Dinasztiák: A szombathelyi Brennerek

Építészdinasztiákról szóló cikksorozatunkban Gottdank Tibor építészeti kutató mutat be építészgenerációkat, építőiparban sikeres családokat az elmúlt másfél évszázadból. Ezúttal a Brenner-családról olvashatunk. 

Generációk hosszú során keresztül ível a nagymúltú Brennerek története. Az Esterházyak uradalmi jobbágyaiból idővel mesteremberekké váló német (osztrák) katolikusok leszármazottai ők, akik Sopron környékén, a mai Burgenland területén éltek több emberöltőn keresztül, és akiknél nem egyszer közvetlenül apáról fiúra szállt az építés-építészet szeretete. Az építészeti hagyományok mellett hitüket és később német-magyar kettős identitásukat is sikeresen ápolták.

Tudott, hogy már a 17. században élt egy Johann Brenner, és egy másik Brenner János, egyenesági leszármazottja, ma is, a 21. században is él. A két Brenner János kora közti cirka 400 évben elég sok mindent történt a Lajtától keletre, a Brennerek mégis mindent képesek voltak túlélni és különösen Szombathely építéstörténetén hagytak nyomot. 

A család valamikor a 19. század első évtizedeiben, rohonci és németújvári évek után telepedett le Vas megyében. (Előbb Szentgotthárdon, majd végül Szombathelyen találtak otthonra.) Családi villájuk, a későbbi úttörőház majd kaszinó a 19. század első harmadában épülhetett Szombathelyen, a Vak Bottyán utcánál. 

A család Jánosainak sorában a harmadikról – a források alapján – már biztosan tudjuk, hogy ő kőművesmester volt. Fia, a negyedik Brenner János (1815-1879) is édesapja hivatását követte, immár Szombathelyen. (Brenner (V) Jánosig a Batthyányak voltak a Brennerek megbízói.)

A 19. század közepén Vas, Zala és Győr vármegyében, a városokban és uradalmakban a legtöbb építkezést Brenner János és Holczheim Károly ácsmester végezték. 

Brenner 1858-tól a helyi képviselőtestület tagjává vált, mint virilista. Támogatta az 1867-ben alakult Szombathelyi Takarékpénztár létrehozását, jótékonykodott, részt vett a Légszeszvilágítási Társulat megalapításában, melynek később igazgatói posztját is betöltötte. A vármegyében számos épület köthető a nevéhez, így a nagynémetszentmihályi (a mai grosspetersdorfi) plébániatemplom (1849-1850). Szombathelyi építőipari vállalatában idővel cégtársként legidősebb fiát, az ötödik Brenner Jánost (1847-1908) is maga mellé vette, aki szintén építőmester lett és egyik alapító tagja a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek. Az ő jeles építői munkája a szombathelyi püspöki iskola 1871-1872-ből (terv: Kirchmayer Károly). De nevéhez köthető a városban az Árvaház (1878, terv: Franz Graber), a Frigyes-főherceg kaszárnya (1896, terv: Ervin Rieger), a Szombathely-háza (1898, terv: Fischer Ferenc) és a közös református-evangélikus templom (1896, terv: Ludwig Schőne) kivitelezése is. 

A korabeli Építő Ipar (1911/22., 229. o.) további információkkal is szolgált. Azt írta, hogy Brenner János által „tervezett épületeket a nemes egyszerűség, a belső beosztás mintaszerű szépsége és célszerűsége jellemzi. Ő tervezte és építette a Szombathelyi takarékpénztár házát a Horváth-Boldizsár téren, gróf Batthyány Iván bérpalotáját a Március 15. téren, Eredits Ferenc házát a Király utcában, a polgári fiúiskolát, melyet félig ajándékban készített a városnak, továbbá az Emberbaráti kórházat, Ungar Zsigmond malmát a Szent-Márton utcában, azonkívül sok környékbeli kastélyt, stb."

Brenner Vilmos (1852-1902), Brenner János öccse, mérnök lett, 1879-ben az Egyletbe is bekerült, az út-, vasút- és hídépítési szakosztályba. 1881-ben királyi mérnöki, majd pár év múlva miniszteri tanácsos és m. királyi felügyelő titulust szerzett.

Brenner János másik öccse, Tóbiás (1850-1919) jogot végzett, első tanácsnok, polgármester-helyettes, majd 1902 és 1914 között Szombathely megbecsült polgármestere lett. (Parkot neveztek el róla később Szombathelyen. Emléktáblát állítottak tiszteletére.) Elvett egy zalai lányt, Kaiser Karolinát, sok gyerekük született, köztük egy újabb János, a hatodik. Brenner (VI) János (1891-1956) a család első okleveles építészmérnöke lett. (A világháború után, katonai szolgálatát követően 1921-ben tudta befejezni a budapesti Műegyetemet.) 

A Műegyetemen Möller István tanítványa volt. 1926-tól tervező irodát nyitott Szombathelyen Szende Lászlóval (1895-1974) társulva. Közös munkáik közül az egyik legfontosabb az elemi iskola tervezése a Szövő utcában 1928-ban (A ház a világháborúban elpusztult). Indultak a soproni gőzfürdőre kiírt pályázaton (III. díj), art deco stílusban ikerházat is terveztek Szombathelyen.

Brenner és Szende pár év múlva különvált. Szende 1944-ig a városban önállóan tervezett, majd munkaszolgálatos lett, feleségét, Bárdos Alice hegedűművészt deportálták. 1945 után fővárosi állami tervezőintézetekben dolgozott. Brenner is maradt még Szombathelyen, több jelentős középületet, de számos lakóházat is tervezett, főleg a Hunyadi út és Szent Flórián körút környékén, amit abban az időben csak Brenner-telepnek hívtak. Az Egylet Szombathelyi osztályának lett tagja, a Budapesti Mérnöki Kamarába is belépett.

Brenner első jelentős önálló műve a „Vass József tanoncotthon és kultúrház", amelynek terveit 1927-ben készítette az 1920-as években Szombathelyen megtelepedett szalézi rend megbízásából. Az épület tömegképzése logikus, az utca tengelyével párhuzamos kollégiumi szárny ablakritmusa kiegyensúlyozott, a rá merőleges templomszerű kultúrház hangsúlyosan historizáló megjelenésű.

Az új épület itt léptékváltást és húzóerőt jelentett a környékre, amit a később megépült templom csak erősített. Brenner a szaléziakkal továbbra is kapcsolatban maradt. Ők már a megjelenésük után nem sokkal templomot kívántak építeni. Így 1929-ben megbízták Foerk Ernőt a szegedi dóm építészét a tervek elkészítésével, Brenner pedig az építkezés vezetésére és ellenőrzésére kapott megbízást. 

Brenner legjelentősebb munkája kétségkívül a szombathelyi Faludi Ferenc Állami Reálgimnázium, a későbbi Tanárképző Főiskola, amelynek tervezését pályázaton nyerte el 1929-ben. A gimnázium 1930 novemberére készült el, és akkor a város legkorszerűbb középületének számított. Hangsúlyos, pylonszerű főbejárat, kiegyensúlyozott tömegképzés, áttekinthető alaprajz, nagy ablakfelületek jellemzik a modernista és art deco hangulatú épületet. Az oktatást 16 tanterem, 3 rajzterem, fizikai és kémiai előadótermek, zeneterem és tornacsarnok segítette. 

Brenner tervezte a városban a körzeti iparos tanonciskolát (gépipari technikumot) 1942-ben. Az elképzelései szerint épült még az ún. Martineum-ház a Széchenyi u. 4-6. szám alatt, amelyet 1935-ben tervezett az Egyházmegyei Takarékpénztár részére. 

Modern megjelenésű épülete a Mártírok tere 10. szám alatti Boross-ház. További szombathelyi alkotásai a cserkészszékház (1930), a vágóhíd (1937) és a hűtőház (1937). A vasi székhelyen kívüli munkái között szerepelt Jákon a templom környékének rendezése és 6-tantermes iskola, Szigetváron pénzügyőr laktanya, Zalaegerszegen iparostanonc-otthon, Kőszegen szappangyár, vágóhíd, kórházbővítés, Dunaföldváron 8-tantermes iskola, Nyergesújfalun gimnázium és internátus. Lórántházi egyhajós, román kort idéző temploma külön méltatást kapott a korabeli Tér és Formában. Brenner a két világháború közti vidéki magyar építészet meghatározó formálói közé emelkedett.

A mélyen katolikus Brenner-família tagja, Brenner (VI) János unokaöccse volt az a Brenner János is, aki szerzetesként 1957-ben gyilkosság áldozata lett. A katolikus egyház 2018-ban boldoggá avatta.

Térjünk vissza az építész Brennerekre. Brenner (VI) János Pohl Irmát vette nőül, aki több gyermekkel is megajándékozta. Közülük minket az ikerpár, János és Vilmos sorsa foglalkoztat.

Brenner (VII) János (1927-1997) az édesapja által tervezett középiskolába járt Szombathelyen, majd elvégezte a pesti Műegyetemet. Szombathelyen akkortájt utca, park és városrész is a Brennerek nevét hirdette. Ha írt haza levelet, akkor így címezte azt: címzett: Brenner János, feladó: ifj. Brenner János, cím: Szombathely, Brenner János utca.

Már az egyetemi évek során különösen érdekelte a városépítészet, majd Korompay Györgynél kezdett gyakornokoskodni. 1950 és 1988 között a Budapesti Városépítési Tervező Intézetnél (BUVÁTI) dolgozott, ahol részt vett a háború utáni újjáépítés építészeti munkáiban.

A BUVÁTI-ban sikeres volt: 28 évesen lett a Budapest Általános Rendezési Tervét kidolgozó osztály vezetője, majd a kerületi általános rendezési tervekkel foglalkozott. 1960 és 1962 között Józsefváros első rekonstrukciós tervein dolgozott (többek között a fiatal Meggyesi Tamással), A Lakatos utcai lakótelep tervezése elismeréseképpen 1964-ben Ybl-díjat kapott. Nevéhez fűződik Óbuda városközpontjának újratervezése, a Római-part és a Moszkva tér rendezése, a Telepes utcai, a Törökvész utcai, a Mártonhegyi úti és a Dániel úti lakótelepek tervezése. Több építészeti projekt megvalósításában felesége (aki egy kohómérnök lánya volt), Becker Zsuzsanna építészmérnök (1927-2015) is közreműködött. (Becker Zsuzsanna rokonságban állt az Ybl-családdal).

1967 és 1976 között a Drezdai Műszaki Egyetem tanára, majd tanszékvezetője lett, fontos nemzetközi szakmai publikációkat írt. Drezdában és Jenában városépítési feladatokkal foglalkozott. Brenner 45 évesen a műszaki tudományok doktora lett az NDK-ban, disszertációjában a környezet problémáját boncolgatta a városépítésben. 

Az 1980-as években a BUVÁTI műszaki-tudományos igazgató-helyettese, az MTA Településtudományi Bizottságának tagja, az ENSZ városépítési munkabizottságának elnöke. Hild János emlékéremmel tüntették ki, megválasztották a Német (NSZK-beli) Városépítési és Területi Tervezési Akadémia levelező tagjává. A rendszerváltást követően már nem tudott komoly feladathoz jutni. 1997-ben hunyt el. Emlékére parkot neveztek el róla a Lakatos-lakótelepen.

Ikertestvére története máshogy alakult. Brenner (III) Vilmos (1927-2011) élete egészen a diplomáig, 1950-ig azonos úton haladt Jánossal. Ő is építész lett. János Budapesten maradt, Vilmos azonban visszatért szülővárosába, Szombathelyre. Építésvezető főmérnökként dolgozott lakás- és középületek megvalósulásán. Igazi lokálpatriótaként ismeretterjesztő előadásokat tartott Szombathely építészetéről a helyi TTIT klubban. 

1956-ban családjával Ausztriába távozott. Rövid lágertartózkodás után Grazba került, ahol kiváló német nyelvismerettel, jó kommunikációs készséggel a menekült magyar diákokat segítő osztrák szervezetek munkájában vett részt. 

Wilhelm Brenner a Grazi Műszaki Főiskolán 1963-tól tanársegédi pozícióba került és többek mellett intézte a Rockefeller ösztöndíjasok ügyét. A főiskolán idővel professzor lett és dékáni pozícióba került.

Önálló tervező építész lett, hites mérnökszakértő, a bécsi Oktatásügyi Minisztérium konzulense a művészettörténeti oktatás körében, és tanügyi főtanácsos. Ausztria és Magyarország történelmi, kulturális és építőművészeti összefüggéseit kutatta. E témában több publikációja és könyve jelent meg mind magyar, mind német nyelven. De írt Melchior Hefeleről, a szombathelyi székesegyház építészéről Aquila Jánosról, középkori festőről. Szaktanácsadója lett a Vas megye építészhagyományait feldolgozó bizottságnak, valamint szakkiállításokat előkészítő társaságoknak. A sokoldalú, jóhumorú Brenner emellett szenvedélyes vadász is volt.

Brenner Vilmos 1984-ben német irodalmi díjat kapott. 2010-ben gyémántdiplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen betegsége miatt már nem tudta átvenni. Legismertebb alkotása a Radafalva (Rudersdorf) határában álló Szt. Hubertus kápolna Ausztriában. Sírja Grazban található. 

Az építészi vonalat és egyben a családi Brenner Jánosok sorát Brenner (VII) János fia viszi tovább. Brenner (VIII) János (1954) édesapjához hasonlóan elsősorban városépítészettel foglalkozik. 1976-ban a Drezdai Műszaki Főiskolán – ahol apja akkoriban kutatott - szerezte építészi diplomáját, pályáját a hetvenes években a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetnél (VÁTI), illetve az Országos Műemléki Felügyelőségnél (OMF) kezdte, de 1980-tól már Hamburgban, majd Hessen tartományban, valamint Németország más területein dolgozott. Az 1990-es évektől német szakminisztériumok különböző hivatalaiban foglalkozott városépítészeti feladatokkal. Magyarországgal való kapcsolata nem szűnt meg. Doktori címét a Budapesti Műegyetemen szerezte 1997-ben, 2008-tól címzetes egyetemi tanár ugyanott. 2013-ban Hild János díjat vehetett át a Magyar Urbanisztikai Társaságtól. 2016-ban Brenner is aláírója volt – Erő Zoltán, Kévés György, Marosi Ernő vagy Ráday Mihály mellett - a Városliget és a Budai Vár védelmében készült felhívásnak, ellenzője a lágymányosi toronyháznak. 2019-től szabadúszó várostervezőként dolgozik. (A Brennerek rokonságába tartozik Pankotay Marietta építészmérnök is, aki 1945-ben született és a vas megyei építészeti igazgatásban töltött be fontos posztokat.)

Hát itt a vége: sokszáz éven suhantunk át és mindig találkoztunk Brennerekkel, akik építettek, terveztek. Szombathelyen és másutt. Tiszteletre méltó és egyben egyedülálló családi hagyomány ez, építészetünk javára való.

Gottdank Tibor

Források
- Kubinszky Mihály: Egy igazi szombathelyi, 2011. online
- Melega Miklós: A modern város születése Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában, Vas Megyei Levéltár, Szombathely, 2012.
- MyHeritage.com – Geneology Family Tree, online
- Szendrei János és Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona, Budapest, 1915.
- Winkler Gábor: Sopron építészete a 19. századtól napjainkig, online
- Közlönyök, szaklapok: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye/Évkönyve, Ars Hungarica, Budapest, Életünk, Építés – Építészettudomány, Építészfórum.hu, Építő Ipar - Építő Művészet, Építőmesterek Lapja - A Munkaadó, Hivatalos Közlöny, Honismeret, Fővárosi Közlöny, Magyar Építőművészet, Műemlékvédelem, Művészet, Műszaki Élet, Művészettörténeti Értesítő, Színházi Élet, Tér és Forma, Religio, Vasi Építész és Mérnök, Vasi Szemle, Valóság, Vállalkozók Lapja, Városok Lapja