Az égbolt védelméért – Csillagpark a Zselicben

A csillagvizsgáló épület feladata a csillagoségbolt-park és a zselici természetvédelmi terület bemutatása, csillagászati kutatás és ismeretterjesztés, oktatás, kiállítások, rendezvények szervezése. Az intézmény a csillagnéző túrák bázisa is. Erdélyi-Gáspár Judit, Erdélyi Róbert építészek és Barna Orsolya, Pucsek Viktor, Balázs Mátyás belsőépítészek terve.

„10 évvel ezelőtt, a diplomamunkaként megtervezett csillagvizsgálóval indult a csillagászat iránti érdeklődésem. A téma kiválasztásában és jobb megismerésében csillagász testvérem sokat segédkezett, eljutottam számos csillagvizsgálóba, többek között a Piszkés-tetői obszervatóriumba is. A tervezési helyszínem a Mecsek volt, egy elhagyatott uránbánya területe. A terv kulcsa a helyszín megfejtése és az arra való építészeti reagálás volt, a csillagászati kutatáshoz szükséges infrastruktúra megfelelő kialakításával együtt. Ezek a tapasztalatok ennél a feladatnál fontos kiindulópontot jelentettek."

A Zselic

Van Magyarországon egy varázslatos hely, amelyet még sokan nem ismernek. A Balatontól a Dráváig húzódó "Somogyország" belsejében a Zselicség mintegy 1200 km² kiterjedésű dombvidék. E kevéssé ismert tájat elsősorban az erdők teszik vonzóvá, a sajátos klíma és az emiatt kialakult kivételes élővilág pedig egyedülállóvá. Nemcsak a hatalmas erdőségek és a hangulatos falvak miatt különleges ez a vidék, hanem mert kevés olyan hely van az országban és a kontinensen is, ahol ennyire alacsony lenne a fényszennyezés. A Zselicből ezért tökéletesen megfigyelhető az éjszakai égbolt.

A fényszennyezés

A túlzott világítás zavarhat a pihenésben, kápráztathat és természeti környezetünk károsítását is okozza. Nagyon sok faj él a természetben – például rovarok, madarak, denevérek –amelyeket zavar az ember által telepített mesterséges fényforrások természetbe kibocsátott fénye. A jól megvalósított kültéri világítással - a világítótestek megfelelő kiválasztásával és beállításával - a fényszennyezés a legolcsóbban megszüntethető környezetkárosítás.

A “nemzetközi csillagoségbolt-park"

A növekvő fényszennyezés miatt „a csillagos égbolt látványa eltűnik, gyermekeink úgy nőnek fel, hogy nem ismerik sem a Tejutat, sem a Fiastyúkot. A csillagos égbolt az emberiség kulturális örökségének is része, az éjszakai ég látványát is meg kell óvnunk a jövő nemzedékei számára." A csillagoségbolt-parkok létrehozását ez a felismerés indokolta.
A (International Dark Sky Park) címet a Nemzetközi Csillagoségbolt Szövetség alapította. Európában elsőként a Zselici Tájvédelmi Körzet nyerte el – a skóciai Galloway Parkkal közösen – ezt az elismerést 2009. november 16-án.

A Zselici Csillagoségbolt-parkban szabad szemmel is sok égi objektum látható. Csillagok ezrei ragyognak. A Tejút ezüstös sávján kívül a már csak kevés helyről megfigyelhető állatövi fény – a bolygóközi porról visszaverődő napfény – is érdekes látvány. Az ismeretterjesztés céljából a Sötét Égbolt Rezervátumot a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága és a Magyar Csillagászati Egyesület hozta létre. Az elmúlt években általuk szervezett csillagnéző túrák rendszeressé váltak, alkalmanként akár 120-140 fős létszámmal.

A komplex fejlesztés

A nemes célt és a kiemelkedő kulturális hasznosságot támogatva a kezdeményezés mellé állt a SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt., a terület kezelője, a komplex turisztikai fejlesztésre kiírt pályázat keretében. A projekt főbb célkitűzései: a turizmus fejlesztése, ismeretterjesztés, szemléletformálás, a figyelem felhívása a környezettudatos gondolkodásra és a természet szeretetére. Az erdő közjóléti funkciójának fejlesztését is szem előtt tartva a projekt elemei különböző helyszíneken, egy nagyobb területen kapnak helyet. A program részei egy multifunkcionális csillagvizsgáló, egy kilátó és 5 darab információs pont a csillagvizsgálóhoz vezető új gyalogos ösvény és út mentén.

A nagyszabású és komplex feladat, a számos különböző projektelem összetett és lelkes tervezői gárdát igényelt. A főépület terveiben a belsőépítész csapat és a tájépítész tervezők fontos szerepet vállaltak. Az információs pontok és a kilátó több építész tervezőtárssal való közös munka eredménye.

Az engedélyezési tervek 2012. őszén, a kiviteli tervek 2013-ban készültek el. A kivitelezés 2014-ben elindult, a nyitás 2015 tavaszán várható.

Csillagvizsgáló – a téma inspirációja és a hely szelleme

A csillagvizsgáló épület feladata a csillagoségbolt-park és a zselici természetvédelmi terület bemutatása, csillagászati kutatás és ismeretterjesztés, oktatás, kiállítások, rendezvények szervezése. Az intézmény a csillagnéző túrák bázisa is.

A tervezési helyszín Kaposvártól délre 20 km-re, Kardosfától nem messze található. Nem csak annak lenyűgöző élmény végigmenni a sűrű erdőben kanyargó úton, aki először jár erre. A fák rengetegéből a magaslati helyszínre löszpartok között érkezünk, ennek a megérkezésnek külön hangulata van.

Az építészeti koncepció

A tervezés során a nézőpontok fontos szerepet kaptak az épület és környezetének megformálásában. A több éve megtisztított nyugati lejtőn a csillagvizsgálót az úttól kissé beljebb helyeztük el, így a tisztásra való megérkezés különleges érzését a feltáruló panoráma még tovább fokozza.

Az épület kontúrja kirajzolódik, a tektonikus jelleg geometrikus megjelenése, a planetárium hengere, a távcső kupolája és a közönséghasználati tereket magában foglaló „doboz" egy erős, de egyszerű rajzolatban megmutatja magát. Az építészeti szándék szerint az intézmény így felismerhető, azonosítható, a formák pedig egyértelműen utalnak a bennük rejlő funkciókra. A rétegvonalakkal párhuzamosan terepre ültetett épület lentről, a völgy felől belesimul a tájba, hosszú, keskeny terasza néz erre, s innen akadálymentesen megközelíthető a szabadtéri észlelőterasz is.

Az út felőli homlokzat zártsága a bejárathoz vezető tengelyben nyílik fel az előcsarnok portáljával. A külső, egységes és a tájhoz való illeszkedést, megjelenést a fa homlokzatburkolat adja, melynek dominánsan függőleges, különböző ritmusban váltakozó osztása a sűrű erdő fáinak vonalkód-szerűségét idézi, s egyben dinamikussá, plasztikussá teszi a felületet.

A bejárathoz a farönkökből épített csillagképekkel és „élő" napórával berendezett parkon áthaladva, „átszellemülve" juthatunk el. Az akadálymentesített, könnyen átlátható, a közlekedőtengelyre fűzött elrendezésű épületben előcsarnok, ajándékbolt, kiállítótér, 54 fős planetárium, 54 fős egybenyitható előadó-és foglalkoztató terem, távcsőkupola, irodák és kiszolgáló helyiségek találhatók.

A geotermikus energiaellátást talajszondák biztosítják. Biológiai szennyvíztisztító berendezés lesz elhelyezve, a szennyvíz így környezettudatosan, megtisztított és ellenőrzött módon kerül vissza a természetbe. A csapadékvizet, „szürke vizet" gyökérzónás öntözésre és wc-öblítésre használjuk. A vízellátást fúrt kút tudja biztosítani, víztisztító berendezés segítségével. Az egyetlen külső közmű- és energiaforrás az elektromos áram, melyet földkábelen hozunk el az épületig. Az épület tetején zöldtető létesül, mely jó szigetelő rendszer, és a természetbe való illeszkedést is segíti.

A belsőépítészeti koncepció

A főépület kiemelt szerepe miatt ennek belsőépítészeti tervezésével külön belsőépítész csapat foglalkozott, az építészekkel együttműködésben. A belső tér kialakításánál az volt a cél, hogy méltóan illeszkedjen az egyedülálló természeti környezetbe, összhangban álljon a keretet adó épület koncepciójával, architektúrájával, és a funkció által megkívánt speciális igényeket is kielégítse. A belsőépítészeti koncepció alapja az az elképzelés, hogy az ide látogatót egy olyan tér fogadja, amely egy idegen bolygóra, "holdbéli" tájra érkezés érzetét kelti. A belső tér a csillagászathoz kapcsolódó alapvető térélmények felidézésével a kiállítási felületeken és a planetáriumban közvetített információk intenzívebb befogadását teszi lehetővé, illetve előrevetíti azt az élményt, amelyben a kupolatér távcsövén keresztül az űrben vizsgálódónak része lehet.
Ennek az elvont belső világnak az épület hivalkodástól mentes, környezetbe simuló megjelenése egyfajta burkot ad, nem sejtetve a rákövetkező élményt, bejárata egy távcső szemlencséjéhez hasonlatos, melyen túl más dimenziókba jutunk.

Az űrben lebegve, vagy egy idegen, kietlen bolygó felszínén állva elképzelt térélmények és akusztikai érzetek felidézését szolgálják az alkalmazott anyagok, felületek, berendezések, ezek aránya és a világítás. A beton járófelületek, az inhomogén struktúrájú látszóbeton falfelületek egy kopár bolygófelszínt, a szürke, amorf gyapjúpuffok felszíni képződményeket, kőzeteket imitálnak. A sötét színre festett felületek a tér határait mossák el, tágabb perspektivikus érzetet keltve. Az előcsarnokból a planetárium íves fala bevezet a kiállítótérbe, ahol a nagyméretű átvilágított űrbéli fotó konkretizálja a képzeletbeli helyet, ahol vagyunk. Ezt támasztják alá a lebegő hatású, súlytalanság érzetét keltő, világító kiállító posztamensek, melyek talpa víztiszta üveghenger és a padlóhoz csak egy szabadon tekergő "gégecsővel" csatlakoznak. Ebben a térben a legintenzívebb a mélység és végtelenség élménye.

A tervezett világítási kép a belsőépítészeti koncepció szerves része: mesterséges fényforrásokat és a belső térbe szabályozottan bejutó természetes fényeket kombinálva hozunk létre sejtelmes, bizonytalan fényviszonyokat. A külvilágból érkező természetes fényt a bejáratok kivételével a külső nyílászárók elé egységesen elhelyezett, csillagkép mintában perforált árnyékolók nagyobb részt kizárják, illetve megszűrik. Az indirekt lábazati és az álmennyezet felett rejtetten elhelyezett irányított, kiemelő világítások nem árulkodnak közvetlenül a fényforrás helyéről. Az előcsarnokban elhelyezett, befüggesztett, pálcaszerű elemekből álló egyedi lámpakompozíció meteorrajra emlékeztet, dinamikus vonalvezetése pedig a belső terek felé irányít.

A grafikai világ két alapeleme az élénk narancssárga szín mint a projekt arculati színe, mely egy izzó bolygófelszínre emlékeztet, illetve a távcső lencséjében és fotókon látható szálkereszt, mely több helyen és formában is megjelenik.

Kilátó - a feljutás élménye és a panoráma jutalma

A kilátó helyét a környék legmagasabban fekvő pontján jelölték ki. Itt egy fiatal erdő növekszik, 12-15 méter magas fákkal. A legfelső szint padlóvonalát ezért 25 méter magasságra terveztük. A 360 fokos panorámán változatos látvány tárul fel, és a csillagvizsgáló épülete előtti park csillagkép- formációi is jól kivehetők.

A kilátó, ami a mérnöki tervezés szerint egy stabil és precíz szerkezet, kimagasodik a fiatal erdő fái közül, de mintha maga is az erdő része lenne, egy sűrű facsoport a környezetét alkotó fiatal fák hosszú, sudár rengetegében. Ez a gondolat határozta meg a tartószerkezet kialakítását, a geometriát és az anyaghasználatot. A kilátó faszerkezetei tölgyfából készülnek. Az elsődleges tartószerkezet szerepét 2 koncentrikus körön elhelyezett kör keresztmetszetű oszlopok töltik be. A külső oszlopok befelé, a belsők kifelé dőlnek, s ezek párokba rendeződnek. Az oszloppárok keretei között csigalépcsőn jutunk fel a legfelső, 5. emeletre, 4 szint pihenőtérrel. Az egyes közbülső szinteken a járófelület szabályos gyűrű alakjából fiókszerűen kinyúló teraszok létesülnek, a legfelső szinten egy konzolos kilátóterasz kínál különleges panorámát.

Az információs pontok

Az információs pontok a tájban keretekként jelennek meg, a szemlélődés irányait jelölik ki a természetben - felfedezésre, kutatásra, játékra és elmerengésre hívnak. Az információt így nem csak a kihelyezett oktató táblákról, hanem az ott átélt élmények során szerezhetjük meg. Szerkezeti vázukat 20 illetve 25 cm keresztmetszetű tölgyfa oszlopok és gerendák alkotják, részben rejtett acél rögzítőelemekkel.

Az 1. információs pont jellegét a helyi táji építészeti stílus egyik híresen jellemző épületéről, egy talpas házról mintáztuk. A kortárs építészeti megoldás belső tere azonban lehetővé teszi, hogy bemutassuk a ház szerkezeti felépítését, így a pihenőtérből a tetőszerkezet és a nádfedés is megszemlélhető. A belső tér nagy része nyitott, kapcsolatot teremt a környezettel, szabadon átjárható három irányból, csak vesszőfonásos fal-szakaszok adnak térelhatárolást. Ez a népi építészetben gyakran használt építési elem (amit a lakóépületek falaiként betapasztottak) gyönyörű mintázatával, a vesszők hullámos rajzolatával, a különböző vesszőanyagok (fűz, mogyoró) színváltozásával önmagában is gyönyörű látvány, a rajta beszűrődő fényjáték pedig különösen misztikussá teszi az épület tereit. A hátsó, zártabb kiállítótérbe egy vesszőfonásos bevilágító „kéménykürtő" kerül.

A 2. információs pont a nappali csillagképnéző. A zárt épület félgömb kupoláján a csillagos égbolt látványa látható nappal, a kupolán fúrt lyukakon keresztül bejutó természetes fény segítségével.

A 3., 4. és 5. információs pontok hasonló, nyitott pavilon jellegű építmények, melyeket a megpihenni vágyó turisták, az éjszakai csillagnézők, vagy a szabadtéri foglalkozást tartó osztályok számára terveztünk. A nem hagyományos formájú íves padokon a szokásos feszengős iskolapadban ülő érzés helyett kötetlenebb, felszabadultabb elhelyezkedésre van lehetőség. A talajszint fölött hullámzó padokon az erdőben való lebegés érzését élhetjük át, éjszaka pedig ideális pozícióból nézve szabad szemmel fürkészhetjük a csillagokat.

„Hisz nékem nem kell semmi a világon,
Csak az éj és tündöklő csillaga ..."
(Madách Imre: Az ember tragédiája)