Design/Formatervezés

Belsőépítész kiállítás a FUGÁban – dr. Finta József megnyitója

2011.02.02. 09:26

Cikkinfó

A Design rovatot támogatja a 

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Finta József

2011. január 27-én este nyílt meg a FUGA Budapesti Építészeti Központ Breuer Marcel termében A belsőépítészet minőségi térformálás című kiállítás, amely az elmúlt évek belsőépítészeti munkáiból sorakoztat fel gazdag válogatást. A Momento Kamarakórus fellépése és Noll Tamás köszöntője után a kiállítást dr. Finta József Kossuth-díjas építész nyitotta meg, akinek gondolatai az alábbiakban olvashatóak.

Belsőépítészeti minőség

A jó épületek tömegeinek, formáinak akarata befordul a TÉRBE s alakítja annak szellemét, - mondjuk úgy, indulatait, a TEREK, enteriőrök szándékai pedig kiáramlanak a ház formáira, meghatározzák az építmény képletét. Nincs ebben az evidenciában semminemű alá-és fölérendeltség, csupán FORMÁK vannak, meg TEREK, s együttesük, a HÁZ. Talán az épületek térvilága jobban hozzátapad az emberhez, aki e terekben él – mozog – dolgozik, s létezésének eme mesterséges burkai vagy anyai módon körülölelik, vagy idegen, levetésre váró hártyaként manipulálják életét. Igen, az enteriőrök talán még megértőbbek kell legyenek e beléjük költöző élettel szemben, mint a külső formák,- mondhatni, funkcionálisabbak, testre szabottabbak, cizelláltabbak, - s azt is ki kell mondani, hogy keletkezésük, használatuk idejéhez, KORÁHOZ jobban kötődőek, a KOR indulataival szemben szolgálóbb habitusúak,- mai szóval, kiszolgáltatottabbak. Én nem tudom, hogy az építészet jelenbéli változó-válságos, divergens irányokra bomló útjai hova – merre vezetnek a közeli, vagy távolabbi jövőben. Zavart akaratú, indulatos stílusok feszülnek egymásnak, s bizonyítják perelhetetlennek tartott saját igazságaikat. Az a magamutogató presztízsépítészet, amely Amerikából startolva, formálja Sanghaj vagy Dubai szerencsétlen testét, az a licit-építészet, amely – persze – oly sokszor lenyűgöző, ám magának való, s magával is ragadó deklarációival manipulálja az egész világot, és a percre kész aktualitásokkal játszó média-technikák segítségével, saját, itthon születő formáinkra és tereinkre is rátelepszik. Örökös és öröklött zavarunk abban, hogy szegénységünk ellenére up-to-date európai színvonallal huzakodjunk elő, mai építészetünk egészére kiható szándék és erő, ám mégis hiszem (talán épp építészeti kritikánk oly sokszor követhetetlen, manipulatív, klikk-indulatú kijelentéseivel szemben is), hogy a magyar építészet sokkal jobb, mint a híre, s az, hogy minderről a világ nem hallott, az évszázadosan csapnivaló kultúr-propagandánknak is köszönhető.

Ez a kiállítás épp azt kívánja bizonyítani (véghez is viszi ezt a bizonyítást), hogy jó építész – belsőépítész párosok jó házakat képesek létrehozni, s hogy a jó építészet szándékai rajtakaphatóan tiszták, emberségük, humanista üzenetük önnön lényegükből következik – még egy ilyen zavart szellemű világban is.

Jómagam igen nagy szerencsének tartom, hogy már több mint egy évtizede részt vehetek az ÉV BELSŐÉPÍTÉSZE pályázat zsűrijének munkájában, - mondhatnám azt is, hogy épp e pályázat révén a hazai belsőépítészet legjavának munkáit jobban ismerem, mint az építészekét. Egy társadalom ellenében nem lehet és nem szabad építészeket csinálni – még akkor sem, ha e társadalom vizuális műveltségéről, polgári habitusáról akár igen kemény véleményt is formálhatunk. Az építészek folyamatosan beleütköznek ebbe a szerencsétlen helyzetbe, az e helyzet alkotta falakba; a belsőépítészek talán jobban viselik ezt a terhet, s jobban is taktikáznak vele szemben. Jó ezt a kiállítást nézni, mustrálni, mert a kiállított TÉRVILÁGOK embersége, szakszerűsége meggyőző, s meggyőző az az erkölcsi tartás is, amely nélkül jó munka nem születhet, s amely e tervek és alkotások mögött perelhetetlenül ott vigyáz!

Abban azonban biztos vagyok (ez nem KOR függvény), hogy a belsőépítészek stílusismeretére, stílusérzékenységére, építészeti örökségünk iránti empátiájára, anyag- és szerkezetismereteik folyamatos innovációjára, a funkcionalitás feltétlen tiszteletére mindenkor szükség lesz. Nem véletlen, hogy az ÉV BELSŐÉPÍTÉSZE pályázatain a legtöbb esetben olyanok nyertek, akik munkájukkal képesek voltak a ház építészével együtt szólni, vagy akik rekonstrukciós – rehabilitációs cselekedeteikben voltak képesek bámulatos érzékenységet, szaktudást és szerénységet felmutatni. A belsőépítészet az a műfaj (szakma, művészet) – amely a legkevésbé léptékfüggő; egy kávéházi pult, egy szék, egy falborítás, ha igazán MINŐSÉG, a legerősebb hangon szólhat. S hogy munkáikkal a gyorsuló IDŐ bizony kegyetlenül elbánik – nos, az eldobható építészet formálódó KORÁBAN mi, építészek is meg kell tanuljuk tőlük azt az alázatot, amellyel ezt a TÉNYT elfogadják.

Hogy mit hoz a jövő, ismét mondom, nem tudom. Nem tudom, hova, mibe torkollik jelenünk formai hangzavara, s azt sem, hogy az energiatudatos-zöld építészet, a fenntartható fejlődés jelszavával élő, vagy a jelszót divat szinten manipuláló és használó terv – akaratok, szándékok igazsága munkánk valódi lényegévé válik-e az elkövetkező időben. Azt azonban tudom, hogy bármilyen fordulatokkal, stiláris, formai, szerkezeti, anyaghasználati újdonságokkal is lep meg bennünket a rohanó IDŐ, a MINŐSÉG (szellemi és anyagi minőség) dominanciájába vetett hitünk meg kell maradjon. S maradnia, vagy inkább emelkednie kell az építész- és belsőépítész-képzés színvonalának is, hogy azt a versenyt, amelyet a világ egésze ránk kényszerít, becsülettel állni tudjuk. A belsőépítész-képzés számára nagy kihívást jelentenek az egyre szaporodó designer-magániskolák, amelyek magabiztos fellépést tanítanak ugyan, szakmát azonban alig. Csak reménykedni tudok egy olyan polgárosodó, igényes társadalom mielőbbi kiépülésében, amely, mint megrendelő, kezelni tudja ezt az áldatlan helyzetet. S talán jobban kellene figyelnünk az építész-, és belsőépítész képzés szerves egymásra épülésére, karakteresebb összefonódására is.

Lehet, hogy mindezeket nem egy ilyen szép és tartalmas kiállítás megnyitóján kellett volna elmondanom, ne haragudjanak, ne haragudjatok meg érte. Inkább ünnepeljük a kiállítókat, s gratuláljunk a kiállítás szervezőinek.

Dr. Finta József
Budapest, 2011. január 27.

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk