„Az ideiglenes építészet a legjobb tapasztalati terep” – New Generations: BUDCUD
A páneurópai építészeti platform, a New Generations együttműködésével kéthetente bemutatjuk a 2021-es Velencei Építészeti Biennále Magyar pavilonjában kiállító 12 építészeti praxist. Ezúttal Mateusz Adamczyk és Agata Woźniczka krakkói irodája, a BUDCUD kerül sorra, amely ugyan kevés házat, de sok projektet és szép nemzetközi sikeret tudhat maga mögött.
A BUDCUD kortárs építészeti műhely, amelyet 2011-ben alapított és azóta vezet Mateusz Adamczyk és Agata Woźniczka a lengyelországi Krakkóban. Az irodát napjaink viszonyrendszereit kutatja a téri tervezés eszközeivel, tágítva az építészet hatáskörét, érvényességét. Integritásukra határozottan vigyázó, kompromisszumoktól mentes építészet az övék.
Irodaalapítás a pályázati sikerek után
2006-ban én (Mateusz) együtt indultunk Michal Palej barátommal a Schindler Global Award pályázatán. A Hurok a Szajnán (Loop on Seine) projekt dicséretet kapott ezen a nagy presztízsű diákpályázaton, ezen felbátorodva megalapítottuk saját irodánkat. Néhány további sikert követően (pl. Europan, Shinkenchiku) elkezdtek érkezni az együttműködési felkérések más építészirodáktól, és kisebb magánmegbízások is. Aztán lanyhult a kezdeti lelkesedés, és végül is bezártuk az irodát. 2010-ben azonban megismerkedtünk Agata Wozniczkával, és újranyitottuk a BUDCUD-ot. Varsóban találkoztunk, egymásba szerettünk és úgy döntöttünk, együtt fogunk dolgozni is. Túl a tanulás időszakán, túl a külföldi munkavállaláson ez volt az egyetlen utunk arra, hogy közös ambícióinkat saját preferált munkamódszerünkön keresztül próbáljuk megvalósítani.
Egyszerű megoldások, nyomás alatt
Miután megnyertük a meghívásos pályázatot, jó pár hónapot dolgoztunk a 8. Warsaw Under Construction fesztivál kiállításának tervein. Készen álltak a rajzok, a specifikációk és a leírások, amikor egy hónappal a tervezett megnyitó előtt a rendezvényhelyszín egyszer csak csődbe ment és bezárt! Egy hetünk volt arra, hogy új helyszínt találjunk, egy másik az új kialakításra és két hét a megépítésre és a művek installálására. Az új hely teljesen különbözött a kezdetitől (egy poszt-indusztriál loftstúdió, a Kultúra és Tudomány Palotájának szocreál pompájához képest) – szóval teljesen új ötlettel kellett előállnunk. A nyomás alatt született egy egyszerű gesztus – egy hatalmas, közös tető kartonpapírból, hogy gyorsan meg is lehessen építeni. Hatalmas sikert aratott!
Intenzív munkanapokat intenzív hétvégékkel egyensúlyozni
A munkában és az életben is egymás társai vagyunk, úgyhogy időnként a BUDCUD a heti hét napján elfoglaltságot jelent – otthon is szóba kerülnek az irodai ügyek és munkaidőn kívül is gondolkodunk és rajzolunk; ezt a kérdőívet is este 11-kor töltöm ki idehaza... A mindennapi rutinban egyedül a változás állandó: gyakran túlórázunk az irodában és dolgozunk a hétvégén vagy nemzeti ünnepeken; manapság sokat utazunk is külföldi munkák ügyében. Ez egyszerre izgalmas és embert próbáló, különösen, ha az irodánk egyébként visszafogott létszámát figyelembe vesszük. Az intenzív munkaheteket dinamikus hétvégékkel ellensúlyozzuk, vigyázva a mentális egészségünkre és a munka-magánélet egyensúlyára – az országúti kerékpározás, a SUP deszkázás a vízen vagy a síelés a közeli hegyekben az ellensúlyok.
Funkciókövető munkatér
A stúdiónk mérete nem nagy – igyekszünk kicsik és „kontrollálhatóak" maradni. Ketten – Mateusz és Agata – számítunk az iroda magjának, és legfeljebb öt embert tudunk foglalkoztatni a térben. A BUDCUD iroda két szobából áll: a nagyobbik a munkatér, a másikban pedig elfér egy üvegasztal, ami tökéletes a megbeszélésekre és az itt található építészeti- és designkönyvtárunk böngészésére. Ha ennek a helynek a hierachiájáról, dinamikájáról van szó, akkor itt a tér követi a funkciót (sic!): első a beszélgetés, a reflektálás a munkára, majd az intenzív tervezés.
Az építészek, akik alig építenek
Az biztos, hogy nem számítottunk arra, ilyen erősek lesznek a kapcsolatok a művészeti világgal: kiállításokat, térinstallációkat, tárgyakat és galériákba szánt projekteket tervezünk. Az ideiglenes építészet a lehető legjobb tapasztalati terepet kínálja a designfelfogásunk szerint; mi és a megbízóink is szeretünk kísérletezni. Ugyancsak meglepetés a megbízásaink sokfélesége és extrém skálája: dolgozunk utcabútorok tervezésén, belsőkön és köztereken, de városi stratégiákon és már-már filozófiai távlatú jövőképeken is. Bár magunk mögött tudhatunk néhány megvalósult ideiglenes projektet, az álmunk valami „komolyabb" vagy állandó lenne – ezzel együtt pozitív sokkot jelent, hogy ennyi évnyi munka után is építésznek nevezhetjük magunkat úgy, hogy közben alig építettünk valamit.
Türelmesnek lenni, őszintének maradni
Az integritás a legfőbb célunk a jövőben. Kompromisszumok nélkül akarunk dolgozni és építeni, a megérzéseinket, az álmainkat követve, azoknak a bizalmát élvezve, akik befektetnek az építészetünkbe és használják azt. Nem bánjuk, ha várni kell arra, hogy eljöjjön a mi pillanatunk időben és térben – valóban szeretnénk teljes bizalommal dolgozni azoknak a téri helyzeteknek a kiteljesítésén, amelyeket megálmodunk.
Az interjút fordította: Kovács Dániel