építészet : környezet : innováció

Budapest Szíve másképp/1 — London az én Bakonyom

Zoboki Gábor, a kiemelt megvételben részesült a 11. pályamű szerzőjének kezdeményezéseként november 29-én a KÉK-ben mind a 18 pályázó bemutathatta a Városháza Fórumra elkészített terveit. A meghívással nem élt a győztes Egeraat iroda, valamint Helmut Jahn, a Vadász és Társai iroda és a Napur Kft., de egy kollegiális hangulatú, nyitott vitanapnak lehettek tanúi akik eljöttek. A tervbemutatókat vitafórum követte hat felkért hozzászólóval. A hat hozzászólásból e heti sorozatunkban öt olvasható írásban is az építészet és aktivizmus fókusztémában.
Bardóczi Sándor írása

Zoboki Gábor, a kiemelt megvételben részesült a 11. pályamű szerzőjének kezdeményezéseként november 29-én a KÉK-ben mind a 18 pályázó bemutathatta a Városháza Fórumra elkészített terveit. A meghívással nem élt a győztes Egeraat iroda, valamint Helmut Jahn, a Vadász és Társai iroda és a Napur Kft., de egy kollegiális hangulatú, nyitott vitanapnak lehettek tanúi akik eljöttek. A tervbemutatókat vitafórum követte hat felkért hozzászólóval. A hat hozzászólásból e heti sorozatunkban öt olvasható írásban is az építészet és aktivizmus fókusztémában.

Vitanap a KÉK-ben, balról: Skardelli Gy., dr. Fejérdy T., Marthi Zs., Bardóczi S.
Vitanap a KÉK-ben
Vitanap a KÉK-ben

London az én Bakonyom

Remélem Ady mester ott az égi kávéházban megbocsátja nekem ezt, de valóban London az én Bakonyom, és nem Párizs. Így van ez azzal is, ami a hatalmi szimbólumokat, jelséget, a hatalmi központ városban elfoglalt helyeit, a puritán egyszerűség struktúráit illeti. A Budapesti Városháza Fórumra kiírt tervpályázat szerint kívánalom volt, hogy az váljon a térség új építészeti jelévé. Megmondom őszintén, én valamennyi londoni látogatásomkor áhítattal állok meg a Downing Street előtt, amelyben egy kis fekete kváderkövekből „összerótt” kétszintes viktoriánus polgárház – a 10-es számú – a miniszterelnök rezidenciája és egyben hivatala. Ezt csak némiképpen árnyalja az 1989 óta újra lezárt utca, ahová halandó ember a lábát nem teheti. Nekem az a kicsiny ház a hatalmi szimbólum, olyan értelemben, hogy a közhatalom legfőbb letéteményese nem akar a város kiemelt építészeti szimbólumává válni, mégis szimbólum, pozitív szimbólum lesz belőle, az „egy mindenkiért” elv hirdetője, pedig jobb „békeidőben” csak egy postaládára gravírozott címke jelzi és semmi más: „The First Lord of Tresury”.

A birodalmi lépték illúziójáról
Még mindig Londonnál maradva, de Westminsterből átkelve a Temzén és átrándulva More London területére, a város egy olyan részére tévedünk, ami nem is olyan rég még rozsdazónának számított, habár a világszerte ismert Towerrel szemközt helyezkedik el. Ide épült meg a Foster iroda tervezésében 2002-ben az új City Hall, melyet közösségi terekkel tagolt óriási park vesz körül, miután a régi, 1922-ben átadott épületet (County Hall) az akkori polgármester, Ken Livingstone egy japán fejlesztő cégnek adta el (amely abból hotel-szálloda-akvárium-galéria komplexumot csinált). Az új városházára a londoni önkormányzat 25 éves lízingszerződést kötött a beruházóval, ami nem különösebben ikonszerű épület, bár nagyon ecotech, de van egy szemérmessége, amit becsülök. Néhány összehasonlító adat – ismét a puritanizmus, demokratizmus, jelség jegyében. A londoni városháza 56.000 hasznos négyzetmétert foglal magába. A budapesti most, a Városháza Fórum építése előtt, 78.000-et, amihez 40.000 új négyzetmétert építenének. A London Tanács 25 tagú1. A budapesti közgyűlés 66. (Jogos, elvégre Budapest „világváros”.) A Londoni Városházán 600 tagú személyzet intézi az ügyeket, a budapestin a leépítésekkel együtt is 1135 fő. (Tanácsosok leépítéséről nem érkezett hír.) Míg Budapesten nincs állandó, intézményesített agglomerációs tanács, addig a Londoni Városházán ebbe a 600 főbe beleértendő a GLA, azaz a Nagy London Tanács is, amelyben helyet kapnak a várost üzemeltető, városi tulajdonú cégek vezetői is, azaz a „helyi” BKV, FKFV, FVM, FCSM, FŐKERT stb képviselői, vagyis a jogász-közgazdász hegemóniát mérnöki és menedzselési szakértelem is árnyalja, mindezt pedig agglomerációs szintre emelve. London ettől működni látszik.

A Budapesti Városházának egy évszázada helyet biztosító Invalidus Kaszárnya eredetileg a monarchia hadirokkantjainak kívánt kórházat biztosítani, ezért birodalmi léptékben terveződött, ám Martinelli tervei soha nem váltak teljes valósággá – csak a fele épült meg annak, amit tervezett. Miközben egy 300 éves álmot dédelgetve e században többször nekirugaszkodtunk2 a ház befejezésének, a világ elment mellettünk. A britteknek úgy tűnik egy jóval nagyobb birodalom elvesztését gyorsabban sikerült feldolgozniuk, hisz a miénkhez képest feleannyi ember teszi a dolgát egy kétszer nagyobb városban. Mi azonban úgy tűnik, máig nem tudjuk feledni a birodalmi léptéket. Mindezt én nagyon fájlalom.

A stratégiai elhatározás és az arra adott válasz
Míg a Budapest Szíve Program a belváros tehermentesítése mellett foglal állást (helyesen), addig tehát 40000 m2 új beépítés, 1300 mélygarázs hely születik, miközben a mai városháza területének fele van jelen pillanatban belakva még a nem éppen puritán létszám ellenére is. A nyertes pályázat azzal számol, hogy a legtöbb városházi funkció át tud települni az új épületrészbe, a régit pedig kereskedelmi funkciókkal tölti fel. Azaz a terv összesen 118000 m2 intenzív hasznosítást helyez kilátásba, amelyet viszont igen nehezen lehet a belváros tehermentesítéseként értékelni. Beleznay Éva mb. főépítész egy az indexnek adott interjúban elismerte, hogy ezek mellett a pénzügyi válság is hatással lehet a tervekre, ezért a közeljövőben új ingatlanpiaci vizsgálatot végeznek. „Bár a Városháza Fórumnál a legfontosabb szempont a minőség és a közfunkciók megvalósítása, előfordulhat, hogy nagyobb teret engednek az üzleti zónának” – írja a főépítészre hivatkozva az index. Ez virágnyelven a terhelés még nagyobb koncentrációját jelenti.

Mit tudjon a város tere?
Mindeközben nagyon kevés szó esik magáról a FÓRUMRÓL, azaz arról a közös térről, amely alapvetően hiányzik a belvárosi szövetből. A tervpályázati kiírás egy olyan mértékű beépítést adott programként, amelyet ha valaki csak minimálisan teljesít, akkor is csak a Vörösmarty térhez, József Nádor térhez hasonló nagyságú közteret kap az irodaépületek mellett. Elvileg. A nyertes pályázat esetében még ennél is kisebb a méret. Eközben a Budapesti Nemzetközi Pezsgő és Borfesztivált már évekkel korábban a Budai Várba telepítették át, mert a Vörösmarty teret a rendezvény kinőtte. A pályázatnyertes két új – igaz némiképpen áttört – udvarnyi térrel operál, ami szolgáltatásokban azt tudja, amit egyébként a közeli Gödör is tud és remekül ellát. A város terének azonban tudnia kellene, amit a Gödör, ha megfeszül sem tud, nevezetesen befogadni embertömegeket, akik

• ünnepelnek (karácsony, újév, jeles városi ünnepek, évfordulók, megemlékezések),
• fesztiváloznak (Zsidó Nyári Fesztivál, Jazz Fesztivál, Pálinka Fesztivál, Őszi Irodalmi Fesztivál, Liberális Sátor, Gasztro Fesztivál),
• tüntetnek (Stop Szmog, Park! project, Critical Mass, Flash Mob, Október 23. – de nem feltétlenül tankkal!, Autómentes Nap)3

Egy városban, ahol demokrácia van, a hordószónokok helyét sem a Városliget egy kies pontján, hanem itt, a város fórumán kell(ene) megtalálnunk. Ismét London és a Hyde Park Corner, ami a város központi helyén, a St. James Park és a Hyde park ütközési pontján alakult ki nem véletlenül: itt ugyanis a királyi parkból kilovagló hatalom és a Hyde nagypolgári korzózó közönsége egyaránt hallhatta, amit a szónok kiállt. Félreértés ne essék: nem álmodom ide ezt a közparki struktúrát, de úgy látom hogy erre a területre nagy, de variábilis, árnyékban és vízarchitektúrákban gazdag, multifunkcionális, burkolt városi térre van szükség, alatta egy szerényebb méretű mélygarázzsal, amelyet nem biztos, hogy épületekkel kell tagolnunk, arra a kertépítészeti eszközök is elegendőek. Ezzel összhangban felmerül a kérdés, hogy a negyedik térfalnak nem a Madách-házat kell-e tekintenünk, és ezzel párhuzamosan a körút Városháza előtti indokolatlan kiszélesedéséből visszafoglalnunk az életteret a városi lét számára, valóban tehermentesítve a terhelt területet.

Mit tegyünk?

Szeretem ezt a gazdasági válságot, mert nagyon strukturális. Sok elképzelést felülvizsgálhatunk az égisze alatt. Közöttük a város és a Városháza működését is. Kell-e nekünk ekkora Városháza? Biztos hogy jó-e ez a kétszintű önkormányzati struktúra? Miért a belvárosban akarunk építészeti jeleket, mikor a Hungária gyűrűn kívüli nagy lepényt kellene elsődlegesen ilyen jelekkel annyira felértékelnünk, hogy a városnak újabb központjait, szerveződési csomópontjait határozza meg, így tehermenetesítve ezáltal a ma egyetlen magot? Felelős állampolgárként, aki adót fizetett azért (is), hogy a Városháza Fórum tervezésére csak az elmúlt két évben elköltődjön 150–200 milliónyi közpénz, szóval felelős állampolgárként nem akarom a folyamatot negligálni, újracsinálni. (Habár egyetlen dolgot elfelejtettünk, MI, az épített környezetben érdekelt szakma és ŐK, a döntéshozó politikai elit: megkérdezni a lakosságot, hogy TI mit akartok? Nem csak úgy félvállról, hanem bevonva őket.4) Szóval én úgy gondolom, hogy a Városháza Fórum tervezése nem állt meg, a tervezésnek része az a társadalmi és szakmai vita, amit a tervpályázat generált.

A pályázat kihozott egy győztest, aki bizonyította a nagy nyilvánosság előtt: képes megcsinálni egy ilyen léptékű feladatot. Ugyanakkor az építész egy rosszul feltett kérdésre csak rossz választ képes adni. Tegyük fel magunknak és neki a jó kérdéseket a jó válasz reményében! Még egyetlen kapavágás sem történt meg, még nem indult el a kiviteli terv készítése, mindössze annyi történt, hogy egy tervező alkalmasnak találtatott és elnyerte a tervezés jogát. Mind ő, mind pedig a döntéshozók reagálhatnak a felvetett kritikákra, a mostani befektetői környezet változására, a felmerült igényekre. Még születhet jó kérdés és születhet rá jó válasz. Még lehet e városnak TERE. Nem muszáj egy új épülettömeggel megoldani azt a szót: FÓRUM. A régi tömeg kisstafírungozása is megteszi. Átszabható a tervezési program. Konszenzusra juttatható a terv. Periklész azt mondta, nem a falak, hanem az emberek teszik a várost. Figyeljünk jobban ezekre a szavakra!

Bardóczi Sándor


1 A 8,2 milliós New York tanácsa 51 tagú!

2 „A városháza tervpályázatot 1939. július 12-én hirdették meg, a beadási határidő 1940 január 12-e volt. A pályázat névaláírásos volt, nehogy véletlenül díjat kapjon olyasvalaki, akinek származása okán nem kívánnak adni. Két I. díj született, egyiket a protekció, másikat talán a színvonal juttatta csúcsra. Vitéz Martsekényi Imre (a Magyar Élet Pártja ogy. Képviselője) valamint Kertész K. Róbert és Weichinger Károly tervei kapták a 18.000 pengős jutalmat. A két világháború közti legnagyobb pesti beruházás szerencsére azonban nem valósult meg.” – forrás: Budapest:Városképpen

3 A példákban olyan fesztiválokat és tüntetéseket említek, amelyek az ideiglenes városháza park területén vagy környékén történtek az elmúlt pár évben.

4 Nem ismerek az elmúlt 10 évben nagyobb hatású, budapest épített környezetének formálását célzó társadalmi akciót, mint amit Bojár Iván András, Geszti Péter, Hankiss Elemér, Fürjes Balázs és számtalan más közéleti személyiség Szeretem Budapestet! kezdeményezése generált. Sajnos a dolog elhalni látszik, de annak idején a Duna témájára kiírt civil pályázati forma óriási energiákat mozgósított, akkorákat, hogy különféle közösségi portálokon ennek utórengései máig érzékelhetőek.

vélemény írásához jelentkezzen be »