”Nem ír felül, nem töröl el, nem állít vissza” – A Deichler Jakab Stúdió és a Hetedik Műterem terve a Recski Nemzeti Emlékpark pályázatán

A Hetedik Műterem és a Deichler Jakab Stúdió koncepciója a recski munkatábor területén megmaradt és elveszett nyomok értelmezését tűzi ki célul. A zsűri szerint a tervpályázat készítői a kiíró szándékait egységes rendszerben jelenítették meg. Az alkalmazott megoldásokat értékelve a Bírálóbizottság a pályaművet megvételben részesítette

TERVEZÉSI ALAPGONDOLAT

Az egykori recski munkatábor kollektív emlékezetünkben hol erősebben, hol halványabban élő traumatikus hely – a tábor felépítése, működése, majd bezárása és elhallgatása óta. Az emlékezet csupán annak akarásával nem alakítható. Felelősségünk ezért éppen az, hogy erős váltások, törések, szakadások nélkül tegyük lehetővé folytonos alakulását, a múltból ránk maradt bonyolult rétegek, mintázatok újraértelmezését és a látogatók általi újrakonstruálását.

Pályázati tervünk nem ír felül, nem töröl el, nem állít vissza, nem tesz úgy, mintha nem történt volna meg akár a tábor elbontása, eltitkolása, nem lennének a hely valóságának részei a rendszerváltoztatás utáni időszak értelmező és emlékező beavatkozásai. Javaslatunk szándéka szerint új épített réteggel nem halványít el meglévőket e helyen. Koncepciónk megmutatja, értelmezi, kiemeli mindazt, ami történelmünk sötét időszakára terhelő bizonyítékként bizonyosan vagy épp vélelmezhetően egykor e hely fizikai valósága volt, annak mai nyomolvasását és az aközbeni emlékmunka esélyét kínálva a ma embere számára. Beavatkozásaink rendszere tehát az emlékezettel kapcsolatos fizikai-szellemi munka elvégzésére hív fel.

Paradox módon alig-alig vannak a helynek fizikai nyomai, amelyek in situ valóságként teremtenének közvetlen, érzékelhető hidat az egykori tábor és a mai táji környezet között, mégis erős helyet érzékel az arra látogató. Ezért ezeknek a nyomoknak az értelmezése, felerősítése, a meglévő maradványok kiemelő megőrzése és semmiképp se eltakarása, felülírása koncepciónk elsőrangú eleme. Beavatkozásaink skálája a barakkok megidézésétől (de nem az újat múltbeliként hihetővé tévő másolat építésétől), a kiterjedt épületállomány mára elfeledett egyéb elemeinek kijelölésén át a megmaradt töredékek védelméig és kiállítási helyzetbe pozícionálásukig terjed. E képzeletbeli skála egyes pontjaihoz tartozó beavatkozások erőssége és milyensége az egykori tábor elemeinek bizonyossági fokával arányos. Mélyen hiszünk abban, hogy nem kerülhető meg a képzelet emlékezetalakító ereje semmiféle olyan beavatkozással, ami látszólag egyértelműen ábrázol, valójában azonban elfedi az emlékezet által megeleveníthető múltat.

Az 1950-53 között titokban működő recski munkatábor feltérképezése önmagában kihívást jelent, hiszen a bezárását követő időszak fő törekvése épp a fizikai és immateriális nyomok felszámolása volt. A táborban raboskodó foglyok emlékiratai, beszámolói, rajzai mellett archív fotók, légifelvételek alapján körvonalazódott a terület korabeli helyszínrajza. A tábor történetének rétegei ezek alapján kirajzolódnak, ezek a rétegek különböző nyomokat hagytak maguk után. Pályázati koncepciónk a rétegek, meglévő és elveszett nyomok értelmezésére hivatott. E nyomokat csak így együtt, kontextusukban szabad értelmezni, ezért javaslatunk kismértékben túlterjeszkedik a pályázati kiírás tervezési határán, de belül marad az egykori munkatábor egykor koherens belső világának területén.

TERÜLETALAKÍTÁSI, ÉPÜLETELHELYEZÉSI ÉS ÉPÍTÉSZETI KONCEPCIÓ

A kiállítótér és látogatóközpont az egykori recski munkatábor valaha volt legnagyobb épületének programját fogalmazza meg. Önmagában, dimenziójából is következne, hogy elnyomja, elhalványítsa és visszafordíthatatlanul alárendelje önmagának a tábor nyomainak mára a természeti tájjal szorosan összeszövődő különleges és érzékeny atmoszférájú téri valóságát. Ezért épületünket a szorosan vett tábor és az egykori és tervünkben újratelepíteni javasolt gyümölcsös ültetvény határára javasoljuk. A föld alatti pozícióval külvilági megjelenése erős hasítékok, vágások, repedések nyomán expresszív, brutalitást kifejező erővel képes közvetíteni a hely traumatikus múltját, és a föld alatti terek táji, organikus karaktere képes az egykori bányászati kényszermunka tevékenységét is az épített tér kifejezőeszközévé emelni. 

Az útvonal, a megtett út a fontos az emlékezés során – mind fizikai, mind szellemi értelemben. Ezért a szükséges parkolót minél messzebb az egykori tábortól javasoljuk kialakítani, hogy a tábor területére érkezéskor a látogatónak legyen ideje, módja ráhangolódni a tábor történetének befogadására.

A fogadóépület belső terei maguk is az útvonal részei. Azokon áthaladva, a kiállításokat – egyéni döntése alapján történő mélységben – megismerve juthat ki a látogató a tábor területére. A fogadóépület elhagyása, a tábor megismerésének kezdeti pontja arra a területre esik, ahol egykor a fogva tartottak megérkeztek a táborba. Itt található az ÁVH épülete, melyben a tábor bemutatásának koncepcióját ismertető különleges kiállítást helyeztük el.

A látogató a tábor egykori, kiterjedt területének valós bejárása, az erősebb vagy halványabb javasolt nyomok megismerése és általuk a tábor fizikai valóságának átélése után a főépület galériájára érkezik vissza, melyen keresztülhaladva eléri a különböző rendezvények befogadására alkalmas tereket. A fogadóépületbe való megérkezéstől alaprajzilag balra találhatók a kiállítási fogadócsarnok és kiállítóterek, jobbra a rendezvény- és közösségi terek, illetve a kiszolgáló funkciók. Az egyes szakaszok között egyértelmű, tiszta, egyenes vonalú határt alakítottunk ki. A terek dramaturgiáját a terepvonalakra illeszkedő tető, valamint a résszerűvé csökkenő homlokzati nyílás erősíti.

Az épület anyaghasználata tükrözi a beköltöző kiállítás és a park tematikájának atmoszféráját. Domináns anyag a nyersbeton, melynek három különböző texturáltsága jelenik meg javaslatunkban. A földbe rejtett múzeumépület tetőszerkezete a jelenlegi terepvonalakra illeszkedő, alulról a terepvonalakkal egyező irányú fa zsaluzattal készül, mely egy durva, erősen textúrált felületet eredményez.

TÁBORI NYOMOK

A tábor területén kiemelkedően fontosnak tartjuk a történelem különböző és egymásra fedő rétegeinek, nyomainak a felfedését, értelmezését és bemutatását. Ennek elősegítéséhez a tábor nyomait különböző csoportokba soroltuk, amelyek egységes eszközrendszer segítségével válnak értelmezhetővé.

Koncepciónkban a különböző rétegek és nyomok bemutatása egy egységes eszközrendszeren keresztül történik, mely elősegíti értelmezésüket és egymással összefüggésbe helyezi azokat. Alapelvünk a fizikai “keretezés", mely helyet jelöl ki és felhívja a figyelmet arra, ami e síkbeli és térbeli jelek belsejében található, legyen szó akár megmaradt épületről, akár annak töredékéről, akár egykori épület rekonstrukciójáról vagy éppen elveszett, vagy fásítás által eltüntetett nyomokról. A keretezés azon az elven történik, hogy minél biztosabb egy nyom, annál biztosabb a keretezése is, és minél bizonytalanabb, annál nehezebben észrevehető, bizonytalanabb e megjelölés.

Mindez a választott anyag változó tömörségén keresztül valósul meg. Az egységes eszközrendszert alátámasztja annak egységes anyaghasználata is: egyetlen felhasznált anyag az acél, melynek kétféle felületi megmunkálásával dolgozunk. Ez az egységes használat teszi alkalmassá a különböző helyzetekre való reagálásra, ugyanakkor az összefüggések egyértelművé tételére is. Az alkalmazott acélelemek egyik felülete egy nyers, alig kezelt, fekete és idővel rozsdásodó változata az acélnak, a másik egy polírozott, sima, tükröződő változat.

A meglévő rekonstruált barakk fontos tanúja a rendszerváltozás körüli tábor-értelmezésnek, a túlélők érthető vágyának a traumatikus tér megidézésére. Éppen ezért e 30 évvel ezelőtti értelmező törekvés bemutatása miatt létfontosságú a megőrzése, a múlt egy fontos rétegének lenyomataként való bemutatása.

A többi barakk általunk javasolt rekonstrukciója absztrakt módon történik. Fontosnak tartjuk az egykori tábor, a fogvatartottak szenvedése központi helyének megidézését, de nem a jelent hamisan a múltba helyező másolatok megépítésével. Meggyőződésünk, hogy ennél a hely is többet érdemel és koncepciónk is többre képes az emlékezet fenntartásában. Eszközünk azonos a többi beavatkozással: vízszintes acéllemezekből épül fel az épületek tömege. A vízszintes tagolás utal az eredeti épületek téglasoraira és vízszintes faburkolatára. A lemezek alsó felülete tükröződik, megjelenésük sejtésszerű, koncepcionális, távolság és látószög függvényében változó.

TÁJÉPÍTÉSZETI KONCEPCIÓ

Az egykori Recski munkatábor történeti emlékhelye a beépített területtől távol esik, nem a település szerkezetbe, hanem egy tisztán természeti környezetbe ágyazott. A tájépítészeti megoldásokkal egy részbeni történeti tájrekonstrukciós folyamatot szeretnénk megvalósítani. A történeti táj esetében a sajátos jelentőséget az ember és a természet együttes „munkája" eredményezte, e tájépítészeti koncepció ezt kívánja részben megőrizni, részben bemutatásra feltárni, például amikor emlékösvény, emlékút részleteire, az egykori tórendszer terepalakulataira, vagy az egykori gyümölcsöskert újjáélesztésére teszünk javaslatot. A kulturális szempont ezúttal elsődleges, mivel történeti jelentősége van a tájalakításnak.

ÖSSZEGZÉS

Szándékunk szerint az így összeálló beavatkozássorban egymásba szövődnek a bejárás során érzékelhetővé váló építészeti, tájépítészeti, kiállítás-dramaturgiai vagy éppen az egykori tábor nyomait felerősítő jelek hálózatából összeálló, erősebb-gyengébb, az összes érzékszervünkre ható természetes és mesterséges táj elementáris erőt közvetíteni képes elemei. 

Ezt a fajta helyszíni viselkedést látjuk a hely jelentőségéhez méltó garanciának arra, hogy a jövő generációi számára is élő és tanúságtévő emlékezetté állhasson össze a múltról való töredékes és folyton újraértelmezendő tudásunk.

Deichler Jakab Stúdió, Hetedik Műterem

Szerk.: Hulesch Máté