Eldorádó Józsefvárosban

@Bódis Lajos: "Jószemű megfigyelő" berlini helyismerete lenyűgöző, amire rá is van szorulva, mert ennyi rosszindulattal visszanézni Budapestre, jelentős muníciót feltételez. Ezen belül pont a nyóckerben kifejtett erőfeszítésekről szólni megvetéssel, ahol sűrűsödnek a város szegényügyi gondjai, amelyek láttán, megengedem, esetenként valóban tanácstalan a közösségi jóakarat és tehetetlen a szociális ellátórendszer... Minden kritika willkommen, Bódis Lajostól különösen, aki folyamatosan és személyesen leszáll a kínok eleven, süket és forró sötétjébe, és nem három napra, hanem három évre vagy évtizedre. De ilyen hangon írni Berlinből, ráadásul Neuköllnből, ahol, különösen Richtung Kreuzberg sétálva, bármikor szembe jöhet a csinos jószemű megfigyelővel három török srác a járdán, akik elől illő félreállni, mert lesodorják a Frauleint az egyébként dicséretre méltó következetességgel telepített utcaszéli fák közé.

@Pákozdi Imre: Furcsa, hogy rosszindulatot, és ha jól értem, inkompetenciát feltételezel a szerzőtől egy nemzetközi összehasonlítás miatt. Miközben a Teleki téri közösségi tervezés során is nemzetközi jó gyakorlatokra hivatkoztak, és éppen a héten mutatkozik be ez a projekt Isztambulban mint nemzetközi jó gyakorlat.

A hivatkozott blogposzt és a konkrét idézet tárgya a közterek változatossága és a játszóterek felszereltsége. A hivatkozott józsefvárosi esettanulmányokból, melyeket az elmúlt években blogokban és a facebookon írtak és írtunk többen, kiderül, hogy általában nem pénzkérdésről és nem is az önkormányzat előtt álló sűrű feladatokban való elveszésről van szó, hanem az üzemeltető szorgalmáról, akaratáról, szemléletéről.

A zömmel cigány gyerekeket nevelő Koszorú utcai óvoda udvarának borzalmas elhanyagoltsága (ahová másfél éve az udvar nagy részét elfoglaló műfüves focipálya épült, és most talán újabb fejlesztések is lesznek), a szegénynegyed fiataljainak szabadidős, integrációs, drogmegelőzési célra, uniós pénzből épült, majd évente tovább épített Dankó utcai sportudvar zárva tartása a lakosság elől (ebben nem tudtunk változást elérni, csak újabb pénzek értelmetlen elköltésére használják), a játszótereken való takarékoskodás, a pénzek átcsoportosítása, a felújított játékok karbantartásának elmulasztása (szintén sikertelenek vagyunk, a gyerekek nem lettek fontosabbak), a Horváth Mihály tér lekövezése, fakivágások, a romjaiban heverő játszótér felszámolása (a kritikák hatására a polgármester azt mondta, hogy idén vitet majd oda játékokat), Köztársaság téri fejlesztésébe való beleszólás elmulasztása (az önkormányzat utólag kapott észbe, és dupla pénzköltés jött egy kutyafuttatóra, a térhasználattal kapcsolatban állóháború van), a párthoz kötődő civilek útján való pénzszerzés (ez több éve tartó, homályos történet) -- ilyen és más konkrét ügyek esettanulmányszerű megbeszélését olvashatta, nem a levegőbe beszél.

Az idézet szerzője a 13. kerületben, a 8. kerülethez részben hasonló közegben, saját kezdeményezésből, sok önkéntes munkával, kezdetben saját maga által vásárolt növényekkel, majd a dologi költségek önkormányzati támogatásával, éveken át kitartó közpark- és közösségfejlesztő munkát végzett, példaszerűen dokumentálta ennek folyamatát és nehézségeit: http://ultessfat.blogspot.hu/2013/07/harmasposzt.html

Alaptalan tehát szerintem azt sugallni, hogy inkompentens és a budapesti erőfeszítéseket olcsón lekezelő kritikáról van szó. A szerző a blogjában leírt gazdag tapasztalataival hozzájárult ahhoz is, hogy egy 2012-es rendezvényre készülve, összegyűjtsük és átgondoljuk az addigi józsefvárosi fejlesztések tapasztalatait, és javaslatokat tegyünk, hogyan lehetne sokkal kevesebb pénzből, jobb lakossági kapcsolatokkal, nagyobb odafigyeléssel fejleszteni: http://bce-szocpol-gyakorlat.blog.hu/2012/10/23/a_lakokornyezetet_zoldito_programok_tarsadalmi_feltetelei_es_hatasai_budapest-jozsefvaros_peldaja_kozelito_muh

Felhasználtuk a 13. és 15. kerületi tapasztalatokat, az utóbbi önkormányzat például a közvetítésünkkel fel is ajánlotta a 8. kerületi önkormányzatnak, hogy tanácsokat ad, hogyan lehet segíteni kevés pénzzel és szakértelemmel a lakossági felelősségvállalást egyszerre több mikrokörnyezetben. Az önkormányzat részt vett a rendezvényünkön, dicsérték a felkészültségünket, és további jó munkát kívántak, aztán nem igényelték a segítséget: a néhány milliós vagy tízmilliós projektek helyett, több nagyságrenddel nagyobb támogatások megszerzésében és azoknak - a Teleki tér kivételével - lakossági részvétel nélküli elköltésében utaznak.

A szerző, Marguerite egyébként éppen ezekben a hetekben tapasztalta, hogy a közel két éve abbahagyott blogja és facebook-oldala iránt megélénkült az érdeklődés: https://www.facebook.com/UltessEgyFat Talán összefügg azzal, hogy a 8ker civil facebook oldal nemrég megosztott egy általa talált és lefordított szép berlini példát a szolidaritásra és az integrációra: https://www.facebook.com/8ker.blog/photos/a.100753033303910.292.100678073311406/842219195823953/?type=1&theater

Ezt a posztot tízezernél többen látták a 8ker oldalon, ami kiemelkedően nagy érdeklődésnek számít (és ha nem is ennyien, de szintén sokan nézik a közzétett magyar ételmegosztásos posztokat). Ez az érdeklődés, más hasonlókkal együtt, talán lehet gyenge jele annak, hogy a kerületben élők lassacskán hajlandók több felelősséget várni maguktól, egymástól, az intézményektől. Hogy nem elégednek meg azzal, ha a politikusok csak az európai források lehívásához használják a külföldi példákat. Hogy nem legyintenek, ha a játszóterek, a közparkok, vagy bármennyire pénztelen és erőtlen, de jószándékú civil akciók integrációs szerepéről olvasnak. Hogy nem sértődnek meg, ha mások okos megoldásaival teszik mérlegre az itteni gyakorlatot.

@Pákozdi Imre: "De ilyen hangon írni Berlinből, ráadásul Neuköllnből, ahol, különösen Richtung Kreuzberg sétálva, bármikor szembe jöhet a csinos jószemű megfigyelővel három török srác a járdán, akik elől illő félreállni, mert lesodorják a Frauleint az egyébként dicséretre méltó következetességgel telepített utcaszéli fák közé."Szerintem nem neked írta válaszul, de akár erre is írhatta volna. Azt hiszem, nem a pénzben van a fő különbség a két város között, hanem ebben:

"Van rasszista erőszak, van muszlimellnes erőszak és van antiszemita erőszak a városban, és van erre reflektáló párbeszéd, ezt kezelő programok, cselekvő ellentartás. És nem csak peremre szorított kis csoportok viszik a vállukon a problémát, hanem mainstream akciók is, sok pénz, nagy figyelem, és _emellett_ az ezzel (is) foglalkozó civilek támogatása."

A hozzászólás egyébként egy plakát kapcsán íródott, az itteni első fotó van rajta:http://www.worldwidecyclingatlas.com/journal/cycling-unites-mass-ride/Megtudjuk azt is, hogy a rabbit, Daniel Altert, pár éve utcai antiszemita támadás érte a kislánya jelenlétében, és az eset azóta is élénken folyó diskurzust generált. Egy kommentelő hozzáteszi, hogy a rabbit egy elit negyedben támadták meg, erre ő azt mondta, Neukölln és Wedding NO GO AREAS a zsidóknak. Kicsit hasonló logika, mint a Berlinben előforduló erőszakos esetekkel hitelteleníteni a neuköllni és a józsefvárosi közpolitikai beavatkozások összehasonlítását, konkrétan a játszóterek integrációs szerepével kapcsolatos kritikát.

@Bódis Lajos: Szó nincs arról, hogy az általam egyébként nem ismert M.-et inkompetenciával vádolnám. Én M. két passzusán háborodtam fel: a nyolcadik kerületi parképítéseket sommásan becsmérlő mondatán, amit te is idéztél, valamint a belinkelt blogban olvasható szavakon a Kopaszi gátról. Nem foglalkoztam M. korábbi budapesti szakmai tevékenységével, sem a másság kezelésében otthon és Berlinben fellelhető esetleges különbségekkel. Javaslom, maradjunk a parkoknál, amelyek budapesti építészetét nem győzöm bírálni, de speciel a Teleki térit és a Kopaszi gáton kialakítottat sikerültnek tartom.

A Teleki téri projektről szóló fentebbi, színvonalas, írásos párbeszéd több ágon futott, de legfőképpen arról szólt, hogy miképpen lehetett volna bevonni a park tervezésébe a környék számolatlan mélyszegény, mondjuk ki, roma lakóját. Erre vonatkozó kérdésfelvetésedet a hozzászólók többedíziglen is méltányolták, sőt sokan, a minapi, a Makadám Mérnök Klub helyiségében tartott vitában, igazat adtunk Neked. Mi több, maguk a tervezők is elismerték, hogy - bár nekik erre nem volt anyagi erejük - helyes lett volna szociológus szakemberek bevonásával gondot fordítani a végletekig frusztrált és elzárkózó rétegek mobilizálására. 

M. általad beidézett blogja ehhez a vitához egy igazságtalan, kiábrándult, elítélő vélemény formájában kapcsolódik. Ugyanis divat, primitív divat Berlint isteníteni, miközben piciny pökéseket elhelyezni Budapest ábrázatán. Hazafelé a repülőgépen is ez történt, egy magyar közgazdász szuper-elme (alkalmi szomszédom) részéről, de ez zajlott az általad hivatkozott blogban az építészfórumon vagy a minapi, makadámos esti vitán, továbbá irodalmi és publicisztikai művekben, például Esterházy P. gyengébb nyalókáiban is - egyszóval itthon ez van a levegőben. Csoda, hogy Berlin mindezt állja és nem utáltatja meg magát a sznobok sanda hódolatában fürdőzve. De az a város annyi ragyogó, új házzal büszkélkedhet, tervező gazdái olyan biztonsággal kerülték el az újabb kori építészet hivalkodó merényleteit, amiért valóban, kalaplevétel és lengetés jár. Itt még Gehry is a felismerhetetlenségig normálisat alkotott (az amerikai nagykövetséget tervezte). Itt még a Sony Center sőt, a helyiek által csak mosógépnek nevezett kancellári hivatal sem veri ki a biztosítékot, mert városi ágyazó közege az art deco örökségét jól variáló, magabiztos mértéktartással megújító, hivatali negyed. Itt I. M. Pei és Libeskind mellett David Chipperfield a sztárépítész, akinél alkalmazkodóbb, értőbb, tisztább kezű mestere nem lehetett a Neues Museum felújításának. 

A berlini parkokra visszatérve, valóban sokan vannak és szépek, ahogy M. írta, ráadásul benn, a város közepén (nem úgy, mint Bécsben vagy Pesten). De megítélésükkor ne essünk egyoldalú túlzásokba. Az ui. nem igaz, amit a Makadám Mérnök Klub egyik résztvevője mondott és amivel, a budapesti viszonyokat becsmérlőleg, egyetértett a résztvevők egy része. Hogy tudniillik Berlinben úgy alakítanak ki parkokat, hogy abban nem csak a játszótereknek, de a drogosoknak és az alkoholistáknak is jusson hely. Lehetett, minden bizonnyal volt is ilyen szándék, de mára ez tökéletes kudarcba fulladt. Ha valakit érdekel a kezdeményezés sorsa, kérem, látogasson el a frissen tatarozott és még frissebb graffitikkel tönkretett Helmholtz Platzra* és nézze meg a téren árválkodó, bezárt, fekete fóliával borított, tiltakozó feliratokkal telefirkált Nachbarschaftshaust és a téren kószáló, masszív alkoholistákat. Vagy osonjon be (de ne egyedül és ne este) a Görlitzer Parkba, a drogok hagyományos elosztóhelyére és figyelje az általa vizionált szelíd együttélés bimbózó jeleit**. A Görlitzer Parkból amúgy, a legutóbbi hetek razziái és drogmennyiségi szigorításai miatt, a drogkereskedők egy része állítólag átszivárgott a Hasenheidére. Úgyhogy akár ott is lehet nézelődni, a Freiluftkino körül.

* a téren két játszótér (az egyik lakatra zárva) és egy kispályás focipálya található. A közelmúltig közösségi házként működtetett, ma már bezárt Nachbarschafthaustól negyven lépésre egy kisgyermek-pihenő van, tele játékkal. A térnek a zöld nem erőssége, de nem is ez a szerepe: nagyon sűrűn telelakott, divatos környéken van, ahol sok a kisgyerek, akik levegőztetésére ez a hely jelenti a legkézenfekvőbb lehetőséget. 

** bocsánat, de csak németül:  http://www.tagesspiegel.de/berlin/bezirke/kreuzberg-blog/drogenhandel-im-goerlitzer-park-anwohner-kritisieren-dauerstreife-als-wirkungslos/9963110.html 

@Karácsony: Köszönöm.

@Frank Sándor: Kedves Sándor! Nagyon köszönöm, hogy vette a fáradságot és mindezeket megírta. Bennem ennek nyomán azonban csak tovább nőtt eufória! :-)

A kép amit festettem talán túl pozitív, de szándékosan lett az. Volt szerencsém részt venni 2009-ben a Roma Parlament épületrekonstrukciójának - egyébként szintén részvételi tervezéssel történt - prezentációján, ahol a folyamat végén Zsigó Jenőtől, az egyik roma civil egyesület vezetőjétől az hangzott el (pedig ott csak tervek születtek, megvalósulás nem történt), hogy most ennek a tervezési folyamatnak a végén ne beszéljünk arról, hogy mekkora eséllyel valósulhat meg mindaz, amit elterveztek, hanem kicsit próbáljanak meg a szereplők felhőtlenül együtt örülni annak, hogy megszülettek a tervek közös elhatározásból és akaratból és a terv alakulásába mindenki beleszólhatott. Én attól az embertől, aki amúgy egy kilátástalan projektben vállalt civil szerepet nagyon sokat tanultam akkor, hogy mikor kell valamihez kritikusan állni és mikor kell ettől az egésztől elemelkedni egy picit. Ritkán teszem, de ez a projekt ebben a fázisában megérdemli a felette érzett kritikátlan örömöt, az írással ennek akartam emléket állítani.

Bódis Lajos abszolút mértékig fontos kérdéseket feszeget. Közösségfejlesztő barátaimtól azt tanultam meg, hogy a szociológia és a közösségfejlesztés dolgozik a "tanult tehetetlenség" és a "képessé tétel" fogalmaival. Nagyon fontos megérteni, hogy mitől működhet egy bevonási kísérlet. Melegen ajánlanám az egyesület aktív tagjai számára a Kunbábonyi Nyári Egyetemen való részvételt, ahol nagyon sok segítségre lelhetnek ezekben a kérdésekben avatott szakértőktől. Keressék a Közösségfejlesztők Egyesületét.

Mi mást kívánhatnék, mint sok sikert ahhoz, hogy a Társak a Teleki Térért Egyesület úgy működjön mint egy jól összegyúrt és elhajított hólabdacs, ami jó értelemben vett lavinát idéz elő.

@bardóczi: Kedves Sándor! A Közösségfejlesztők Egyesületével szoros az együttműködésünk, részt veszünk például a Helyi Forrás, Helyi Erő (HEF) programjukon is, épp tegnap volt vendégként elnökségi ülésünkön az egyik trénerük, a tavalyi két fő után idén újabb embereket delegálunk a kunbábonyi képzésekre, és reméljük, hogy idén végre már a Nyári Egyetemre is eljut tőlünk valaki.A lavina már elindult, egyre több a láncreakció... :)

@Frank Sándor: Oké, de akkor már végképp nem értem, miért ne ájulhatnék el teljesen! :-)

@Frank Sándor: Tisztelt Frank Sándor!

Jó volt olvasni írását, amivel részletes tájékoztatást adott a tér használóinak gondolkozásáról, további terveiről. Higgye el: drukkolok, hogy ne haljon el ez a kezdeményezés! Közeleg a felújított Teleki tér első nyara és akkor tele lesz a park gyerekekkel.

   

@bardóczi: A magam részéről összegzek, mint tanultam itt. Ha szerzőként el is ájul, szerkesztőként lehetne mértéktartóbb. Ha jól látom, az építészfórumon közel hét éve jelent meg utoljára elemző cikk a józsefvárosi szegénynegyedben végzett rehabilitációról, a fentebb ön által is említett Dömötör Tamástól. Tudom, hogy ön komoly szakíró, régebben jelentek meg igényes szövegei a közösségi tervezésről, annál feltűnőbb ez a mostani. Természetesen van helye a lelkesedésnek, a leíró szövegeknek, az interjúalanyok önmarketingjének. De a cikkel arányai!

A lakosokkal minden rendben, sőt: szervezkednek, önkénteskednek minden értelmes ember örül és drukkol ennek (esetleg részletkérdésekben talán vitatkozik, de ez nem érdekes itt).

Az Újirány egy ponton hozott egy nagy jelentőségű döntést: a részvételi programhoz nem keres közvetlen kapcsolatot a súlyos szegénységben élőkhöz, többnyire önkormányzati bérlőkhöz. Ők pedig jelentős számban laknak a tér körül, és használják azt, valamint az egész városrehabilitációra rájuk hivatkozva kértek pénzt. Meg lennék lepve, ha a döntésben nem lett volna szerepe Alföldi Györgynek, aki az egész programot szorosan kontrollálja (ahogy az előző programokat is). A szegénységben élők szempontjai így a programban csak a más társadalmi helyzetű lakók véleményén keresztül jelent meg. A projekt illetékeseinek döntését nem pótolja, hogy az önkéntes lakosok szociális és közösségépítő munkát végeznek a súlyos szegénységben élők körében is, és hogy a program más elemei velük dolgoznak. (Erről egyébként keveset tudni: a résztvevő szervezetek, állandó intézmények kerülik a nyilvánosságot, az együttműködésüknek nem sok jele van, az önkormányzati vezetők látványosan érdektelenek a humán területek minőségében.)

Sajnos azt gondolom, hogy az önmagában klassz (csak a kontextussal együtt problémás), trendi parkos projekttel adja el Alföldi György a Kocsis Mátéval közös pénzköltését és a Kocsis Máté társadalompolitikáját. A cuki park tőszomszédságában érdemtelen szegényekről és kilakoltatásról beszél a polgármester, a segélyek szubjektív odaítélésével tartják sakkban a szegényeket, szűkítik a mozgásterüket megélhetési és fizikai értelemben is, részben éppen az integrációra kért és kapott EU-pénzből. Meglepne, ha ez nem így lenne kitalálva: Alföldi György és a hipszter tervezők és a róluk tudósító újságírók fő hozzáadott értéke ez a Kocsis Máté projektjéhez. Nem gondolom, hogy a tervezők találják ki, azt hiszem, őket ezek a társadalmi összefüggések nem érdeklik, parkot akarnak és tudnak tervezni kedves emberekkel. Az újságírókról is elhiszem, hogy őszintén örülnek a szakmai barátaik sikerének, elismerésének. Alföldi György pedig nagyon meggyőző -- elemzések hiányában megteheti, amit pedig hosszú évek óta tudatosan nem végez a projekt.

Az Újirány, amennyire meg tudom ítélni, számos vonatkozásban nagyon odatette magát a munkában, tetszik nekik a lakosok aktivitása, a kötelezőn felül is részt vesznek (ami egyébként teljesen rendben lévő szakmai befektetésnek is felfogható, újabb megbízások révén térülhet meg). Előrelépés a korábbi palotanegyedi munkájukhoz képest, mely kisebb léptékű és azt hiszem, eléggé sterilen artisztikus volt. Akkor is feltűnt, hogy passzol a Dominika által mutatott kockázatkerülés társadalmi kérdésekben, az Alföldi György mindent és mindenkit kontrollálni akarása és az önkormányzati döntéshozók rossz minősége. Dömötör Tamás és társai hamar kikerültek a programból (Tamás köztisztviselő lett, de a koncepcióra is értem), az Újirány pedig egyre több ponton kötődik az önkormányzathoz. Mindkét tájépítész doktori értekezése is kerületi terepet vizsgál: azt gondolom, a Dömötör-féle sokoldalú elemzéssel szemben (amely a 2008-as epiteszforum-cikk alapja is volt) a Dominikáé egyszerűen nem foglalkozik a társadalmi környezettel. Ezt a társadalmi sterilitást észlelem sajnos a tértervezési folyamatnál is: a Teleki téri projektet egy az egyben át lehetne vinni bármely budapesti kerületbe. Az Újirány azonban sajnos továbbmegy: annak alkalmából, hogy az irodájukat is magában foglaló házat jelentős önkormányzati hozzájárulással felújították, az egyik tájépítészük átfogó - természetesen pozitív - értékelést mond az önkormányzat városmegújító politikájáról. Nos, szerintem itt már ki kellene gyulladni a piros lámpának a szakember számára, megbízottnak és pályázati kedvezményezettnek lenni más, mint direkt propagandistának.

Az ön írásához hasonlít a hg.hu elmúlt években megjelent több cikke, vagy a Magyar Narancs mostani cikke, melyet a Kortárs Építészet Központtal együttműködésben, az NKA támogatásával készítettek. Az Újirány és a KÉK partnerei a RÉV8-nak, melynek vezetője egyetemi oktatóként, témavezetőként is aktív, a cikkekben nem egyszer a sokszor ismételt mondatai is felismerhetők.

Az építészfórumot korábban társadalmi kérdésekre fogékony témaválasztás jellemezte. Úgy látom, ennek vége, józsefvárosi témákban mindenesetre. Talán így van rendjén: a részvételi építésznek is megrendelés kell, a pénzt Kocsis Máté az EU-tól kapja, és ha nálunk ilyenek a társadalmi integrációs programok, akkor ebben a keretben lehet parkot tervezni.

Talán azt a szerepet, amit pár éve a társadalmi témákra nyitott építészek vittek itt az építészfórumon is, át- vagy visszaadják a társadalomtudományi hátterű fiatal urbanistáknak. Akik nálunk mostanában mintha inkább baloldali értékek felől nézve fogalmaznának meg kritikát. Bár azt hiszem, egy városrehab programról, helyi társadalompolitikáról, részvételi köztérmegújításról lehetne közös szempontok szerint is, az ideológiáktól nem túlzottan meghatározott kritikát írni.

@Bódis Lajos: Kedves Bódis Úr, a Narancsban megjelent cikk szerzőjeként reagálok néhány gondolatára. Amikor ez a cikk és kommentjei megjelentek, az én írásom már készen volt, de nem került még nyomtatásba. Hozzászólásait olvasván bevallom, elbizonytlaanodtam: talán nem jártam körbe elég alaosan  a témát - felvetései elgondolkodtadtak. A választ most sem tudom, bár az én cikkem kb egy évig készült, és többek között azért, mert az önkormányzat első körben nem járult hozzá a közléshez. Azt gondolom, és akkor is azt gondoltam, hogy a szövegem nem elfogult, és nem függ semmiféle politikai nyomástól se pro se kontra. Tisztában vagyok azokkal az ellentmondásokkal, amikre felhívja a figyelmet, és azt gondolom, hogy valóban elsődleges döntés kérdése volt, hogy kiket és milyen szinten vonnak be a tervezésbe. Ezen túlmenően azonban maga a folyamat  - a saját hatáskörén belül - sikere sen zajlott, és hozhat azok számára is előnyöket, akiket látszólag kiszorítottak. Nem értek hozzá, hogyan lehet leszakadó társadalmi rétegeket felzárkóztatni, ezért nem is mondhatok erről véleményt. De úgy sejtem, hogy ez komplexebb kérdés annál, mint amit egy lerobbant köztér tervezése kapcsán egy csapásra meg lehet oldani. Abban is egyetértek önnel, hogy a Teleki tér jelenlegi arculata bárhol másutt is elképzelhető lenne, az azonban tény, hogy ezt az arculatot a helyi lakosság aktív közreműködése mellett hozták létre a tervezők, úgyhogy a végeredmény szintén általánosabb és összetettebb kérdéseket vet fel. mint amit szimpla politikai nyomással vagy behódolással magyarázni lehet.

A tervezőkkel készült interjúim alapján állíthatom, hogy a szándék mindenütt közösségteremtő és szociálisan elkötelezett volt. Hosszú távon azt gondolom, hogy a minőségi környezet visszahat az összes ott élőre. Írásomban erre igyekeztem koncentrálni, és ami jól sikerült, azt dícsérni, elsősorban építészetileg. Itt jegyzem meg, hogy  a KÉK és a Narancs programjában évek óta írok építészeti tárgyú cikkeket, és legkevésbé az a jellemző, hogy akár legenyhébb formában is pártolnák a jelenlegi vezetés szociális, vagy építészeti döntéseit. Magam sem vagyok híve a szegregációnak semmilyen területen, és nem pártolom a lépést tratani nem tudők, a perifériára szorultak kirekesztéést sem. Ugyanakkor távol álljon tőlem, hogy olyan súlyos társadalmi problémákban akarjak véleményt mondani, amilyenekkel  a Teleki tér környéke küzd. Úgy érzem, Ön jogos csalódottságéban olyan összefüggéseket is látni vél, amelyek biztosan nincsenek.

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a Teleki tér felújításának esetében a megvalósult projekt volt az egyetlen lehetséges megoldás, de abban meglehetősen biztos vagyok, hogy a közreműködő építészeket pozitív célok vezérelték, és amit az építészet tehet a társadlami problémák orvoslása terén, azt az adott körülmények között megtették. Nem vitatom, hogy helyi lakosként nyilván sokkal mélyebben ismeri az összefüggéseket, és ebből a szemszögből félmegoldásnak, vagy kirakat-megoldásnak tűnhet, ami megvalósult. Ebben azonban már az építészet nem kompetens, ez valóban a döntéshozókon múlik. Ami az építészeken múlt, az itt korrekt, ha jelen cikk hangneme is hasonlóan korrekt és kevésbé üdvözült lett volna, talán kevesebb indulatot, vagy csalódottságot váltott volna ki önből is. A rajongás oka azonban  - higgye el - abszolút szakmai: hasonló közösségi célú projekt ritka egyelőre Magyarországon

üdvözlettel

Zöldi Anna

@Zöldi Anna: Kedves Zöldi Anna!

Én hiszek az ön őszinteségében is, az itteni cikk írójának, Bardóczi Sándornak az őszinteségében is.

Az Újirány őszinteségében és szakmai teljesítményében is hiszek, két pontot kivéve: Szerintem hiba volt a szegénységben élők térhasználati igényeinek megismerésére alkalmas technikák kihagyása éppen ebben a programban (a főváros valószínűleg legnagyobb szegénynegyedéről és az erre hivatkozva, társadalmi integrációra kért fejlesztési pénzről van szó). És szerintem hiba annak a programnak a szakmai kritikusaként fellépni, amelynek a többszörös közreműködője és kedvezményezettje vagyok.

Sajnos a programmenedzser, egyetemi oktató Alföldi György szerepéről, amelyet az MNP programok előző fázisában megértéssel figyeltem, mostanra úgy gondolom, hogy nyakig van mártva manipulációba. Ennek részletei érdekesek, valószínűleg sajátosan magyarok, és szerintem nagyon kártékonyak. A közösségi tervezés itt és most a nem hatékony és a vállalt társadalmi céloktól eltérű uniós pénzköltés fügefalevelévé válik. Ezt talán Kocsis Máté és a politikus társai sem tudják, csak a megrendelést adják Alföldi Györgynek. Neki viszont tudnia kell, hogy mit csinál, az összes említett szereplő közül neki leginkább.

(A program céloktól való eltérését természetesen nem jogi értelemben mondom, hanem a folyamatok és a diskurzus elemzése támasztja alá. Alföldi György joggal hivatkozik rá, hogy kevés az adatszerű bizonyíték, hiszen szándékosan kihagyják a mérést és értékelést a projektből, akadályozzák a lakossági panaszok hatékony eljuttatását az illetékesekhez, és a nyilvános vitát, nem vállalják a hibák javítását. Alföldi György még a saját döntéseinek a szakmai közönségnek készülő elemzését is kontrollálja, így könnyű.) 

@Bódis Lajos: Kedves Bódis úr, most válik igencsak konkréttá a vita. Mit ért "a szegénységben élők térhasználati igényeinek megismerésére alkalmas technikák" alatt? 

Szerintem Alföldy úrék a Corvin-negyeddel beírták magukat Budapest építéstörténetébe, méghozzá igen-igen vastag, negatív előjellel. Mégse az ő szerepére vagy személyére hegyezném ki a vitát, hanem a fenti, dőlt betűs kérdésre. Ui. ez az igazi fősodor, hiszen Frank úr igényes hozzászólása is említette a (mély)szegénységben élők bevonásának kudarcát a Teleki téri közösségi projekt során.

@Pákozdi Imre: Röviden azt értem, hogy odamennek, ahol a szegények élnek és használják a teret, és megkérdezik őket. Tudomásom szerint több évtizedes elv a közösségfejlesztésben, szociális munkában (kérdőívezést, interjúzást pedig máshogy nem is lehet csinálni), hogy ha kívácsi vagy valakikre, akkor nem csak azt várod, hogy részt vegyen az általad kitalált formákban, hanem alkalmazkodsz ahhoz, amit ő tart megfelelő formának. A tervezés idején nyár volt, tele az utca a célcsoporthoz tartozó felnőttekkel, gyerekekkel, csak meg kell őket szólítani, vagy zenét, játékot kezdeni, máris indul a beszélgetés arról, hogyan élnek, mi a gondjuk, miben vennének részt szívesen. (Nem csak elmélet, a környéken más, például 20 forintos operett/Nyolcadik Tenger stábja és mások is csinálták az elmúlt években.)Például fiatalnak, gyereknek lenni szerintem cudar a városrészben. Annak ellenére, hogy a Magdolna Negyed Program immár három hulláma gyakran rájuk hivatkozva kért és kapott fejlesztési pénzt az EU-tól. A sportlétesítmények a pályázati tervekhez képest rendre rövidebb nyitva tartással, a lakosság számára nehezebben elérhetően működnek, vagy teljesen zárva vannak. A fő horror a Dankó u. 18. sportudvar, amelyet az üzemeltető Közösségi Házak az elmúlt években legalább fél tucat, egymásnak is ellentmondó ürüggyel tart zárva, miközben csak öntik és öntik bele az újabb felújítási pénzeket. Most éppen azzal az ürüggyel van zárva, hogy a bejáratánál "Életmentő Pont" sátrat állított fel az önkormányzat. (Miközben a kerület tele üres üzlethelyiségekkel és lakásokkal, nem sátrakkal, ez pedig egy közösségi- és sportlétesítmény bejárata.) A Teleki tér nyúlványában, a Fiumei és Dobozi utca között épült sportpavilon fél 8-kor bezár, miközben a koncepció lényege az este 10-ig való nyitva tartás, a kamaszok és fiatal felnőttek számára létesített hely a lakókat a legkevésbé zavaró területen, a drogmegelőzésben és bűnmegelőzésbe játszott szerep volt. Most azt mondják, hogy a fiataloknak este már otthon a helyük, nem tudják megoldani a túlórát, a lakókkal megegyezni az este 10-ig való használatról "hosszabb folyamat". (2010 óta tervezi az önkormányzat a létesítményt, vagyis az Alföldi György vezetésével készült pályázat állítása a létesítmény elhelyezéséről kamu volt, nem mintha az önkormányzatot általában érdekelné, hogy mit szólnak a lakók.)A játszóterek felszereltsége szegényes, beleértve a friss felújításokat. A Teleki téri tervezés során a lakók úgy döntöttek, az önkormányzat által rendelkezésükre bocsátott szűkös költségvetésből kevés játék épült, majd civil pályázatokon keresnek forrást a bővítésre. Azóta az önkormányzat bejelentette, hogy sok pénzt sikerült megtakarítania az eddigi projektekből, és utakat javít, társasházak felújításába száll be, a Teleki téri játszótér bővítéséről nincs hír. A Kálvária téren maradt a szegényes kínálat. A reprezentatívnak szánt Horváth Mihály téren (az nem uniós beruházás) felszámolták a tönkrement játszóteret, a tiltakozás hatására Kocsis Máté megígérte, hogy idén létesítenek ott játékokat. A sokszor felújított Mátyás tér játékainak pár ezer vagy tízezer forintot igénylő javítása, pótlása is hónapokat vesz igénybe. A hintákat az egész kerületben leszerelik ősztől tavaszig, miközben a kicsi lakásokból rögtön kijönnek a gyerekekek, mihelyt kicsit jobb idő van, ősztől tavaszig pedig sokszor van jó idő. 

@Bódis Lajos: Világos válasz, köszönet. Annál is inkább igaza lehet, mert úgy emlékszem, hogy sem a Teleki téren, sem a Kálvária téren, sem a Mátyás téren, sem II. János Pál pápa téren nem láttam se kispályás focit, se kuglit. Annál több volt az emlékoszlop, a kerítés, az intés a rendeltetésszerű használatra, a szabadtéri kisszínpad és a zsánerszobor. És - elismerés az alkotóknak - a Kálvária téren azért ott a mosdó- és illemhely. Tényleg, a Mátyás téren, 2011-es megépítése és 2013 végi üzembehelyezése után, mostanában működik a vizesblokk? (Ld.: http://epiteszforum.hu/kisdolog-a-matyas-teren , a hozzászólásokat is...)

@Pákozdi Imre: Igen, a Kocsis Máté EU-pénzből épített négy nyilvános WC-je, amelyek nem nyilvánosak, az önkormányzat egyik legnagyobb tabuja.

Bonyolult történet, a képviselő-testület dokumentumaiból úgy tűnik, a polgármester nagyon veszélyes helyeknek tartja ezeket, amelyek üzemeltetése lehetetlen, az ő képességeit mindenképpen meghaladja.

A Mátyás téri fizetős lett, ezért az utcai ürítést érdemben nem befolyásolja, nem is így tervezték.

A Dankó utcai most az Életmentő Pont szolgálati WC-je (a használóknak mobil WC-t bérelnek), az év nagyobb részében rendszertelenül és keveset nyitva tartó sportudvaros semmi nem utal arra, hogy ott WC van.

A Kálvária téri az ünnepélyes megnyitó napján volt nyitva, azóta szintén szolgálati WC, felirata, nyitva tartási ideje nincs, ha tudod, hogy ott van WC, és az őrnek megesik a szíve rajtad, akkor beenged. A városüzemeltető cég szerint használatba vételi engedélye sincs, a jegyző közérdekű adatigénylésre azt válaszolta, hogy van, aztán azt, hogy nem tudja, az alpolgármester és a polgármester pedig hisztériába kezdett a közérdekű adatot igénylőkkel szemben, amiről a sajtóból többen értesülhettek.

A Fiumei és Dobozi utca között lévő pavilonban lévő WC lenne hivatott kiszolgálni a Teleki téri park használóit is (a piac és a benzinkút WC-je fizetős, a környéken élő szegények nem tudják megfizetni), oda akkor lehet bemenni, amikor az egész létesítmény nyitva van, és ha nincs szervezett program. A tervező kívülről megközelíthető, az épületben folyó rendezvényeket nem zavaró, szociális munkások megfizetése nélkül is üzemeltethető nyilvános WC-t tervezett, az önkormányzat így is kommunikálta, aztán az építési engedélyezési terv szakaszban váratlanul átalakult a terv. Magyarázatot nyilvánosan senki nem hajlandó adni, fülbe súgják, hogy a polgármester nagyon hisztis, és a hivatalban "hajléktalanmágnest" emlegetnek.

@Bódis Lajos: Bódis úr, lenyűgöz a helyismerete. Persze, a VIII. kerületi önkormányzat sem lehet könnyű helyzetben - Ön írta, hogy valószínűleg a város legnagyobb szegénynegyede tartozik hozzájuk -, de az, hogy Kocsis Mátéék jól megvannak az Ön és Frank úr segítsége, a döntésekbe történő bevonása nélkül, őket minősíti. Sok sikert kívánok és (bár nem a környékükön lakom), örülnék, ha megismerkedhetnénk.

Pákozdi Imre

@Pákozdi Imre: Ez sem ilyen egyszerű. A lakos számos kérdésben kénytelen felajánlani az együttműködését, ha eredményt akar elérni. Frank Sándor a Társak a Teleki Térért Egyesület egyik kezdményezője és motorja, akikkel a kerületi önkormányzat számos kérdésben, a saját szokásaihoz képest intenzíven együttműködik. Ehhez is hasznos a szerepek változatossága. Hozzám és néhány kollégámhoz képest, akik nem akarunk projektezni az önkormányzattal, miközben tényalapon, érvelve kritizálunk, az egyesületnek könnyebb együttműködni. (Ráadásul néhányan könyvet tervezünk írni ezekről a tapasztalatokról, vagyis nem kizárólag az a célunk, hogy befolyásoljunk.) A hozzászólásaimat azért kezdtem el, mert ebben a szaksajtónak is van szerepe. A lelkendező cikknek is van helye, de hogy egy vezető szaklapban egy ilyen programról évek óta nincs tárgyilagos kritika, csak ez az "ájuldozás", az szerintem gáz. Az önkormányzattal rendszeresen együttműködő Újirány lojalitása természetes, de hogy a szakmai elismertségét az önkormányzat várospolitikájának fényezésére használja a napi sajtóban, az szerintem gáz. A gyakorlati szakember és az akadémiai kutató szerepkonfliktusa természetes, de hogy Alföldi György, az önkormányzat fejlesztő cégének vezetője és saját közlése szerint a projektek pénzmegtakarító embere, egyetemi oktató és vezető a szerepeit mindig úgy váltogatja, és használ tőle függő embereket, ahogy a pillanatnyi hatáskeltés érdekében célszerűnek látja, az szerintem gáz. Az érvelő kritikát hiányolom azok részéről, akik részben vagy teljesen ezt vállalták.

@Bódis Lajos: Minden, talán eddig is nyilvánvaló rokonszenvem ellenére - és továbbra is csak olvasóként - jelzem, hogy az ÉF nem romafelzárkóztatási site és nem is szegényügyi fórum. Itt építészeti, táj- és városépítészeti szemszögből tárgyalják a dolgokat, valamint az építészek szakmai és személyes sorsával foglalkoznak. Ez tehát nem "szaksajtó" abból a szempontból, hogy vállalt feladata volna az Ön által vázolt profilú és kiterjedésű konfliktusok elemzése, netán végigharcolása. Ezt annak ellenére írom, hogy egyetértek a törekvéseivel, és ha a szerkesztőségen keresztül megkeres, megpróbálok segíteni is.

@Pákozdi Imre: Kedves Imre!

Ha nem ismernélek, most valami nagyon felháborodott mondatokat írnék, de ismerve Téged, ezt szerintem nem gondoltad át:

"jelzem, hogy az ÉF nem romafelzárkóztatási site és nem is szegényügyi fórum. Itt építészeti, táj- és városépítészeti szemszögből tárgyalják a dolgokat, valamint az építészek szakmai és személyes sorsával foglalkoznak."

@Huszti István: Miért, István? Bódis urat nagyra becsülöm, az általa képviselt nézetekkel együtt. Ezt a mondatot kifejezetten arra írtam válaszul (és többedszer hangsúlyozva, hogy olvasóként, tehát nem az építészfórum nevében), hogy Bódis úr az építészfórum írásain kérte számon az általa helyesnek gondolt társadalompolitikai irány tárgyilagos felmutatását. Javaslom, ne két kiragadott szavamon akadj fönn és költs köréjük felháborodásból legendát, hanem ellenkezőleg: olvasd át a teljes hozzászólás-sorozatot és abból vonj le - akár két szavas - tanulságot. Üdv.

@Pákozdi Imre: Kedves Pákozdi Imre! Nagyon köszönöm a személyes érdeklődődését és rokonszenvét! Remélem, egyszer személyesen is folytatni tudjuk a beszélgetést valahol, ahol különböző kompetenciájú emberek találkoznak!(A kerületben érdekelt szereplők viszonylag gyakran szerveznek ilyet, a civil aktivisták rendszeresen gyűjtik és kommentálják ezeket a híreket itt: https://www.facebook.com/8ker.blog ).Nyilván nem roma integrációs szaklap és szegénységellenes aktivista fórum. Azért mondtam konkrétumokat, mert kérdezték. Én működtetett várost, konzisztens programokat és mondásokat szeretnék, azon kívül tesztellek titeket, mit mond egy másik szakma, mint az enyém. A közösségi funkciójú építészek, ha tetszik, ha nem, itt és most éppen ilyen célokat finanszírozó programokban dolgoznak. A közreműködők, köztük építészek beszámolói tele vannak normatív mondásokkal. A közösségi létesítményekkel foglalkozó építészetkritika illetékességébe szerintem beletartozik, hogy a fizikailag megépült alkotásokat használják-e, és arra a funkcióra használják-e, amire készültek.

Szerintem a felvetéseimben nincs több társadalomkutatási, a hagyományos építészeti megközelítéstől idegen szempont, mint a Dömötör Tamás ugyanezen az oldalon sok éve megjelent alapos cikkében (1) és az alapjául szolgáló Phd-dolgozatában (2), melyet Bardóczi Sándor szerző is pozitív példaként hivatkozott. Ha úgy tetszik, ezt a megközelítést kérem számon a lap egészén és több éves időtávban (tehát nem önmagában a B. S. cikkén).

Miközben persze változott a világ, főleg a hazai megrendelők korábban következetlen szemléletmódja fordult határozottan rossz irányba. Miközben a célcsoporttal cudarul bánó program a célcsoport egy kisebb részét bevonja, és értéket hoz létre, technikailag felkészülten. Ettől kihívás a szakmának - sőt több szakmának - és a kritikának szerintem.(1) Dömötör Tamás (2008): Mátyás király szerepzavarban - Egy közösségi részvételen alapuló szabadtér-tervezési modellkísérlet tapasztalatai. epiteszforum.hu, május 21.http://epiteszforum.hu/matyas-kiraly-szerepzavarban-egy-kozossegi-reszvetelen-alapulo-szabadter-tervezesi-modellkiserlet-tapasztalatai

(2) Dömötör Tamás (2008): Közösségi részvétel a területi tervezésben. PhD-értekezés. BCE Tájépítészeti és Döntéstámogató Rendszerek Doktori Iskolahttp://phd.lib.uni-corvinus.hu/338/1/domotor_tamas.pdf

@Pákozdi Imre: Imre! Magyarországon sajnos az egyik legnagyobb építészeti kihívás pont szegényügyi kérdés - ez nagyon sokrétű, árnyalt, nem bontanám itt tovább. A jelen témánál - hidd el végigolvastam - ez talán az igazi probléma. Ez általános tény szerintem, és az ÉF, mint ahogy a neve is mutatja ennek a témának is színtere kell, hogy legyen. Nem hivatkozhatsz arra, hogy ebben a szövegkörnyezetben mást jelent. Bódis úr jogosan kéri számon a "társadalompolitikai irány tárgyilagos felmutatását", ez az építészet szerves része.

ui. eszembe sem jutott, hogy bárkit bántani akartál.

@Pákozdi Imre: Kedves Pákozdi Imre! Közvetlenül reagálva a Huszti Istvánnal folytatott beszélgetésére, nem egyszerűen az általam "helyesnek gondolt társadalompolitikai irány tárgyilagos felmutatásáról" van szó. Hanem egyrészt egy EU-pénzből végzett fejlesztés vállalásairól, amely finanszírozza a cikk tárgyát képező fejlesztést. Másrészt az Alföldi György és tanítványai akadémiai és más szakmai produktumaiban szereplő normatív és elemző kijelentésekről, amelyek hangsúlyosan nem csak az építészet technikai vonatkozásaira, hanem a társadalmi hatásokra vonatkoznak. A megvalósítók egy részének van igényük arra, hogy akadémiai teljesítményként is elismerjék a gyakorlati tevékenységüket, és gyakran önmagukat elemzik, értékelik. Szeretném, ha változatosabb lenne ez az elemzés, itt ennyi a a célom.

@Bódis Lajos: Egy pillanatra ezen a ponton megakasztanám ezt az érdekes vitát és szeretnék pár tényt rögzíteni, mielőtt tovább fut. 

1. Az általam megírt publikáció szándékosan és előre eltervelten (felindulásból elkövetett módon) egy fiktív magyar tervező szemszögéből szemléli azt a folyamatot, ami lezajlott két párhuzamos síkon (történelmi és jelenkori participációs) a Teleki téren. Egyáltalán nem volt szándéka felvállalni mást, csak felvillantani egy olyan tervezői hozzáállást és módszert amitől Magyarországon a tervező társadalom 99%-a jelenleg fényévekre helyezkedik el, egy olyan közeget, amelyben ennek az új hozzáállásnak a hazai esélyeiről van szó, miközben Nyugat-Európában és Észak-Amerikában pedig az elmúlt 10 évben hovatovább ez lett a természetes tervezői magatartás (a sztárépítész világon túli magatartás természetesen). Sőt ott egyre inkább eltolódik a bottom-up (alulról jövő) felé, míg ha a hazai szcénán van is ilyen néha, az top-down (paternalista) megmozdulás, a jó király kegye. Míg idehaza az építészet képviselőinek legtekintélyesebb többsége még mindig erősen hisz abban a mítoszban, hogy az építészet olyan megfagyott zene, amelyben természetesen ők lennének a zeneszerzők vagy a karmesterek, addig a fejlett világban a progresszív építészeti hozzáállás immár a közösségi jammelésben és a nyílt forráskódban gondolkodva kezdett bele hiperérdekes start-up vállalkozásokba. A nyugati sztárépítészek meg a piacukat egyre inkább csak olyan "fejlett demokráciákban" tudják megtalálni, mint Dubaj, Azerbajdzsán, Oroszország és Kína. Korszakváltás zajlik. Summa-summárum a cikkem nem akart akkorát markolni, mint Bódis úr. De azért elég nagyot markol így is. Nagyon reálisan szemlélve ugyanis a hazai közeget, a Teleki térről minden kis szegényügyi kudarca (ami még nem biztos, hogy kudarc, hiszen alakul ez is és kifuthat még pozitív irányba, ha az egyesület bevonási kísérletei sikerülnek) ellenére nagyonis kell lelkendezve beszélni és pontosan a kiakasztó hazai társadalmi közeg miatt kell, lehet és muszály is. A Teleki tér holland szemmel egy középkategóriás részvételi történet. Magyar szemmel maga Eldorádó. És engem ebből a történetből most ez az aspektus izgatott.

2. Az EU-s pénzből finanszírozott magyar szociális városrehabilitációnak - minden híresztelés vagy prekoncepció ellenére - alig vannak szegényügyi vállalásai. Ez természetesen nem az EU miatt van így, hanem amiatt, ahogyan a szociális városrehabilitációt a 2007-es majd 2009-es városfejlesztési kézikönyv, ezen keresztül pedig a Szaló-féle minisztériális szerv értelmezte, és ahogyan a kormányaink képzelték szuverén módon eldöntve, hogy mit vesznek át az európai unió ajánlásaiból és jó gyakorlataiból (vajmi keveset). Szimplán és szigorúan építésügyként (szociális lakásépítés, köztérfejlesztés, infrastruktúra építés, intézmény építés = csak és kizárólag építés, azaz ágazati szemellenző és nem szociális program, holisztikus szemlélet) értelmezve a szociális városrehabilitációt. Még ezekhez képest is sokkal de sokkal szofisztikáltabban és integráltabban adta elő mindezt a RÉV8, amely nem átallott ebbe az egysíkú értelmezésbe mégiscsak szocmunkásukat és szociológusokat is becsempészni (nem volt kötelező!!!). Jó hír (valójában nagyon rossz): mióta van új, rendelettel megerősített tartalma az Integrált Településfejlesztési Stratégiának és a Településfejlesztési Koncepciónak, azóta már kézikönyve sincs a városrehabilitációnak, így a szociális városrehabilitációnak sem. Fejlődtünk tehát. Vissza.

3. A nyolcadik kerületi szociális városrehabilitáció egy hatalmas tanulófázis, és bármennyire deformált és magyarnarancs (kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk), a Magyarországon futó szociális városrehabilitációk között a legfejlettebb formula (sajnos vagy sem). Ez egyben kritikája is az összes Magyarországon elindult szociális városrehabilitációnak. Elvben minden megyei jogú városnak, aki funkcióbővítő városrehabilitációra kapott pénzt az első EU-s ciklusunkban el kell(ett volna) indítani szociális városrehabilitációt is. Siralmas a kép! Ahol el is indult, ott sincs semmi köze a közösség fejlesztéséhez, a hosszú távhoz, vagy bármilyen távlatos koncepcióhoz. Mindez csak pityke a mentén. Mindeközben pedig a VIII. kerületben fut egy folyamat. Hosszú ideje. Ciklusokon átívelően. Van gazdája. Vagy egyre inkább csak volt gazdája. Mert szociálisan városrehabilitálni nem egyszeri aktus.

4. Tervbe vettük, hogy egy-egy interjú erejéig megszólaltjuk Fernezely Gergelyt és Alföldi Györgyöt is a VIII. kerületi szociális városrehabilitációról, hogy vonjanak mérleget abból, ami a kerületben történt, ott fel fogjuk tenni nekik a kényes kérdéseket is. Sőt, ígérem írni fogok ezen interjúk alapján egy elemző cikket is. Ez a cikk nem olyan. Szándékosan és deklaráltan nem az.

Amúgy örülök a vitának.

b.s.

@bardóczi: jó terv:) csináljátok... ennek a projektnek a szociális faktor a legfontosabb építészeti tanulsága

üdv

a

@Mészáros Attila: Kedves Mészáros Attila!

Ha a bevezetőt figyelmesen elolvassa újra, abban meg van indokolva, hogy miért nem kívántam a park kivitelezett részleteivel foglalkozni. Ha foglalkoztam volna, akkor például a vízgépészet vagy a kapcsolószekrények elhelyezésre én is kitérek. Ez a cikk azonban még közelítőleg sem építészeti kritika akart lenni. Éppen ezért például a szobrokkal se foglalkoztam. Ha foglakoztam volna, akkor egyébként - jól sejti - az Újirányhoz hasonlókat írok róluk.

Tudom, hogy a magyar közízlés megrekedt a XX. század első harmadában. Ha  nem a XIX. században. Miért tenné ezt másként, ha szobrokról van szó? Szerintem ezek a zsánerszobrok nem képviselnek mai mércével mérhető művészeti értéket, egyszerű anakronizmusok. A kutyát meg végképp nem értem, nyílván a cukiságfaktor miatt támaszkodik rá a létrára. Az én gyomrom például az ilyet nehezen képes befogadni, miközben tudom, hogy a városlakók Magyarországon imádják és atavisztikusan vonzódnak a figuratív alkotásokhoz, sok esetben a giccshez. Közben viszont mélységesen irigykedem például a spanyolokra, ahol egy kisváros simán verseng egy Miró szoborért, vagy azért, hogy sok esetben szürreális, groteszk, absztrakt, konceptuális, street-art, landart szobrai, térplasztikái legyenek, amit ők büszkén fel is vállalnak. Nem értem a három (kutyával együtt négy) szobrot sem. Egy ekkora területen bőven elég lett volna egy is, nem kellett volna az összes klisét ellövöldözni. Jómagam egy Teleki szoborral bőven kiegyeztem volna a három szobor közül, ezt még valamennyire elfogadható kompromisszumnak éreztem volna. Ha a lakókon múlik, szerintem ők sem szoborparkra költötték volna a tervezési keretet, hanem mondjuk egy nagyobb játszótérre. Éppen ezért is örülök annak, hogy az ön szobrai kerítésen kívül kerültek és távolságot tartanak egy picit a parktól. Szerintem a kortárs szobrászat művészetileg is értékelhető vonulatai nem arról szólnak mint az ön itt bemutatott szobrai. Jómagam nem érzem ettől értékesebbnek a kialakult teret, sőt. Látja: szerintem jobb, hogy nem írtam a szobraikról, mert egész egyszerűen ezt gondolom róluk. Nyílván ez is csak egy vélemény. De ne aggódjon, még nagyon sokáig a közízlés (és ezt híven reprezentáló politikusaink) határozhatják meg, hogy milyen szobrok kerüljenek ki a köztérre, egészen biztosan nem én, tehát ön nem marad munka nélkül. (A kérdéses fotóhoz, amin a szobrok látszanak természetesen oda fogom írni az ön nevét, elnézést kérek érte, hogy az nem történt meg.)

Ön kifogásolja én pedig egyenesen indokoltnak tartom, hogy a részvételi tervezésben ne essen szó ízlésbeli, stílusbeli kérdésekről, mert ízlések és pofonok...Ott soha nem születhet megegyezés. Ennek illusztrálására egyetlen, szerintem tűpontos megállapítást, mankót, irányelvet szeretnék idézni Dömötör Tamás PhD doktori disszertációjából, aki a Mátyás tér kísérleti részvételi tervezéséről így ír pontosan a téralakítást befolyásoló stílusok, a formanyelv kapcsán: 

"Mielőtt azonban egyes tervezők aggódni kezdenének, meg kell jegyezni, hogy a térformálás inkább a tervezőket izgatta, a nézők csak rákérdezésre mondtak véleményt a térformákról. Sokkal inkább a megfelelő használati funkciók megléte, térbeli elhelyezése és a rendezettség kérdése foglalkoztatta őket. Úgy vélem, az esztétikai, tér- és növénykompozíciós elképzelésekben – lakossági oldalról – a tervezők nem voltak korlátozva. A lakosok kiválóan érzékelték, hol vannak a korlátaik, így igazi párbeszéd tudott kialakulni. Azért fontos ez a következtetés, mert gyakori félelem, hogy a közösségi részvétel amatőr vagy kommersz téralakításhoz vezet. Tapasztalataim szerint, ha tisztázva vannak a szerepek, ettől nem kell tartani."

forrás: http://epiteszforum.hu/matyas-kiraly-szerepzavarban-egy-kozossegi-reszvetelen-alapulo-szabadter-tervezesi-modellkiserlet-tapasztalatai

üdvözlettel: b.s.

@bardóczi: Tisztelt Bardóczi Sándor Úr!

Meg kell mondanom, hogy mielőtt a válaszához írt reakciómnak nekifogtam, átgondoltam a szakmai múltamat; benne a tanítással eltöltött  17 évet , a belsőépítészeket ábrázoló geometriával , a hátrányos helyzetűeket és a speciális képzést igénylők oktatását  is.

Úgy gondoltam empátiában nem lehet hiány, mégsem értem miért vette támadásnak előző írásomat?! Különben miért írta volna le ezt a mondatot: „ Ha a lakókon múlik, szerintem ők sem szoborparkra költötték volna a tervezési keretet, hanem mondjuk egy nagyobb játszótérre.” Populizmus-csúsztatás, mivel  az erre a pályázatra kiírt keret a tér megvalósulásának egyéb költségeit nem érintette.Tisztázzuk a tényeket:  a pályázat gróf Teleki Lászlót és a tér történetét bemutató képzőművészeti alkotásra lett kiírva. Didaktikus megfogalmazásban: a lámpagyújtó szobra a legelsőként e’ kerületben megvalósuló közvilágításának, az ószeres figura a tér múltjának és gróf Teleki László szobra a tér névadójának állít emléket. Mennyivel mond Ön szerint többet egy naturálisan mintázott 2 méteres beton fej, síkokra szétdarabolva? És melyiket lehetett voIna kifelejteni vagy más formában megfogalmazni?

Igen, igaza van, az én vállalásom evvel kapcsolatban messze meghaladta a bruttó 15,5 milliós keretet kandeláberrel és minden installációval együtt, csak..nálam működik a szakmai tisztesség is. Még egy mondatot idéznék Öntől-na ezt végképp nem értem – „de ne aggódjon, még nagyon sokáig a közízlés (és ezt híven reprezentáló politikusaink) határozhatják meg, hogy milyen szobrok kerüljenek ki a köztérre, egészen biztosan nem én, tehát ön nem marad munka nélkül.” Hát kinek néz Ön engem? Mást ne mondjak: ott volt Ön a szobrok avatójánál amikor az Ön által említett előnyöket besöpörtem kezetcsókólva a megbízóknak? Fel kell világosítsam a tévedéséről: a háttérben álltam, senki nem igényelte a megjelenésemet, de így legalább figyelhettem az emberek reakcióit.

Engedjen meg nekem – pedagógusként és gondolkodó-alkotó emberként  - pár szakmai véleményt  az alábbiakban:

- A művészet nem politikai műfaj és semelyik oldalnak nincs joga a stílusok kisajátítására csak a stílusjegyek alapján . Az Ön által felsorolt stílusokon belül is vannak iszonyatosan értéktelen és mai szemmel nézve értékes munkák is.

- Mi alapján nincsen helye a zsánerszobroknak a tér védett területén belül, aminek írása alapján még örülni is kellene?

- A konceptualitás még önmagában nem értékmérő. Pláne nem múzeumi  -ad hoc - környezeten kívül.

- Ön szerint mit szólnának a tér lakói egy Miró szoborhoz, vagy egyéb ötlet  még e tárgyban? Ráadásul emlékeim szerint Miró max. dombormű... Inkább Henry Moore vagy Giacometti lehet az, akikre gondolt /sicc/ ,közel 100 éve alkottak korszerúen...

- Tudja-e Ön, hogy mit jelent a zsánerszobor? Mert sorolhatnám a példákat a reneszánsztól kezdve.

-  Milyen ötlettől vezérelve lehet egy ekkora közösségi teret „lakás” alapján megtervezni?  Előszoba -nappali - gyerekszoba – tinisarok? Nem tűnik-e túl didaktikusnak ez a megközelítés, pláne ebben a körben? Ráadásul ez a tér a park bezárása után átjárhatatlan falként áll a korábbi természetes útvonalakat használók előtt?

- Elolvastam a beillesztett linket, többször is, köszönet érte, de abból is azt szűrtem le, hogy nem egy nyelvet beszélünk szakmailag.

Tisztelettel: Mészáros Attila szobrász

   

@Mészáros Attila: Kedves Mészáros Attila,

Egyáltalán nem vettem támadásnak a sorait. Kérdezte a véleményemet én pedig leírtam, amilyen őszintén csak tudtam. Nyílván ez az én személyes véleményem. 

Természetes ott voltam az avató ünnepségen. Azt is tudom, hogy az ilyen avató ünnepségek legkevésbé sem szólnak az alkotókról, ennek ellenére a szót kapó civilek (és csak ők) szükségesnek tartották megemlíteni a tér tervezőinek nevét. Egyáltalán nem akartam semmiféle politikai kötődéssel vádolni, egyszerűen leszögeztem, hogy a megrendelők / mindenkori döntéshozók híven letükrözik azt a közízlést, ami véleményem szerint a vizuális kultúránk alacsony szintje miatt szintén alacsony színvonalú. (A köztéren elhelyezett Miró szobrokra az egyik legeklatánsabb példa Barcelona kikötője.) Zsánerszobroknak - szerintem - nem csak a tér védett területén belül, de amúgy az egész városban nincs helye. 

És akkor most térjünk vissza a felszeletelt fej és az ön szobrai közötti felfogásbeli különbözőségekhez. Teleki síkokra bontott arcmása olyan jelentésekkel ruházza fel a koncepciót, amely egyszerre utalhat az általa vezett Határozati párt darabokra szakadására, öngyilkosságára, a kiegyezést ellenző, 48 vívmányaihoz lojális eszmék szétcsúszására. Mond valamit nekem Telekiről. Még azt a koncepciót sem érzem telitalálatnak, de a két koncepció közül mégis az a jobb - megintcsak szerintem. A másik koncepciónak az is előnye, hogy egyetlen alkotás. Véleményem szerint egy ilyen kis tér (itt most az egész teleki térre gondolok) nem bír el több szobrot. A kevesebb több. Az Ön szobra realisztikusan megmintáz egy emberalakot, aki ül egy padon. Unalmasan egysíkú koncepció. Önmagán, az alakján kívül annyit mond, hogy mellé lehet ülni barátkozni vele, jobb esetben készíteni egy selfie-t, rosszabb esetben szamárfület mutatni. Az anyagválasztásnál többször felmerült az is, hogy a köztéri szobraink mai sorsát illetően (fémtolvajok) egészen biztosan jobb választás egy ilyen téren egy kőből készült szobor. Ezt Frank Sándor le is írta a hozzászólásában. Ennyit arról, hogy hogyan álltak hozzá az érintett használók a szoborpályázathoz (ez az érv többször felmerült). Nyílván a megvalósulásnak örül a közízlés, cuki meg minden, csak szerintem a  művészet kerekét nem lendíti előre, nem akarja egy magasabb szintre helyezni azt, ami alacsony szinten mozog.Egy közösségi teret, pláne egy ilyen kizárólag szomszédsági (és nem városi) jelentőségű teret szerintem nagyon is releváns "lakás" alapon tervezni. Ahogyan egy kertes házban a jó kert a ház kiterjesztett nappalija, úgy egy ilyen kerületi tér jól teszi, ha ugyanezen elvek alapján képeződik le. A tér kerítésekkel való lezárása közösségi döntés volt. Nekem sem nagyon szimpatikus, de megértem a szempontjaikat. Egy ilyen kis tér esetén az áttaposás veszélye, a játszótér teleszemetelése üvegszilánkkal vagy kutyagumival valós veszély. Azt mondják, hogy társadalom civilizáltsági fokát a kerítések magasságával is le lehet mérni. Hát mi most itt tartunk.

üdvözlettel: b.s.

@Mészáros Attila: "Ráadásul emlékeim szerint Miró max. dombormű..." --- azért van abban irónia mikor egy mai szobrásznak a xx század egy nagy alkotójáról ennyi a _sejtése_...

-- joan miró szobrai

@bardóczi: A Mészáros szobrász úr által alkotott szobrokat saját műfajukon belül tanácsos elbírálni. Ezek a köztéri szobrok tréfás, de legalábbis megmosolyogtató, hangsúlyozottan emberközeli osztályába tartoznak. Nyilván van, amelyik jól sikerült (Mészáros úr Teleki téri alkotásai szerintem ilyenek), és vannak gyengébbek: ilyennek tartom a Pesti Vigadó előtti park Duna felőli részén elhelyezett, kicsit édeskés figurákat. 

Hogy a Teleki térre való-e hasított fejű, egyszerre több, egyaránt végzetterhes jelentéssel bíró Teleki-szobor? Azt hiszem, nem. A Teleki tér északi fele ui. nem a tragikus sorsú Teleki László és nem is a negyvennyolcas eszmék szétcsúszásának emlékműve, hanem egy jól sikerült pihenőpark. Még a történetiséget kicsit túlhangsúlyozó, feliratokkal és képekkel ellátott betonoszlopokat is sokallom: egy elég lett volna. Miró szobrainak barcelonai jelenlétével érvelni a Teleki téri szobrok kapcsán pedig azért túllövés, mert Miró barcelonai születésű világnagyság volt, akinek a kiállítását és köztéri szobrainak jelenlétét a globális művészeti kánon (valamint Barcelona turisztikai érdeke) indokolja, és a kattogó mobiltelefonos látogatók tízezrei hitelesítik. A Teleki téren a szobrok barátságos, mindenkit megszólító, sokak által megszerethető darabok kellett legyenek, ld. Frank Sándor őszinte beszámolóját a park környezetét lakók egy részének alig feloldható, elzárkózó közönyéről.

@Pákozdi Imre: Miró szobrainak barcelonai jelenléte és a Teleki tér között párhuzamot vonni önmagában valóban túllövés lenne, de a téma úgy merült fel Imre, hogy én például irígylem a spanyolokat, mert még kisvárosi szinten, messze-messze Barcelonától vagy Madridtól is bátran bevállalják a groteszk, konceptuális, kortárs alkotókat és alkotásokat, amelyek valóban a korszellemet engedik ki a palackból és nem az anakronizmust termelik újra. Mi sem mindig voltunk ilyen maradiak: a szentendrei művész diaszpóra például azért csak kitermelt egy kazalnyi avantgárdistát, akiknek a szobrai benépesíthették a várost, Balatonboglár egy időben menedéket adott ilyen művészeti törekvéseknek. Barátságos és szerethető nem csak a kiskutya lehet, meg kövér csendőr, vagy Peter Falk ballonkabátban.

@Pákozdi Imre: Tisztelt Pákozdi Imre Úr!

 Köszönöm az Ön által leírtakat, bár tudom, hogy nem személyesen nekem szólnak. Én sem magamat és a munkámat akartam "megvédeni" hozzászólásomban, hanem a műfajt és azokat a kollégákat, akik nem percemberkés módon állnak hozzá egy-egy kihíváshoz. És ez nem stílusbeli kérdés és pláne nem politikai.

 A Népszínház utca felöl többször megközelítve a teret döntöttem el, hogy semmiképpen nem pályázok konceptuális, monumentális, a régi eklektikus házaktól idegen pályaművel. Olyan szobrokban gondolkoztam, amik nem tolakodó módon utalnak a tér múltjára és semmiképpen ne legyenek elitisták. Ezért döntettem úgy, hogy egyszerű, a munkájukat végző emberekként jelenítem meg az elvontabb tartalmat.

 Gróf Teleki László szobrával kapcsolatban: szokásom, hogy - mivel nem akarok szakbarbár lenni - minden munkámmal kapcsolatban utána nézek az elérhető irodalomnak. Ebben az esetben is ezt tettem. Zavarbahozó, zárványként megjelenő szobornak szántam a téren. A mozdulata is bezárkózó, hiába ül le mellé akárhány gyerek egy közös fotó miatt, a nyitottságnak nyoma sincs rajta a környezete felé. Aki meg belenéz a szemébe... én a mai napig elkapom a tekintetemet, mivel az eredeti szobor itt van a műtermemben. A szobrászat véleményem szerint nem irodalom. Nem kellenek hozzá kiegészítő feliratok, látványelemek, az már egy más műfaj. Vagy hat a tömegével, még, ha emberre emlékeztető tárgy is, vagy különben semmi értelme.

 Mészáros Attila

   

@bardóczi: Kedves Sándor, te nyilván sokkal többet tudsz a groteszk, konceptuális szobrok Madridtól és Barcelonától messzi kisvárosi fogadtatásáról, mint én :-). Azt sem tudom, hogy mi, itthon, a spanyolországi korszellemhez képest, mennyire vagyunk maradiak, hiszen semmilyen hazai művészetszociológiai, pontosabban a köztéri szobrok befogadását vagy elutasítását tárgyaló, reprezentatív felmérést nem olvastam - pláne nem spanyol-magyar összehasonlításban. Ott, a Telekin viszont jól körülnéztem, Bódis, Bardóczi, Mészáros és Frank urak ritka színvonalas hozzászólásait megértettem és úgy gondolom, jó szobrok állnak (ülnek), jó helyen.

@másik: Tisztelt "másik" Úr!

Azt gondolom félreérthetően írtam. Csak arra akartam utalni, hogy nekem Miró maximum a dekoratív domborművekig lehetne hivatkozási alap ebben a kérdésben. A szobrairól más a véleményem. Ezek a több, mint 100 éve készült szobrok az akkoriban újra felfedezett törzsi -leginkább afrikai - kultúrák stílusjegyeit másolták. Az akkori iparosodó-elidegenedő világban ennek az identitás keresésnek, a szakrális jellegbe való kapaszkodásnak helye volt. De nem újította meg  a szobrászatot. Egészen véletlenül ez szerintem egy másik "festőhöz" kötődik. Henri Matisse -ra gondolok. Véleményem szerint Ő hántott le minden felesleges mázat erről a műfajról és teremtett ez által önálló identitást neki.

   

@Pákozdi Imre: Tisztelt Pákozdi Imre!

Egy kicsit félve szóltam hozzá a cikkhez, hiszen alkotóként ez ma különösen és régen sem volt szokás. Face to face...kinek hiányzik az ilyesmi. Előre tudtam, hogy nehéz lesz ez így. Meetingen szocializálódott inproduktív fiatalokkal - az én gyerekeim is ilyenek, nem akartam megbántani senkit - polemizálva. Adrenalin szint emelkedés, lehiggadás, magyarázás, elhallgatás. Ugyanakkor ez az egész probléma ma már végképp nem lesöpörhető! Régen is voltak minősíthetetlen szobrok, de hagyjuk Mirót, meg az ilyesmiket. Sokkal nagyobb a baj nálunk - bár egy, az Ön által is említett reprezentatív, a szakmát is megkérdező véleménynyílvánításra én is kíváncsi lennék-, mivel ma már csak politikai köztéri szobrászat van. Ilyen célra csak önkormányzatoknak vagy alapítványoknak írnak ki pályázatot. Azok sorsát és kezelését meg ismerjük. Ráadásul megszünni látszik minden szakmai felügyelet, összeszorítva-vegetálva működnek, a túlélésért küzdve, kiszolgálva megrendelőiket. És én nem látom a megoldást. Hol van ehhez képest Miró meg Matisse? Meg konceptualizmus kontra cukiság? Meg közösségi tértervezés amíg az uniós pénz futja rá? Legyintenék, ha nem éreznék felelősséget. Talán ezért is esett olyan rosszul a cikk hurráoptimizmusa ufókkal-hipnotizáltakkal...

   

@bardóczi: Kedves Bardóczi Úr!

Miféle szakmaiságot tükröző mondatok ezek: "Az Ön szobra realisztikusan megmintáz egy emberalakot, aki ül egy padon. Unalmasan egysíkú koncepció. Önmagán, az alakján kívül annyit mond, hogy mellé lehet ülni barátkozni vele, jobb esetben készíteni egy selfie-t, rosszabb esetben szamárfület mutatni." Megnézte Ön ezt a szobrot egyáltalán értő, figyelő szemmel? Minden formája magába fordul vissza, akárhányan is ülnek mellé a közös fotó kedvéért és szándéka sincs kommunikálni a környezetével. Zárványként akartam megjeleníteni a téren, nem didaktikus-direkt módon utalva arra a légkörre, ami a kiegyezés előtt Őt körülvette.  Belenézett-e Ön a szobor szemébe? Nem hiszem, különben nem írta volna le a fentieket. Amikor egy láthatólag fogyatékkal élő ember ölelte át a szobrot miközben én le akartam fényképezni, higgye el nekem: nem azért tette, mert Ő remélt támogatást a szobortól, sokkal inkább fordítva gondolta... Ön meg jön nekem itt a szamárfülekkel. Á...hagyjuk, szélmalomharc.

   

@Bódis Lajos: Kedves Bódis Lajos! Kérdésére nagyon röviden válaszolva: igen, úgy vélem, hogy ott tartunk, hogy egy olyan országban, ahol hivatalosan senkit semmiről nem szoktak megkérdezni, ez a projekt okot ad a "hipnotikus" ujjongásra. Sőt éppen ezek a közállapotok azok, amelyek miatt minden ilyen történet kontrasztosabban jelenik meg. 

Sajnálom, ha ezt ön rögvest a kerületi PR osztály aknamunkájának tulajdonítja, de nem hibáztatom érte. Ezek a reflexek mindannyiunkban élnek (ha valaki pozitív akar lenni, az már több is mint gyanús, szerintem közellenség), pont erről is szól ez írás, ha figyelmesen elolvassa, meg is találja benne. Ha távolságot akartam volna tartani, akkor kritikát írok a térről. Képtelen voltam azonban távolságot tartani tőle, mert végignéztem a fázisait, lekövettem az elő- és utóéletét, és mert ez a folyamat a Lajtának ezen a felén olyan ritka, mint a fehér holló: beszippantott. Ugyanakkor meg nagyjából ez (kéne hogy legyen) a jövő. Mea culpa. Ha végképpen be akar skatulyázni (nemzeti sport ez tudom) egy dobozba, akkor bátran tekintse ezt az én pitypangomnak, amit nem tudtam magamban tartani és megírtam. Ha bármi közöm lenne a kerülethez, soha nem teszem meg. Kérem ne vitassa el tőlem azt a szerzői jogot, hogy olyan szubjektív legyek egy általam közölt írásban, amennyire csak szeretnék az lenni, és annyira tartsak bármitől is távolságot, amennyire azt én szeretném. Az építészfórumtól meg ne vitassa el azt a jogot, hogy leközli, ha úgy tartja helyesnek. A Jus Murmurandi - a morgás joga - természetesen mindenki számára, így az ön számára is adott. Sokféle igazság létezik, az ön igazsága is. Írja meg. Nem hiszem, hogy a lap elzárkózna a közlésétől, ha annak amúgy van köze a környezetalakításhoz és nem valamiféle kerületi pártpolitikai iszapbirkózás akar lenni.

@bardóczi: Kedves Bardóczi Sándor!A PR osztály és az ön túszul ejtése irónia, a többi nem. Nyolc éve végzek civil aktivizmust a kerületben, és egyben igyekszem tartani az elemzői tárgyszerűséget, ha eddig nem volt pártpolitikai iránya, most miért volna.Számos helyen, így a Teleki téri egyesület oldalán is olvasható, hogy milyen témákat hozok, olvasom az önkormányzat dokumentumait, olvasom a sajtót, részt veszek fórumokon, beszélek emberekkel. Írja, hogy ön is régóta és alaposan tájékozódik, annál érdekesebb a különbség.Nem gyanakszom a pozitívumok miatt, szerintem is minden a legnagyobb rendben van a résztvevő (és nem résztvevő) lakosokkal és a Teleki téri egyesülettel. Akkor is, ha egyes lakosok korholnak más lakosokat: ez nem probléma, hanem kihívás, a lakosok pedig teszik a dolgukat, véleményük van, itt összefognak, aktívak. Szerintem is példaszerűen kezelte az önkéntesnek jelentkező lakókat az Újirány, közösen találták ki az egyesületet, ami a relatív függetlenségüket biztosítja, és az önkormányzat is magához képest odatette magát a kerttervezés során.Amit nagyon problémásnak látok, az a téren és a környékén élő szegény lakosság kihagyása a részvételi programból. A dzsentrifikáció, a szegények kiszorulása egy felújított városrészből valószínűleg nehezen kerülhető el, ha egyáltalán. Azonban talán sajátosan magyar, esetleg kelet-európai sajátosság, mindenesetre Józsefvárosban élesen látszik: a szegények itt alig leplezett, sőt gyakran durva demagógiával kisért kiszorítása részben abból a pénzből történik, amit az EU-tól kifejezetten a szegények helyben való integrálására, a szociális városrehabra kértek és kaptak. Ennek fő felelőse természetesen az önkormányzat, amelynek vezetése azt mondta erre: lehetőséget teremtettek arra, hogy a környéken élő szegények, a zsúfoltan, leromlott szociális bérlakásokban élő, illetve a lakással nem rendelkező, a környék szociális intézményeit látogató emberek is jelentkezzenek a részvételi programba, és magukra vessenek, ha nem tették. Szerintem azonban a részvételi tervezés soránezen a helyszínen kellett volna használni olyan módszereket, amelyek alkalmasak a szegények szempontjainak és igényeinek megjelenítésére, hiszen a térhasználat sem azonos egy középosztályi környezetben és egy szegénynegyed szélén. Hogy egy nyilvánvaló példát mondjak, abból, hogy valaki kényelmes méretű vagy zsúfolt lakásban él, egészen más köztérhasználat adódik, amit ha akar sem tud kitalálni az, aki nem érintett, mint akikről szó van. Ráadásul a környék többi területének párhuzamos körülkerítése, a közösségi létesítmények hozzáférhetősége, nyitva tartásának kialakítása lényegesen megváltoztathatja a térhasználatot. Úgy tudom, az Újirány színre lépése előtt közvetlenül egy a téren érdekelt csoport, a Gláser Jakab Emlékalapítvány szociológus és szociális munkás aktivistái dolgoztak a téren élő szegények körében, és egy darabig úgy volt, hogy a részvételi tervezés keretében együtt folytatják ezt. Azonban ennek nem volt jele a továbbiakban, a szegények, cigányok, hajéktalan emberek valahogy kikoptak az érdeklődésből, csak közvetve, a csoportban részt vevő lakosok szemüvegén keresztül jelentek meg. A részvételi tervezők ajánlata a szegényeknek az, hogy ha rendesen viselkednek a parkban, akkor az övék is, mint bárki másé. A rend nyilván az, amit a tervezők kialakítottak (egyes pontokban az önkormányzattal együtt): türelmesen vár a játszótér (meglepően kicsi) használatára, nem eszik, nem iszik stb.Mint résztvevő is mondhatom, hogy a tervezés fázisai profin szervezett, termékeny és jó hangulatú találkozók voltak - ahogy a cikk ennél sokkal érzékletesebben írja -, mindenki a legjobb formáját hozta, beleértve az önkormányzat szakértőit. Ha a társadalmi körülmények nem tartoznak az érdeklődésükbe, akkor indokolt a kritikátlan lelkesedés. A résztvevők társadalmi összetétele, amennyire meg tudtam ítélni, átlagos vagy talán valamivel kedvezőtlenebb volt, ami semmiképpen nem jelent jómódot (például elköltözni valószínűleg kevesen tudnának hasonló színvonalú lakásba), de kimondott szegénységet sem(például egyszer megkérdeztem, ki van bérlő a csapatban, egy fő volt, ezzel szemben a városrészben kiemelkedően magas az önkormányzati bérlők aránya). A tervezés módszerei és folyamata - amennyire meg tudom ítélni - lényegében nem különböztek attól, amit fél Budapesten lehetne. Miközben a tervezési terület a főváros tudomásom szerint legnagyobb összefüggő szegénynegyedének szélén van, és emiatt volt pénz is a projektre. Az önkormányzat vezetői többször elmondták azt a furcsa dicséretet, hogy nem gondolták, hogy ezen a területen is lehet lakossági részvétellel csinálni valamit. Mintha a kimondott szegények közelsége valamilyen fogyatékossággal járna az itt lakóknál a máshol lakó hasonló emberekhez képest. Visszatérve a szociális programként végzett lakosságcserére, a közállapotokat mutatja, hogy a polgármester egyre kevésbé csinál titkot belőle. A lakosság hangadó részének kifejezetten tetszik, az EU által ellenőrzött indikátorokat bizonyára teljesítik, ha van is monitorozás, attól bizonyára nem kell tartani, a nem létező hatáselemzéstől biztos nem. Például a minap a hvg.hu városműhelyes sorozatában megjelent, kimondottan kritikus írást a szegények kiszorításáról Józsefvárosból az önkormányzati oldal ujjongva posztolta ki, "Mindenki látja a fejlődést" címmel, mint az önkormányzat törekvéseit igazoló szakmai elemzést. (Hoppá, most hogy ellenőriztem a címet, látom ám, hogy a posztot törölték - a Google gyorsítótárából jelenleg elérhető -, akkor talán az illetékesek szövegértési nehézsége és a kritikai írásokritkasága tette a félreértést.)Isten ments, hogy bármilyen jogot vitassak az építészfórumtól vagy öntől. A portált is, az ön írásait is úgy ismertem, mint akik a kritikai elemzést művelik, és ehhez mértem. Az építészfórum a MagdolnaNegyed Program mindhárom eddigi szakaszáról közölt írást, teljesen érthetően, hiszen a legnagyobb szociális városrehabról van szó az országban. Érdekes, hogy egyre kevésbé kritikusak és egyre lelkendezőbbek ezek az írások, miközben a kerülettel foglalkozó közösségi oldalak tényekre és érvekre hivatkozva sorolják a problémákat, és aki figyel, annak egyre inkább összeállhat a kép, hogy az önkormányzat lakosságcserét akar.Nem hibáztatom önt érte, néhányan úgy véljük, az önkormányzati projektmenedzsment a hosszú évek során valóban profi lett abban az értelemben, hogy az EU-s finanszírozás összes hibáját kihasználvapályáznak a kerület legnagyobb uniós pénzszerző potenciáljára, a szegényeire hivatkozva. Élén a Nagy Illuzionistával, Alföldi Györggyel, aki egyszerre szereti tervezni, megvalósítani, ellenőrizni a projektjeit, melyeket aztán a tudomány és az oktatás számára is hasznosít. Nem tudom, önnek módja, kedve volt-e vele tényalapon vitatkozni, én pár év alatt szóban és írásban tucatszor próbáltam, látszik rajta, hogy elszokott már ettől. Nem olyan a közhangulat, úgyhogy a józsefvárosi városrehabról az építészfórumon megjelent cikkek kritikai jellegének megszűnése is az évek során tök logikus.

@Bódis Lajos: Bódis úr, 

Amit ír, legalább négy tabu megszegése. Egyrészt a közösségi részvétel Teleki téri mintájának kétségbevonása, másrészt a nyócker szociális felzárkóztatási programjának megkérdőjelezése, harmadrészt a IX. kerület (nincs számszaki tévedés, a belső Ferencvárosra gondolok) tizenéve, részleges lakosságcserével végrehajtott, igen sikeres rehabilitációs programjának, negyedrészt az Európai Unió támogatási rendszerének a bírálata.

Kérem, javaslom - abszolút kívülállóként, hiszen nem vagyok az építészfórum stábjának vagy támogatói körének a tagja - hogy gondolatait, tapasztalatait továbbra is ossza meg. Ez nem széplelkű invitáció, hanem a város és Magyarország egyik (ha nem...) legfontosabb gondjának, a mélyszegénységnek megoldó típusú kezeléséről szóló diskurzusra való felhívás. Szigorúan városfejlesztői fókusszal, ha szabad javasolnom.

@Bódis Lajos: Kedves Bódis úr! Köszönöm, hogy jobban kifejtette, amire gondol, ez már számomra egy sokkal értékelhetőbb hozzászólásnak tűnik, ami komoly társadalmi problémákat feszeget. A IX. kerület '90-es évekbeli rehabilitációját szintén dzsentrifikáció kísérte végig, hasonlóan ahhoz, ami napjainkban a VIII. kerületben lejátszódik. Én ezzel a cikkel sokkal kevesebbet akartam markolni annál, minthogy azt fejtegessem, hogy miként képzelhető el a szegények, etnikailag szegregált emberek, hajléktalanok, drogfüggők társadalmi integrációja. Valószínűleg erre nem jó eszköz egy köztér részvételi tervezéssel történő rehabilitációja. Arra viszont elég jó eszköz lehet, hogy a tér közelében élő "ismerős idegenekből" olyan közösséget fabrikáljon, akik magukénak érzik azt. Messze elősegítheti például, hogy a térrel kapcsolatos ténykedésükben ne az etatizmus mozgassa őket, azaz ne feltételenül felülről várják a sült galambot, hanem aktívan tegyenek azért, hogy változzanak a dolgok és közben megtanuljanak együttműködni. A tér üzemeltetésének folyamatában talán az empatikusabb hozzállás is megtörténhet, ezt sokkal hosszabb folyamatnak érzem. Mentségéül szolgáljon az Egyesületben kialakult (szerintem is furcsa) gyakorlatnak, hogy a kialakított házirend szerint a parkban senkinek nem lehet enni és ez nincs egyes csoportokra leszűkítve. Az urbanista blog szerzőjére éppen úgy rászólt a parkőr, ahogyan egy hajléktalanra rászól. Tehát szerencsére nem az van, ami a Dél-afrikai apartheidet jellemezte, ahol a padokra rá volt írva, hogy "whites only".

Szerintem a szociális városrehabilitáció arról is szól hogy tud-e együttműködéseket kialakítani egy-egy szomszédság például egy tér alakítása és üzemeltetése körül és ezért ez nem szűkíthető le csak a periférián élők társadalmi integrációjára. Ez az írás azért született, mert még ez a kisebbet markolás is meglehetősen döcögősen megy (és itt most nagyon finom voltam) a magyar ugaron, éppen ezért lehet ájultan figyelni, ami itt végbement. Azt hiszem ezt a cikkem elég jól illusztrálja. Persze minden lehet még jobb és a tökéletesség nem elérhető, viszont törekedni kell rá.

@Bódis Lajos: Tisztelt Bódis Lajos Úr!

Örömmel olvastam nagyon felkészült és felelősségteljes sorait. Ugyanakkor egy tér tervezése során képtelenségnek tartom, hogy a felvetett problémák megoldását csupán a művészettől lehessen elvárni. A művészet csak reagálni tud, vészcsengőként működni, ha nyitott fülekre-szemekre talál.

A tér szobrainak alkotójaként, cukormázzal bevont, bezárt gennyedző sebként látom ezt a térrehabilitációt. Növeli a környező ingatlanok értékét, de nem megoldás a lényegre. Optikai tuning, de ez nem a tervezők hibája, nem is ez volt a feladatuk. Nekem is lelkiismeret furdalásom van, amikor a létrán álló kutyával együtt fotózkodó gyerekeket és az egyéb selfi-fotózásokat látom. Mit tehettem volna mást??? Nem tudom...

Mészáros Attila szobrász