”A munkafolyamatok világszerte egyre inkább hasonlóvá válnak”

Arian Choroomi iráni származású építész, aki a BME Építészkarán végezte tanulmányait, majd pedig a ZDA - Zoboki Építésziroda munkatársaként helyezkedett el. Jelenleg Amszterdamban él, ahol a UNStudionál dolgozik. Interjúnkban többek között arról kérdeztük, hogy milyen lehetőségei vannak egy pályakezdő külföldi építésznek Magyarországon elhelyezkedni, és milyen hasonlóságok és különbségek vannak egy hazai és egy holland (nemzetközi) iroda munkájában.

Építészfórum: Mik voltak az első impulzusok, amelyek akkor értek, amikor elkezdted a tanulmányaidat Magyarországon? Milyen benyomásaid voltak az akadémiai és a városi környezetről?

Arian Choroomi: Budapest az első naptól kezdve lenyűgözött. A nagy műemlékek, a Belváros szűkebb utcái az eklektikus lakóházakkal és a Duna finom íve nosztalgikus hellyé teszik a várost. A bájától eltekintve, ami a legjobban megfogott, az az volt, hogy mennyire könnyű a városban mozogni. A budapesti tömegközlekedés hatékonyságát nem szabad alábecsülni.

Az első években az egyetemi élet eléggé megterhelő volt, eközben mindannyian egy új országban való élet kihívásaival voltunk elfoglalva. Leginkább más nemzetközi diákokkal töltöttük a társasági életet. Csak később sikerült mélyebben megismernem a helyi kultúrát, köszönhetően a magyar barátoknak és kollégáknak, ami viszont arra motivált, hogy hosszabb ideig Budapesten maradjak.

ÉF: Milyen projektekben vettél részt az egyetemi éveid alatt? Milyen tapasztalatokat szereztél ott?

AC: Az ország egész területén dolgoztam egyetemi projektekben, Budapesttől Miskolcig. A közepes méretű középületépítési projektek domináltak a portfóliómban. Diplomámhoz a 21. századi oktatási elvek integrálására koncentráltam egy piliscsabai magyar általános iskola épületében. A műszaki oldalon is volt mit tanulni, ami a BME-n töltött időnk nagy részét kitöltötte.

A Műszaki Egyetem nagyon holisztikus képet ad a szakmáról, ami a későbbiekben nagyban megkönnyíti az alvállalkozókkal való együttműködést. A hátránya azonban az, hogy a kreativitás gyakran a gyakorlatiasság áldozatául esett. A valódi projektekben a tervezők ritkán dolgoznak egyedül, és a technikai kérdésekre való túlzott összpontosítás időnként akadályozhatja a kreatív gondolkodást.

ÉF: Hogyan illeszkedtél be a Zoboki Építésziroda környezetébe? Milyen tapasztalatokat szereztél ott?

AC: Az első naptól kezdve kölcsönös volt a tisztelet. Volt egy bizonyos szintű támogatás és bizalom, amely lehetővé tette számomra, hogy egészséges önbizalommal fejlesszem a karrieremet és együttműködjek a kollégáimmal. A ZDA-nál színes volt a környezet, szó szerint és átvitt értelemben is. Ez nem lehet meglepő senki számára, aki találkozott már Zoboki Gáborral.

A közös oktatási háttér háttérbe szorított minden kulturális vagy nyelvi különbséget a kollégáimmal. Eleinte angolul kommunikáltam, mígnem fokozatosan felvettem a magyar nyelvet.

ÉF: Milyen projektekben vettél részt a ZDA-nál? Hogyan gazdagodtál általuk?

AC: Az első projekt, amelyben részt vettem, a tavaly megnyitott Pillar Irodaház volt. Az, hogy egy projektnek a kezdetektől a befejezésig részese lehet az ember, olyan élmény, amelyre minden fiatal építész vágyik.

A Dél-Pesti Szuperkórház volt talán a legösszetettebb projekt, amelyben részt vettem, de amihez a legjobban kötődöm, az a Richter Gedeon új székháza, amely jelenleg épül. Közvetlenül részt vettem minden tervezési fázisban a ZDA és a LAB5 számos tehetséges építésze mellett. A legtöbb projektben volt szerencsém együtt dolgozni Csiszér Andrissal és Oláh Évával, akik felbecsülhetetlen és maradandó hatással voltak a karrieremre.

A legérdekesebb tapasztalat az volt, hogy láthattam, mennyi erőfeszítés és okos gondolkodás szükséges a projektek megnyeréséhez, és később az eredeti koncepció integritásának megőrzéséhez a projekt minden fázisában. És ami a legfontosabb, hogyan lehet mindezt az érdekelt felek közötti egészséges kapcsolat fenntartása mellett tenni.

ÉF: Milyen lehetőségek vannak most Magyarországon egy külföldi építész számára? Segített a beilleszkedésben az építészvilágba, hogy budapesti egyetemen végeztél?

AC: Abszolút! Mi voltunk az első olyan külföldi diplomás generáció, akik Budapesten maradtunk és magyar irodákban dolgoztunk 2017-18-ban, amikor az iparág fellendülőben volt. A legtöbbünk számára a nyelvi akadály mindenképpen nagy akadályt jelentett a lehetőségek megtalálásában, de a BME-s háttér kompenzálta ezt. Az évek során vegyes véleményeket hallottam nemzetközi kollégáktól és barátoktól a magyarországi lehetőségekről a mi szakterületünkön belül.

ÉF: Miben különbözik az UNStudio-nál végzett munkád a ZDA-nál végzett munkától? Mennyiben változik a munka és a hozzáállás a hollandiai és a magyarországi építészirodában végzett munka között?

AC: Itt Amszterdamban mindent a design dominál. Minden kolléga más-más háttérrel érkezik, és a világ minden tájáról dolgozunk projekteken. Ennek eredményeképpen ez sokkal versengőbb környezet, ahol a legtöbb ember a saját kíváncsiságát követi. Bár a kommunikáció időről időre torzulhat, az itteni emberek okos módszereket alkalmaznak a kulturális különbségek áthidalására.

Az UNStudio-nál tervezőként elsősorban a Rhino-ra támaszkodom, és élesen elválik a szerepem a projektépítész vagy az építésztechnikus szerepétől. A ZDA-nál viszont főleg Archicaddal dolgoztunk, és az én szerepemben a projekt több aspektusával foglalkoztam mind a műszaki, mind a tervezési oldalon.

A különböző eszközök használata ellenére a projekt munkafolyamata és dinamikája meglepően hasonló. A kontextus és a műveletek léptéke azonban egyedi kihívásokat teremt. Például egy nagyszabású helyi közprojekt – mint az Operaház vagy a Szuperkórház – bonyolult és összetett dinamikájában való navigálás nem hasonlítható össze azokkal a kihívásokkal, amelyek egy magas színvonalú koreai ügyféllel és egy olasz mérnökkel való együttműködés során hosszas zoomhívásokon keresztül merülnek fel. Végeredményben mindkettő egyformán kifizetődő lehet, az ember törekvéseitől függően.

Meglepő látni, hogy a technológiához való egyenlő hozzáférés és a fejlett kommunikáció révén a munkafolyamatok az építészirodákban világszerte, legyen szó akár Budapestről, Teheránról vagy Amszterdamról, egyre inkább hasonlóvá válnak.

Szerk.: Hulesch Máté