Buda legrégibb bálterme - a Régi Országház rekonstrukciós tervei

Eredetileg klarissza kolostornak épült, a 18. század végén az országgyűlés számára alakították át, később pedig a Belügyminisztérium Levéltárának is helyet adott a Budai Várban az Országház és az Úri utcák között elhelyezkedő épületegyüttes, amely a főváros egyik legszebb és legrégibb báltermét rejti. 2006-2007-ben Potzner Ferenc - Magyari Éva és Pazár Béla belsőépítészekkel együtt - elkészítette az eredeti állapot minél teljesebb visszaállítását célzó komplex rekonstrukció terveit, amely forráshiány miatt ezidáig még nem valósulhatott meg.

A budai várnegyed északnyugati részén, az Országház és Úri utcák közötti területen elhelyezkedő, jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia intézeteinek otthont adó, kiterjedt épületegyüttes értékes tereket rejt. Az Országház utca 28. alatti későbarokk-copf szárny emeletén található az MTA Kongresszusi Terem, amely ismert rendezvény-helyszín, a közelmúltban például Az épített örökség védelmében címmel tartottak itt nemzetközi műemlékvédelmi konferenciát.

Történeti áttekintés
A törökök alól felszabadított Budavár északnyugati végén lévő középkori Mária Magdolna templom a Ferences rend birtokába került vissza. A ferencesek telke mellett 1706-ban a klarisszák szereztek ingatlant, majd 1754-ig folyamatosan megvásárolták a mai területen volt 11 középkori telket is. 1743-ban kezdték meg a templom és a rendház építését, amely elhúzódott, valójában be sem fejeződött teljesen. 1782-ben II. József egyházpolitikai reformjai keretében a klarissza rendet is feloszlatta, majd 1783-ban 400 fős szemináriumot kívánt elhelyezni a kiürített épületben, amelyhez elsőként Mayerhoffer József készítette az átalakítási terveket. Rövidesen újabb döntéssel a létszámot 800 főre emelték és az áttervezéssel 1783-ban Tallherr József kamarai alépítészt bízták meg.

 

 

A tervek készítése alatt a bécsi kormányzat elhatározta, hogy az épületegyüttest a királyi tábla, a hétszemélyes tábla, valamint az országgyűlés céljaira veszi igénybe. Az átalakítással ezúttal Franz Anton Hillebrandt udvari főépítészt bízták meg, majd 1783 telén meg is kezdték az épület átalakítását. Hillebrandt az Úri utcai szárnyon helyezte el a Kúria helyiségeit. Az Országház utcai szárnyban az országgyűlési termek építése elhúzódott, 1784 végére az Alsó Tábla gyűlésterme készül el (a mai díszterem). A munkálatok 1785 végére fejeződtek be. Az Országház utcai traktus középrészén elhelyezett, két emelet magasságát átfogó, karzatos Alsóházi Terem igen díszes kiképzést kapott. Az építész a szerényebb kialakítású és kisebb Felsőházi Termet az északi udvari keresztszárnyban helyezte el. A zenekari karzat - díszpáholy mögött elhelyezkedő, a többi homlokzattól elütő megjelenésű, barokk rizalitos udvari homlokzat feltehetően szintén Hillebrandt műve.

Az Országház utca 28. Kongresszusi Termének és környezetének rekonstrukciójához a legfontosabb forrás a Magyar Hírmondó 1792. 2. k. mellékleteként megjelent rézkarc, mely az egykori országház Alsó- és Felsőtábla Termeinek perspektivikus hosszmetszeteit mutatja. Az ábrázolás a faltagolást tekintve teljesen egybecseng az 1820-as évekből fennmaradt (Josephus Trentsensky-féle) alaprajzzal. A rézkarc azért rendkívül fontos, mert azon a belső eredeti faltagolása látható, így alapja lehet a tér helyreállításának.

 

 

Az országgyűlési termek egy évszázad alatt csupán három ízben, 1790/91-1792 és 1807-ben látták el eredeti feladatukat. Rendszeresen táncteremként használták, mint erre a célra akkoriban alkalmas egyetlen budai helyiséget. A kiegyezés után a klarissza épületcsoportban helyezték el a Vallás-, és Közoktatásügyi, valamint a Közlekedés-, és Közmunkaügyi Minisztériumokat. A Hillebrandt-féle nagytermeket nem áldozták fel, hanem újra rendelkezésre bocsátották táncmulatságok részére.

1873-ban azonban a Belügyminisztérium irattára részére mind a két termet átalakították ideiglenes jelleggel. A levéltár kiköltöztetése után Lechner Jenő - a levéltári polcok és állványok elbontásakor - a talált maradványok nyomán neocopf ízlésben rekonstruálta a termet. Az 1928-1929-ben elvégzett helyreállítás műtörténeti hűséggel történt, csupán a tört alaprajzú mennyezet készítésénél követte a tervező egyéni elgondolásait. A helyreállítás helyessége az azóta előkerült metszetekkel igazolható. A felsőházi terem ma még felismerhetetlen, födémmel és válaszfalakkal feldarabolt állapotban várja visszaállítását, az egykori klarissza templom belső teréhez hasonlóan.

Az 1944. évi ostrom az épületcsoport tetőzetét teljes egészében tönkretette, a csapos fafödémek beomlottak. A klarissza templom csehboltozatsora - egy kivételével - teljesen megsemmisült. A főváros által 1949. év őszén végeztetett állagmegóvási munkák keretében helyreállították a tetőket, ugyanakkor lebontották a Lechner Jenő által 1923-ban a Felső Tábla udvari oldala elé épített büfétermet, így lehetővé vált a Hillebrand-féle beépítés nagy részének visszaállítása.

1963-64-ben az újjáépítés és átalakítás terveit Borsos László (KÖZTI) készítette, ekkor költöztek be az MTA intézetei az épületegyüttesbe. 2000-ben a Hild-Ybl alapítvány elkészítette az MTA budavári épületegyüttesének a Régészeti és Művészettörténeti Tudományos Dokumentációját. 2006-ban közbeszerzési ajánlattételt követően a rekonstrukció tervezését a KÖZTI Zrt. nyerte el, a belsőépítészeti terveket az MNDP Építőművészeti Kft. készítette.

Jelenlegi állapot
A ma látható állapot Németh István belsőépítész és Borsos László építész (Közti) 1964-es helyreállítása nyomán született meg, faltagolásában alapvetően követi a Lechner Jenő-féle, purista szemléletű helyreállítást. Ez olyan változtatásokban is megmutatkozik, amelyek befolyással voltak a tér karakterére: Lechner Jenő elbontotta a terem hossztengelyében álló cserépkályhák kürtőit, s a kétoldali karzatokat egyesítette. A hosszanti fal királyi karzatával szemben, annak hosszában az utca felőli fal ferde karzattartó falpillérei ívelten kivájtak, amelyek a rézkarc tanúsága szerint nem ilyenek voltak. Ezek a változtatások nem csak a régi ábrázolások és a mai állapot összevetésével igazolhatók, hanem Lechner rekonstrukciós tervén is bontásként és nyílásátalakításként jelennek meg. Lechner Jenő 1928-1929-es rekonstrukciós tervein szerepel még egy fontos adat: a II. emelet alaprajza az északi lépcsőházban (az Alsó- és Felsőtábla Terme között) egy - egykor a Felsőtábla Terem végfalához csatlakozó - karzat-szakasz bontását mutatja. Ezen volt megközelíthető a felsőtábla terem karzata, ez az összeköttetés tervünkben helyreállításra kerül.

A Lechner-féle rekonstrukció kétségtelenül magas színvonala ellenére mégis komoly változásokat eredményezett a térben. Nem foglalkozott a karzatok feletti faltagolással, a földszinti páros falpillérek között olyan tagolást alkalmazott, amely idegen azok díszítésétől, továbbá tónusaiban erős hatású, a térhez nem illő, mintás parkettát használt. Ezek ellenére a minőségi berendezésekkel, csillárokkal és falikarokkal mégis egységes hatású, elegáns neocopf tér jött létre.

 

 

A jelenlegi helyiségstruktúra közönség- és VIP-oldalra osztja fel a díszterem környező helyiségeit, ez idejétmúlt és nem adekvát az épület eredeti kialakításával. Az elrendezés a mai használati igényeknek nem felel meg, hiányoznak a kiszolgáló háttérhelyiségek. A kongresszusi terem szellőzése nem működik, a rendezvényeket ellátó büfé nem felel meg a követelményeknek. A hangosító- és világítórendszer megoldása provizórikus. A fűtési rendszer, valamint az elektromos hálózat elavult.

A külsőben az épület nem őrzi az eredeti, Hillebrandt-féle megjelenést, amelyet számos apró részlet összhatása okoz. Az udvari homlokzaton, a középrizalit oldalain lévő egykori folyosók terasszá alakítása által megszűnt a díszterem érintése nélküli közlekedés lehetősége, így egy zárvány alakult ki, amely a nagyterem zavartalan kiszolgálást nem biztosítja. Az 1960-as évek építészeti felfogását tükrözi a Borsos László tervei alapján készült, 28. és a 30. sz. közötti összekötő szárny, amely teljesen idegen a budai polgárváros építészeti - történeti hagyományától.

 

 

Tervezett állapot
Az épület rekonstrukciójának célja a sokrétű - lehetőség szerint akadálymentes - használat biztosítása, valamint az eredetinek megfelelő homlokzatok kialakítása, a minél régebbi (copf) állapot helyreállítása. Ehhez a rendelkezésre álló források mellett analógiákat is figyelembe kívánunk venni. Ilyen lehet a bécsi Bankgasse 4. alatt álló egykori Udvari Kancellária - ma Magyar Nagykövetség - épülete, amelyet Hillebrandt 1784-ben, tehát a budai épülettel azonos évben tervezett.

Kongresszusi terem
A belsőben vissza kívánjuk állítani a cserépkályhákat és annak kürtőit (amelyekre gépészeti-légtechnikai funkció vár), ezzel a karzatok a végfalon szétválnak az eredeti állapotnak megfelelően. A karzatszinten markáns faltagolás készül, a keretezett mezőket a rézkarcnak megfelelő ritmusban váltakozó, plasztikus stukkó ornamensekkel kívánjuk díszíteni. Visszakerülnek a helyükre a Lechner-féle rekonstrukció neocopf csillárjai. Ez a jelenlegi világítótestek, falikarok, lépcsőházi állólámpák teljes cseréjét jelenti. A terem padozatára a korszak analógiái alapján egy kevésbé hangsúlyos táblás parketta kerül. A környező lépcső előterek, és társalgók padozata a korszak és a régió használata szerint kelheimi kő (solnhofeni, illetve gundelsheimi litókő). A színek vonatkozásában a jelenleg rendelkezésre álló festőrestaurátori szakvéleményen túl mélyebb, alaposabb falkutatásra van szükség, hogy a teremben használt, eredeti autentikus színek meghatározásra kerüljenek.

 

 

Összekötő szárny
A nyaktag átalakításánál a történeti homlokzatokhoz illő megjelenés a cél, amelyet a teherhordó rendszer megtartásával, a külső határoló- és a belső válaszfalak újragondolásával igyekszünk korszerűsíteni. Az udvari oldalon igényként merült fel a 28 sz. épületből való fedett átjárás biztosítása, a déli udvar árkádjainak folytatása, amelyet a tervezett nyaktag képes kielégíteni. Az emeleten a jelenlegi helyén újrafogalmazott büfé-fogyasztó tér kerül kialakításra, ide érkezik az utcaszintről a mozgássérült lift, illetve a büfé kiszolgáló részéhez csatlakozó konyhaszervíz lift. A 30. sz. épületbe átnyúló új büfé kompaktabb, így lehetővé válik a középfolyosó visszaállítása, az udvari traktusban pedig egy új vizescsoport kialakítása, akadálymentes WC -vel.

Funkcionális elrendezés
Az épület új helyiségstruktúrája a konferenciák rendezésének lehetőségét kiemelten kezeli, az ehhez szükséges tárgyaló-szekciótermeket az MTA intézetei is jól tudják használni. Fő szempont a díszterem sokrétű használata, átrendezhetősége, a bútorok és installációk megfelelő tárolása és mozgatási lehetősége, a bérbeadás szempontjait is figyelembe véve. A földszinti kapualjban egy - a rendezvények idején működő - recepció-porta kerül kialakításra. A földszinten általában kiszolgáló- és vizes helyiségek, ruhatárak, valamint szekciótermek létesülnek. A földszinti folyosó és az udvari árkád közvetlen kapcsolata a személy- és árumozgatást, valamint az épület biztonsági ellenőrzését szolgálja.

Az emelet kialakítása teljesen a Kongresszusi Teremre épül. Az épület déli végén tárgyaló-szekcióterem kap helyet. A déli lépcsőház melletti társalgó helyiség méretei és nyílásrendje megegyezik a Lechner Jenő-féle kialakítással. A Kongresszusi Terem udvar felőli rizalitja mögött visszaállított folyosó lehetővé teszi az épületszárnyak közötti közlekedést, a karzat szinten lévő technikai feladatok zavartalan ellátását - a rendezvény ideje alatt - a díszterem érintése nélkül. A középső díszkarzat zenekari karzatként funkcionálhat. A kétoldali emelt folyosószakaszokban technikai funkciók - hangosítás, fényszabályozás - kapnak helyet, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a nagyterem karzataival. A Kongresszusi Terem konferenciák, kiállítások, bálok és egyéb prezentációk lebonyolítására, kisebb színművek, kamara-, és szólóestek helyszínéül szolgálhat, így a felszereltsége is ennek a sokrétű használhatóságnak kell hogy megfeleljen. A padlástérbe került a díszterem bútor-, és színpadelem raktára. A déli lépcsőházhoz kapcsolódik az új hűtő- szellőzőgépház, amelyből a díszterem mennyezete felett, a padlástéren keresztül közelíthető meg az északi lépcsőház feletti szellőzőgépház.

 

 

Homlokzatok
A rekonstrukció után az Országház 28. sz. alatti épület az eredeti Hillebrandt-féle homlokzattagolást és megjelenést fogja mutatni jellegzetes klasszicizáló későbarokk vakolat architektúrájával, az emeleti ablakok könyöklőjéig felnyúló kő kapuépítménnyel. A kőlábazatok eredeti formájukban és vastagságukban kerülnek helyreállításra. Az épületszárny udvari homlokzata árkádos, gazdag tagolású középrizalitja az udvar legjellegzetesebb eleme: a mellette lévő teraszok az 1960-as évek helyreállítását tükrözik. A teraszok lefedésével a használati funkció mellett a Hillebrandt-i állapot rekonstrukciója valósul meg. Az összekötő szárny tagozatkialakításában a 30. sz. épület tagolását mutatja, mivel 1945 előtt ezen a helyen állt a 30. sz. épület sarokrizalitja. A meghatározó vízszintes tagolás az átkötő funkciót fejezi ki. A gronátos burkolótégla fal festői megjelenésével jól megkülönböztetetten illeszkedik a történeti architektúrájú épületekhez.

---

A "Régi Országház" - MTA Kongresszusi Terem - rekonstrukciója

vezető tervező: Potzner Ferenc
tervezés éve: 2006-2007
bruttó szintterület: 3000 m²
generáltervező cég neve: Közti Zrt.
építész munkatársak: Ladics Ilona, Tarnóczkyné Bálint Andrea, Garai Péter - Közti Zrt.
belsőépítészet: Magyari Éva, Pazár Béla - MNDP Építőművészeti Kft.
tartószerkezetek: Szakáts Miklós - Közti Zrt.
épületgépészet: Unger Tamás - Közti Zrt.
erősáram: Halbauer Edéné - Közti Zrt.
gyengeáram: Ritzl András - Közti Zrt.
hangtechnika: Balogh Géza - Interton Elektroakusztikai Kft.
mozgatóberendezések: Strack Lőrinc
tudományos dokumentáció: Hild-Ybl Alapítvány, szerzői kollektíva