A „vén lizsé” védelmében

A Városliget a világ legelső közparkja, amelyet ilyen célra tervezett és alakíttatott ki Pest megbízásából egy Nebbien Henrik nevezetű úriember. Ha valamit budapesti turisztikai brandként kellene bevezetni és tálalni a világ közvéleménye, utazó közönsége felé, az éppen ez a körülmény, különös tekintettel arra, hogy a park létrejöttének 2016-ban lesz a bicentenáriuma. Bardóczi Sándor írása a MúzeumLigetről.

A Városliget születése jócskán megelőzött egy (New Yorkban azóta egyes számú „brand"-ként létező) szintén nagyszerű alkotást, a Central Parkot. (Nézem, nézem, de nincs benne múzeumi negyed.) Ugyancsak megelőzte az eklektikus Budapest keletkezését, és a klasszicista Pest nagy túlélőjeként, megelőzte a Sugárút és az egész milleneumi fényűzés kósza gondolatát is. Előbb volt itt, ennek jogán a nemzeti védelem kijár neki, már csak azért is, mert minimum száz éve az életére törnek. Több-kevesebb sikerrel vert vissza Dualizmust, Csonka Magyarországot, Rákosi-rendszert, Kádár-rendszert, amelyek mindig a saját pompájuk igazolására, saját ideológiájuk képére akarták őt - kellemes aláfestésként - kihasználni. (Nagyon sokszor nem pusztán használni, de kifejezetten és durván kihasználni.)

A liget eddig a vadkapitalizmusnak is ellenállt, bár talán soha nem volt ennyire leharcolt és gyászos a fizimiskája, mint most. Az nem lehet, hogy most pusztán egy több oldalról (urbanisztikai, tájépítészeti, közgazdasági) is megalapozatlan, torz, uniós pénzre vadászó elképzelés küldje majd a halálba. Ha így teszünk, méltatlanokká válunk az anno 30.000 koronát a közparkra közadakozásból összegyűjtő pesti polgársághoz, Nebbienhez és József Nádor, Petz Ármin és Räde Károly emlékéhez. Mindazokhoz, akik a Városligetért, mint közparkkért valaha tettek.

A Városliget kultúrtörténeti érték, amelyet jelenleg a túlhasználtság fojtogat. 

Az egyetlen helyes út – véleményem szerint - a rekonstrukciójában a funkciótisztítás, egyes funkciók (Vidámpark? Cirkusz? Egyes nagyrendezvények? PeCsa? Közlekedési Múzeum?) átdelegálása. Hová? Például a teljesen alulhasznált, kiváló tömegközlekedési kapcsolatokkal rendelkező, de alulközművesített Népligetbe, ahol a "mutatványos" funkcióknak egyébként történeti hagyománya volt (Mutatványosok tere).  Például a vasúttörténeti parkba, ahol egy világra szóló közlekedési múzeum jöhetne létre. Például azokba az átmeneti zónában ácsorgó, kibelezett iparcsarnokokkal és fákkal lassan benövő iparvágányokkal teli szellemvárosokba, ahol most a kábelégetés, az autóbontás és az illegális szemétlerakás a legfőbb területhasználati mód, holott Isten ellen való vétek ezeket az infrastrukturálisan jól feltárt területeket így parlagon hagyni.

Hogy mi hiányzik nekünk, városlakóknak még a Városligetből? Természetesen egy sokkal jobb, professzionális, a köz által kontrollált közparki menedzsment, amely egy kézben tartja minden részterületét, gondnoka a fenntartásnak, megoldója a problémáknak, operatív, lehet hozzá fordulni kicsiny és nagy ügyekben egyaránt, felügyelője az átfogó rekonstrukció ütemezésének, vissza tudja ebbe a területbe forgatni az itt képződő, millió csatornán keresztül elfolyó bevételt. Teszi mindezt a területén kontrol alatt tisztes haszonnal működő vállalkozók, és a "zöld infrastrukturális" szolgáltatásokat igénybe vevő látogatók (azaz a köz) megelégedésére és örömére.

Még több múzeum viszont innen nem hiányzik. A MúzeumLiget elképzelés elképesztő mértékben emelné e terület terhelési szintjét. A jelenlegi évi 4,5-5 millió látogató/év forgalmú parkba (Budapest leglátogatottabb, leghasználtabb nagyparkjáról beszélünk) integrálna deklaráltan további évenkénti 1-1,5 millió új látogatót a múzeumi elképzelések révén úgy, hogy a park fenntartására ma is az optimális összegek kb. a 30%-a jut. (A zöldfelület jó alany a városvezetések számára: nem protestál, csendben agonizál). A Városliget ma végletekig lerongyolódott állapotban van mind zöldfelületi, mind létesítményi színvonalát tekintve, itt ott néhány friss szépségtapasszal (Műjég).

Egyik mesteremnek, Csemez Attila professzornak kedvenc története a következő: 

"Granasztói Pál Ybl-díjas építészmérnök az akkori építésügyi és városfejlesztési miniszter vezető munkatársaként a Ganz-MÁVAG bővítéséről tárgyalt. A fejlesztés eredményeképpen a Népliget harmadát beépítették volna. Granasztói azzal érvelt, hogy ha egy szalámit felvágnak, akkor az már sosem marad egész. A mai napig nem tudni miért, de a nem túl magas iskolázottságú igazgató igazat adott neki, és a Népliget megmenekült. Sajnálatos, hogy a mai döntéshozók ritkán tanúsítanak kellő józanságot ezekben a kérdésekben."

Nem tudom mi a megoldás, de jól jönne most egy Granasztói nekünk a Városligetben is, meg persze egy kellően okos(?) buta(?) döntéshozó, akire hatnak az érvek.

A Városliget ma túl van építve: míg közparki státuszú területén nagyjából (kialakult állapotként) 6% a beépítési arány (az Állatkert, Nagycirkusz, Vidámpark) már rég intézményi terület sokkal nagyobb beépítési százalékokkal. A kialakult állapot már most mintegy 3%-al meghaladja a zöldterületi szabályozás maximumát. Elvben szabályszerűen a területén építeni csak úgy lehetséges, ha előtte bontunk. Lenne is mit. Ha azonban erre az állapotra rátelepül további 20.000 m² új épületállomány akár csak szintterületi mutatóban is, az a Városliget közparki (beépítésre nem szánt) státuszának végét, egy korszak lezárását jelenti. Különösen úgy, ha ezek az épületek nem az Ötvenhatosok terén, hanem elszórtan a Ligetben épülnek fel.

Elképzelhető, hogy Budapest úgy ünnepli meg a világ első közparkjának 200 éves évfordulóját, hogy az megszűnik majd közpark státuszú lenni? Szalámizható tovább a Városliget? Ne tegyük!

Bardóczi Sándor

kapcsolódó oldal: Múzeumi negyedből MúzeumLiget?