Dunai (új)hullám - Ritz-Carlton

A GA Design londoni iroda budapesti műterme tervezte meg a magyar fővárosba érkező „The Ritz-Carlton" luxus-szállodalánc nemrég megnyílt hoteljének belső tereit, míg az építészeti koordinációért a Mérték Építészeti Stúdió felelt. A feladat kihívásairól és szépségeiről Csuzdi Miklós projekt vezető belsőépítész tervező egy helyszíni bejárás során mesélt nekünk. Mizsei Anett írása.

Az Erzsébet téri épület az első világháború végén, az art deco, art nouveau és a kezdődő modernizmus határán épült Petz Samu, Pogány Móric és Tőry Emil tervei alapján. Az Adriai Biztosító Társaság beruházásaként luxuslakások és irodák létesültek akkor. Modern elemei mellett is feltűnő, finoman csiszolt dekorativitását még a szecessziós időszakból örökölte. A második világháborúban károkat szenvedett házat rekonstrukciója után a rendőrség használta. Múltját tekintve nem csoda, hogy a 2000-es években azután elegáns szálloda költözött az épületbe. A 2001-es átalakítást a Mérték Építészeti Stúdió - dr. Komjáthy Attila, Kolbe Tibor - tervei alapján valósították meg.  A mostani átalakítás - melynek építészeti koordinálói Fábián László, Márton Eszter, dr. Reith András - egy üzemeltető váltás után vált indokolttá, eredményeként pedig egy olyan felső kategóriás hotel nyithatott meg, amely nemcsak méltó a házhoz és a patinás belvárosi területhez, de értéknövelő beruházás is a környék számára.

Ahogyan Csuzdi Miklós elmondta, egy angol iroda leányvállalatként nagy öröm és megtiszteltetés volt csapatával hazai terepen dolgozni. Talán ennek is köszönhető, hogy a feladat nagy léptéke ellenére is megmaradt személyes jellege, egészen a kivitelezés végéig. Az iroda a műtárgyak és a berendezési elemek valamint a polcokra kerülő kiegészítők és dekorációk megvásárlásáig és elhelyezéséig követte a projekt alakulását. Az ezzel járó felelősség vállalása - nemcsak a megbízó és a londoni anyacég, de Budapest épített öröksége felé is - átszövi a koncepciót. A beruházó szállodalánc, a Ritz Carlton arculati kézikönyvének keretein belül számos ponton alkalmaztak egyedi, hazai megoldásokat és elemeket.

A Ritz Carlton név legenda, olyan, mint a Four Seasons, a Kempinski vagy a St. Regis. Budapesti épülete tökéletesen illeszkedik a Bostonban alapított luxus-lánc világszerte képviselt imázsához: a belsőépítészetében megjelenő időtálló, elegáns, mégis mai design ötvöződik a klasszikus terekkel. A tervezett szállodákhoz a Ritz inspiráló, jól eltalált hangulati kategóriát rendel környezeti és turisztikai adottságaik, elhelyezkedésük alapján. A belvárosi, védett épület esetében a „cosmopolitan house" jellemzői adták a kiindulást. A lánc profilja a klasszikus alapokra helyezett modern belső világ, ami ebben az esetben szerencsésen egybeesett nemcsak a célközönség ízlésével, de a belsőépítész team profiljával és nem utolsósorban a kiválasztott épülettel is. Utóbbi nemcsak fizikai jellemzői, műemléki státusza, de szellemi értékei jogán is a tervezői folyamat középpontjába került. Egy képzőművészeti konzulenssel együttműködésben keresték azokat a magyar vonatkozású, művészeti viszonyulási lehetőségeket is, amelyek ma is frissek, ugyanakkor nem idegenek a száz éves épülettől sem. Victor Vasarely alkotásaiból kiindulva végül a szobákban jellemzően kortárs op-art alkotásokra esett a választás. A házban elhelyezett képzőművészeti alkotásokat 95%-ban magyar művészek munkáiból válogatták össze.

A teljes új belső design mellett bizonyos keretek között funkcionális átalakításra is sor került. A hotel új élete két központ köré szerveződik: a földszinti recepció-lobby és bár, valamint a felső szinti Club Lounge exkluzív közösségi terei köré. Előbbieket erősen meghatározza az egykori Adria-palota térszerkezete és épületszobrászati elemei, amelyeket műemléki védelmükből adódóan szigorúan meg is kellett tartani. Így aztán a burkolatok, kazettás mennyezetek, oszlopfejezetek mind a százéves pompát idézik, kiegészülve a szálloda új arculatát meghatározó nyugodt, hűvös szürke és kék árnyalatokkal.

A múlt és a jelen egymásra rakódása alapozza meg a hotel budapesti „ízét", olyan talált tárgyakkal, mint például az előző hotelből beruházói kérésre megtartott hatalmas sárgaréz keretezésű, ónix számlapú óra, amit mintha csak egy pályaudvarról emeltek volna át a lobbyba. A klasszikus épületelemekkel és a reprezentatív térrel éles kontrasztként a tervezők az előcsarnokot barátságos nappaliként fogták fel, már csak a funkcióhoz képest – az adottságok miatt – viszonylag kisebb alapterület miatt is. Ez az elképzelés érvényesül a lágy vonalú és tapintású ülőbútorokban vagy épp a könyvespolcokban, amelyek átláthatóságuk mellett is képesek kisebb, otthonos térrészeket elhatárolni. Az előcsarnokból nyílik a földszinti étterem fogyasztótere, amely külön egységként valósult meg, a fashion street irányába kifelé is nyit, s amelyet a B3 Designers londoni iroda tervezett.

A hotel működésének másik központja a Club Lounge, amely részint az étterem és bár kiegészítésére, tehermentesítésére is szolgál. Ennek igénybe vétele a felső kategóriás szállodán belül is kiemelt, magasabb árú szobákhoz tartozó exkluzív szolgáltatás. Olyan változatosan használható térsor ez, melyet két standard szoba, egy kisebb lakosztály és két korábbi tárgyalóhelyiség összenyitásával alakították ki. Funkcionális értelemben talán leginkább egy reptéri VIP lounge-hoz hasonlítható. Két folyosó összefutásánál egy előtérrel tárul fel: másik világ kezdődik itt a szállodán belül, saját recepcióval, ahol a földszintihez hasonlóan valamennyi szolgáltatás várakozás nélkül elérhető, ideértve a bejelentkezést, foglalásokat.

A koncepció vezérfonala itt is az otthonosság volt. A hotelekre gyakran jellemző feszélyezettséget feloldva hatalmas szekrénybe rejtett ital- és kávéválaszték „grab&go" rendszerben áll a VIP vendégek szolgálatára. Mintha csak otthon lenne, azonnal és könnyedén kínálja az egyedi tervezésű bútor a frissítőket. Ugyanígy a belső helyiségből borhűtő nyílik, illetve egy reggeliztetésre is alkalmas hideg-meleg hűtőpulttal felszerelt látványkonyha és étkező. Itt a nap bármely szakában találhat pár ínyencfalatot a vendég. A belsőépítészet mindezt alátámasztva egy tágas nappali- étkező-konyha világát idézi, ahol a hagyományos falitányér dekoráción népművészeti motívumok jelennek meg finoman, kortárs módon, újraértelmezett formában.

A klubhangulatot finom jelzésként a sötétebb tónusú fa falburkolati panelek és beépített bútorok adják meg, a tervező választása szerint „Macassar Ebony" árnyalatban. A sötét tónusú, lakkozott felületű, erőteljes rajzolatú fa burkolat nemcsak exkluzív, de felidézi a ház építésének időszakát is. Mindez lekerekített sarkokkal, vékony, finom polírozott fém kiegészítő elemekkel és szegélyezésekkel egyféle „mai art deco" világot hoz létre.

A tágas, nagyobb társaság számára is optimális központi társalgót széles kanapékkal rendezték be. A könyvtárszobaként is működő, polcokkal elválasztott helyiség, asztalokkal és kényelmes karosszékekkel hívogat. Polcain a magyar művészetet, építészetet bemutató albumok kínálnak minőségi kikapcsolódást. Van itt friss, hűvös, márvány konyhai bárpult vagy épp egyszerűbb étkező a nyüzsgő Budapest panorámájával. Belső, védett pozícióban különteremként is használható tárgyalót alakítottak ki, többféle székkel, közvetlen összeköttetéssel a recepció és az italpult felé. Tejüveges tolóajtaja elzárja, de össze is köti a könyvtárszobával.

Az egész szállodában meghatározó a nyugodt, kékes színvilág, semleges, mégis gazdagon árnyalt szürkékkel kombinálva. A „kék Duna" ihlette árnyalat valamennyi helyiség kárpitozásán megjelenik. A lounge-ban finoman örvénylő, a folyosókon fodrozódó, vízcseppes motívumok jelennek meg a szőnyegeken, míg a vendégszobákban zajló jégtáblák mintázatát idézik. Ezt kiegészítve sárgaréz és króm szerelvények, szürkés szövetbe öltöztetett mobíliák és valódi, finom anyagok, fa és bőr adják a hotelszobák alapkarakterét.

Három fő fókuszpontot határoztak meg a tervezők a szobák és lakosztályok belső tereiben. A minibár, ami a hotel arculatának megfelelően nemcsak a szokásos hűtőpultot és harapnivalókat, de minőségi, exkluzív kiszerelésű magyar termékeket, ajándéktárgyakat is rejt. Az ágy mögött a faltól elemelt és rejtett világítással „koronázott" lakkozott krémszínű fa paraván ad elegáns, mégis otthonos keretet az alváshoz. Az egész épületbelsőben megjelenő sárgaréz díszítő elemek adnak finoman megcsillanó részleteket a világos felületnek. A márvány burkolatú fürdőkben egész falat beborító tükörfelületek jelennek meg, közepükön felnagyított zsebórára hasonlító kerek kerettel, finom utalásként az előcsarnok órájára. Mindemellett bőrbetétes gardróbok, finoman ívelt íróasztal, sőt szobánként még egy kanapé is elfért, utóbbi az egyszerűbb szobáknak is plusz szolgáltatást nyújtva, kicsi „nappaliként" funkcionál. Szerencsés, a ház korából és kialakításából fakadó körülményként a nagyobb belmagasság lehetővé tette minden szobában csillárok alkalmazását is. Inspirációként ezeknél is a Duna, a vízcseppek szolgáltak: különböző méretű víztiszta üveggömb búrák jelennek meg a szobák mennyezetén.

Emellett a vendégszobákban további visszatérő elemek is előfordulnak. A folyosó felől kettesével sötét fa ajtóbélletek fogják össze a bejáratokat. Minden szobában közös elem az előtérben elhelyezett art deco ékszerre hasonlító lámpa, amely fogadja és búcsúztatja a belépőket. A falakra szobánként változó optical art alkotások kerültek, a kanapé fölött pedig egészen apró kép függ nagy és súlyos keretben, találékonyan felhívva a figyelmet a kényelmes ülőbútorra. A magasabb kategóriájú lakosztályokban ezek egészülnek ki a modernista városi házakban is központi szerepet játszó kandallóval, teljes nappalival, étkezővel, vagy épp a Bazilikára nyíló panoráma felé forduló franciaággyal. A prémium lakosztályok selyemtapéta borítást, olasz márványt és bútorozott, zöldesített teraszt is kaptak, így váltak valódi „cosmopolitan penthouse" lakássá. A fürdőszobában a szokásos esőztető mellett nyakzuhany is szolgálja a kényelmet.
Kissé megkülönböztetett arculattal – mintegy saját egyéniséggel felruházva – a magyar hímzések által ihletett piros és mélykék színekkel készült az elnöki lakosztály. Itt még zajlik az építkezés, de a műemlék épület báboskorlátja mögött meghúzódó törtvonalú üvegfalak, a környék háztetőire nyíló rálátás (panorámával egészen a Szabadság-szoborig) egyedi hangulatot teremt, a párizsi padlásszobák világát idézi.

A gazdag belső terek, a régi és az új elemek finom összecsengése, a visszafogott, de minőségi anyagok egyedi, fiatalos, mégis klasszikus világot hoztak létre Budapest szívében. A hazai premodern egyik legfontosabb emléke méltó felújítást kapott a már kialakított szállodai funkció újraértelmezésével. A kivitelezés magas minőségéről, a projekt gördülékeny lebonyolításáról és a feladatok és felelősök pontos meghatározásáról egy német projekt menedzser cég gondoskodott. A viszonylag alacsony előirányzott költségvetés és a bonyolult, sok résztvevős jóváhagyási folyamatok ellenére nagyrészt megvalósulhattak a GA Design belsőépítész csapatának (Paul Woods, Mirjana Karalic-Popovic és Csuzdi Miklós) elképzelései.

Mizsei Anett