Nézőpontok/Kritika
A szalma mint energiaforrás
2008.04.11. 08:38
Ez a kiadvány azt mutatja be, hogy hogyan vált Dániában a szalma - amelynek korábban majdnem a fele felesleges hulladékanyagnak számított - környezetbarát, CO2-semleges energiaforrássá. A könyv fontos útmutató a hazai mezőgazdasági, energetikai gépgyártóknak és fejlesztőknek is.Könyvajánló a Cser Kiadó jóvoltából
Előszó a magyar kiadáshoz
1/2
A szalma mint energiaforrás az első olyan magyarországi kiadvány, amely széles olvasóközönségnek mutatja be azt a két évtizedes, eredményekben gazdag energiapolitikai, energetikusi tevékenységet, amelyet a dán kutatók, mérnökök, vállalkozók végeztek a szalma energetikai hasznosításának területén.
A szalma mint ipari energiaforrás alkalmazása jelentős szelete a megújuló energiák újszerű használatbavételének. A dán energiaminisztérium minden külső kényszer (pl. EU-normatíva) nélkül 1987-ben nemzeti öszszefogást kovácsolt össze annak érdekében, hogy a megújuló energiák fokozottan teret nyerjenek az ország energiafelhasználásában, ezzel csökkentve a globális felmelegedést okozó széndioxid emissziót és az egyéb környezeti ártalmakat. A szalmának a tarlón való elégetését 1989-ben be is tiltották.
A fél Magyarországnyi területű és lakosságú Dánia régóta mintája a magyar mezőgazdáknak. Magyarországon az elmúlt negyed században volt néhány eredményes üzemi kísérlet szalma, kukoricaszár energetikai alkalmazására, szakmai berkekben tucatnyi kiadvány is keletkezett, de a mezőgazdasági melléktermékek energetikai hasznosítása helyett döntően a tűzifa erőművi alkalmazása lett a honi biomasszaprogram gerince.
Holott a 2 millió t/év körüli tűzifa-kitermelés alig fokozható, és a tűzifának háztartási energiahordozóként meglenne a helye, ugyanakkor ennek évente átlagosan négyszerese a szalma- és kukoricaszár-feleslegünk (ez energiaértékben kétszerese a hazai összes energiahordozó-termelésnek), amelyből beszántva a talajba kb. ugyanannyi széndioxid keletkezik, mintha kazántűztérben, például hőszolgáltatásra felhasználva égetnék el.
A szalmának önmagában igen kicsi a trágyaértéke, a kukoricaszárnál ez az érték jobb, de a beszántott felesleg egynegyede a tarló- és gyökérmaradványokkal együtt elegendő lenne efféle talajerő-visszapótlásra.
Napjainkban a dán hőközpontok és szalmaerőművek 1 millió tonna szalmát használnak fel évente és még 2 millió tonna szalmafelesleg-tartalékuk van. A hőt is szolgáltató szalmaerőművek összes villamos teljesítménye 150 MW. A dán energiaminisztérium irányítása alatt tíz intézet működik, amelyek tevékenységi területe a megújuló energiák alkalmazásba vétele. Ez a könyv hasznos olvasmánya lehet a hőközponti, az erőművi, az agroenergetikai, valamint a településgazdálkodási szakembereknek. Új távlatokat mutat a mezőgazdasági termelőknek, hiszen lehetőséget ad, hogy például fele búzaáron lehessen szalmát értékesíteni, ez azonban különösen gondos betakarítási, tárolási kezelési technológiát igényel, viszont igen jó a várható gazdasági hozadéka.
A könyv fontos útmutató a hazai mezőgazdasági, energetikai gépgyártóknak és fejlesztőknek is, hiszen az adaptáció, a licencvásárlás, a fejlesztés lehetőségei mind-mind gazdaságnövekedést elősegítő tényezők.
Végezetül ajánlom ezt a könyvet azoknak a környezetvédelemért tenni kész és érdeklődő olvasóknak, akik hisznek abban, vagy most erősödik meg a hitük, hogy Magyarország sajátos mezőgazdasági kultúrája jelentős mértékben hozzájárulhat egy egészségesebb, emberközelibb és gazdaságos energetikai struktúra meghonosításához.
Zvolenszky István
Terjedelem: 91 oldal
Ár: 2998,-Ft
ISBN szám: 963 9666 10 6
Cser Kiadó
07:20
..."szalma- és kukoricaszár-feleslegünk[ből] (...) beszántva a talajba kb. ugyanannyi széndioxid keletkezik, mintha kazántűztérben, például hőszolgáltatásra felhasználva égetnék el"
No ez az ami nem igaz! Ha a szalmaszár lebomlik a talajba, akkor abból HUMUSZ képződik. Szerves tápanyag. SZERVES! Ez kémiában azt jelenti, hogy szén váza van. A beszántással szén-dioxidot vonunk ki a légkörből, az elégetéssel visszapumpáljuk bele. Ráadásul ha mindezt elégetjük (akár a tarlóégetés, akár biomassza erőmű), akkor Nitrogént vonunk el a termőföldből nitrogén-oxid (szintén üvegház gáz) termelése mellett, amelyet műtrágyával kell pótolni. Kizsaroljuk a talajt? Állítólag a termőföld nemzeti kincsnek számít...
02:16
Azért inkább az jellemző a honi közállapotokra, hogy Medgyesegyházán 2/3-os részvétel mellett majd' 3/4-es elutasítást kapott a szalmaerőmű. Véletlenül van némi információm az okokról, s mivel a témát fontosnak érzem, úgy gondolom tanulságos megosztani:
mindenekelőtt, hogy itthon egy társaság kívánta/kívánja "lenyúlni" a szegmenst (ők a szerencsi hunyók is);mindezt kevés macerával (legalábbis úgy gondolták): jó nagy méretekben (sokkal könnyebb egy-két projektre milliárdokat szerezni, mint sok kisebbre milliókat); a hatalmas kapacitásból adódik egy valós, komoly problémakör:hihetetlen szállítási igény,ami egyrészt az utakat is jelentősen megterheli;másrészt a levegőszennyezése és zajártalma sem elhanyagolható;harmadrészt a gazdaságosságra sincs jó hatással;a lakossági "ellenállás" főbb pontjai:az "emberek" számára elképzelhetetlen, hogy egy erőművön hatásos füstkezelés működjön (nem hisznek benne, hogy megépítik a tervben szereplő berendezést, de ha meg is építik, akkor nem üzemeltetik, de ha üzemeltetik is, akkor meg nem fogja tudni azt, amit a tervben leírnak; s a zöldhatóság is csak tétlenül fogja nézni az ügyet) más kérdés, hogy egy ekkora beruházásnál tényleg vannak valós aggályok, illetve közismertek az indiai guarmag-ügy okai is;általános vélekedés volt, hogy a szalmatüzelés csak figyelemelterelés: valójában elsősorban hulladékégetésre akarják használni az üzemet (ezt a vélekedést erősítik is az említett szállítási problémákból adódó gazdaságossági kérdőjelek);a kudarcot elősegítette az üggyel foglalkozó előkészítők, pr-esek nagyszámú hibája is:lenézték a helyieket (tapasztalható volt egyfajta 'üveggyöngyös' mentalitás);fölkészületlenek voltak (pl. a lakossági fórumon);rossz helykiválasztás (rosszul hangzik, de nem volt szerencsés a viszonylag prosperáló környék kiválasztása - egy kevésbé jómódú környéken jobban örülnek minden munkahelynek és elnézőbbek a problémákkal);továbbá gyorsan kiderültek a döntésben résztvevők személyi-, anyagi érdekeltségei is, s ez nagyon rossz alaphangot adott az ügynek (ez falusi környezetben -érzésem szerint- sokkal nagyobb befolyással tud bírni; ha meghaladja az ingerküszöböt);összességében:egy ilyen (a fentiekben leírt körülményű) beruházást egy környezettudatosan gondolkodó ember még akkor sem támogathat, ha tudja, hogy a cél jó lenne;s a legnagyobb probléma a nagyságrenddel van:mind környeezeti,mind gazdasági/gazdaságossági,mind finanszírozási/korrupciós szempontból.Jó lenne, ha a fentieket a kormányzati döntéshozók figyelembe vennék, mert még egy-két ilyen fiaskó az egész megújuló energiaszektorra is nagyon rossz hatással lenne.
A témához kapcsolódik az index megfontolandó cikke: Bűntény az emberiség ellen (amiben: "az ENSZ szakértője kikelt a bioüzemanyagok ellen.")
S ha számba vesszük és értékeljük a lehetőségeket, a szalmatüzelés még mindig a legkisebb rosszal kecsegtető megoldásnak tűnik; s ezt az 'esélyt' lehet eljátszani a fent vázolt hibákkal.
05:49
@sityu: ez egy zseniális üzleti fogás a beruházó részéről, ugyanis a megépülő erőművek után évente több milliárd Ft zöld támogatás adható, vagyis a tervezett 10 erőmű (amelyek kapacitása egyenként is legalább a duplája lesz, mint ami eddig a világban megépült) után megszerezhető támogatás több tizmilliárd Ft ÉVENTE !
Erről irt cikket az Index A világ tíz legnagyobb szalmaerőműve cimmel.
Innentől kezdve gondolod hogy érdekli a beruházót, hogy ez mivel jár ? gondolod, hogy egy lakossági fórum vagy bármi más érdekli ? ez nagyságrendekkel nagyobb biznisz mint a torgyán féle bioetanol üzemek telepitési ötlete volt.
A szalmaerőművek lényege pont az, hogy a helyi anyagot használják fel, minimális szállítással, ebből következően leginkébb kisebb kapacitásuak.
07:08
@sityu: "ha számba vesszük és értékeljük a lehetőségeket, a szalmatüzelés még mindig a legkisebb rosszal kecsegtető megoldásnak tűnik"
vegyük számba!
napenergia: napkéményhez kevés a napsütéses óráink száma, napelemhez is, napkollektorral kicsiben lehet mit kezdeni.
szélenergia: hatékonysági és energiatárolási gondok, lokálisan sikeres lehet
vízenergia: folyóink síkvidéki jellege és a bős-nagymarosi fiaskó hatása miatt nem lehet erre építeni
maghasadásos atomenergia: nemzetbiztonsági, hulladékelhelyezési, nyersanyaghiányból fakadó problémák, ugyanakkor zéró üvegház gáz emisszió
fúziós atomenergia: 50 év múlva ígérik
biomassza (bioetanol, energiaültetvény, energiaerdő): drágítja az élelmiszert, jó minőségű területeket állít át energiatermelésre, az egész ország területe sem fedezné az ebből származó energiát (csekély hatékonyság), co2 kibocsátó, biodiverzitást szegényítő hatása van.
hidrogén: előállítható szénből (rendkívül energiaigényes és környezetszennyewző módon), szén-hidrogénből (kevéssé környezetszennyező módon), vízbontással (egyenlőre negatív energiamérleg mellett), bakteriális úton (egyenlőre alacsony hatékonysággal)
GEOTERMÁLIS és GEOTERMIKUS energia: lokális méretben is kivitelezhető, zárt rendszerű vizespatkóval vagy visszasajtolásos eljárással környezetkímélő, zéró kibocsátású, nagy beruházás igényű, hosszú távon megtérülő beruházás, idehaza a geotermikus grádiens relatíve kedvezőbb értékei miatt nagyobb hatékonyság érhető el vele + az országban a 60-as 70-es években lázasan kutatott szénhidrogént kereső fúrások (lefolytott CH kutak) kedvező alapinfrastruktúrát szolgáltathatnak hozzá, mégse mozdul rá senki!!!!
--------------------
gondolj bele: Nagyjából a neadervölgyi ember óta ismerjük a biomassza égetéssel keletkező energianyerési technikát, miközben az utóbbi egy évtizedben gazdaságos technológia született a geotermikus erőművek üzemeltetésre, ami ugye inkább zéró emissziósnak tekinthetó, mint egy kis faforgács, energianövény, vagy etanol égetés. Nem beszélve arról, hogy a növények is folytatnak növényi légzést, tehát az életciklusuk nem pusztán oxigéngyártásból áll, hanem annak egy részét kilégzik, azaz co2-t termelmek. Már itt borul az elmélet, amivel bennünket etetnek.
A képlet ott hibádzik, hogy azokon a földeken akarunk biomassza "fűtőanyagot" termelni, ahol eddig is volt ilyen biomassza "termelés". Csakhogy most nem takarmányt, bútorfát, almot, készítünk belőle, amelyben felhalmozva megkötődik a szén, hanem elégetjük, azaz gyakorlatilag CO2-t termelünk , "zöld energia" címszó alatt, eu támogatással. Erre mondom, hogy fából vaskarika. Mert ha a fosszilis energiahordozókat nézed, azok tulajdonképpen olyan szénvázak és szénhidrogének, amelyek valaha a biomassza részei voltak, csak a természet kivonta őket a szén körforgásból, és betemette a föld alá, az anaerob folyamatok, a nyomás hatásárára átalakultak. Azaz ha biomasszát égetsz el, akkor gyakorlatilag ugyanazt teszed, mintha brikettet égetnél. Akkor pedig mi is itt a külömbség? Ráadásul az sem igaz, hogy amit biomasszaként elégetsz, az előtte csak oxigént termelt. Azért nem igaz, mert a növény az anyagcseréje során nem csak fotoszintetizál, hanem tápanyagot is lebont. A fotoszintézis során oxigén képződik, de a lebontás (légzés) során szén-dioxid. Emiatt fuccsolt be például anno a bioszféra-II kísérlet arizonában, ahol egy óriási üvegházban próbálták modellezni a bioszféra működését. Olyan zárt rendszer hoztak létre, ahol elvben az állat-ember-növényzet arány a földi paraméterekkel arányosan állt rendelkezésre. A búra alatt lévő növényeknek elvileg ki kellett volna tudniuk termelni az állatok és emberek légzéséhez szükséges oxigént, de a kísérletet le kellett állítani, mert olyan vészesen zuhant az oxigén szint, hogy külső beavatkozás nélkül a kísérletben résztvevő tudósok megfulladtak volna. A helyzet az, hogy ma sem tudják pontosan, hogy akkor mégis honnan van a légkörben tapasztalható oxigén. A tengeri fitoplanktonra gyanakodnak manapság, de egzakt magyarázat még nincs. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy energiafüvek és fák termelnek annyi oxigént, amennyi az elégetésük során felszabaduló co2-t fedezné? A bioetanol láznak köszönhetően ma például egyetlen sertés egy heti etetéséhez szükséges kukorica mennyiség 5000 Ft-ban kerül a gazdának. Ez a végső csapás a háztáji állattartásra nézve, aránytalanul drágítja az EU-n belüli élelmiszertermelést, amely miatt a piacankont az eddigieknél is vállalhatatlanabb minőségű és eredetű élelmiszerek fognak megjelenni az olcsó kategóriában.
lásd még erről SZERENCSI MASSZA c. írásomat itt.