építészet : környezet : innováció

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – Magyari Éva és Pazár Béla megvételt nyert terve

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójára kiírt pályázaton megvételt nyert Magyari Éva és Pazár Béla koncepciója, akik a Lechner épületének arányrendszerén alapuló, tisztán technológiai és kiszolgáló tereket tartalmazó új szárnnyal zárták be a múzeum udvarát, az alagsori kávézóhoz lépcsőző udvart terveztek, az üvegcsarnok körül pedig szabadtéri kiállító-tetőteraszt alakítottak ki.

Lechner Ödön remekműve zárt, befejezett egész, amelyre több mint egy évszázad elteltével csak csodálattal tekinthetünk. Bár hiányzik egy olyan épületszárny, amelyet a mester megtervezett, a mű mégsem befejezetlen. A feladatot a befejezett és a befejezetlen dialektikája tűzi ki, az a különleges helyzet, hogy éppen a remekművek befejezettségében van igazi kihívás arra, hogy azokhoz kapcsolódjunk, azok szólítanak fel és kínálnak lehetőséget arra, hogy a bennük ránk hagyományozott örökséget tovább vigyük, tovább adjuk, kisugárzásukból részesedjünk. Hannes Böhringer használja  a latin „plus quam perfectum”  és a német „aufheben” kifejezést ebben az értelemben: több mint befejezett, amit megszüntetve őrzünk meg. A hagyomány, a tradíció szavunk is a latin „tradite” szóból alakult ki, amely azt jelenti, hogy valamit tovább adunk. Valamit, amit előbb nekünk kell megalkotni abból, amit készen kaptunk. Lechner remekművét esztétikai és stilisztikai eszközökkel ezért nem közelíthetjük meg. Ha így tennénk, akkor a „modern”, a „korszerű”, a „huszonegyedik századi” és a „hagyományőrző”, „illeszkedő”, „nemzeti” szembeállításának jól ismert csapdájába esnénk. A korszerűt csak Fülep Lajos szellemiségében értelmezhetjük: nem azért értékes, mert korszerű, hanem azért korszerű, mert értékes. Milyen értékre lehet tehát szüksége Lechner Ödön remekművének, több mint egy évszázaddal a felépülése után? Elsősorban olyan értékre, ami azt szolgálja, hogy ami nagy érték megvan benne, az egy száz évvel későbbi korban a lehető legjobban működjön. Ha ezt az utat választjuk, és építészetet akarunk művelni - erre maga Lechner kötelez -, akkor munkánk közben az építés olyan rétegeit kell megfigyelnünk, kiválasztanunk és felfejtenünk, amelyek az esztétika és a stílus rétegei alatt vannak. Így talán találhatunk olyan eszközt, olyan jelentésréteget, amely segít abban, hogy olyan épületet építsünk, amely mégsem egyszerű szolgája, hanem társa lehet Lechner Ödön épületének.

 

Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója tervpályázat – megvételt nyert pályamű - vezető tervezők: Magyari Éva, Pazár Béla
Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója tervpályázat – megvételt nyert pályamű - vezető tervezők: Magyari Éva, Pazár Béla
Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója tervpályázat – megvételt nyert pályamű - vezető tervezők: Magyari Éva, Pazár Béla
 

 

Lenyűgözőek az építés közben készült korabeli fényképek. Az egymásra épülő tégla- és habarcs rétegek, amelyeket különös erővel értelmeznek a csorbázott falvégek, vakolatlan boltozatok, a falazáshoz előkészített, felrakott tégla-piramisok, az égnek meredő állványfák. Rétegek, rétegezettség… Rudolf  Schwarz  írja: „…A falazat rétegről rétegre emelkedik, két réteg között mindig habarcsréteg következik, lassan megkeményedik és a falazatot egy tömbbé köti össze. Így növekszik a fal magasra az alaprajzon, amely már az első réteggel teljesen ott van, mígnem eléri a tervezett magasságot, és a fedetlen teret befedi az első födém, a szintet befejezi, fal és födém egy első házat alkotnak. E fölött folytatódik a fal, és rá újra födém kerül, így növekszik az épület rétegről rétegre.”  Schwarz a réteg, a Schicht egyetemes jelentésére mutat rá, honfitársa, Gottfried Semper, az ősi csomó, a Knote egyetemes jelentését emelte ki száz évvel korábban. Az építésben a formába öntés után megkeményedő, megszilárduló anyag öntésének, a rudak tektonikus összeillesztésének és a természet adta, vagy ember készíttette elemek egymásra helyezésének aktusai változó mértékben, egymással kölcsönhatásban vannak jelen és jelentenek. A tervezett épület - azon túl, hogy szolgál - kifelé csak a felrakás egyszerű és egyetemes jelentéskörével él. Csak az egymásra rakás, az egymásra rakódás, az összekapaszkodás, az összefogódzás, az összefogás emberi aktusának és az így megszülető emberi értéknek szeretne emléket állítani. Egyforma magas és vastag elemekből épül fel, a lábazattól a tető gerincéig. Az elemek hossza és magassága a Lechner által használt pirogránit lapokéval egyezik meg, folytatva ezzel a mester arányrendszerét. A blokkok anyaga szilárd és időtálló, beton, kőkeményre égetett agyag, mint a kémények tűzálló téglái, vagy kemény tardosi mészkő, mint az épület időtől kifakult rózsaszínes lábazata.

E következtetésekhez nem elméleti megfontolások vezettek, hanem a tervezés munkája. Az a munka, amelynek során olyan megoldást próbáltunk kidolgozni, amely legjobban szolgálja a rekonstrukció céljait. A műemlék épületrész rekonstrukciójának történeti alapelveit a műleírás mellékletében külön foglaltuk össze. Látható, hogy a szükséges kiállítási és közönségforgalmi területek olyan nagyok, hogy az egész műemlék épületet elfoglalják. A design és a kortárs gyűjtemény elhelyezéséhez nem indokolt úgynevezett „kortárs” építészeti teret építeni az új épületszárnyban, ennek nagyságrendje meg sem közelíti a lechneri volument, ezért mellette meglehetősen groteszk hatást keltene. Ha tényleg tárgyilagosan közelítjük meg a rekonstrukció célját, akkor el kell fogadni, hogy az új épületszárnyat teljes egészében speciális technológiai rendszerekkel kiszolgált, és az azokat kiszolgáló terek foglalják el. Itt lehet a szükséges műszaki feltételeket és megoldásokat úgy koncentrálni, hogy a legkevesebb műemléki érték sérüljön az eredeti épületben.

 

Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója tervpályázat – megvételt nyert pályamű - vezető tervezők: Magyari Éva, Pazár Béla
Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója tervpályázat – megvételt nyert pályamű - vezető tervezők: Magyari Éva, Pazár Béla
Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója tervpályázat – megvételt nyert pályamű - vezető tervezők: Magyari Éva, Pazár Béla
 

 

Megközelítés, bejáratok

Az épület Üllői úti főbejárata a látogatók fő megközelítési helye. A két oldalsó lépcső 30 cm-es szintkülönbsége az előkert motívumrendszerébe foglalva megszüntethető, így az akadálymentes megközelítés itt biztosítható. A Hőgyes Endre utcai új szárnyban az eredetileg is tervezett helyen kialakított áthajtón keresztül oldható meg a védett, biztonságos műtárgyszállítás, a teherforgalom és a kiszolgáló személyzet belépése. Ehhez a bejárathoz közvetlenül kapcsolódik a biztonsági szolgálat helyiségcsoportja. Különleges rendezvények, például nyílt nap keretében itt a közönség is bejöhet az udvarba. Az épület dolgozói számára a pinceszinten 38 parkolóhelyet biztosítottunk, amelyek szintén innen közelíthetők meg. A Kinizsi utcai oldalon található a könyvtár és irattár bejárata, itt lépnek be a hivatali dolgozók és a hozzájuk érkező látogatók. Mód van arra, hogy a közönség e bejáraton át, akár közvetlenül, más múzeumi területek érintése nélkül is elérje a kávézó fogyasztó teraszát. A Hőgyes Endre utcai oldalsó bejárat természetes megközelítési pontja a múzeum nyilvános oktatási helyiségcsoportjának. Mindkét oldalon biztosítjuk az akadálymentes feljutást a használati szintre.

Szintek kialakítása, szállítás

Az épület alagsori szintjét két szintre rendeztük, az utcák melletti épületszárnyakban a -3,00, a középső, a hátsó, és az új épületszárnyban a -4,85 szinten. A meglévő épület meglévő vezérszintjei 0,00 és +1,50, az új épületszárny a -1,50 szinten közvetlenül a terepszinten van. A hátsó, meglévő udvari épületszárny 0,00 szintjét felemeltük a +1,50 szintre, ezzel megszűnik a Kinizsi utcai hátsó saroknál lévő szintkülönbség és e szárnyban egy új iroda szint alakítható ki az udvar -1,50 szintjén. A +6,00, 12,00, és 18,20 kiállítási szinteken az épület teljesen körbejárható. Az új épületszárny +3,00 szintjén és az utcai oldalon a +9,00 szinten olyan helyiségeket helyeztünk el, amelyeknek a kisebb belmagasság is megfelelő. Az új épületrész udvari, kedvező tájolású, északkeleti oldalára kerültek azok a restaurátori műhelyek, amelyekben természetes fény mellett kell dolgozni, és amelyek nagyobb belmagasságot igényelnek.

A klimatizált műtárgy átvevő mellett helyezkedik el a nagyméretű teherfelvonó, amellyel az épület kiállítási és gyűjteményi szintjei, raktárai és restaurátori műhelyei megközelíthetők. Az utcai épületszárnyak -3,00 és +1,50, és a központi épületrész 0,00 szintje e szárny -4,85 szintjéről a nagyméretű közönségliftekkel érhető el.

 

Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója tervpályázat – megvételt nyert pályamű - vezető tervezők: Magyari Éva, Pazár Béla
Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója tervpályázat – megvételt nyert pályamű - vezető tervezők: Magyari Éva, Pazár Béla
 

 

Nyilvános közönségforgalmi terek

A főbejárathoz kapcsolódó földszinti előcsarnok, az alagsori előcsarnok, a ruhatár, a shop, a kávézó és a konferenciaterem a múzeum nyilvános területei. A megváltott jeggyel már csak az léphet tovább az ellenőrzött kiállítási területekre, aki a ruhatárban elhelyezte azokat a tárgyakat, amelyek nem vihetők be a kiállításokra. Az udvar teraszos lépcsőztetésével a kávézónak szabadtéri kapcsolatot és teraszt biztosítottunk.

Kiállítási területek

Az állandó kiállítási területeket a tervezési program szerint lehet elosztani, figyelembe véve az épületbe később beépített értékek helyeit. A látogatható tanulmányi raktárak elhelyezésére az épület tetőterét lehet beépíteni, ezekben az ablak nélküli terekben kedvezően biztosíthatók a műtárgyak bemutatásának optimális fizikai feltételei (megvilágítás, hőmérséklet, páratartalom). Ugyanez érvényes az alagsori terekre is, ezért ide kerültek az időszakos kiállítási terek és a konferenciaterem. A központi épületrész tetején, az üvegtető körül szabadtéri kiállítás alakítható ki, amelyet a második emeletről lehet megközelíteni. A tetőszint elérésére tovább építettük a főlépcsőket, az oldalszárnyakat az előcsarnok feletti üvegtetőt fedő üvegpavilon átépítésével összekötöttük.

Gyűjteményi osztályok, raktárak, kutatás, restaurálás

E helyiségeket az új épületszárnyban helyeztük el, tekintettel arra, hogy a gyűjteményi osztályok muzeológiai, kutatási munkája elválaszthatatlan a raktáraktól és a restaurátor műhelyektől.

Könyvtár, adattár

A Kinizsi utcai épületszárnynak a kiállítási területektől a lépcsőház vonalában lezárható szárnyában kaptak helyet.

Irodák

A meglévő épület hátsó, udvari szárnyában helyeztük el az igazgatás és az adminisztráció tereit.

Kiszolgáló területek

Az új épületrész földszinti és alagsori szintjére kerültek az épület működésének háttérterei, a közműcsatlakozások helyiségei, a személyzet öltözői, a biztonsági szolgálat, a műtárgyfogadás és -szállítás, a kiállításrendezés, valamint a vendéglátást kiszolgáló helyiség csoportjai.

 

Magyari Éva kézi rajzai
Magyari Éva kézi rajzai
Magyari Éva kézi rajzai
 

 

Épületgépészet

Az épület közműcsatlakozásait a Hőgyes Endre utcai oldalon célszerű kiépíteni. A hőenergia-ellátás távhőszolgáltatással biztosítható, amely gazdaságos és környezetbarát megoldás, továbbá a kerületben rendelkezésre áll. Az épület hűtését egy központi hűtőgépházzal meg lehet oldani, a gépekhez tartozó, nagyméretű kültéri hűtőegységeket a gépház mellett, a környezetvédelmi előírások szerinti zajvédelemmel ellátott tetőn helyeztük el. A kiállítási és gyűjteményi terek meghatározott hőmérsékletét és páratartalmát biztosító légtechnikai rendszerek a központi fűtő- és hűtőközeg-ellátást használják, de az egyes rendszereket ellátó gépházakat több helyre kell telepíteni a nagy távolságok miatt. Két gépházat az Üllői úti szárny harmadik emeleti szintjén helyeztünk el, kültéri csatlakozásaik a jelenlegi világító udvarok helyén, teljesen takart helyzetben megoldhatóak. A központi épületrész, az oldalszárnyak és az új épület légtechnikai egységeit az új épület legfelső szintjén helyeztük el.

Különleges megoldást igényel az üvegcsarnok légkezelése. A Hőgyes Endre utcai szárny végénél lévő lépcsőtoronyban, a lépcső mellett alakítható ki az a függőleges nyomvonal, amely a kapcsolatot a gépházzal biztosíthatja. Az üvegcsarnokot szegélyező galéria tetőszerkezete fölé acél szerkezetű vendégfödémet terveztünk, tetején szabadtéri kiállító terasszal. Az alatta kialakuló teret elárasztásos befújással látjuk el. A kezelt levegő a színes üvegtető alatti, „trifórium” jellegű díszítősor oszlopai között juttatható be az üvegcsarnok terébe, természetes építészeti helyzetben. A teljes átöblítést a padlórácsok megszívásával biztosítjuk. A gépészeti és elektromos gerincvezetékeket a tetőszint felső részében lehet körbevezetni, innen az épületet természetesen szakaszoló, harántirányú lépcsőházi és rizalit falak mentén a függőleges aknák kiépíthetők. A középfőfalban nagyobb mérető gépészeti vezetéket nem szabad elhelyezni, mert jelentősen meggyengítheti a fal teherbírását. A villamosenergia-ellátáshoz szükséges transzformátort, főkapcsoló helyiséget és a szünetmentes ellátást biztosító UPS helyiségét az új épület pincéjében helyeztük el a Hőgyes Endre utcai oldalon.

Akadálymentesítés

Az épület komplex akadálymentesítését biztosítottuk, figyelembe véve azt, hogy az épület kiemelkedő műemléki értékeit sehol sem szabad rombolni. Minden funkcionális egység minden helyisége szintkülönbség nélkül megközelíthető, minden szinten funkcionális egységenként akadálymentes vizesblokkot terveztünk. A részletmegoldásokat a továbbtervezés során csak a műemléki értékek figyelembe vételével lehet kidolgozni.

Épületszerkezetek

Az alapozást a rekonstrukció során meg kell erősíteni a szükséges helyeken, Jet-Grouting technológiával. A meglévő pincefalakat a teljes szárazság követelményeinek megfelelően vasbeton ellenlemez-szerkezettel és víznyomás elleni szigeteléssel kell ellátni, tekintettel a magas talajvízszintre. A pincefalakat tömbszigeteléssel kell ellátni. A műemlék épület téglafalas szerkezetű, acélgerendás poroszsüveg födémekkel, részben acél rácsostartó, részben fa fedélszerkezettel. Az acélszerkezeteket korrózióvédelemmel és - ahol szükséges - tűzvédő bevonatrendszerrel kell ellátni. A tetőtér beépítését könnyűsúlyú dermesztett beton technológiával terveztük, ezzel a falakra minimális többletteher jut. A kupola fölötti laternát új acélszerkezettel tervezzük eredeti helyére visszaépíteni. Az új épület vasbeton szerkezettel épül, pillérekkel, a külső térelhatároló falak és a tető burkolata korongvágott, fehéres rózsaszín tardosi mészkő tömbökből van felrakva. Az új épület nyílászáró szerkezetei káva mögé rejtett tokszerkezetekkel készülnek.

 

Magyari Éva kézi rajzai
Magyari Éva kézi rajzai
Magyari Éva kézi rajzai
 

 

Angyal István tér

A múzeum udvarán gyönyörűen megépített kéményre ott nincs már szükség. Az emlékezés, a helymegjelölés, az oszlopállítás ősi gesztusával ezt a kéményt javasoljuk felépíteni a téren, emlékoszlopként. A kéményépítés különleges teljesítménye, a kémény, mint a hely, a kerület, a Ferencváros ipari múltjának egyik szimbolikus építménye, az Iparművészeti Múzeum eredeti épített része, általános jelentésköre elementáris és megrázó erővel egyszerre utal a halálra és az életre. A kémény alatt az alap, egy súlyos beton pavilon a föld alatt, amelybe az aluljáró szintjéről léphetünk be. Ahogy a rókatorkok a föld alatt csatlakoznak a kémény terébe, mi is így lépünk be a pavilonba és felnézhetünk az égre a feketére égett kürtőn át. Maga a pavilon nem emlékmű, csak egy kulturális információs pont, amelyben nincs konkrét emlékező utalás, csak akkor érint meg valami megdöbbentő, ha felnézünk az égre. Fent, az utca szintjén, a kémény körül a teret mezei virágokkal borított füves rét felület borítja, csak a járda felületében van egy öntöttvas tábla, amely - mint egy akna fedőlapja - emlékeztet 1956 eseményeire.


Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója tervpályázat – megvételt nyert pályamű
vezető tervezők: Magyari Éva, Pazár Béla
építész munkatársak: Bodnár Tibor, Éltető Zsófia, Mecseki Dániel
művészettörténet: Dávid Ferenc
generáltervező: MNDP Építőművészeti Kft.
tervezés éve: 2012
meglévő épület alapterülete: 16.430 m2
bővítmény alapterülete: 5.184 m2

A Bíráló bizottság értékelése

4. sorszámú pályamű

A terv a lechneri remek tiszteletén, megőrzésén alapuló, alapos elemző gondolkodás révén megszületett markáns állásfoglalás. Állítását, miszerint nincs szükség új, reprezentatív terek építésére, mert ezeket az Iparművészeti Múzeum épülete képes befogadni, a terv igazolja.

Az üvegcsarnok és a kis udvar térszín alatti beépítésével és Kinizsi utcai épületszárny tetőterének beépítésével megnövelt alapterületen oldja meg a múzeumi funkciókat. A konferenciateremhez is kapcsolódó alagsori kávézóhoz az udvar lesüllyesztésével teraszt képez, amellyel kiszabadítja a pinceszintet a helyzetéből következő bezártságtól, ugyanakkor az így képződő nagy szintkülönbségekkel az udvar széttagolódik, a maradék felület némileg megtartja gazdasági udvari funkcióját, amelyen át a térszín alatti parkolók megközelítése és a műtárgybeszállítás zajlik.

Az épület eredeti struktúrájában fellehető hierarchiát megőrizve pozícionálja a funkciókat, a „bejárat” az Üllői útról nyílik, a meglévő oldalbejáratok a külön látogatható terek megközelítését biztosítják. A tervezett épület a kiállítási és raktározási rendszerrel szemben támasztott követelményeknek jól megfelel, a műleírás a megfelelő műtárgykörnyezet megvalósítására is kitér.

A terv részletesen, nagy hozzáértéssel és érzékenységgel foglalkozik az épületrekonstrukció és restaurálás problematikájával, ezzel az épületmegújítás egyik legfontosabb kérdésére irányítja a figyelmet. Mennyire és milyen módon lehet (vagy szükséges) helyreállítani az eredeti enteriőrt úgy, hogy az építészeti tér és a bemutatásra kerülő műtárgyak kölcsönhatásaként új, izgalmas minőség jöjjön létre.

Az új épület megépítésének célja, a tervezők szándéka szerint, a múzeum működésének technikai feltételét tudja biztosítani, a múzeum üzemelésének hátterét racionálisan megoldani. Az általuk tervezett épület megformálása tükrözi az építészeti szándékot, nem akar több lenni önmagánál, mértéktartó és okos. Hagyományosan formált épület, homlokzatát az eredeti épületről átemelt anyagokkal képzeli megoldani, nyílásainak rendszere azonban idegenül hat.

A terv érdekes felvetése a múzeum jelenlegi kéményének az Angyal István téren emlékműként való újbóli felépítése. A zsűri megítélése szerint – az elképzelés minden drámaisága mellett – kérdéseket vet fel a gesztus hitelessége, megvalósíthatósága és értelmezhetősége tekintetében.

Az épületrekonstrukció kérdésére fordított figyelemre való tekintettel a tervet a Bíráló Bizottság 1.000.000.- Ft-os megvételben részesíti.

14 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »