építészet : környezet : innováció

A sokoldalú Kubinszky Mihály – emlékkonferencia Sopronban

Kubinszky Mihály Széchenyi- és Ybl-díjas építész, szakíró elmékére rendeztek konferenciát a Soproni Egyetemen, ahol közel 40 évig tanított, és amelynek egy ideig rektora is volt. A szakmai eszmecsere mellett számos személyes történet elevenítette fel kutatói, vasúttörténészi, aktív városvédői munkásságát. Bán Dávid beszámolója.

Kubinszky Mihály, aki sokak számára, illetve nemzetközi szinten is leginkább vasúttörténészi munkásságáról ismert, fontos és tevékeny polgára volt Sopron városának, ahol az egyetemi katedra mellett hosszú éveken keresztül vezette lelkesen a helyi Városszépítő Egyesület munkáját is. Végezte mindezt igen eredményesen úgy, hogy közben a tudományos élet számos területén végzett különböző aktív szerepvállalásai mellett éveken keresztül betöltötte a Magyar Tudományos Akadémia Építészettörténeti és Elméleti Bizottságának titkári tisztségét is. A tavaly elhunyt kutató emlékére szervezett, október 13-ai konferencián épp ezért, a szerteágazó szakmai munkához kapcsolódó előadások mellett megismerhettük a rendszerezett kutató, a kitartó gyűjtő és a hazai vasúti létesítmények legnagyobb részét végigjárt jó szemű, egyfajta iskolát alapító fényképész személyiségét is. Ebben a szellemiségben Krähling János, mint építészről, Nagy Tamás, mint vasúttörténészről és Dr. Józan Tibor, mint soproni polgárról emlékezett Kubinszky Mihályra.

A konferencia tudományos szekciói is mind Kubinszyky Mihály összetett életművére építettek, így külön rész foglalkozott a közlekedési létesítmények építészetével, Sopron hagyományos és kortárs építészetének egy-egy kiemelkedő munkájával, valamint a faépítészettel, amely terület az eseményt életre hívó Soproni Egyetem – korábban Erdészeti és Faipari Egyetem – fő oktatási irányából alapvetően adódik. A közlekedési létesítmények építészetének egy érdekes, a maga megközelítésében ritkán feldolgozott módját mutatta be a győri Széchenyi István Károlyffy Kitti építészmérnök, aki a 20. század közepén épült, a hazai vasútvonalakon található szegecselt vasúti hidak esztétikáját elemezte. Noha Magyarországon aránylag kevés acélszerkezetes vasúti híd található, de nagyobb fesztávjuk miatt jelentős szerepet játszanak a vasúti forgalomban, ezért mindenképp érdemes ezzel az ipari, de a maga esztétikájában kiemelkedő létesítménnyel foglalkozni. A kutatott periódus meghatározása sem véletlen, mivel az ilyen jellegű hidak legtöbbje a második világháború során, stratégiai szerepe miatt bombatalálatot kapott, így az 1950-es évektől nagy ütemben folytak az acél- és más szerkezetű vasúti hidak helyreállítása. A hidak esztétikai hatása persze alapvetően leírható egy szubjektív élménynek, ugyanakkor a különböző szempontokat figyelembevevő úgynevezett karcsúságvizsgálatok egy objektív mércével is segítik ezt a megközelítést.


Kubinszky Mihály sokoldalú szerepei – emlékkonferencia Sopronban - fotó: Bán Dávid

 

Míg a vasúti hidak vizsgálata egy igen speciális terület, úgy annál kézenfekvőbbnek tűnik Kubinszky egyik legismertebb terepe, az állomásépületek világa. Hajnal Zsolt építész mutatta be az ICOMOS-díjjal is kitüntetett Budapest-Újszász-Szolnok (120a vonal) épület-felújítási munkáikat. A megbízás szépsége annak összetettsége volt, hiszen Hajnal Zsolt csapatának korabeli MÁV típusépületeket, valamint az 1960-as éveken épült modernista házakat is meg kellett újítani, de egyben készültek teljesen új építmények: állomásépületek vagy egyszerűbb beállók is egyaránt. Ritoók Pál művészettörténész a magyarországi vasútépítészet elveszett és túlélő, megmentendő és újragondolandó emlékeiről beszélt. Számos példán keresztül érzékeltette a rendszerszintű gondolkodás hiányát és a különböző szereplők munkájának sajnálatos összehangolatlanságát, amelynek eredményeként több értékes épület indokolatlanul esik a fejlesztés áldozatává, noha az érintettek együttes előkészítő munkájával megmenthetőek lennének, valamint ugyanígy más épületeket pedig racionálisabb, más megoldásokkal lehetne kiváltani. A 21. századi vasúti építészet tendenciáiról jelen sorok szerzője tartott előadást az Építészfórumon is bemutatott, kisebb volumenű, a hazai közegben is megvalósítható példákon keresztül.

A vasútépítészettől elkanyarodva Sági Éva egy virtuális sétára invitált az ismert soproni kertvárosba, a Lőverekbe, bemutatva az ott lezajlott építészeti változásokat, a megújuló és teljesen új tervezésű családi házaktól kezdve a középületekig, vagy akár a hosszú évek várakozása után megépült templomig. A különböző szerkezetek és anyagtípusok által meghatározott építészeti lehetőségekre, valamint az anyagok egyfajta párbeszédére több előadás is kitért. Míg Harrach Dániel szerkezetépítő-mérnök a különböző építőanyagok kapcsolódásainak lehetőségeiről beszélt a fa-beton öszvértartós hídszerkezetekről tartott előadásában, későbbiekben már a fáé volt a főszerep. Szabó Péter a vasúti épületeknél használt faszerkezeteket mutatta be, Veöreös András a műemlékek esetében vizsgálta ugyanezt a szerkezeti megoldást. Végezetül Hantos Zoltán, az utóbbi időkben is komoly lendületet vett kilátó építészetre koncentrált. Az előadásokon elhangzott anyagokból a szervezők tanulmánykötet megjelentetését tervezik.

Bán Dávid

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »