The Zam! – A Balaton új, karakteres közösségi épülete

A Balaton építészeti és kulturális szempontból igazán különleges, az újonnan emelt épületek tervezése gyakran nagy kihívást jelent. A felmerülő problémák egyike az épületek gyakran szezonális jellege, a másik pedig a Balaton egységes építészeti összképének hiánya, melynek következtében nehéz igazodni. Erre a két problémára keres megoldást a Studio A4 által tervezett The Zam!, Zamárdi új közösségi tere. Cikkünkből kiderül, sikerült-e.

The Zam! a neve Zamárdi 2020-ban kivitelezett új közösségi épületének, melyre még 2018-ban írt ki közbeszerzési pályázatot Zamárdi városa. Mint a bevezetőben is említettük, a hasonló jellegű épületek tervezése nehéz feladat, a Balatonon ugyanis sok létesítmény szezonális jellegű. Bár a magyar tenger népszerűsége egyértelműen egyre nagyobb, és a nyári hónapok mellett tavasszal és ősszel, sőt, télen is egyre több a látogató, a valódi, zsúfolásig telt főszezon még mindig a június közepétől augusztus 20-ig tartó időszakra korlátozódik. Ilyenkor a balatoni települések lakossága többszörösére duzzad, a turisták számára tervezett létesítmények csordultig telnek. Ezek azonban a főszezonon kívül eső időszakban gyakran konganak az ürességtől, fenntartásuk mégis pénzt és odafigyelést igényel. Ezt a helyzetet Zamárdi városa mindenképp szerette volna elkerülni, ezért egy olyan fűthető és hűthető épületet rendeltek, mely az elő- és utószezonban, sőt, télen is alkalmas kisebb előadások, kiállítások megtartására, és még az önkormányzat is tudja hasznosítani kihelyezett ülések céljára. Fontos szempont volt továbbá, hogy az épület a nyári szezonban kültéri funkciókkal is rendelkezzen, ezért került bele egy vendéglátóipari egység is.

Persze a funkció nem minden, az épület külleme is fontos. A város vezetése mindenképpen egy karakteres, turisztikai látványosságként is felfogható épületet képzelt el, ennél a pontnál azonban már el is érkeztünk a bevezetőben említett második nehézséghez: az egységes balatoni városkép hiányához. A balatoni településeken ugyanis nem jellemző az egységes építészeti stílus, minden korszak nyomot hagyott a helyiek által lakott faluközpontokon és a nyaralóövezeteken egyaránt – hol kvalitásos, hol kifejezetten silány épületek formájában. A Balaton legkarakteresebb és leginkább minőségi épületei általában a hagyományos népi építészet, a történelmi templomok, a historizáló villák, vagy – és esetünkben ez a legfontosabb – az 1960-as évek kísérletező szellemiségű későmodern, turisztikai célú épületei közül kerülnek ki. Mivel korunk építészetéhez az utóbbi stílus áll legközelebb, célszerű ehhez igazodni, és inspirációként a későmodern épületekhez fordulni. Ez történhetett a Zam! esetében is, mely megidézi a környék ikonikus alkotásainak hangulatát.

Ezekre ugyanúgy jellemző a szerkezeti kísérletezés, különösen az izgalmas héjszerkezetek kialakítása, mint újonnan épült zamárdi társukra. A közelben álló híres alkotások jó példája a tihanyi hajóállomás egykori postapavilonja, mely ma vendéglátóipari funkciót tölt be. Az 1960 és 1962 között épült, üzletsorral egybekötött, eredetileg MAHART váróként is használható épület legizgalmasabb eleme a talajra három ponton támaszkodó hatalmas héjkupola, mely a kör alaprajzú, üvegfalú, kétszintes központi teret fedi. Hasonlóan látványos a tihanyi révben álló úgynevezett Kör Presszó épülete is. (A rév és a hajóállomás nem összekeverendő, a révből közlekedik az autók szállítására alkalmas komp, a hajóállomás pedig a személyhajók és vitorlások kikötője. Fontos tisztázni a kettő közötti különbséget, mivel a két eltérő funkciójú kikötő neve nemcsak a köznyelvben, de gyakran még a szakirodalomban is hibásan szerepel.) A Kör Presszó is üzletsorral kiegészítve épült, érdekes módon a „Motel", vagyis a mára drasztikusan átépített Tihany Hotel (Hotel Club Tihany) építkezésén megmaradt szerkezeti elemek felhasználásával. Az 1963-ban emelt épület – mint neve is mutatja – egy kör alaprajzú, vasszerkezetes üvegfalú térből, és az arra ráfekvő, erősen kiülő párkányú, ferde héjból áll. A kompozíció igazán izgalmas látványt nyújt. Hasonlóan érdekes a Kör Presszóval szemben, a Balaton túlsó partján álló MAHART várócsarnok, mely 1965 körül épült. A szántódi rév négyzet alaprajzú, szintén vasszerkezetes üvegfallal határolt, V keresztmetszetű tetőidommal fedett épülete harmonizál az imént ismertetett két kikötői épülettel, annak ellenére, hogy kialakításában nem a kör, hanem a szögletes formák dominálnak.

A Zam! horizontálisan hangsúlyos épületén is megfigyelhetjük a hasáb formájú egységeket és az erősen kiugró, hangsúlyos párkányt, melyeknek szögletességét a lapított gömb alakú, koncerttermet és kiállítóteret rejtő épületrész oldja fel. Ez a gömb alakú, hajlított acéltartókkal kialakított épületrész egyértelműen a Zam! legizgalmasabb eleme, nem csak külsejét, de belső kialakítását tekintve is. A futurisztikus belső tér egyetlen természetes fényforrása a nagyméretű opeion, mely ismét az 1960-as évek építészetével rokonítja az épületet. (Hasonló kialakítással találkozhatunk ugyanis a Fővárosi Vízművek újpesti víztisztítójában is, mely szintén a korszak kísérletező építészeti hozzáállásáról tanúskodik.) A kubusos megformálású épületrészben kaptak helyek a kiszolgáló egységek, a raktárak és mosdók, és egy üzlethelyiség is, valamint egy büfé. Utóbbi nem csak a kiállítások és koncertek szervezése, valamint a közelben elhaladó bicikliút miatt fontos, hanem a szomszédos teniszpálya miatt is, melynek se büféje, se lelátója nincs. Lelátóként funkcionálhat a büféhez csatlakozó, nagyméretű, és balatoni panorámával rendelkező tetőterasz. Mint láthatjuk, az épület megfelel a bevezetőben felvetett elvárásoknak. Kapcsolódik a balatoni későmodern hagyományhoz, ezáltal illik környezetéhez, valamint többfunkciós kialakításának köszönhetően minden feltétel adott a főszezonon kívüli használathoz.

Forrás:

archdaily.com

a4studio.hu

nka.meszorg.hu/magyar-modern/

Paár Eszter Szilvia