Csillám a szürkeségben: Domus-ból ALDI-áruház Debrecenben

45 évvel ezelőtt korszerű bútoráruház épült a Vénkerti lakótelep egyik kiemelt pontján. A maga idejében újszerű és lendületes megjelenésű Domus épületét az elődeit tiszteletbe tartva most Kendik Géza hangolta finoman maira. Bán Dávid írása.

Jó érzékkel választja ki egyes létesítendő áruházainak helyszínét az ALDI. A megfelelő lokáció természetesen elengedhetetlen az ilyen üzletláncok számára, de ugyanakkor az sem mindegy, hogy milyen épületet talál magának és újít fel igényei szerint.

A több mint 100 éves múltra visszatekintő, német családi vállalkozásból létrejött globális élelmiszer-áruházlánc hazai terjeszkedése a nagyközönség számára is jól követhető folyamat. Az azonban talán kevésbé tudatosul a vásárlókban, hogy a megnyíló áruházak, adott esetben egy-egy értékes vagy figyelemre méltó épületnek adnak új életet, biztosítják azok túlélését. Ahogy a cég filozófiájában is megfogalmazta, a minőségi árukínálathoz minőségi környezet is dukál. Ezt pedig, nem egy esetben, különleges épületfelújításokkal érték el. Kétségtelen, hogy a jó érzék mellett a kényszer is fontos szerepet játszik abban, hogy érdemes felkutatni és felújítani már meglévő, sokszor eleve a kereskedelmet kiszolgáló tereket, hiszen a jogszabályi környezet erőteljesen köti az áruházláncok kezét a terjeszkedésnél. Az ALDI-nak azonban több esetben sikerült a hátrányból erényt kovácsolnia és a korábbi időszakokra jellemző egy-egy, akár reprezentatívnak is mondható épületet megmenteni.

A most megnyílt, legújabb – sorban a hatodik – debreceni áruházuk épületének is komoly előélete, története van. Szépen folytatja azt a sort, amelyben a múlt egyes, akár teljesen más funkciójú építészeti emlékei támadnak fel, kapnak kortárs, de az eredetit nagyban tiszteletben tartó új megjelenést. Korábbról talán a legismertebb példa a 2010-ben Budapesten átadott ferencvárosi Tűzoltó utcai ALDI-áruház volt, amely eredetileg a Monarchia lovardájának épült még a 19. század végén, majd átalakulva egy időben a BÁV raktáraként is üzemelt. Az átadás után megjelent kritika örömmel szögezte le, hogy az évszázados pusztuló épülettel nem a dózer végzett, hogy helyet adjon egy városszéli hangulatú egyen-dobozépületnek, hanem minőségi módon újult meg, az eredeti karakterisztikát megtartva. Néhány évvel később Újbudán menekült meg egy 20. század első feli-közepi ipari épület és kapott némi visszafogott kortárs hangvételt, s költözött bele ALDI-áruház. Mindkét épülettranszformáció Kendik Géza munkája, aki bő három évtizede tervez kereskedelmi épületeket és számos ilyen jellegű átalakítás is kikerült tervezőasztaláról.

Kendik Géza több éves közös munka és megtervezett ALDI-áruház után kapott megbízást az új debreceni üzlethelyiség kialakítására. A kereskedelmi lánc egy, a maga módján szintén kiemelkedő, a saját korszakát jól jellemző, egyedi épületet szerzett meg magának a város északnyugati részében elterülő Vénkerti lakótelep egyik fontos kereszteződésében. Az 1970-es években épült lakótelepet és a várost kiszolgálandó korszerű, új szemléletet képviselő bútoráruházként nyílt meg 1980-ban a debreceni Domus, amely az évtized elején elindult kereskedelmi trendet képviselte. Az 1949-ben alapított Bútorértékesítő Vállalat utódaként létrejött Domus az újabb, leginkább panelházban kialakított lakásokba kínált modern, főleg jól variálható elemes bútorokat. Az 1974-től néhány év alatt 16 áruházassá bővült országos hálózat mindegyik tagja egyedi, a maga idejében magas színvonalon létrejött építmény, amelyeket helyi építészek az adott környezetet figyelembe vége, de az üzletpolitikát is szem előtt tartva valósítottak meg.

Így történt ez Debrecenben is, ahol a Szabó Z. Zoltán (KERTI) tervezte háromszintes bútoráruház jól igazodott a láncolat további egységeinek filozófiájához: „az alaprajz megoldása követi a DOMUS áruházak alapvető technológiai jellemzőit: az értékesítés nagy, osztatlan bemutató terekben történik, amelyekben a berendezés — a változó igények követésére — mobil és variálható elemekből áll" (Magyar Építőipar, 1982). A házgyári lakóépületek közé épült áruház jól illeszkedik a telep koordinátájába, környezetébe, ugyanakkor az északi homlokzat egy lépcsőzetes kontúrral követi a járda vonalát. A földszinti és az emeleti eladótér nagyméretű üvegtáblás homlokzatával nyit a környező főútvonal felé, egyben könnyít és természetes fénnyel látja el a belső tereket, az ablaksor egyúttal látványos kirakatként is működött. A bútoráruház azonban a rendszerváltás után már kevésbé tudott vonzó kínálatot nyújtani a megváltozott igények számára, ezért idővel bezárták, tereit a távol-keleti ömlesztett vegyesárut kínáló Ázsia Centrum vette át.

A megkopott, átszervezett és eredeti világát részben elvesztő épületbe beköltöző ALDI, akárcsak maga a Domus, a saját üzletpolitikájához jól illeszkedő, de egyedi és a környezetét figyelembe vevő áruházat szeretett volna kialakítani az eredeti szellemiség megtartásával és az alapgondolatok tiszteletben tartásával. Az átépítést megelőző felmérés során kiderült, hogy az épület korabeli tervezése és kivitelezése valóban magasabb minőséget képviselt, anyaghasználata is jól megfelelt, csak bizonyos szempontból elfáradt, egyes, korábban használt megoldások, technológiák felett eljárt az idő. Kendik Géza és munkatársai ezért itt is a már bevált recept mellett döntöttek, amit lehet megőriznek az épület eredeti kialakításából és világából, csak a megváltozott funkció és a mostani igények szerinti szükséges mértékben modernizáltak, frissítettek.

A legfőbb változást az jelentette, hogy a mai élelmiszer áruháznak nincs szüksége azokra a markáns kirakati felületekre, amelyek korábban erőteljesen meghatározták a Füredi (építésekor Hámán Kató) úti homlokzatot. Mivel immár a teljes belső térbe mesterséges megvilágítást terveztek, ezért a homlokzatot ilyen módon már lehetett zárni, sötétíteni. Az eredeti alumíniumprofilú függönyfalas kialakítást és a korabeli kirakat kiosztásának ritmusát jól átvevő, ugyanakkor mai megfogalmazású homlokzati felújítást végeztek, amelynek legdominánsabb eleme a csillogó, színváltós hatású fémburkolat. A sárgás-barnás árnyalatokkal játszó burkolati táblák szinte aranyba keretezik az áruház homlokzatát, amelynek sötétített, a fényt visszaverő üvegtáblái immár nem engednek belátást a vásárlótérbe – mögötte polcsorok húzódnak –, ezzel szemben élénken kommunikálnak a környezettel, külön életre keltik az utcasarkon álló, terebélyes fát. A különleges burkolóanyagok és az üvegtáblák minden napszakban szinte újjá festik az épületet, más-más hatást keltve a fények visszaverésével, a tükröződés változásaival. A sarkon elhelyezett bejáratot egyértelműen jelöli ki a látványos, de visszafogott, a homlokzatból valamelyest előre ugró kubus, amelynek előképe már megvolt a Domus áruház frontján is. A fehér rész anyaghasználatában és függőleges raszterezésében követi a homlokzat fémburkolatának megoldásait, a legfőbb váltás a színhasználatban és a tömörségben jelenik meg. Ez ad dinamikát az épületnek, egyúttal vezeti a vásárlót a bejárat felé. A parkoló oldalában a főhomlokzat intenzív hatása lecsendesedik, itt már a fehér, tömörebb felületek dominálnak, amit egyes pontokon – a lépcsőházi rész, az üvegvisszaváltó pont bejárata – kiemel a megszokott sárgás-barnás fémburkolat. Ezt az anyaghasználatot és színvilágot a hátsó frontra pozícionált beszállítói útvonalának tolókapuja és a tároló udvarra ereszkedő előtető is továbbviszi, finoman elrejtve a technológiai kiszolgálótereket.

A belső elrendezést leginkább az ilyen áruházakban megszokott rugalmas térhasználat jellemzi – szintén jó örökség a Domus-ból. A földszinten terül el az eladótér, az emeletre kerültek a kiszolgálóhelyiségek és az áruház gépészeti rendszereinek helyet adó terek. Az épület összhatásában visszafogott, jól követte az eredeti kialakítást, méltón viszi tovább annak szellemiségét. Nem akar nagyot állítani, mégis egy visszafogott, ugyanakkor színpompás jelet visz a lakótelepi világba.

Bán Dávid

Szerk.: Borenich Levente