Építészkongresszus 2017 - lehet-e blöff az építészet?

Mióta nyilvánosan elhangzott az építészeti látványterv blöffként való aposztrofálása, mindenki hitetlenkedve néz. Ahogy David Chipperfield egy interjúban kifejtette, a digitalizált látványszerkesztéssel olyan virtuális terveket kényszerít ki a megbízó az építészből, ami hamis reményekkel táplálja az építés összes szereplőjét. A valódi tervezés szabályai szerint kialakított valóság aztán szembesít a tartalmatlan blöffel. Hanusovszky Katalin beszámolójának első fele a 14. Nemzetközi Építészkongresszusról.

Dr. Schneller Domonkos stratégiai főigazgató (Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja) előadásával - az elmaradt olimpia füstbe ment terveivel - kezdődött az idei építész kongresszus. A „mi lett volna, ha" álomcsokor integrált területfejlesztési stratégiát, összefüggő intenzív fejlesztést álmodott a fővárosba. Bár olimpia nem lesz Budapesten egy ideig, az álmok álmodói valamit mégis megvalósíthatónak látnak a nagy ívű tervekből. Lesz Velodrom az óbudai gázgyár területén, Budapest Xtrém Szabadidőpark, Dunai Evezős Központ, Budapesti Atlétikai Stadion és szabadtéri pályák, fedett pályás atlétikai multifunkciós csarnok, új Budapesti Teniszközpont, Takács Károly Nemzeti Lövészeti Központ, Nemzeti Lovas Központ, új jégcsarnok, uszoda és futókör, BOK Sportcsarnok - új "B" csarnok, valamint megújul a Népliget jelenleg is sportolásra hasznosított területe. Összesen 11 sportlétesítmény. És lesz új híd is Csepel északi végén, az olimpiára szánt Galvani híd.

Drónnal a város fölé repülve, elszédülve szemléljük a fantasztikus látványokat. A befejező kisfilm, a remélt olimpia hangulatos reklámfilmje, a magyar sportéletet mutatja be. Az evezősök a képeken a Római part még háborítatlan ősfái mellett szelik a habokat. Látjuk, de közben tudjuk, nemsokára ez is már csak egy álom marad.

Wesselényi-Garay Andor előadása aztán visszatereli a földre a hallgatóságot. Az olimpia kapcsán megépíteni kívánt Galvani híd tervezéséről beszél - arról, hogyan történik ma a világban elfogadott módon egy ilyen, a várost jelentősen formáló építészeti tervezés. És most időben szólunk! Pályázatot kell kiírni - olyan pályázatot, ahol a kiíró kellő időt és megfelelő bírálati szakértelmet biztosít egy jó megoldáshoz. A pályázat nagy szellemi potenciállal bír. A versenyben a jó és kevésbé jó megoldások mellett születnek abszurd ötletek is, de a látványos vagy érdektelen középszer – ami a direkt megoldások gyakori hibája – is megmutatja magát.

Egy híd esetében a tervezés mérnöki része szinte lefedi az egész feladatot, holott egy híd korántsem kizárólag mérnöki létesítmény. Sok unalmas szerkezeti híd után a 80-as években egyszer csak megjelent a mérnök-építész Calatrava és megcsinálta a Bac de Roda hidat Barcelonában, a világ pedig rácsodálkozott az építészetre: képes egy híd kulturális tartalmat láttatni? Calatrava megmutatta, hogy képes. Magyarországon sok nagyon jó kvalitású közlekedési építmény található, az autópályák fölötti összekötő hidak, a táji átvezetések között sok szép megoldást láthatunk. (Talán erre kevesebb figyelem jutott, így szabadabb lehetett a tervezés?)

A híd - mondja Wesselényi-Garay Andor -, nem csupán két földrajzi helyet, hanem két világot köt össze. Felmerül a gondolat, ha mondjuk Norman Foster (vagy Jean Nouvel?) részt vennének a Galvani hídra kiírandó pályázaton, a Csepel sziget végében álldogálva meglátnák-e ezt a lokálisan jelenlévő két világot? Az előadó beszélt még a hídság egyéb lényeges kritériumairól, melyeket érdemes lenne figyelembe venni a pályázat kiírásánál: a szerkezet érdekes részleteit bemutató bejárhatóságról, a hidak vonalvezetésének tudatos humán-szabályozásáról (egyenes helyett íves útvonal), a gyalogos hídélményről, a statika vastörvényeiről és egy valódi nagy építészeti lehetőségről, hogy Budapest olyan új hidat kapjon, ami a meglévők mellett ezt a várost fejezi ki, a budapestiséget.

Ha lenne verbális építészet, mi valószínűleg mindig az élbolyban teljesítenénk. Megépült és meg nem épült, tervezett és álmodott házaink drámái és eposzai irodalmi remekművek. Még azt a népmesei fordulatot is meg tudjuk szívszaggatóan magyarázni, hogy miként lehet a szépséges királyfiból béka az ominózus csók után, holott ennek épp fordítva kellett volna történnie.

Amíg hallgatjuk, odavagyunk. A következő előadó, Ferencz Marcel az építészetbe született bele. Aztán a gyakorlatias ács elképzelésből építész szakma lett és egy szép pálya bontakozása. Borpavilon Tokajban, Hun fürdő Bodrogkeresztúron, Puskás Ferenc stadion pályázat, a Napur iroda munkái, és persze díjak - Ybl- és Pro Architectura, Design Award finalista -, a kormányzati stadionprogramok előkészítése (102 stadion elemzésével!), Biennálé 2010-ben, hosszú vonatozások alatt nagy eszmecserék (WGA-val közösen) költészetről és művészetekről, a rajz fontossága, a világ menő építészeinek rajzi megszólaltatása, a titkok, a megnyittatások és megnyílások - nagy kortyokban isszuk az igét. Ez az, amire mindnyájan vágyunk, hogy így legyen (velünk is). Lebegünk valami nem létező éteri térben, haza se szeretnénk menni erről a kongresszusról, mert olyan jó, amit hallunk és érzünk, szívünkből beszél, a valóság már nem számít. Mit valóság!

De a valóságról is kell beszélni, a Duna Aréna elkészült, ott áll, ahol és úgy, ahogy. Első a mérnöki tett, hallhatjuk: Alfa szög, sodrás, bevezetés a Dunába, azok a bizonyos eredendően fontos rajzi megközelítések. Büszkeség, mondja a tervező, hogy ott áll a kilencosztatú tér. Aztán nekilát 600 mérnök. Éjt nappallá téve - két év csiszolás. Felső döntések - az épületnek meg kell duplázódnia. Végleges és ideiglenes szerkezetek - és az álmok? Azok álmok maradnak. A végső eredmény, mondja Ferencz Marcell, soha nem egy álom lekövetése. Szerinte inkább "bandzsi dzsamping" - halálugrás, csupa kérdés, hogy lehet ebből visszajönni, milyen magasra érkezünk vissza, elszakad-e a kötél. Az ugrás sikerül, de a mutatvány reális eredménye mégsem lesz az, amit az álmok ígértek. Pedig van Market Építő Zrt. bravúr is. A rácsos tartó és pillér beemelése, csatlakozása orosz rulett. Vajon sikerül-e? Ha 20 cm a kilengés, összedől, ha kevesebb, akkor nem. És 7 lett. Statikai csodák sora, amiért Thiery Clark díj is járt.

Sajnos mégsem lehet ezt igazolni, körülmesélni, bizonyítani. Sem a 600 mérnök irdatlan munkája, sem az építés lefegyverző kommunikációja nem teljesül a házban. Nagyon nehéz ilyenkor az elfogadás mellett kiállni, mert elkészült egy építészeti alkotás rengeteg befektetett energiával, tudással, funkcionális kiválósággal, de az egész mégsem áll össze, nemhogy nem a kezdeti, de még egy egészen egyszerű „álommá" sem. Valami végzetesen ott feszül a marketing látványtervi „blöff"-jének vállalhatatlansága és a végső valóság között.

Hanusovszky Katalin