építészet : környezet : innováció

Az engedélyezési tervek védelmében

A BÉK Elnökségének véleménye szerint kiemelt projektek építési engedélyezési eljárása előtt helyet kell adni egy szabályos körülmények között lebonyolított, kordában tartott indulatú társadalmi párbeszédnek, hogy elkerüljük az olyan helyzeteket, mint amilyen a Szépművészeti bővítése kapcsán kialakult.

Építési engedély készítése, az eljárásban való részvétel manapság nem tartozik az építészek dédelgetett álmai közé. A rendkívüli módon megbonyolított építési engedélyezési eljárás, számos érdektelen közreműködő, még egy jó szándékú I. fokú hatóság munkáját is megnehezíti és megsokszorozza. Ezért aztán szinte ünnep számba megy, ha akár egy családi ház engedélyhatározata különösebb gond nélkül megérkezik - hát, még ha komoly, fontos szakmai és társadalmi reflektorfényben álló épületről van szó. Ebben az esetben az eljárás lehet még hosszabb és bonyolultabb. Sokszor nem a lényegről esik szó az eljárás ideje alatt, hanem presztízs szóváltások folynak legtöbbször lényegtelen dolgokról.

Az utóbbi időben többször előfordult, hogy az előbb említett engedélyezési eljárás útvesztőjén keresztül jutott, jogerőre emelkedett építési engedélyt utólag éri olyan kritika, támadás, amely az épület megvalósítását veszélyezteti. Az eljárás során közreműködő számos szakhatóság és illetékes szerv elmondott véleményét a határozatban figyelembe veszik. Ennek alapján épülhet a ház. Úgy véljük, hogy mind a társadalom, mind a szakma és különösen az érdekelt tervező építész részére méltatlan az a helyzet, hogy ezek után sem épülhet a ház az előbb említett akadályok miatt.

A világ több országában, amikor egy-egy jelentősebb létesítmény megvalósításáról döntenek, - különös tekintettel az olyan feladatokra, amelyek védett épület vagy városkép közvetlen környezetében valósulnak meg - a tervezési program kialakítását szervezett társadalmi vita, véleményformálás előzi meg. Az ennek eredményeként létrejött tervezési megbízás teljesülése és maga a tervező – ha a program a kölcsönös társadalmi konszenzuson alapul – már nagy biztonságban lehet, és csak az engedélyezési eljárásra vár. Ezt követően pedig megépülhet.

Mindezt azért hozzuk fel, mert az elmúlt időszakban több olyan esettel találkoztunk, amely rossz példája a társadalmi akarat érvényesítésének. Ezek között a példák között a Szépművészeti Múzeum bővítése az első helyen szerepel, hiszen a meghívásos építészeti tervpályázat – melynek lebonyolítását vitattuk – a nyertes tervet az építési engedélyezési eljárás előírásainak megfelelően megvizsgálták, és engedélyezhetőnek tartották, jogerőre emelkedése után azonban többen, sok fórumon, éles hangon bírálták a megvalósult koncepciót. Úgy hisszük, hogy ez elkerülhető lett volna, ha mindenki az erre alkalmas időpontban, a program kialakításakor formálhatott volna véleményt az építtető jóvoltából.

Másik furcsa eset az, amikor a jogerőre emelkedett építési engedélyt a mű szerzőjének, a tervezőnek a kizárásával, tudta és akarata nélkül megváltoztatják, áttervezik. Ennek egyik példája a budapesti CET épülete, amely végül is a holland tervező kizárásával, vezető építésztervező nélkül, az eredeti tervektől eltérő módon épül.

Összegezve: A Budapesti Építész Kamara Elnöksége úgy ítéli, hogy az építési engedélyezési eljárás rendjébe – melyet mélyrehatóan és átgondoltan módosítani kell - helyet kell adni jelentős létesítmények esetén egy szabályos körülmények között lebonyolított, kordában tartott indulatú társadalmi párbeszédnek. Így kerülhető el a sorozatos vádaskodás, amely az építészt, a hatóságot, de magát az utólagosan véleményt formálókat is irritál.

A Budapesti Építész Kamara Elnöksége

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »