Építészeti iskola gyerekeknek

Az óvodai szabad játék után beülni az iskolapadba, és szigorú elrendezések között, koncentráltan figyelni - a gyermekek számára nem ideális környezet. Herdics Ágnes olyan iskolát tervezett egy már meglévő épületbe diplomamunkájában, mely a kreatív alkotás számára ad helyet, és melyben a terek a gyermekek által szabadon formálhatóak, amellett hogy bevezeti őket az építészet világába. 

Építészeti koncepció

Egyre több példát - bár még mindig keveset - láthatunk Európa szerte arra, hogyan vezetik be a közoktatásba az építészet oktatását, akárcsak más művészeti ágakat. Az építészet a tér művészetének is nevezhető, épített környezetünk megismertetése, megértetése a fiatal generációval éppen olyan fontos, mint a zenei, a képzőművészeti, vagy az irodalmi műveltség megszerzése.

Az általam tervezett iskola elsősorban az általános iskola első négy évfolyamát célozza meg. A szabad játszást nyújtó óvoda után nehéz a gyerekeknek beülni az iskolapadba és koncentrálni a tanárra 45 percen keresztül. Ebben a feszült helyzetben veszítenek a legtöbbet a kreativitásukból. Ezen, mint egy kis gyógyír próbál segíteni ez az iskola. A győri és Győr környéki intézmények jelentkezhetnek, hogy úgynevezett projekthetet tartsanak itt - olyan környezetükkel kapcsolatos feladatokat, játékokat végezhetnek, melyekre a hagyományos iskola rajzórái nem adnak lehetőséget. Az itt dolgozó tanárok pedig nem irányítói, sokkal inkább segítői csak a gyerekeknek.

Diplomamunkám tervezése során, olyan orvos-pedagógusok munkáit vizsgáltam, mint Maria Montessori, és az ő módszereit továbbfejlesztő Édouard Claparéde, a Rousseau Intézet "szellemi atyja". Mindketten a reformpedagógia kiemelkedő alakjai. Úgy tartották, hogy a hagyományos iskola elnyeli a gyermek egyéniségét, kreativitását, valamint olyan uralkodó nevelési módszereket alkalmaznak, amik feszélyezik őket, hogy képességeik önfeledten kibontakozhassanak. Ezt pedig akár a jóindulatúnak szánt gondoskodással is el lehet érni. Ugyanis a gyerekek nem azt kívánják, hogy a felnőttek helyettük cselekedjenek, hanem azt, hogy engedjék őket cselekedni és kifejezni önmagukat sajátos módokal. A Montessori pedagógia egyik iskolapéldája Delftben található. Az épület tervezője Herman Hertzberger holland építész.

„A tervezéshez olyan módon kellene viszonyulnunk, hogy az eredmény ne utaljon túl egyértelműen, túl didaktikusan magára a célra, de mégis tegyen lehetővé számos olvasatot, azaz a majdani használat során nyerje el az identitását. A munkánk kínáljon fel lehetőségeket, a különféle helyzetekben hívjon elő újabb és újabb reakciókat; nem lehet tehát semleges, szabadon alakítható - azaz jellegtelen -, sőt: rendelkeznie kell azzal a fajta tágan értelmezett hatékonysággal, amit többvegyértékűségnek nevezhetünk." (Herman Herzberger)

Ehhez a szemlélethez igyekeztem a lehető legjobban tartani magam. Tiszteletben tartva a meglévő házat és annak értékeit, valamint olyan tereket létrehozni, melyek kellő szabadságot engednek a gyerekek kreativitásához. Nem egy hagyományos iskola volt a célom, inkább egy hely az alkotáshoz. Ahol a tanár csak segítség, de nem irányító! Először azt gondoltam, hogy újra gyerekként kellene látnom a világot, hogy igazán értsem, hogy mire is van szükség egy ilyen helyen. Valójában viszont nem feladatom helyettük alkotni, csak biztosítanom kell az eszközöket, akárcsak az ott dolgozó oktatóknak.

A helyszín

Tervezési feladatom helyszínéül a Kossuth utca 28. számú épületét választottam. A XIX. század végén, klasszicista stílusban épült ház egykor nagyhírű szálló volt, ahol neves történelmi személyiségek is megpihentek Bécsbe tartó útjuk során. A választásnál fontos tényező volt ez a történelmi háttér, mivel nevelési szempontból pozitív, ha a gyerekek érzékelik, hogy épített környezetünk értékeit meg kell őriznünk. Figyelembe kell venni annak egykori karakterét, érzékenyen kell kezelni főbb jegyeit, ugyanakkor kortárs, a mai ember számára elfogadható és főleg szükségszerű funkcióval és belső elrendezéssel ellátni. Győr Újváros az elmúlt évtizedekben erőteljesen elhanyagolt állapotba került, de az elkövetkező években a város ismét nagy figyelmet szentel a környéknek. Tehát egy mindenképpen fejlődő városrészről van szó.

Az épület

Az épület három szárnyból áll, melyek építészeti jegyei alapján valószínűleg nem egy időben épültek.

Ezt az időrendi sorrendet figyelembe véve terveztem meg az iskolát. A főépület a földszinten egy belépő, az emeleten pedig egy csendesebb, irodai funkció kapott helyet. Külső homlokzatát műemléki épületként kezeltem (bár maga az épület nem, csak a terület műemléki jellegű), tiszteletben tartva az utcaképet. Hátsó homlokzatán a nyílászárók kiosztását szintén megtartottam, a konzolos mészkő függőfolyosót viszont funkció igénye szerint kibővítettem. A hozzáépítés itt anyaghasználatában teljesen elkülönül. Az észak-keleti szárnyban szintén a 'nyugodtabb' funkciók kaptak helyet. A földszinten egy nagy kiállítótér található, ahol egy hétig mindig az előző csoport munkáját nézhetik meg a szülők és az érdeklődők.

Az emeleten könyvtár és vetítő, előadó helyiség van. Itt a vizuális kultúra oktatását egészíthetik ki filmvetítésekkel, valamint előadásokat tarthatnak a téma iránt érdeklődő rajztanároknak, építészeknek, építészhallgatóknak, gimnazistáknak. Ehhez a szárnyhoz csatlakozik az udvarban egy másfél szintes fedett-nyitott tér, ami a kültéri foglalkozásokat segíti és egy külső lépcső a függőfolyosóra. Itt fontos megjegyezni, hogy az épület egészében a közlekedés is a szabad mozgást biztosítja. Kívül, belül körbejárható és könnyen megközelíthető minden helyiség.

Talán a legfontosabb kérdés a tervezés során a nyugati szárny volt. Mivel ezt az épületrészt lehet a legújabbnak tekinteni, úgy éreztem, hogy ehhez nyúlhatok hozzá a leghatározottabban. A földszinten és az emeleten kialakított foglalkoztató funkciók itt meg is kívánták ezt a változtatást. Az udvar felöli homlokzatot a lehető legjobban megnyitottam, hogy fényt és téri kapcsolatot biztosítsak az udvar és a belső tér között. A Sóház köz felöli homlokzaton pedig egy nagyobb kinyúló fa keretes ablak mutatja, hogy milyen világot rejthet magába a ház. Óvatos megmutatkozás, de talán épp ez a 'rejtőzködés' erősíti a gyerekek számára az értékét a szabadságot adó belső udvarnak és tereknek.

A foglalkoztató szárny homlokzatán kinyúló és az udvaron elhelyezett dobozokat az építőkocka és a fa kuckók gondolatára terveztem. A betervezett dobozok célja, hogy állandóságukkal többféle használati módot és aktivitást gerjesszenek.

A földszinten levő foglalkoztató tér főleg kisebb feladatok- makettezés, rajzolás, festés, stb.- elvégzésére ad lehetőséget. A helyiségen végigfutó bútor tárolóként funkcionál, a tér pedig kettéválasztható egy mobil fallal teljesen vagy részlegesen is. A foglalkoztató tolóajtajai nyáron nagy megnyitást biztosítanak az udvar felé.

Az emeleten már nagyobb léptékű feladatokat végeznek a csoportok. Az egyhetes itt-tartózkodás során egy fix nagy feladat elvégzése lehetséges ebben a térben. A nyitott fedélszék, a kötőgerendákra fektetett 'híd' és a vizesblokk feletti galéria a magasságok kihasználását is elősegítik. A hídról lógatni, ahhoz kötözni, csavarozni is szabadon lehetséges. A foglalkoztató terek megtervezésénél igyekeztem szabad tereket és lehetőségeket fenntartani, tartva a korábban megfogalmazott elveket.

Herdics Ágnes