Bán Ferenc művelődési házának felújítása: tervezés alatt

A nyíregyházi Váci Mihály Kulturális Művészeti és Gyermekcentrum rekonstrukciója12 éven aluliaknak csak szülői felügyelettel ajánlottKulcsár Attila programértékelése

A nyíregyházi Váci Mihály Kulturális Művészeti és Gyermekcentrum rekonstrukciója

12 éven aluliaknak csak szülői felügyelettel ajánlott

Aki ismeri Bán Ferenc nyíregyházi művelődési házát, az tudja, hogy férfias, maszkulin alkotás. A két hatalmas pilonra függesztett hídszerkezet tömege négylábú épület-oroszlán, amely a valamikori aprócska házsorok fölött ágaskodva uralja a városképet, és megelőzve korát a város jel-épületévé vált.

 

 

Mára a ház hozzá hasonló párkánymagasságú épületekkel körülépült, bekerült egy utcasorba, három oldalról takarásokkal, a lábai közt alantas ösztönű vendéglátó helyek vegetálnak. Hangverseny- és kiállítótermeibe népművelési, kulturális, önképzőköri rendezvények próbálnak életet vinni. A városi TV, újság és a működés logisztikája lötyög tereiben, és fenntartása nagyon sokba kerül a városnak.

A ház alaprajza, funkciói, szerkezetei elavultak, burkolatai, mennyezetei, hőszigetelése, akadálymentesítése nem felel meg a jelenlegi szabványoknak, egyszóval egy csődtömeg. A funkciók pedig kiszerveződtek belőle. Az út másik oldalán megvalósult Kodály Zoltán Zenei Általános Iskola és Hangversenyterem elvitte a hangversenyeket, koncerteket. A város templomaiban is rendszeresen hangversenyeznek már. A tér másik oldalán a megújult könyvtár elvitte az irodalmi rendezvényeket, könyvbemutatókat, kamarakiállításokat. A megújult múzeum a minőségi tárlatokat, korszakos bemutatókat. Az alapítványi bálokat, jótékonysági összejöveteleket az iskolák. A konferenciákat az egyetemi, főiskolai aulák rendezvénytermei. És mindenki alkalmassá tette magát tömeges népszórakoztatásra a TV-ből tanult módon: a Fábry Show, a Fásy Mulató és Lagzi Lajcsi is kultúránk része. Részesülni szeretne mindenki a tortából. A szomszédos Korzó üzletház azért lett egy emelettel magasabb, hogy ott is legyen egy konferencia terem. Az elmúlt egy évben egyszer se vették igénybe. A nagy múltú Krúdy Szálló is becsődölt Szindbáddal. A közeli Sportcsarnok is mindenféle tornából felmentett eseményekkel szeretné javítani gazdasági mérlegét.

Így a város első gondolata az volt, hogy le kell bontani a művelődés házát, és újat kell építeni helyére, a debreceni példa szerint. Ott Mikolás Tibor Ybl- és Széchenyi-díjas építész munkája került a célkeresztbe. Debrecenben egy tervpályázat bizonyította be, hogy drágább a meglévő épületet kerülgetve az új igényeket kielégíteni, mint elbontani, és helyette egy kötöttségektől mentes, felesleges terek költségeitől megszabadított új Művelődési Központot építeni. Ez lett Kováts András új Kölcsey Művelődési Központja és a MODEM. De van helyi, nyíregyházi példa is: lebontották Pintér Béla moziját, és lett helyette Multiplex a plázában.

Ezúttal Nyíregyházán az eset nem ismétlődött meg. Megmarad az épület, mert a város jelkép-épülete, döntöttek – helyesen –, és úgy írták ki a rekonstrukciós pályázatot, hogy épüljön mellé egy színház, a meglévő 5000 m²-hez másik ötezer négyzetméteren.

Hogy eszébe ne jusson többé senkinek a Kossuth-díjas Bán Ferenc tervezte épület lebontása, műemléki – de legalább helyi – védetté tervezik nyilvánítani. Ez azt jelenti, hogy az épület tömege, karaktere nem változhat. Ha a háznak nincs hőszigetelése, úgy marad, ha rossz az energiamérlege a sok ablak miatt, nem változik, ha most horribilis összegbe kerül a fűtése, így lesz ezután is. Ha lábakon áll, maradjon állva, legfeljebb letérdel az új mellett.

 

 

Meghívásos tervpályázatot írt ki a város a kétmilliárdos beruházásra: Dévényi Sándor, Kertai László és Bán Ferenc részvételével. Az Építész Kamara rosszallta az eljárást.
A tervpályázatot Dévényi Sándor Kossuth-díjas építész nyerte, aki szinte ráerősített erre a városi szándékra tervével, mert az organikus építészetétől idegen, konstruktív épületet idézőjelbe tette, és az új programot mintegy foglalatként, alá-mellé-köré simította.

A Művelődési Ház rekonstrukciója egyetlen új elemet vett be a programjába: a szomszédos Kölyökvár nevű intézményt szeretné bevinni az épületbe jól működő bábszínházával. Így bizonyára eladható lesz jelenlegi épülete, de az új tulajdonos is csak közönségcsalogató eseményeket szervez majd benne. És persze a legfontosabb új funkció, egy mindent tudó, modern színház: forgószínpados, zsinórpadlásos, mobil nézőteres, mínusz 11 méteres szinten a föld alatt. Egy másik épület, amelyik feminin módon aláfekszik a potemixet szedő régi művelődési háznak, és közösül vele. Na itt fogják be a szülők a 12 éven aluli gyermekek szemét, ennél a szexjelenetnél. Ám itt befogják a városlakók szemét is a döntéshozók: ugyanis ez pénzpazarló, nagyon költséges megoldás, amelynek az építési és üzemelési költségeit a város évtizedekig nyögi majd. Egy ház rekonstrukciójának nem a legolcsóbb megoldása, hogy építünk alá egy másikat.

Tudjuk, hogy nem működik a régiós szerveződés. De kitekintésre azért jó volna. Nagyjából a Nyíregyházi Művelődési Házzal egy időben épült az 1970-es években Zoltai István Ybl-díjas építész szolnoki épülete (tervezőtárs: Szabó Ilona). A programja, mérete, de még a koncepciója is hasonló volt, csak ott a nagy tereket áthidaló szerkezet az épület belsejében áll, és egy üvegdoboz burkolja. Nos, a szolnoki ház 2003-ban kapott támogatást és 2005-re lett kész a rekonstrukciója, és most mint Aba Novák Kulturális Központ kiválóan működik. A megújításához nem kellett egy új házat építeni hozzá, minden a falakon belül alakult át, korszerűsödött.

De a megyén belül is megkérdezhető, hogy a két éve átadott Bán Ferenc alkotás, a Nyírbátori Kulturális Központ nézőterét hányszor emelték a színpad szintjére, s ugyanezt a Nemzeti Színháznál is meg lehetne érdeklődni.

A városnak jól működő színháza van. Igaz, hogy az Alpár Ignác tervezte épületnek nincs mozgatható nézőtere, de van stúdiószínpada, társulata, közönsége, színtársulata, vannak díszlet- és kellékműhelyei, raktárai, és 2001-ben újították fel Gáva Attila tervei alapján.

Kinek készül ez a földalatti színház? Underground drámai kísérletek, vagy a Mandala dalszínház amatőr együttese számára? Túlságosan drága mulatság lesz, még akkor is, ha a beruházási költséget ingyen adják, mert meg van ígérve a jól viselkedő városnak. Mert a „ház a ház alatt" épület a lehető legdrágább megoldás.

A terepszint alatt 11 méterrel kezdődő szintek alatt készül a cölöpalapozás, amit sajtolni kell, mert felette épület áll. A víz elleni védelmet résfalak biztosítják, aminek markolópofáit szintén nem lehet daruval mozgatni, mert fölötte áll a Művelődési Ház. A vizet nem lehet szivattyúzni, mert a közeli épületek alapjai alatt megváltoztathatja a rétegek szemszerkezetét. A talajvíz a házat megemeli, ha nincs leterhelve alaplemezzel és a felette levő födémek súlyával, a pincefalakat a földnyomás benyomja, amíg nincs födémmel kitámasztva. Mindkettő ellen megoldás a ház oldalra való kihorgonyzása, lekötése, amíg fölé nem épülnek a felső szintek. Itt azután is, mert ezt a pincét nem terheli le egy hatszintes áruház, mint a Korzó üzletház esetében.

És a tűzvédelem rendszer? Egy normális színházban három tűzszakasz szokott lenni: közönségforgalmi tér, színpad és a kiszolgáló terek. Itt hét (!) tűzszakasz épül ki horizontálisan és vízszintesen, födémekkel, falakkal, tűzgátló ajtókkal, menekülő útvonalakkal, füstjelző és füstelvezető automatizált rendszerekkel. Hatalmas légcsatornák viszik a friss levegőt a föld alá, és vezetik el a füstöt a zárt terekből.

És a tervezők felé tett gavallér gesztus? Nem kell megoldani az OTÉK 42.§ szerint a gépjárművek elhelyezését? Pedig az új építéshez szükséges vagy 200 darab, a réginek meg egy sem marad. Valóban, így olcsóbb a beruházás, de csaknem kizárja a zavartalan működést. A tervező a pályázat idején azzal is elnyerte a zsűri tetszését, hogy a ház mellett egy térszint alatti parkoló házban tett kísérletet a hiányok pótlására, meg csinált egy hosszú folyosót, amelyen át a szomszédos Korzó üzletház bérelhető parkolóiból át tud majd sétálni a nagyérdemű közönség a színházi előcsarnokba. Ez az engedélyes tervben már nincs benne, mert útját állták a régi művelődési ház cölöpjei...

10 000 m²-es tömegforgalmat lebonyolító multifunkcionális épület, melyet a saját telkén egyetlen gépkocsi parkoló sem szolgál ki – nagy bátorság. Ilyen beruházás a vállalkozók álma. Nekik százezreket kell fizetni egy-egy gépkocsi-parkolóhely megváltásáért. De parkolók nélkül ma már semmi nem működik, és a parkolási gond szektorsemleges.

És megint egy épülethez igazítandó szabályozási terv és helyi építési előírás. A farok csóválja a kutyát. Az érvényes szabályozási terv 068-04-es tömbje még fele ekkora, mint ez a ház. Majd hozzá igazítják. Nagyon emlékeztet az eljárás a Korzó üzletház beépítésének hosszú évek alatt történt terjeszkedéséhez. Ott is létrejött a túlépítés, az építtetők szívós lobbizása – a rendezési terv módosítgatásával. Itt is meg fog valósulni. A városközpont ezen tömbjében olyan szintterületi sűrűség jön létre, ami sehol máshol, és ezreket idevonzó szolgáltatások, munkahelyek. Hatástanulmány kellene a működés megmodellezésére, ami bizonyítaná, hogy zavartalanul folytatható.

Elnézve a ház multifunkcionális rendszereinek működését és területi megjelenésüket a régi és az új művelődési házban, nagyon kevés átfedés van közöttük. A két 5000 m²-nyi művészeti és gyermekcentrum akár két épületben is üzemelhetne. Vagy egyben, ha a másikra nincs szükség.

Ha a Váci Mihály Művelődési Központ a jövőben a hangversenyterem helyén a Kölyökvár Bábszínháznak ad teret, a Nyíregyházi Tv stúdiójának és a Nyíregyházi Napló szerkesztőségének, konferenciáknak, kiállításoknak és tantermeknek, valamint a mindezeket szervező irodáknak továbbá az Arzenál nevű ifjúsági szórakozó helynek, akkor semmi nem változik, csak minden eddigi funkció komfortosodik, a közönség kulturáltabb környezetben részesülhet a kultúrából, vagy miből. De miért kell ezért egy másik házat is megépíteni?

Mert a bővítményben helyet kapó színház és az előbb felsorolt többi funkció csak a ruhatárral és az előcsarnokkal kapcsolódik össze. Az új színház bárhol máshol is megépülhetne, a föld felszínén, még a közelben is – például a valamikori Rabkert kihasználatlan zöldterülete helyén, száz méterrel odébb. Csak a szabályozási terv legújabb módosítása kellene hozzá, ami ide is szükséges – ha már olyan nagy szüksége van a városnak még egy teátrumra. Kevesebbe kerülne a beruházás, a fenntartás. A védett épület is eredeti állapotában tündökölne, lábai köze nem beépítve. Mert ne gondolja senki, hogy egy térdig eltemetett oroszlán olyan délceg, mint annak előtte.

Egyébként Dévényi Sándor háza bizonyára nagyon szép lesz. Ő az egyik legjobb, legérzékenyebb építésze hazánknak, ámde erről a házról csak akkor szabad beszélni, ha az építés döntéshozói és finanszírozói, az üzemeltetőkkel együtt megválaszolják a felvetődő rengeteg kérdést, és azután is úgy döntenek, hogy ez a legjobb megoldás.

Kulcsár Attila DLA építész
a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Építész Kamara Elnöke