Az Esztergomi Nagyszeminárium helyreállítása

Részlet a tervezők történeti áttekintésébőlÉpítész tervező: Csepely-Knorr Kristóf építész

Történeti áttekintés
Oláh Miklós érsek 1566-ban alapította a szemináriumot a török által megszállt Magyarországon:  „… a Szent Trentói Zsinat előírása és szabályzata szerint Nagyszombaton …. a Magasságos Isten kegyelméből szemináriumot alapítunk és hozunk létre." (Részlet az 1566. évi alapítőlevélből) A zsinat rendelkezéseit magában foglaló alapító okmányt Miksa király 1567. július 1.-jén erősítette meg. Ez az okmány jelenti ki azt is, hogy mihelyt Esztergom felszabadul a török megszállás alól, a szemináriumnak is át kell költöznie.

A költözésre 1819-ig kellett várni, ekkor határozott Rudnay Sándor bíboros egy több épületből álló új egyházi központ kialakításáról, mely az új bazilikát, a prímási palotát, szemináriumot és a kanonoki épületeket foglalta magában. A nagyívű elképzelés terveit Kühnel Pál készítette. Rudnay halála után a szeminárium építése leállt, csak 1861-ben folytatódott, az új tervek elkészítésére a 73 éves Hild József kapta a megbízást.

A nagyszeminárium épületét 1868. október 8.-án szentelte fel Scitovszky bíboros érsek. A több tervező közreműködésével készült hatalmas épületen két stílus jegyeit ismerhetjük fel. Az eredeti koncepció szerinti klasszicista épületet Hild már a romantikus stílusban fejezte be. A két stílus nagyon finoman kapcsolódik, szinte észrevehetetlen a váltás pontos helye. Mégis az újkori építészettörténet kétarcú épületnek nevezi.

Az épület állaga a felújítás megkezdése előtt
Az egyház csak 1990-ben kapta vissza a nagyon leromlott, helyenként életveszélyes állapotban lévő épületet. A második emelet ekkor már lakatlan volt a részben elpusztult fa födémek állapota miatt. A tető több helyen beázott, a fedélszerkezet fa anyaga fertőzött volt, cseréje feltétlenül szükségessé vált. A pincében az időszakosan megjelenő rétegvíz folyamatosan áztatta a falazatot. Ezért először a legfontosabb állagmegóvási munkákat kellett elvégezni, a tető felújítását, a födémek cseréjét, megerősítését.

Az épület hasznosítására vonatkozó elképzelések
A végleges hasznosítási programot Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, érsek dolgozta ki, e szerint oktatási, kulturális, kutató és konferencia központként működik a felújítandó épület. A már korábban itt bemutatott gyűjtemények mellé ide költözik a Teológiai Főiskola, helyet kap a Vitéz János Főiskola kilenc tanterme, a 80 000 kötetes könyvtár, benne a nagyszombati gyűjtemény, az Érseki Levéltár, a főegyházmegye nagy konferencia terme a hozzá tartozó szekció termekkel, az egész épületet kiszolgáló étterem konyhaüzemmel. A régi melléképületek helyén 100 férőhelyes szállás épületet kértek.

Történeti kutatás
A felméréssel egy időben kezdődött a történeti kutatás. Az épület építéstörténetének leírásához sokrétű kutatómunkára volt szükség. A levéltári archív anyagból a korabeli tervek, terv részletek adtak eligazítást az alkotók eredeti elképzeléseiről. Ugyancsak a levéltári anyagokból ismerhettük meg az építés menetét, az építkezés finanszírozási részleteit.
A múzeumi gyűjtemények archív fényképei további részletekre hívták fel a művészettörténészek figyelmét. E képek segítségével volt lehetőségünk megismerni a belső terek korabeli kialakítását, a homlokzatokat és az épület környezetét.
Külön kutatási fejezet foglakozott a környezettel. A korabeli kataszteri térképek, helyszínrajzok, leírások, valamint tervek adtak eligazítást az épület körülvevő kertekről, közterekről.

Tervezési feladatok, technikai eljárások
Az építészeti tervezés során az első feladat az eredeti terek, térkapcsolatok helyreállítása a tervezett funkciók figyelembe vételével.
A helyreállítás tervezőjének egyszerre kellett megérteni az építtető mai elképzeléseit, valamint Kühnel és Hild mesterek alkotó szándékait.

Az épület eredetileg nem volt leszigetelve. Mivel a pincében emberi tartózkodásra alkalmas helyiségeket kellett kialakítani (szekció termek, konyha, étterem, kápolna, stb.), a szigetelést meg kellett oldani. A felmérés során is tapasztalható volt, hogy a mélyebben fekvő részeken a rétegvíz betört, helyenként 50-60 cm magasságban állt. A szükséges helyeken a talajvíz elleni szigetelés elkészült, a pince többi részén a falak közötti szigetelés nagyrészt mentesítette a helyiségeket a vizesedéstől. A falakban lévő kipárolgó nedvességet a falak elé épített köpenyfal zárja el a belső tértől, az állandó gépi szellőzés pedig a köpenyfal mögül távolítja el a nedvességet. A rétegvizek elleni védelmet az épület körül elkészített drain rendszer is szolgálja, ami összegyűjti és a tervezett nyomvonalon vezeti el azt.

Felül kellett vizsgálni a födémeket, a még meglevő fa szerkezeteket cserélni kellett, valamint a boltozatokat és korábban cserélt födémeket az új funkciónak megfelelő teherbírásúvá kellett tenni, meg kellett erősíteni (pl. a levéltár és a könyvtár raktárterületei alatt). Teljesen újonnan kellett elkészíteni az angol aknák és az északi kerítés támfalait, melyek kő falazása nem felelt meg a szabvány szerinti terhelésnek. Az új támfalak vasbeton szerkezetűek, föld felőli oldalukon drain rendszer kiépítésével.

Az udvar nyugati szárnyán végig új angolakna épült, ezen keresztül kapnak a szekció termek természetes megvilágítást és szellőzést. Az épületben a gépészeti megoldásokat a mai kor követelményi szerint terveztük. Idős papok mesélték, hogy a Nagyszeminárium különlegesen hideg épület volt, ami érthető, hisz északról, észak-nyugatról, a Duna felől szabadon ki van téve az időjárásnak, a szél a rosszul záródó ablakokon keresztül gyorsan lehűti a helyiségeket, hiába vastagok a falak. Olyan fűtési rendszert terveztek gépész kollegáink, mely biztosítja az összes helyiség megfelelő hőmérsékletét, mely jól szabályozható (szintenként, folyosószakaszonként, és radiátonként) és gazdaságos.

Az épület hővédelméhez hozzájárulnak az újonnan tervezett ablakok is, korszerű záródásukkal, tömítésükkel, valamint hőszigetelő üvegezésükkel csökkentik a helyiségek filtrációs és transzmissziós hőveszteségét. Új gépészeti megoldások voltak szükségesek a nagy létszámú helyiségek szellőztetésére, a friss levegővel való ellátására valamint az elhasznált levegő cseréjére. Két központi szellőző gépház biztosítja a légkezelést, ahonnan vezetékeken keresztül jut a levegő a termekbe. A szellőző vezetékek részben az álmennyezetek felett vannak elrejtve, részben a pince alatt kialakított gépészeti folyosóban.

Az épület erős és gyengeáramú rendszere a mai kor igényei szerint készült. A fűtéshez hasonlóan az elektromos ellátás is szintenként szabályozható. A vagyonvédelmi és beléptető rendszerek segítségével a vendégek mozgása az épületben ellenőrizhető. A nagy termek digitális hangosítása lehetővé teszi az előadói beszéd jó értését a terem minden pontján.

A hagyományos szakmák szerepe a helyreállításban
A műemlék épület helyreállításában jelentős szerepet kaptak a hagyományos építőipari, szakipari szakmák: a díszítő festő, a fehér munkás (gipszstukkó készítő), a mozaik burkoló, az asztalos, a díszmű lakatos és a kőfaragó. A fenti szakmák képviselői készítették el a megmaradt minták alapján az ablak vasalatokat, a belső korlátokat, a míves ajtókat, a lépcsőház induló szintjén a mozaik burkolat rekonstrukcióját. Speciális felkészültséget igényelt a belsőépítész által tervezett antikolt falfestések és választó párkányok kivitelezése, valamint az eredeti alapján tervezett mozaik parketta gyártása és fektetése.

Az anyaghasználat a hagyományos szerkezetek rekonstrukciójának fontos része. A műemlék helyreállítási gyakorlatban az az elvárás, hogy a rekonstruált elemek az eredetivel azonos anyagból készüljenek, az eredeti technológiával. A megtalált minták alapján az anyag használat jól meghatározható volt. A kilincsek öntött sárgarézből készültek, az asztalos szerkezeteknél az eredetivel azonos borovi-, vagy vörösfenyőt használták, a mozaik burkolat szintén az eredetivel megegyező anyagból készült újra. A folyosó kelheimi kő burkolata nem volt pótolható, mert az eredeti követ ma már nem bányásszák. Ezért a közlekedőkben az eredetivel azonos méretű, azonos rakás módú, de jura kő burkolat készült. A homlokzati öntöttvas erkély és loggia tartó konzolok szürke festést kaptak, így jelzik anyagszerűségüket.

Csepely-Knorr Kristóf
építész tervező

A helyreállításban részvevő tervezők:

Generál tervezés, építészeti tervezés: Németh Tamás építész, ügyvezető    KIMA Studio Kft 
építész tervező: Csepely-Knorr Kristóf építész
statikus tervező: Neumayr Péter tartószerkezeti tervező, Diafragma Kft     
gépész tervező: Bajor Ervin gépész tervező, CET Rt       
épület elektromosság, gyengeáramú rendszer: Petkovics János elektromos tervező, Solenau Kft       
belsőépítészet: O. Ecker Judit belsőépítész, Art-Tax Szövetkezet   
kertészet: Szalkai Adrienn kert és tájépítő tervező, Pigment Studio   
konyhatechnológia: Straub Ágnes, Szigmavill Kft       
történeti kutatás: Dr. Kemény Mária, Hild-Ybl Alapítvány   
kivitelezés lebonyolítása: Koltay Endre, Bau-Rat Kft