Diákélet és szerzetesség - Chemin Neuf rendház és diákszállás

A Chemin Neuf egy új szerzetesrend, akik rendházaik egy részében lehetővé teszik egyetemisták számára, hogy együtt lakva ismerjék meg a közösség mindennapi életét. Az izgalmas kísérlettel, ami Európa több városában jól működik, Szendrői-Kovách Kristóf Franciaországban töltött tanulmányi ideje alatt ismerkedett meg, majd egy magyar épület kialakítását választotta diplomamunkája témájául.

 

A Chemin Neuf közösség
Harmadév után két félévet Franciaországban tanulhattam, ahol megismerkedtem egy új szerzetesrenddel, akik rendházaik egy részében lehetővé teszik egyetemisták számára, hogy együtt lakva ismerjék meg a közösség mindennapi életét. Izgalmas kísérlet, ami Európa több városában jól működik. Mindkét fél alkalmazkodik a másik igényeihez, kölcsönösen gazdagodva ezáltal.

 

 

A Chemin Neuf közösség egy teljesen új szerzetesi életformát gyakorol. 1973-ban alakult, a katolikus egyházban hivatalosan elismert szerzetesi közösség, amely a világ 25 országában működik. Szívügyük a különböző keresztény felekezetek egysége és a fiatalok szolgálata. Tagjai nők és férfiak, cölibátusban elkötelezettek és házaspárok. Izgalmas, sokszínű és nyitott szerzetesrend, amely ugyanakkor nagyon mély lelki életet él, fontos missziókat lát el a világban, és színvonalas teológiai képzéseket is szervez, miközben Franciaországban több helyi plébániát működtet. A régebbi szerzetesrendekhez hasonló módon életre szólóan elköteleződött tagjai mellett nagyon sokan kötődnek hozzá lazább szálakkal, kisebb-nagyobb feladatokat vállalva.

Helyszínválasztás

A tervezési folyamat kezdetén a sűrűbb belvárosi szövet egy foghíjába szerettem volna beilleszteni az elképzelt épületet. Különböző helyszín-változatok vizsgálata után végül Lágymányos, a volt expó terület mellett döntöttem. Lágymányos a 19. század végéig a Duna által rendszeresen elöntött, mocsaras terület volt. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa döntése alapján rakpartok közé szorították a folyamot, és több évtized alatt budai földdel töltötték fel a belvizes területet. A Duna mentén, a Szent Gellért tértől dél felé épültek fel a Műegyetem épületei.

 

 

A Petőfi híd és a Lágymányosi híd közötti területre a 90-es évek elején világkiállítást terveztek. A tervek alapján készült el a Magyar Tudósok Körútja és az expo egyetlen megvalósult pavilonjaként a Magyar Szentek Temploma.

Igen emelkedett hangulatú, igényes, építészetileg gazdag épület. A környezete azonban másként alakult, mint azt a tervezésekor várták. Így kissé elszigetelt helyzetbe került a nagy léptékű egyetemi épületek és irodaházak között. A tágabb környékről sokan kötődnek a plébániához, de az egyetemi hallgatók tömegéhez kevéssé kapcsolódik. Ugyanakkor működik benne egy egyetemi közösség, amelynek növekvő létszáma miatt szüksége lenne a templomi alagsornál tágasabb helyre az összejöveteleihez.

A környezetet meghatározza a nagyvárosias közpark sok zöld felülettel, a Duna közelsége és nagy léptékű, igényes kortárs épületek. Ezenkívül az egyetemi gyalogos forgalom fő artériája halad el és torkollik a körútba ezen a ponton, naponta több ezren sétálnak el erre. A parkon túl nagy forgalmú városi közutak szegélyezik a területet, közülük a legzajosabb a Petőfi híd felhajtója. A tervezési terület a templom telke és a mellette fekvő cseresznyés-kertnek nevezett telek összevonásával alakult ki. A közvetlen környezet épületeinek parkban elszórt jellegét a Magyar Tudósok Körútjának vonala szervezi, az ezt szegélyező épületek sugarasan helyezkednek el.

 

 

Egy sokszínűségre törekvő diákotthon számára ideális az egyetemek közelsége, a kitűnő tömeg-közlekedési lehetőségek. A Magyar Szentek Templomával megismerkedve egy számomra kedves kortárs épület megoldásra váró problémáival szembesültem, és a plébános által megfogalmazott bővítési igényt az elképzelt programmal szerencsésen ötvözhetőnek tartottam. A templom és környezete közötti kapcsolat javítására jó lehetőségnek tartom egy egyetemisták képzésével is foglalkozó szerzetesrend letelepedését, ami a templom vallási életét is gazdagítaná.

Program

A tervezéskor a Chemin Neuf közösség külföldön több diákotthonban is jól működő gyakorlata alapján megfogalmazott igényeit vettem alapul. Az így tervezett épület több mint egyszerű kollégium és más, mint egy kolostor. A szerzetesek és a diákok együttélésében a közösség vállalása mellett egy finom elkülönülés is szükséges. A ház légkörét derűs nyugalom jellemzi, meghatározza a szerzetesi közösség jelenléte, rendszeres közös imádsága. A mindennapi életet laza keretbe foglalja a diákok számára fakultatív szerzetesi zsolozsma, vagyis reggeli és esti közös imádság, illetve a déli szentmise. Minden hétköznap együtt vacsoráznak, hetente egyszer kisebb (8 fős) csapatokra bontva együtt töltik az estét, egy-két szerzetes vezetésével beszélgetve és imádkozva. A kápolna egész nap nyitva áll az egyéni imát szolgálva. Tehát az épület elsősorban rendház, amely diákokat is befogad, még ha szám szerint kevesebb is a lakók között a szerzetes.

A házban a két nem számára két külön emelet ad otthont. 12 fiú és 12 lány lakhat itt, 10 szerzetessel közösen, akik közt két házaspár számára egy-egy kis lakást terveztem. Az épület alsó szintje nyitva áll mindenki előtt, kiállításokkal és folyamatosan működő kávézójával különböző szintű találkozásoknak ad teret, a meghitt beszélgetésektől a nyilvános vitaestekig. Előadóterme egyházi konferenciáknak és közösségi találkozóknak ad helyet. Ezen a szinten lehetőség nyílik könyvbemutatók, filmvetítések és ünnepségek szervezésére is. Használója és működtetője a házban lakó szerzeteseken kívül a Magyar Szentek Temploma közössége.

A ház bemutatása

A rendház tervezésénél törekedtem példát venni a szerzetesi hagyományokból, a templomhoz megfelelő alázattal illeszkedni. A helyszínrajzi elhelyezésnél a templom viselkedését vettem alapul. A szentély centrális tere öntörvényűen helyezkedik el a területen, míg az együttes mellékszárnya követi a körút által meghatározott sugaras elrendezést. Mivel a tervezett épület szintén felfogható a templom melléképületeként, hasonló viselkedést választottam, a körúttól a meglévő mellékszárnnyal megegyező távolságot tartva, sugárirányba mutat a diákotthon épülete. Ezen kívül még két vonal volt számomra fontos a tervezés során: a forgalmas sétány és a Skanska irodaház homlokzati síkja mint két határvonal, kijelölték a tervezett épület templomtól legtávolabbi pontját. A diákotthon horgonypontként működhet a sétány és a körút egymásba fonódásánál, a sarkot kijelölve lezárja a körutat.

 

 

Fontos szempont volt a templomhoz képest arányos távolságot megtalálni, se nem túl távol, se nem túl közel. A környezet jellege, forgalma indokolttá teszi a védelem iránti igényt. Ez valamiféle kerítést tesz szükségessé, ez fejlődött tovább a tervezés során.

Az épület tömegalakításánál a szerzetesi hagyomány racionális rendje, a kerengő körüli térszervezés volt a kiindulópont számomra. A kolostorokra általánosan jellemző négyszögletes kerengőből származik az egyszerű négyzetes alaprajz, ami nyugodt szimmetriájával a szakrális jelleget is erősíti.

A tágabb környezettel kapcsolatos megfigyelésem, hogy az egyetemi épületek homlokzatán a kezdetektől a jelen-koriakig, általánosan jelen van a tégla. Kezdetben a tartó falazattal összefalazva, ma már önálló kéregként. A templom melléképületét is ez borítja, így a közvetlen környezethez való illeszkedés céljára is megfelel. Így esett a választásom a téglára. A védőkerítésből, a ház köré vont áttört tégla-kéreg lett, ami egy átmeneti teret von a forgalmas külső és a csendes belső közé. A bejárat kialakításával az épület közösségi jellegét kívántam erősíteni, annak a léptékéhez igazodik. Az épület arányaival, egyszerre zárt és áttört homlokzatával és anyaghasználatával arra a határ-helyzetre reagál, ami mind a helyszínben, mind a rendeltetésben megfigyelhető.

Belső rend

Szétválasztottam a nyilvános és a csak belső használatú részeket. A földszinten kaptak helyet a közösségi jellegű terek, e fölött két lakószint, majd legfölül a kápolna és a meditációs-kert kapott helyet. Itt helyeztem el a szerzetesek közösségi helyiségeit is. A lakószinteken finoman elválik a szerzetesek és a diákok tere, a templom felőli oldalon a közösségi tagok, a sétány oldalán a diákok szobái helyezkednek el. A szobák a belső kerengőről közelíthetők meg, a lakószinteket összeköti a középső átrium légtere. A szobákból ki lehet lépni a külső köpeny terébe.

Az épület megközelítése gyalogosan a Magyar Tudósok Körútja felől történik. A gépkocsik számára rámpával megközelíthető parkolót, illetve kerékpárok számára tárolókat alakítottam ki a pinceszinten.

A rendház szerkezeti rendszere szigorúan szerkesztett, 4 x 4 vasbeton pillér tartotta vázat tölt ki, a homlokzaton a lehető legnagyobb felületen üveg, ahol szükséges, porotherm kitöltő falazat. Kívülről pórusbeton szigetelőanyag burkolja a házat, aminek látható marad a textúrája a ráfújt fehér impregnáló festés után is. A tégla-kérget önálló vasbeton tartórács hordja. Az épülethez az erkélylemezek kapcsolják hozzá, így teszik merevvé. Erre acél-konzolokkal szintenként van kiváltva az utófeszített acél-huzalokkal merevített téglaháló.

 

 

Az épület padlófűtéssel rendelkezik, melyhez a kazán a pincében kapott helyet. A legtöbb helyiség szellőzése természetes úton történik, ugyanakkor a pincében elhelyezett konyha, a földszinti étkező és előadó terei, valamint a fürdők egy része gépi szellőzést kapott, melyek gépészeti berendezései részint a szellőzőgépházban, részint álmennyezeti térben kaptak helyet.

Az esti órákban az épület fényeivel tájékozódási pontot jelent a parkon áthaladó sétány és a körút találkozásánál.

---

Chemin Neuf rendház és diákszállás
vezető tervező: Szendrői-Kovách Kristóf
konzulens: Radványi György DLA
épületszerkezettan: Dobszay Gergely
szilárdságtan: Volszky Mariann
építéskivitelezés: Rostás Zoltán
épületgépészet: Dr. Palócz Miklós
elektromos: Dr. Filetóth Levente
opponencia: Sajtos Gábor