Építészet gyermekeknek foglalkozások – játékos településtervezés

Hajas Ági DLA, az MMA építészeti szakmai ösztöndíjasa gyermekeknek tart építészeti foglalkozásokat a Napház-Alkotóházban. A játékos településtervezésről a műhelyvezető összefoglalóját közöljük. 

Az építészet gyermekeknek elnevezésű programokon általában egy-egy mesét járunk körbe a gyermekekkel, ahol a mese és annak szereplői, helyszíne, története adja meg a tervezés tárgyát, okát, léptékét. Ezáltal a gyermekek sokkal könnyebben bele tudnak helyezkedni az adott feladatba, könnyen azonosulnak a "tervezési problémával", mivel játékként fogják fel a feladatot. Egy-egy ilyen alkotó mese megismerésekor a témát számtalan módon feldolgozzuk, a lehető legtöbb szemszögből körbejárjuk, így kapcsolva hozzá különböző művészeti területeket, alkotási módszereket. Sok esetben a gyermekek nem is jönnek egy ideig rá az összefüggésekre, csak később, egy hosszabb műhelymunka negyedik, ötödik napján ismerik fel azt, hogy az addig elkészült alkotásaik hogyan függenek össze a mesével és alakították tovább a saját elgondolásukat a tervezési feladatról.

Lényegében haikut hozunk létre: a különböző művészeti területeken megfuttatott alkotásokat egyre erősebb szűrőn engedjük keresztül, míg végül maga a gondolat esszenciája bontakozik ki előttünk. Teljesen mindegy, hogy gyermek vagy felnőtt keze munkájáról van szó, a folyamat mindenképpen egy bizonyos fejlődést követel meg és hoz létre.

A képes beszámolókban egy-egy olyan témát, alkotási módszert mutatok be, amelyek - mint egy kirakós játék egy-egy puzzledarabjaként - részét képezik az építészeti alkotó játékoknak.

A rég elfeledett radír-nyomda

A székesfehérvári gyerekkórházban töltöttem a gyerekeimmel korábban pár napot, ahol unalmunkban átböngésztük az egész gyerekkönyvtárat, amely - mint kiderült - számos kincset rejt. Számomra a sok "retro" könyv felért egy időutazással. Ott találtam egy régi foglalkoztatókönyvben egy "rég elfeledett" technikát - a radírnyomdát. Az én generációm (és az idősebbek) általános iskolában biztosan találkoztak technikaórán a krumplinyomdával - de ezt a módszert ezidáig nem ismertem.

A radír késsel, sniccerrel könnyen faragható, a kész termék újrafelhasználható és nem piszkol, könnyen tárolható. Tökéletes megoldásnak bizonyult ez a módszer arra, hogy amikor iskolásoknak tartottam foglalkozásokat a népi építészetről és a magyar falvak struktúrájáról, ezzel a játékkal modelleztük meg a feladatot. Később - mivel a gyermekek annyira szeretnek pecsételni, főleg a saját készítésű pecsétjeikkel - a radírnyomda bekerült az építészeti feladatokat feldolgozó játékok tárházába.

Természetesen a fiatalabb korosztálynak nem adhatunk sniccert a kezébe, de az ügyesebbekkel, nagyobbakkal elég csak a kívánt formát felrajzolni a radírra, és már ki is lehet faragni körülötte a felesleget. Mivel legelső radír-nyomdás témánk a magyar falu volt, ezért nagy általánosságban háromosztatú parasztházak alaprajzai jelentek meg a radírokon.

Mivel a radírok is egyenméretűek voltak - könnyű volt a későbbi játék során tartani a léptéket, hiszen a házak méretei között nem sok különbség jelentkezhetett.

Az alap feladatban a parasztházak alaprajzait jelenítettük meg radírnyomdán, majd ezzel modelleztünk különböző falustruktúrákat, (egyutcás falu, orsós útifalu, zsákfalu, stb.) mindezeket a sajátkészítésű skiccfüzetükbe pecsételve.

Általában ezt a feladatot szeretem azzal kezdeni, hogy a gyermekek még a vetített "tudásanyag" előtt pecsételtek maguknak egy általuk elképzelt települést. A radírok körbeadhatók, hogy ne legyen unalmas rajzolata az ismétlődő formáknak. A meglepetések akkor érték őket, amikor arra kértem őket, hogy tervezzék meg, hogy melyik ház milyen funkciót képvisel, ki hol lakik, és rajzolják be az utakat, úthálózatot is. Ez a feladat legtöbb gyermeknél úgy realizálódott, hogy a többsávos, autópálya léptékű utak leágaztak minden ház küszöbéig, ellenben a pecsételt településről nem vezetett út se ki, se be. Mintha az égből pottyantak volna a településük közepébe, vagy (ahogy utána a magyarázatokat sorolták) helikopterrel lehetett volna csak a települést megközelíteni.

Mindenesetre egy-egy ilyen "szándékosan hibának vezetett" feladatsor a rengeteg nevetésen kívül sok rejtett többletinformációt is hordoz, hiszen mindez nagyon szépen beleivódik a gyermekek emlékei közé, és a vetítések, falustruktúrák megismerése után véletlenül már nem követnek el ilyet.

Mindezen túl ez egy olyan otthon is könnyen elkészíthető és biztonságosan alkalmazható alkotási módszer, ami az otthoni játékos fejlesztő programok között méltán szerepelhetne. A radírpecsétek száma, témája tetszőlegesen bővíthető, de ha csak a házakkal illetve növényzettel játszunk, azt sem tudják a gyermekek megunni. A mi családunkban a gyermekeimmel egy-két hetente játszunk ilyent - természetesen az ő kérésükre...

Otthoni pecsétes játékok továbbfejleszthetők társasjátékká, de akár betűk, minták is kivághatók belőlük.

Hajas Ági DLA