Az EKF építészeti igazgató pályázati felhíváshoz

"Az új építészeti igazgató államigazgatási történelmet írhat. Magva lehet egy olyan önkormányzati reformnak, ami a demokrácia történelme során talán először értelmezi az önkormányzat valódi szerepét." Csaba Ders építész írása

E cikknek az a célja, hogy elhelyezze az új államigazgatási fogalmat – építészeti igazgató – a demokratikus intézményrendszerek fejlődésében/változásában, megértse, értelmezze e szerepet az önkormányzati szervezeten belül. Amikor saját magam számára megpróbáltam megválaszolni a kérdést, mit is jelenthet az építészeti igazgató fogalma, több kérdésen keresztül vezetett az út. Arra gondoltam tehát, hogy a megértés folyamata egyben a „megértetés" legjobb útja is lehet, ezért a cikk e kérdések köré szerveződik.

Íme rögtön az első:
Mi is az a „dimenzió", amiben az építészeti igazgató szerepét el kell helyezni?
Az építészeti igazgató szerepe a kiírás szerint az EKF folyamatainak lebonyolítása – de szerintem ennél jóval több. Olyan kulcsfigura, akinek hosszú távon meghatározó szerepe lehet – kellene legyen – a Pécsen zajló városfejlesztési folyamatokban. Tehát elsődleges feladata, hogy a politikai elittel közösen kialakítsa az úgynevezett urban development environment-et, a városfejlesztési folyamatok közegét.
A városfejlesztési folyamatok közege egy gyűjtőfogalom, ami minden olyan tényezőt magában foglal, mely meghatározza egy városfejlesztési cselekmény folyamatát, legyen az döntés-előkészítési, döntési, megvalósítási, vagy folyamat-felügyeleti aktus. Olyan fogalom, amely a városfejlesztési cselekményeket vizsgálja abból a szempontból: hogy milyen hatást gyakorol rájuk a politikai, szociológiai, gazdasági, jogi, államigazgatási stb. környezet. Ez az a dimenzió, amiben a városfejlesztés összes tényezője, fóruma, szereplője, jelen esetben az építészeti igazgató pozíciója elhelyezhető. Ez egyben az erőtér, amelyben bármilyen városfejlesztési folyamat értelmezhető, és egy sikeres aktus folyamata meghatározható.
Úgy gondolom, amikor az EKF projekt anomáliáiról beszélünk, ezen környezetnek és a benne zajló városfejlesztési folyamatoknak a patologikus működésére utalunk. Vagyis ha hosszú távon szeretnénk ezeket a problémákat orvosolni, magán a környezeten illetve a folyamatok menetén kell változtatnunk. Ellenkező esetben a meglévő mechanizmus megbízhatóan újra termeli majd a problémákat.
Vegyük észre, minden városfejlesztési folyamat tulajdonképpen nem más, mint a rendszer tesztelése. Tanuljunk hát a hibáinkból! Tehát nem elég a projekt meglévő hibáira összpontosítanunk, meg kell érteni a hibákhoz vezető folyamatokat is, és a felderített hiba okát a folyamat egészének az áttekintésével kell orvosolni. Csak jó döntési mechanizmusnak lehet jó döntés a végeredménye.

Úgy gondolom, az építész igazgatónak ezért először azt kell tisztáznia, hogy ebben a fejlesztési környezetben mit lát a patologikus folyamatok okainak, és ezt a környezet milyen jellegű átalakításával látja orvosolhatónak.

De miből fakadnak a jelenlegi városfejlesztési mechanizmus problémái?
A rendszerváltást követő társadalmi, politikai és gazdasági átalakulás egy olyan folyamat, ami alapjaiban változtatta, változtatja meg ma is a városfejlesztési folyamatok közegét. Ami azt jelenti, hogy ha fenn szeretnénk tartani ezen mechanizmusok működőképességét és eredményességét, a környezet alakulásával folytonosan újra kell gondolnunk a városfejlesztés teljes rendszerét, annak folyamatait, fórumait, szereplőit és azok szerepét.
Úgy gondolom azonban, hogy mára olyan mértékű adósság halmozódott fel ezen változások követésében, amit a meglévő rendszer már képtelen kezelni. Elbizonytalanodtak mind a folyamatok, mind a benne résztvevők maguk, így láthatóan rendre elmaradnak a várt eredmények is. Ezért érzik a résztvevők, hogy kicsúszott a lábuk alól a talaj, és hiába igyekeznek megtalálni a helyüket a rendszerben, nem találják meg sosem, mert igazából már nincs, nem működik az a rendszer, amibe belehelyezkedhetnének.
Ahhoz a ponthoz érkeztünk, amikor politikának és szakmának közösen újra kell gondolni ezt a politikai és szakmai problémát, ami nélkül sem a jelenlegi gondjainkra nem találhatunk megnyugtató megoldást, de várhatóan továbbiakat generálunk majd melléjük.

Mi az önkormányzat szerepe ebben a rendszerben?
Ez talán a legfontosabb alapkérdés, amit hagy közelítsek meg ismét egyfajta egyszerűsített fejlődéstörténet segítségével.
A rendszerváltást követően, a politikai szerkezet decentralizálásával, új politikai entitások, önkormányzatok jöttek létre. Olyan hatalmi decentrumok, melyek definíciójuk szerint arra hivatottak, hogy átvegyenek olyan funkciókat, amik eddig a centrumhoz tartoztak. Az eddig jellemzően igazgatási tevékenységet ellátó politikai decentrumok szerepe többek között menedzsment jellegű szerepekkel bővült. Olyan funkciókkal, amik a társadalmi, politikai, gazdasági átalakulás intenzitása miatt eddig elég nehezen voltak pontosíthatóak, és ami egyben elbizonytalanította magának a decentrumnak a pontos fogalmát is. (Csak zárójelben merem megjegyezni, hogy ideális esetben ezek a strukturális elemek a környezet változásának a mértékében állandó átalakulásban vannak.)
Az önkormányzat az én olvasatomban részben alkalmazója az országos politikának, részben pedig jogosítványai alapján a helyi politika alakítója. Kulcstényező, mely nemcsak aktív városfejlesztési szereplőként, de a fejlesztési környezet tevékeny alakítójaként is képes hatni e folyamatokra.
Minden lehetősége megvan az aktív politizálásra, a városfejlesztés irányítására, de valamiért mégsem tud élni vele megfelelően!

Mi a gond a meglévő önkormányzati intézményrendszerrel?
Az egyik órámon az elmúlt héten a “strukturális rasszizmus" volt a téma. Arról beszélgettünk, hogy egy adott regionális- vagy város-politika milyen társadalmi szegregációhoz vezet, és ennek mik válhatnak az eszközévé. Az egyik érdekes megállapítás az volt, hogy az esélyegyenlőség feltétele a források kihasználásához szükséges tervezési és szellemi kapacitás megléte.

A meglévő önkormányzati intézményrendszer baja is egészen hasonló, hogy ugyanis alapvetően igazgatási jellegű. Mind személyi, mind szerkezeti profilja a végrehajtási feladatok ellátására alkalmas csak, pedig az aktív szerep menedzsment jellegű funkciókat is igényelne a város irányításától. Ezen önkormányzati szerv hiánya alapvetően két következménnyel jár:
1. Az önkormányzat nem él a lehetőségeivel;
2. Ha él is, rosszul vagy nem eléggé eredményesen.
A menedzsment szerepkört ellátni képes szerv hiányában ezeket a tevékenységeket részben a nem erre profilírozott önkormányzati szervek végezik, részben pedig a fontos városfejlesztési kérdések szakmai előkészítés nélkül kerülnek elfogadásra és szakmai felügyelet nélkül folyik a végrehajtásuk is. Ennek számtalan kellemetlen társadalmi, gazdasági és politikai következményével nap mint nap szembe kell néznünk.

A sikeres városirányítási politika érdekében egy új típusú önkormányzati szervre van szükség az alábbi célokkal:
Általánosan fogalmazva a városfejlesztés közegének, mechanizmusának a folyamatos alakítása, folyamatainak irányítása és felügyelete, a sikeres városfejlesztési, városirányítási cselekmények végrehajtásának érdekében.

Részletesebben:
1.    Városfejlesztési stratégia létrehozása alakítása, gondozása;
    Amely meghatározza a városfejlesztés céljait és folyamatát,
    vagy a fejlesztési célokat érvényre juttatja a városfejlesztési politikában
    (valószínű egyébként egy ilyen típusú átalakítás az önkormányzat
    intézményrendszerében némileg alakíthatja majd a településrendezési
    eszközök célját és formáját).
2.    Városfejlesztési döntések előkészítése;
    Feltárja az alternatívákat és vizsgálja azok várható következményeit.
3.    Városfejlesztési folyamatok menedzsmentje;
    felügyeli a végrehajtás folyamatát és elemzi azok eredményességét.

Tehát végül is mi a szerepe az építészeti igazgatónak?
Az építészeti igazgató feladata nem elsősorban az EKF projekt menedzsmentjének irányítása, hanem olyan városfejlesztési környezet és szakmapolitika kialakítása, amit az általa létrehozott menedzsment jelenít meg és ami legfőbb záloga az EKF beruházások sikeres lebonyolításának. Ezek az EKF projekten jóval túlmutató célok, hiszen az eredményük maradandó változást kell hogy eredményezzen az eddigi rendszerben. Így az én értelmezésemben ez a tisztség semmiképpen nem szűnik meg a 2010-es események végeztével.

Az új építészeti igazgató ebből a szempontból tehát államigazgatási történelmet írhat. Magva lehet egy olyan önkormányzati reformnak, ami a demokrácia történelme során talán először értelmezi az önkormányzat valódi szerepét, a szakma és a politika viszonyát, megválaszolja ezeket az évtizedek óta nyitottan álló kérdéseket. Olyan feladat ez, ami egyrészt nagy bátorságot, sok türelmet, másrészt pedig egy jó célban való töretlen hitet kíván.

Sok sikert!

Csaba Ders
építész, doktorandusz hallgató,
vendég kutató a Columbia Egyetem Urban Design tanszékén