Csonka Pál-érem díjátadó 2020

A Csonka Pál-érem Kuratóriuma 2020-ban az alkotó páros díjazására eddig példa nélküli módon egy öt fős alkotó csapatnak javasolta az érem átadását. Ez nem valamiféle aránytévesztés, ellenkezőleg: az általuk létrehozott építészeti-mérnöki alkotás méretéhez és minőségéhez illeszkedő döntés. Az új központi nemzeti stadion, a Puskás Aréna építész tervezőjének, és az épület megtervezésében meghatározó részt vállaló tartószerkezeti tervezőknek – hiszen egy ekkora, ilyen összetett szerkezetű építmény tartószerkezeti feladatait egy mérnök már képtelen még vezető tervezőként is kézben tartani – javasolta a díjat adni, és a MÉSZ elnöksége előterjesztésünket elfogadta. A díjazottak tehát Skardelli György (Kossuth-díjas) építész, valamint Becker Ádám, Gurubi Imre, Kocsis András és Lódri Csaba tartószerkezet-tervezők, a Puskás Aréna alkotói.

A nyitott, túlnyomórészt burkolatlan szerkezetű hatalmas épületben a tartószerkezetek a maguk puszta valóságában jelennek meg. A födémek, pillérek, falak, lelátók, lépcsők, de sok helyen még a padlók is látszóbetonból készültek. Az acélszerkezetű tető szintén burkolatlan, hatalmas méretével és tiszta, világos geometriájával feszül a lelátók fölé. Amikor a tartószerkezet maga az architektúra, vagy legalábbis a látszó szerkezetek annak meghatározó elemei, akkor tervezőjének munkája felértékelődik.

Az ország talán legnagyobb épülete 261 méter széles és 316 méter hosszú, párkánymagassága 50 méter, hatalmas acélszerkezetű tetőjének konzolossága 70 méter, aminek hóteherre való lehajlása fél méter. De nem csak a méretei szokatlanok, hanem a megvalósítás és a tervezés tempója, feszítettsége is. Bár Skardelli György és műterme 2013-tól folyamatosan dolgozott a stadion tervein, a kiviteli tervek készítése 2017 márciusában a kivitelezést elnyerő konzorcium megbízásából indulhatott úgy, hogy májusban megkezdődött az építés, és mint az közismert, először a tartószerkezeti tervekre van mindig szükség. Így a különleges nagyságú feladat nem csak a szokatlan méretek és műszaki megoldások, hanem a rendkívüli tempó miatt is kiemelkedő teljesítményt követelt alkotóitól.

A tartószerkezeti csapat koordinátora Gurubi Imre volt, a vasbeton szerkezetekért Becker Ádám felelt, az acélszerkezetek vezető tervezői Kocsis András és Lódri Csaba voltak. Ők négyen alkották az építész társtervezői csapatát.

Stadiont építeni a közösség szolgálata, nagy stadion építése a nagyközönség szolgálata, központi nemzeti stadiont építeni a Nemzet szolgálata. Ilyen léptékű alkotás létrehozására az eddigi tapasztalatok szerint két emberöltőnként jó, ha sor kerülhet, és ez a csapat élt a kivételes lehetőséggel, magas színvonalon teljesítette szolgálatát.

A kuratórium 2020-ban a Csonka Pál érmet „alkotó páros" kategóriában a Puskás Aréna építész- és vezető tartószerkezeti tervezőinek, Skardelli György építésznek, valamint Becker Ádám, Gurubi Imre, Kocsis András és Lódri Csaba vezető tartószerkezet-tervezőknek ítélte oda az Aréna magas színvonalú, hazánkban eddig szokatlan léptékű és műszaki megoldásokat alkalmazó, magas színvonalú, közösen végzett alkotó munkájukért. 

dr. Becker Gábor

Köszönettel kell kezdjem. Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében is, s a magam nevében is, köszönöm a megtiszteltetést, hogy ezen rangos díjkiosztón Miskolc Város főépítésze kapott fölkérést ezen díjazottak laudálására. S köszönöm azt is, hogy egy Miskolcon, Diósgyőrben megvalósult épület tervezői kapják ezt a díjat.

Tudom, hogy kettős minőségem miatt is esett rám a szervezők választása, úgy is, mint a város főépítésze, s úgy is, mint a stadiont aktívan látogató Diósgyőr-szurkoló. Megpróbálok fölülemelkedni azon elkeseredettségemen, hogy szombaton hazai pályán, azaz épp a laudáció tárgyát képező stadionban, kikaptunk a Pakstól, s tudják, ilyenkor Miskolcon a szombat este, mostanában hivatalosan csak éjjel 11-ig, a teljes elkeseredettségben zajlik a Bakterban, s egyéb búfelejtő intézményekben, vasárnap sós a húsleves és a rántott hús is, de még az eső is szakadt.

Építész és szurkolói minőségemben is lelkes érdeklődéssel követtem az új diósgyőri stadion megvalósítását. Tudom, megéltem, láttam, hogy mennyi probléma, ellentét, ellenvélemény közepette született meg az épület, kezdve a „kórházat építsünk, ne stadiont" politikai állásfoglalástól a régi stadionhoz való ragaszkodásig, de emlékszem a terv megyei kamarai bemutatására is. De, hát, „viharban születik az új világ" (Meyer), nem is kívánok ezekkel foglalkozni, az „újra", az eredményre fókuszálok.

Azzal kezdem, hogy a szurkolók érzelmeik kinyilvánításában őszinték. Igaz, rásegít erre egy-két legurított „Bambi". Ha nyer a csapat, istenek a fiúk, de vereség esetén, mint most szombaton is, zúgott a „nagyon gyenge", csak kevésbé szalonképes stílusban. Miután minden meccsen ott vagyok, azt gondolom, autentikusan számolhatok be a következőről. A szurkolók, akiknek gyakorlatilag épült, szeretik ezt a stadiont. Ahogy mondtam, ők őszinték, azaz, mi, őszinték vagyunk, megmondanánk, kifejezésre juttatnánk, ha nem. Ahogy kifejezésre juttatjuk „szeretetünket" az MLSZ-szel, a játékkal, a sporival kapcsolatosan. Még senkit nem hallottam, hogy de kár, hogy ez épült ide, hogy megint ebbe kell bemenni, hogy bármi probléma lenne vele.

S ez azért is nagy dolog, mert szerettük a régi, Dézsi János építész és Kovács Lehel statikus által tervezett, szektoros-bástyás rendszerű stadionunkat is. Azért, mert az akkor modern, a hagyományokkal szakító megfogalmazásával tökéletesen összhangban volt progresszív acélvárosiságunkkal. Olyan nem volt sehol másutt az országban; egyedi volt, mind formájában, mind szerkezetében.

S hasonlót élünk meg most is. A sok „szappantartó" után itt egy, a miskolciságunkkal összhangban lévő stadiont kaptunk. Ahogyan szögletesek voltak a régi bástyaszektorok, a Pottyondy-Hegedűs páros által megálmodott stadiont is szigorúan a szögletes formák határozzák meg. Ez nekünk kedves, itt a volt vasgyárak tövében. Mérnöki, iparos.

S ehhez kapcsolódik egy másik fontos jellemzője. Ez pedig az a szabadság, nyitottság, amelyet ez az épület mind statikai, mind építészeti szempontból mutat. Statikai szempontból, az előbb említett ipari megjelenés, amelynek alapvető követelménye a strukturálisság, azaz a mérnöki tartószerkezetek szabad megmutatása. Építészeti szempontból meg azért érdekes különösen, mert a stadionok zárt épületek, külső szemlélőnek nem engednek betekintést a belsejükbe. Az új diósgyőri stadion azonban két helyen is megnyílik. Egyfelől a sarkokon kapuszerű megnyitások vannak, ahol rögtön a pálya kezdődik. Olyan közel hozza a külvilágnak a küzdőteret, hogy úgy érezni, szinte egy lépés, s végezhetjük a szögletet. Másfelől nincs ma diósgyőri, aki a stadion mellett elautózva, vagy villamosozva ne lesne be a „szentélybe". Ezzel tovább él az a régi „kukkolási" lehetőség, amelyet a korábbi maratoni kapu biztosított mindkét formájában. (1939 berlini típusú kapu, 1968 Dézsi János.)

De a másik nyílás még inkább fontos. A tetőzet elemelkedik a nézőtértől, nem zár rá, így a tribün tetején kifelé is megnyitott, lodzsa-szerű folyosó fut körbe. Meccs közben is elképesztő vizuális élmény, hogy látni a hegyeket, az eget. Nekünk, ott a Bükk alján, ez fontos.

Sokszor beszélünk úgy a Diósgyőr-szurkerek közösségéről, hogy család. Az egy újabb fontos jellemzője az épületnek, hogy bensőséges. Olyan közel vagyunk benne egymáshoz, napos oldal, ultrák, VIP, amit más stadionban nem tapasztaltam még, pedig szinte az összes új stadionunkban jártam. Másutt szinte át sem látok a túloldalra. Ez a családiasság az épület egyéb kiszolgáló funkciójú részein is érződik. A már említett fölső körbefutó folyosó, amely szinte közösségi térként, találkozási pontként, fórumként működik, összekötve a különböző kategóriájú lelátórészeket. Ugyanez a fórumtér megismétlődik, s ugyanolyan jól működik a tribünök alatt is. De a büfék, illemhelyek is praktikus kialakításúak. Ebben benne van az is, hogy a tervező egyeztetett a szurkolókkal, s észrevételeiket beépítette a tervekbe.

Nekem ehhez a családiassághoz tartozik az is, hogy a stadion nem került piedesztálra, a földön áll. Az utcáról szintben léphetünk be, emberközelivé, humánus léptékűvé válik az egyébként hatalmas építmény.

S a végére hagytam, hogy egyszerűen szép. Szépségét a letisztult és látható szerkezet, a szögletes formavilágot kiegészítő egyedi külső lámpatartók, s a strukturális megjelenéshez igazodó, fémburkolatok adják. Még a székek színezése is festőien komponált. Ugyanakkor, nekem építészként kissé szokatlan az irodablokk és az ajándékbolt épület ettől nyilván szándékkal eltérő formavilága. Városi főépítészként úgy vélem, hogy a főutcai utcaképben ez utóbbi kissé eltörpül a hatalmas stadion mellett.

Föntiekből talán kitűnik, hogy szeretem ezt az épületet. Jó és szép. Jó ide meccsre járni. Ennél pedig kell több?! Ezért épült. S ezért köszönet az Alkotóknak, büszkén vehetik át a tervezésért a Csonka Pál-érmet. Gratulálok Nekik, s hajrá Diósgyőr!

Szunyogh László, Miskolc M. J. Város főépítésze

Miskolc, 2020. október 5.

Egy személy munkásságának bemutatása elválaszthatatlan személyiségétől. Ha ráadásul egyetemi oktató és gyakorló alkotó is egyben, még összetettebb a kép, hisz a klasszikus egyetemi tanár korunk felgyorsult változásainak következtében mélységes átalakulásban van és az a kép melyet Csonka Pál professzor a maga tiszta egyetemi katedrára teremtett valóságával megteremtett lassan szertefoszlik. A mai kor az erkölcsileg feddhetetlen, szakmai és előadói képességeiben karizmatikus egyetemi oktatók helyett, egy jó menedzseri képességekkel rendelkező vezető szerepét erőltetik rá az oktató személyre. Különösen megerősödött ez a tendencia a Corona vírus miatt elszemélytelenedett oktatás digitális világában, amikor megszakadt a tanár és diák természetes kapcsolata, pedig ez az oktatás legfontosabb láncszeme évezredek óta, melyet egyszerűen nem lehet digitális módszerekkel átadni. Az oktató a hallgatósággal fenntartott közvetlen kontaktuson képes követni a hallgatók figyelemkövetését, és az anyag ritmusát hozzáigazítani a megértés szintjéhez. A gép ezt a kapcsolatot üresíti ki, illetve teszi formálissá. Az egyetemi éveimből azok az epizódok maradtak meg, melyek egy Csonka Pál karakterű oktató a személyiségével átadott tudással egészítette ki azt a szakmai anyagot, mely már azóta többszörösen elavult, de a hozzáfűzött gondolatok megmaradtak és még ma is frissek, inspirálóak.

Ez a díj kifejezetten ennek az értékálló kategóriának kíván emléket állítani, avval tetézve, hogy a gyakorlati érzékenységet is azonos szintre emeli.

Stocker György ahhoz a generációhoz tartozik, aki még a valaha nagy állami tervező irodák árnyékában nőtt fel, megtanulva az a műszaki korrektséget, melyet nem az üzleti érdek gyorsan változó irányultsága, hanem egy kézfogással megerősített szóbeli megállapodás hitelesített. Sokszor a még papír, akarom mondani pausz alapú terveket a rajzasztalról vitték el, szerződés és egyéb formális kötöttségek rögzítése nélkül. Érdekes fintora az életnek, hogy ezek az épületek mind megépültek, míg a százoldalas szerződésekkel alátámasztott tervek rendszerint elakadtak valamilyen ok miatt. Lehet, hogy az a szemlélet, melyet Csonka Pál a sajátos személyiségével képviselt értékállóbb, és főleg értékteremtőbb, mint a jogilag szabatosan megfogalmazott, de percenként változó előírások. Gondolom az előbbiek egy általánosan felismert, hosszan tartó összefüggéseken alapuló rendszert testesítenek meg, míg az utóbbiak az érdek kénye-kedve szerint változó és változtatható formát képviselnek.

Nos, Stocker György életútja és szakmai irányultsága is egyenes vonalú és töretlen. Először Lázár Antal mellett kezdte el az építészet rögös pályáját taposni, ahol rögtön olyan szakmai gyakorlatra és műszaki rutinra tett szert az állandó tervezési feladatokban való aktív részvétel és a megvalósulásukban való felelős közreműködések során, hogy generációjában kiemelkedően magas tapasztalatokra tett szert.

Önálló irodájának megteremtése után, mely építészeti és fokozott részletformálási képességeinek szabad utat nyitott, különös érdeklődése az üveg, mint építőanyag felé fordult, melynek szeretete azóta is kitart, sőt elmélyült benne, fokozatosan kiismerve az üveg sajátos tulajdonságait, szépségét és ridegségét, kihívást érezve e két ellentétes tulajdonságban rejlő lehetőség kibontásának izgalma iránt.

Igen, az élettelen anyagban felfedezni az általam való alakíthatóság szabadságát, legalább olyan élvezet, mint komponálni egy zeneművet, festeni egy festményt vagy összerakni egy algoritmust. Ez az emberi elme kimeríthetetlen szabadsága, melynek csak a saját tudásának határa szab határt. A pénz ebben csak ösztönző, de nem meghatározó szerepet játszhat. Ugyanis bármennyi pénzt ölhetünk valamibe, ha hiányzik az azt értelmesen felhasználni képes intuitív tudás, mely hasznosítani tudja azt.

Nos Stocker György mondhatjuk ezt tudást a hazai, sőt nemzetközi viszonylatban is egyre magasabb színvonalra fejlesztette. A hazai speciális üveg alkalmazási területeket az általa tervezett épületekben és fokozatosan, a legnagyobb tervező irodák tervezési munkáiban való meghatározó közreműködőként szinte egyeduralkodó szerepre tett szert.

Felsorolni sem lehet azt a sok tervezett és megvalósult munkát, melyek közreműködésével jöttek létre.

Ezekből egyet emelnék ki, annak speciális volta miatt, a pécsi dóm melletti romfeltárások, illetve ennek a térnek a lefedésére kialakított üvegfödém megoldását. Itt egy gépkocsival járható ferde üvegfödémet kellett létrehozni, úgy, hogy ennek a romkert felől, föld alóli nézetben is légies megjelenése legyen. Míg kívülről beázásmentes, karcolásmentes és jó átláthatóság volt az igény, addig alulról a természetes áttetsző felületen kívül a megbízható teherbíróság érzésének biztosítása volt az elsődleges. Nos ezt a két egymásnak ellentmondó, ugyanakkor egymást kiegészítő igényt is sikeresen oldotta meg, bizonyítva a nem mindennapi feladatok átgondolásának, mélységi megoldásának, rendszeres problémaelemzésének gyakorlati megvalósítását.

Ez a gondolkodásmód jellemző a kisebb munkáira is, legyen az egy egyszerű üvegfal vagy bonyolultabb vízzel borított üvegtető. Mindegyikben érzékelhető az az igényesség, mely a konkrét műszaki megoldáson túl, az esztétikai megjelenést is ugyanolyan fontosnak tartotta, így biztosítva azok időtállóságát.

Szakmai útját végigkísérte az egyetemi oktatásban való aktív részvétel. Hosszú ideig oktatott az Ipari és Mezőgazdasági Tanszéken, majd a Magasépítési Tanszéken folytatta oktatói munkásságát. Sikeresen megvédett DLA fokozata és habilitációja után mód nyílt a tanszékvezetést megpályázni, melyet kisebb kitérő után sikeresen meg is kapott, nem kis mértékben a fent ismertetett szemléletmódjának eredményeképpen.

Nagy feladatként szakadt a nyakába azután, hogy elnyerte a BME Magasépitési tanszékének tanszékvezetői állását - mely tanszék nem mellesleg a műszaki egyetem alapító tanszéke, és olyan elődökkel büszkélkedik, mint Pecz Samu, Sándy Gyula, Kotsis Endre, Széll László stb akik mind jelentős középületekkel és tankönyvekkel gazdagították a magyar építészetet és egyetemi oktatási rendszert. Széll László épületszerkezettani tankönyve, még ma is az egyik legjobban használható adattár a hagyományos épületek teljes szerkezeti áttekintésére, mely a budapesti épületállomány jelentős részét képezi ma is, és a hallgatók és a gyakorlati szakemberek is ebből indulnak ki egy egy régebbi épület felújítása során.

Digitálisan a cégek által kiadott tervezési segédletek egy egy szegmensét fedik csak le a teljes építőipari struktúrának, így azok nem képesek átfogó képet alkotni a teljes vertikális rendszerről. Ezt az egyetemi oktatásnak kell összeszőnie a fejekben, melyet azután a gyakorlat tovább specializál.

Nos ezt végzi el sziszifuszi energiával az általa irányított tanszék, melyhez az egyetemi átszervezésből következően még hozzá csapódott a hajdani szintén nagy hírű Épitőanyag Tanszék, mely így már egy jóval nehezebben kezelhető konglomerátumot hozott létre a részlet és az egész konfliktusával. Ezt tetézte továbbá az összevont Tanszék új helyre költöztetése, mely épp a napokban fejeződik be, és végre az európai egyetemek színvonalára emelte külső megjelenésében a tanszéket.

Nos miért láttam fontosnak ezeknek a háttérinformáciknak a megosztását a laudációban?

Mert ez két nagyon fontos tulajdonsága rávilágít, mely Csonka Pálnak is fontos tulajdonsága volt. Az egyik a kérlelhetetlen szellemi elkötelezettség a feladatok mélységi elemzésének módszere iránt, a másik ugyanezen feladatok gyakorlati megvalósításának alapos körüljárása és konzekvens végrehajtása.

Azt hiszem ez egy oktató és egy mérnök legszebb feladata.

Nos mindkettőt elméletben és gyakorlatban valósítja meg az idei díjazott, Stocker György, méltán nyerve el a rangos díjat.

Patonai Dénes DLA