A tatai Esterházy lovarda újjászületése
A tatai tóparti látvány elmaradhatatlan eleme a csaknem 50 méter hosszú Esterházy lovarda. Beiermeiszter Tamás terve olyan alternatívát adna a városnak, amely méltóképpen hasznosítja és mutatja be történelmének meghatározó épületét.
MEGISMERÉS
Tata a Gerecse és a Vértes hegységet elválasztó Tatai-árok északnyugati kapujában fekszik. A település központja az Öreg-tó és a török időket is túlélő középkori vár, mely talán sokakban a legerősebb kép a várossal kapcsolatban. A város azonban sok egyéb történelmi emléket is rejt magában, melyek Tata fénykorára emlékeztetnek. A tóparti látvány elmaradhatatlan eleme a csaknem 50 méter hosszú Esterházy lovarda, amely tanulmányozása során tudtam meg, hogy a település 19. századi sikerének egy fontos ékköve volt.
Az 1800-as évek közepétől a grófi család felkarolta a lovassportot a környéken és megalapította a tata-remeteségi ménest. A lovardát a központtól 2 kilométerre található Remeteség-pusztán helyezte el. A ménes számára 10 istálló állt rendelkezésre, melyek közül egy, a kastély belső istállójaként működött. Ezt egy korábbi svejcerájból, tehénistállóból alakították át.
Ez az istálló egy valóságos lószalon volt. A belsejében márványoszlopos csehsüveg boltozatos térrel, keramittal kövezett, szőnyegekkel fedett padozatával és kandallójával luxus körülményekben részesültek az itt elhelyezett állatok.
Ez a magas színvonal természetesen a lóversenyeken szerzett sikernek és hírnévnek volt köszönhető. A ménes legsikeresebb lovai : Andal, Regedal és Ajándék.
Az istálló egy olyan kulturális zónának volt a része, melyben a grófi kastély és az istálló mellett egy várszínház és zenepavilonok is helyet kaptak. Az itt élő és ide látogató nemesi családok, hercegek és grófok kedvelt helye lett a tatai tópart.
CÉLOK
A hasznosítás során az elsődleges lépés a jelenlegi beépítés állapotfelmérése és felülvizsgálata volt. Az így megalkotott program célja, hogy a versenyistálló visszanyerje eredeti helyzetét és minőségét.
Tata, mint vidéki város szempontjából egy fejlődési lehetőség kezdetét biztosítaná, ha egy olyan vidéki kulturális épületegyüttessel lenne gazdagabb, ami egyaránt szól a helyieknek és a környéken lakóknak, valamint a nagyvárosi nyüzsgő életből kiszakadni vágyóknak. Ehhez minden adottsága megvan, köszönhetően földrajzi helyzetének, hogy a Budapest- Győr-Bécs útvonalon fekszik.
Az istálló udvara sok lehetőséget tartogatott magában. A lehetőségek és az igények felmérése után egy „high end" étterem kialakításában láttam a potenciált, amelyhez egy előadóház és egy néhány fős szállásépület kapcsolódik.
KONCEPCIÓ
A jelenlegi beépítés számomra legfontosabb mondanivalója az udvar megléte. A tervezett beépítéssel is egy hasonló udvarhelyzetet teremtettem, amely az új funkcióknak tesz eleget mind méretben mind pedig térhasználatban. Az istállóépülethez korábban kapcsolódó toldalék és melléképületek elbontását követően az új elemek egyszerű hasáb formában jelennek meg, melyek nem nyomják el a műemléki épületet. Az épületek tudatosan az udvarra nyitnak és csak a meghatározott pontokon kapcsolódnak a tópartoz, amely ezen a részen saját adottsága miatt is kevésbé akar intenzív kapcsolatot kialakítani a vízzel.
FUNKCIÓK
Az istálló egy nyitott konyhateres étteremmel hasznosul tervemben. Az épület szerkesztéséből adódóan a kötött, háromhajós, csehsüveg boltozatos köztes térrendszerben alakítottam ki a fogyasztóteret. A hasznosítás során a fő szempont az volt, hogy minél kevesebb bontással és lerekesztéssel tudjam kialakítani a szükséges funkciókat.
Az étterem fő karakterét; a boltozatos téren kívül; a nyitott konyhatér adja, ahol a vendég számára teljes rálátás biztosított a legtöbb munkamenetre. Az istálló nagyméretű téglából épült, melyet az átalakítás során látszó módon fehérre festve képzeltem el. A boltívek ezzel szemben vakolatot kaptak, amely finoman strukturálta a belső teret. Ebben a homogén közegben jelennek meg a belső bútorok nyers tölgy felülettel, valamint az istálló korábbi karámjai zöld színére reagáló textil ülőfelületek.
A kulturális udvar másik fontos eleme az előadóház, melynek előadóterme többfunkciósan használható. Egy eltolható ajtó segítségével képes megnyílni az udvar felé. Ezáltal a terem alkalmas csak beltéri eseményekre; mint kisebb színházi darabok, koncertek, konferenciák; alkalmas csak kültéri produkciókra, ahol a közönség a szabadból nézheti az előadást vagy koncertet; valamint olyan alkalmakra is, amikor a közönség két oldalon helyezkedik el a színpadhoz képest. Az épület célja, hogy a saját rendezésű programjain felül képes legyen a tóparti rendezvények befogadására is.
Az udvar kiegészült egy szállásépülettel is, amely azoknak a vendégeknek szól, akik távolabbról érkeznek egy-egy előadással egybekötött vacsora estre.
Mindkét új épület egy egyszerű hasábformából indul ki. Ezek homogén antracitszürke vakolattal jelennek meg.
A beépítés kapcsán úgy gondolom, hogy egy olyan alternatívát adtam a városnak, amely méltóképpen hasznosítja és mutatja be történelmének meghatározó épületét. A kulturális udvar megannyi embernek nyújtana egy maradandó emléket.
Beiermeiszter Tamás