építészet : környezet : innováció

’Egy kiállítás képei’ – Zsitva Tibor építész, fotóművész kiállítása a Fugában

November 3-ig még megtekinthető Zsitva Tibor építészekről készített portrésorozata. A kiállítást október 14-én Balogh Balázs nyitotta meg a FUGA-ban.

Bensőséges hangulatú megnyitó részesei lehetettek azok, akik október 14-én ellátogattak a FUGA-ba. Zsitva Tibor Beállítások című kiállítását Balogh Balázs vezette fel kötetlen stílusban, egyszersmint összebékítve a humort a néhol kevésbé szívderítő valósággal. Az alábbiakban közzétesszük a megnyitóbeszédet, továbbá a kiállított portrék mellett Vadócz Dávid helyszínen készült fotóit.


Balogh Balázs egyetemi tanár megnyitó beszéde 2011.10.14.-én Zsitva Tibor kiállításán

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit Zsitva Tibor fotókiállításán, aki rendhagyó módon egy különös felkéréssel élt: "mindenről beszélhetsz – mondta - csak egyet nem tehetsz: nem mondhatsz semmi jót és nem dícsérhetsz!".

Hölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy tiszteletben tartsam barátom kérését és annál is inkább, mert nincs is itt dícsérni semmit! …

Térjünk át inkább, arra, ami a kiállítás szorosan vett gerincét adja, nevezetesen a képekre.

Ezek a fekete-fehér fotók építészportrék, olyan felvételek, amelyek – szintén szokatlan módon – a számukra legkedveltebb közegben ábrázolják, mutatják be a kiválasztott építészeket, akik egy tervezett fotósorozat első ’áldozatai’.
Mivel a képek bemutatását, bármely oldalról kezdjük is, az szomorú töltéssel bír, így nagyon örülök házigazdánk, Nagy Bálint azon ötletének, hogy a portréfotókkal átellenes oldalon lévő képernyőn Tibor épületfotói is megjelennek, így adott az emelkedett befejezés lehetősége.

 

Nagy Bálint - fotó: Zsitva Tibor
Finta József - fotó: Zsitva Tibor
Virág Csaba - fotó: Zsitva Tibor
Z. Halmágyi Judit - fotó: Zsitva Tibor
 

 

De vegyünk sorjában mindent:
A bemutatóterem utca felőli portálja Nagy Bálint zseniális ötletét mutatja be: a szeptember 11-i események jelzés értékű mementóját, a World Trade Center-t szimbolizáló két karcsú gyertyát, mely lassú lánggal omlik önmagába, és borítja be a New York légifelvételét bemutató fotót.

Tőle balra Finta József áll, az eredetileg Hotel Duna Intercontinental-ra keresztelt szálloda Apáczai Csere János utcai homlokzata előtt, meghatványozva önmagát, mintegy szimbolizálva azt a teljesítőképességét, ami mindig is jellemezte a szorosan vett tervezés és szakmai közéletiség terén egyaránt. Nekem erről egy gyermekkorombeli vasárnap délelőtti rádióműsor jut eszembe, remélem nem veszi zokon tőlem.

A következő képen egymás mellett két kép a Kálvin téri épületekről, balra Virág Csaba kissé aggódó portréja, amint felnéz Z. Halmágyi Judit felé, aki a tetőfejezet homlokzatának tartószerkezetét kifelé döntő pozícióját felvéve akadályozza meg, nehogy véletlenül függőlegesbe menjen át.

 

Callmayer Ferenc - fotó: Zsitva Tibor
Komjáthyné - fotó: Zsitva Tibor
Komjáthy Attila - fotó: Zsitva Tibor
Csete György - fotó: Zsitva Tibor

 

Callmayer Ferenc vidéki otthonában ül kedvenc ikonja alatt, nevezetesen – ha jól emlékszem – a Mikovinyi ősökről festett képe alatt, elegánsan merengő kivitelben.
Őt Komjáthyné Ilona követi, – stílszerűen – alighanem egy várbeli gótikus ülőfülkébe keretezve, tőle balra Komjáthy Attila, aki az épülethomlokzat előtt néz farkasszemet a fotóssal – egyidejűleg – ’a főnök szeme mindent lát’ alapon az ablakból is ellenőrizve az ellenőrizendőket.

A következő párost Csete György és Dévényi Sándor alkotja, amint György a reá jellemző – kissé ironikus mosollyal felülről tekint le a nézőre, míg Sándor büszkén tekint a jövőbe a Gellért téren. Mindkettőjük fölé egy, a napraforgó szerkezetre alliteráló kupola borul (loxodrom), az egyik esetben fa-, a másikban kőbe álmodott formában.

 

Dévényi Sándor - fotó: Zsitva Tibor
Skardelli György - fotó: Zsitva Tibor
Kévés György - fotó: Zsitva Tibor
Nagy Ervin - fotó: Zsitva Tibor
 

 

Skardelli György a Kálvin tér aluljárója fölé általa tervezett acélszerkezetű tetőzet alól figyeli a járókelők – általa arra érdemesnek ítélt – részét. A bozontos szemöldök és a széles karimájú, - alighanem a valóságban is – fekete kalap önmagában még talán nem lenne árulkodó Kévés Györgyről, de a háttér szigorúan fúgázott klinkertégla homlokzati részlete már igen.

Nagy Ervin portréja egy 48-as szabadsághős arcképcsarnok egyik karakteres darabja is lehetne és – úgy tűnik – ezen szabadságharcos erényeire jelenlegi pozíciójában alighanem most is, igencsak nagy szüksége lehet.

 

Vadász György - fotó: Zsitva Tibor
Mányi István - fotó: Zsitva Tibor
Lázár Antal - fotó: Zsitva Tibor
Bálint Imre - fotó: Zsitva Tibor
 

 

Vadász György az örök bohém rémült tekintettel próbálja mintegy lefejteni ujjáról vagy a dugóhúzóról azt, ami a haladás útjába áll…

Mányi István – golfütőjéből ítélve – távoli célra koncentrálhat, ’s bár közel a labda, távol a cél’, látható igyekezettel igyekszik el is találni ez utóbbit. A sötét háttérből kiemelkedő, lovának tónusához igazított frizurával lován kerül közénk Lázár Antal, aki hajdani öttusázó emlékeinek legkedvesebb ’fegyvernemét’ favorizálja ma is. Szeretném leszögezni, gyönyörű paripája van, láthatóan büszke rá.

Bálint Imre – ha emlékezetem nem csal – szepezdi pincéjének hordói között látható, lopóval a kezében, a várható kulináris gyönyörök igézetében. A kiállítással egyidőben is ott időzget kedvenc bridzspartnereinek társaságában.

Fotó: Zsitva Tibor
És elérkeztünk az utolsó, a szó szoros értelmében is utolsó képhez. Makovecz Imre portréja helyett az általa tervezett ravatalozó képéhez, ahol az annak idején az Őt világhírűvé tévő, Jónás gyomrát idéző boltozat alatti tükörben egyszál gyertya jelzi a Hermesz Triszmegisztosz ’ahogyan fent úgy lent, s ahogyan lent úgy fent’ örökérvényű ezoterikus gondolatát, amely a Sevillai Magyar Pavilon üvegpadlójában tükröződő csupasz faként jelent meg, jelezve Föld és Ég találkozását, mely Imre munkáinak mindegyikében alapvetésként jelent meg. Szomorúan aktuális ez a kép, de azt ígértem, igyekszem optimistán befejezni a bemutatást, így engedjék meg nekem Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy most az épületfotók felé forduljak.

 

 
Vadócz Dávid fotója a kiállításmegnyitóról - Zsitva Tibor
Vadócz Dávid fotója a kiállításmegnyitóról - Zsitva Tibor, Nagy Bálint
Vadócz Dávid fotója a kiállításmegnyitóról
Vadócz Dávid fotója a kiállításmegnyitóról
Vadócz Dávid fotója a kiállításmegnyitóról
Vadócz Dávid fotója a kiállításmegnyitóról
Vadócz Dávid fotója a kiállításmegnyitóról
Vadócz Dávid fotója a kiállításmegnyitóról
Vadócz Dávid fotója a kiállításmegnyitóról
 

 

Nagy örömmel látom körünkben az itt megjelent szintén építész-fotóművész Szathmáry Zoltánt, aki nálunk a Műegyetem Rajzi Tanszékén az Építészeti fotó című tantárgyat tanította. Tőle tudom, hogy a lényeg az, hogy az Alkotóra és az Épületre egyaránt jellemző legyen a kép, hatásos legyen, de egyúttal ne is hamisítsa meg a valóságot.

A fotók önmagukért beszélnek, kérem tekintsék meg őket! Neked – Kedves Tibor – kérésed szellemében azt kívánom, akaszd szegre a kamerát!

Köszönöm, hogy meghallgattak, házigazdánknak a szíves vendéglátást.

Budapest, 2011. október 14.

 

Építészeti fotó No. 14. – Beállítások

 

vélemény írásához jelentkezzen be »