedig háromszáz fős előadóterem található. A 25 méteres fesztávot szabványos méretű hinoki elemekből összeszerelt, 1,6 m magas gerendák hidalják át. A 115x115 mm keresztmetszetű, 4 méter hosszú elemeket két irányban is toldani kellett. Az NC fűrészgéppel, precízen szabott darabokat hosszában egy hagyományos japán csomópont (tsugite) kapcsolja össze, függőlegesen pedig tölgyfa betétek és rejtett acélrudakkal rögzítik.

16/26
Mokuzai Kaikan, Tokió - földszint. Építészet: Tomohiko Yamanashi, Nikken Sekkei - fotó: Noda (Gankosha Studio)

17/26
Mokuzai Kaikan, Tokió - kiállítóterem. Építészet: Tomohiko Yamanashi, Nikken Sekkei - fotó: Noda (Gankosha Studio)

A költségek csökkentése érdekében a tervezők a burkolatokat és korlátokat is sztenderd keresztmetszetű, bármelyik fatelepen kapható elemekkel oldották meg. Ezzel együtt egy olyan modulrendszert alkottak, ami vizuálisan egységbe szervezi a külső és belső tereket. A vasbeton szerkezeti elemek és a fa léptéke közti különbséget úgy oldották fel, hogy a keskeny, pengeszerű tartóoszlopokat szintén hinoki deszkákkal bélelt zsaluban öntötték, így a fa mérete és erezete tagolja a betonfelületeket is. A külső térben használt hinoki és sugi³ színe pedig hamarosan ezüstszürkére fakul, hasonulva a betonhoz.