Egyben a három. 75 éves a BME Középülettervezési Tanszék

„Építve hagyományaira, adottságaira és lehetőségeire a kutatás, és elsősorban az oktatás területén, a tanszék ma a közösségi építészet művelését az emlékezet, a fenntarthatóság és az innováció a legtöbb esetben szét nem választható fogalmaival strukturálja, amelyek – s ezt leginkább a kötetbe válogatott hallgatói munkák igazolják – nagyon szépen lefedik a közösségi építészet szinte valamennyi aspektusát. E hármas megközelítést – mint azonos problémakörön gondolkodó oktatói és hallgatói csoportokat, azaz tervezési stúdiókat – másfél éve vezettük be tanszékünkön. A stúdiók olyan, a képzés előre haladtával egyre intenzívebben artikulálódó vertikális műhelyek, amelyekben a tematikus hallgatói munkák (elsősorban, de nem kizárólag a TDK-, a komplex- és a diplomatervek), a doktori és oktatói kutatások, alkotások, projektek egymással lazább vagy erősebb kapcsolata, egymást szinergikusan erősítő jelenléte a legfőbb felhajtóerő. Ennek az egymásba kapaszkodásnak, egymásból kifejlődésnek az oktatásban, azaz az inspiráló hallgatói tervekben és sikerekben megjelenő eredményeit tekintjük legfőbb célunknak és motivációnknak is." 

„Egy közösség általában azért alapít díjat, mert szeretné saját értékrendjét felmutatni, önazonosságát megfogalmazni és erősíteni. A díj mindig szimbolikus, kifejezi az alapító, a névadó és a díjazott összetartozását. Weichinger-díj alapításának is ez volt a célja azon túl, hogy a tanszék alapító professzorának legendásan hiteles alkotói és tanári személyisége előtt tiszteleg. Ő volt az aki megalapozta azt a szellemi műhelyt, ami az elmúlt 75 év során az építészet legkiválóbb művelőit vonzotta. Farkasdy Zoltán, Jurcsik Károly, Virág Csaba, Makovecz Imre, Csete György, Turányi Gábor, Varga Levente, Tomay Tamás  - csak néhány név azok közül, akik diplomájukat a tanszéken készítették és akik meghatározó tanáregyéniségei, formálói voltak az elmúlt évtizedek kortárs építészetének és az építészképzésnek. Bár diplomatervét nem a tanszéken készítette, későbbi tanszékvezetőként mégis közülük is kiemelkedik Török Ferenc, aki talán a legnagyobb hatású tanáregyénisége volt a tanszéknek és aki Balázs Mihály díj-alapításra vonatkozó felvetését elsőként lelkesen támogatta. Ez volt Török Ferenc utolsó gesztusa a tanszék és a hallgatók felé, a díj elkészültét és első átadását már nem élhette meg. 

Maga a díj egy modulort ábrázoló ezüst jelvény,  mely az embert, az emberi arányokat és általában az arányosságot, mint az építészet egyik alapkövetelményét jelképezi. A modulor egy fából készült "házban lakik". A két tárgy együtt ember és természet kapcsolatát szimbolizálja. A díjtárgy Sógor Sarolt fémműves egyetemi hallgató alkotása. Az alapításkor tíz számozott példány (sorozat) készült, a kézműves jellegből és a fa mint természetes anyag tulajdonságaiból adódóan mindegyik egyedi sajátossággal bír. A kitüntetést igazoló oklevelet Polgárdi Ákos tervezte.

A díjat a Középülettervezési Tanszék és a Közösségi Építészetért Alapítvány alapította a tanszék fennállásának 75. évfordulója alkalmából. Évente egy díj adományozható a Középülettervezési Tanszéken mester szintű diplomát szerzett személy számára. A Weichinger-díj azonban nem diplomadíj! Az elismerést a tanulmányi teljesítmény és a diplomamunka sikeressége mellett hangsúlyozottan az építészet és kultúra kapcsolatának ápolása, az építészet közösségi jellegének, etikai vetületének erősítése terén kiemelkedő tevékenységet folytató fiatal építész kaphatja, a tanszéki közösség tagjainak titkos szavazatai alapján."

Marián Balázs megnyitó beszéde itt, Balázs Mihály Surján Borkát laudáló szövege pedig itt érhető el.

A kiállításmegnyitó felvételről elérhető a FUGA youtube-csatornáján: https://www.youtube.com/watch?v=xpxayV_Ua0c&t=46s