Épületek/Lakóépület
Építmény egy családnak
2007.03.23. 12:45
Családi ház a Pilis-hegységben
„Párnás lányfészek", sportos fiú-szoba, szülői-parancsnoki kabin, külön vendéglakosztály, mellette dolgozószoba. Nem beszélve a többtételes nappaliról, melyhez a tágas konyha csatlakozik, és egyebekről. Mindez szinte egyetlen nagy tömbből faragva ül a tájban, kívülről se kicsi, de a belsőt mégis óvja-rejti. A kompakt kompozíció odabenn hatásos igazán, sűrített és bő lére eresztett téregyüttes egyszerre. Családi építmény a Pilis-hegység erős lankáin: déli irányban távoli panoráma nyílik szinte a teljes fővárosra – aminek látványát remekül fűszerezik a közbenső dombok és tartozékaik.
A hely, távol a városközponttól, leginkább autóval közelíthető meg, esetleg biciklivel. A busztól sincs túl messze, de ilyen vidékeken ma már alig-alig látni gyalogost. Lazán beépített környék, mely várhatóan erőteljesen benépesül az elkövetkezendő években. Az építményt – a szakmabéli megbízóval szoros kapcsolatban – Ekler Dezső, Ybl-díjas építész tervezte; talán egyikük sem sértődik meg, ha közös művüknek tekintem. Hosszabb előkészítés után egy év alatt valósult meg, a négytagú család közel egy éve lakja, és még alakít rajta, ahogy az mindennapos egy-egy igazi otthonnál. A hely kitapintása azonban már az első vázlatokkal megtörtént, majd az engedélyezett változatra munkamodell is készült, mert csupán rajzok alapján nehéz lett volna anyagba önteni. Az alaprajzban párhuzamost alig ismerő, leginkább legyezőformát mutató tércsoportot téglafalak alkotják. A falak talán pontos helyszíni kitűzéssel még valós modellbe fordíthatók lettek volna, ám onnantól már igen bonyolult téri viszonyok, áthatások keletkeznek, ahogy a szürke fémlemez fedés kontrában, a terephez képest visszafelé lejt. Nagyon résen kellett tehát lenni mind a falazásnál, mind a födémzsaluzásnál-betonozásnál, főleg az említett ferde födémsíkok építésénél. Az építtető mint alkotótárs, rendre kijárt a helyszínre, hogy egyeztesse a kivitelezőkkel a napi penzumot.
A szerkezetépítés után következő munkálatok – ajtók-ablakok, fémfedés, váltott homlokzatburkolat kőből és vakolással, padlóburkolatok, belső kiképzés – szintén igényességről, a terek és fények komponálásáról vallanak. A ház lelke a lépcső, mely meglepően lapos, kényelmes, míg feljebb, a térformát követve húzott fokokból áll. Fontos tartozéka a különös gonddal megformált korlát, mely visszatér az emeleti erkélyeknél és hídelemnél is. A kör keresztmetszetű, azaz gömbfa kézfogót acéloszlopok tartják, melyekre lejjebb vékony, meg-megszakított acélpálcák fekszenek föl. Az így „díszített" lépcső az első szembetűnő térelem a szélfogóból belépve, jól mutatva a továbbhaladási lehetőségeket, és egybekapcsolva a valamennyi kilátási irányra nagy figyelemmel hangolt téregységeket. Különleges belsőépítészeti megoldás a lépcsőtér falát végigkísérő fióksor, ami formai összhangban van a nappali beépített bútoraival.
Bár direkt módon egyetlen részlet sem utal rá, az építmény első ránézésre mediterrán. Tájba illesztése, a terepre ültetése és a színei – szürke kő és barna falak – egyaránt hozzájárulnak ehhez anélkül, hogy tengelyes szimmetria, oszloprend, vagy régieskedő cserépfedés tűnne fel. Sőt, szigorúan egyenes vonalak és síkok szerkesztéséből épül a ház, az egyetlen kivétel a félkörívesre formált konyha-ablak. Ekler Dezső ragaszkodott ahhoz, hogy a női princípiumot ilymódon jelenítse meg, közvetlenül a könyvtár nagy, derékszögű, férfias ablakszeme mellett. Az íves ablak kívülről azonnal feltűnik, és magyarázat nélkül őszintén szólva kissé idegen. Hasonlóképp apróság, ám még inkább kirí a belső terek egyenletesen igényes, összhangot mutató részletképzéseiből egy túlformált polcrendszer a könyvtárban.
Szellemtől sugárzó építészet nyilvánul meg e házban, olyan összerő, ami egyre ritkább manapság. Nagy, de nem nagyotmondó építmény, élő, életet igenlő, vagyis organikus, s nem erőltetett elemekkel operáló együttes. Ekler Dezső ismét fontos lépést tett új munkájával a nagybetűs, ám teljességgel sohasem megfogható Architektúra felé. (Szó sincs arról, hogy akár őt, akár néhány évvel idősebb építész kollégáját elérte volna a végzete – pedig nemrég ezt írta kettőjükről a most éppen fővárosi politikusi szerepben feltűnő kritikus/lapszerkesztő.) Az persze más kérdés, hogy a már-már betegesen belterjes, ugyanakkor elemeire hullott, és ezért az egész világgal inkább hadakozó, mint ahhoz jól alkalmazkodó hazai építészeti elit-közélet alig fordít rá figyelmet. Ekler közel sem kapta még meg az őt méltán megillető rangot és elismerést, miáltal sokkal többeknek továbbadhatná mindazt, ami benne fölhalmozódott. S feltétlenül említendő, hogy az utóbbi években hozzá ért el a legrangosabb külföldi meghívás – az építészethez igencsak közelálló tárgytervezésre –, aminek kapcsán volt már rangos szereplője a Velencei Építészeti Biennálénak is. Nem a magyar pavilonban, hanem az Arsenáléban.
Vargha Mihály
(nyomtatásban megjelent az Élet és Irodalom 2007/11. számában)
Családi ház a Pilis-hegységben
Építész: Ekler Dezső
Építés éve: 2005–2006
06:15
A ház bizony procc, bármennyire is igyekszik nem annak látszani. Ami a túl közeli kerítést illeti, láttunk már olyat, hogy arréb vitték...
05:58
jónapot kívnok
Menyibe kerülne egy ilyen lakás felépítése és berendzése? mert nagyon megtetszett ez a dizájn és volna rá megfelelő keret
válaszukat előre is köszönöm
viszlát
18:11
@ricsi10: T. ricsi10!
Lehet, hogy meglepetés lesz a kérdésére adandó válaszom: tessen begépelni a google-ba a tervező nevét és az első találatokkal máris eljuthat az építészhez, aki bizonyára szívesen segít annak, akinek tetszik egy megvalósult háza és van is rá megfelelő kerete.
18:44
Elég szörnyszülött lett szegényke.. A kivitelezés talán nem az építészt terheli, de a méret, az elrendezés és az anyaghasználat - jajj... Eklerrel kapcsolatban az az érzésem hogy a vízszintes tengely léptéke kétszerese a függőlegesnek, csak ő ezt még nem vette észre :) Na mindegy. Engem inkább egy ilyen ház (és társai) által hordozott értékek érdekelnek. Ha ennyi pénzem lenne, biztosan nem ilyet építenék. De nem is valamelyik "mediterrán" szörnyszülöttet (klímawandel ellenére sem..). Az az érzésem amikor egy-egy ilyen túlméretezett, hivalkodó épület mellett elmegyek, Mikszáth ma is találna témát: a kivagyi, magamutogatós magyar dzsentri száz év alatt sem halt ki, SŐT.... Szóval ha ennyi pénzem lenne kb. 200 m2-nél megállnék, plusz garázs, egy szint és minimál. Valami ilyesmi: http://www.kwkpromes.pl/ (projects >> houses >> aatrial house)
21:07
A mi házunk. Nálunk pont így alakulnak a dolgok: szeretnénk valami jót, valami igazat, aztán csak felemás dolgok születnek. Felemásak, mint ez a burkolt-festett homlokzat. A részek is ellentmondanak egymásnak, mint például a nyílásoknak az osztások, a részletek pedig vagy nem terveződnek meg, vagy nem szolgálják a (nagy) egészet. Hiába magyarázzuk: a tető (épületszerkezetileg korrekt) lépcsőzései a homlokzat tetején, a korlát ferde oszlopai, az ablakok által megcsonkított szekrények csak céltalan fájdalmat okoznak. Kár. Pedig van benne valami.
13:48
Tegnap előtt a skanzen környékén jártam amikor először találkoztam ezzel a szörnyszülöttel. Nem hittem hogy ilyen gyorsan újra találkozom vele. A léptéke alapján lehetne egy bálna is, de felülről a "kiskastély" felől inkább egy színesfém telepre hasonlítanak az összevissza dobált fémlemezek. Bizonyára nagyon sok folyóiratot forgatott a kedves "szakabeli" tulajdonos, mert azért ilyet az Ekler csak nem csinál magától... Már a telepítés is elég sajátos, a hatalmas telek sarkába került az épület, úgy hogy ha a szomszéd kicsit nyújtózkodik még a kilincset is eléri. Persze nagyon fontos a kilátás, de azért úgy tűnik a hülyeség is határtalan. A tömeg azt hiszem önnmagáért beszél. Hogy a környezetbe nem illik az biztos, viszont vagánynak sem mondanám, legfeljebb ormótlannak. Komlyan elgondolkodik az ember ennek az építménynek a hatása alatt hogy nem jobb-e mégis a fenti kiskastély, az legalább szerényebb. Az már csak hab a tortán, hogy a drága kőburkolatú kerítésen előtt a legolcsóbb térburkolatból építették a lépcsőt, a kapubejárat igénytelen zártszelvényen faléckapujára pedig ez a néhány szó is sok volt. A képek alapján egyébként nem olyan rossz mint a valóságban...
14:33
@tewe: Én csak a képek alapján... Nem tűnik olyan ormótlannak és igénytelennek, ahogy BA kolléga leírja. Az Ekler nevéhez önkéntelenül is kapcsolódó (magyar) organikához kevesebb köze van a háznak, mint a foldinghoz. Én ezt nem érzem bajnak. A telepítés is épp azért lehet jó, mert nem a közhelyes villaszerű, ami sem oldal- sem elő- sem hátsókertet nemigen hagy maga körül megfelelően kis telek esetén. Hogy kinek mire hasonlít a ház - kulturális kinövés, pszichológiai probléma. Hogy tovább kötözködjek, kedves BA: a zártszelvény mitől igénytelen? Meg a faléc? A felhasználás lehet igénytelen, de mivel nincs kép, így nem tudom megítélni ennek a megjegyzésnek az igazságát. Aztán a környezetbe illeszkedés: a hetyke megjegyzést igazolandó illenék leírni a környezetet, melyből kitüremkedik a ház. A hivatkozott (és vélhetőleg valamiért etalonként tetsző) kiskastély lenne a vágyott megjenési mód? Halljuk == azaz lássuk!
15:21
@hady: Én is csak a képek alapján... Ha ekkora a ház, nem lehet olyan kicsi a telek, ami esetleg megmagyarázná, hogy olyan közel van a szomszéd telekhez a ház, ahogy a bejárati oldal fotóján látszik is (mármint a kerítés). A telekre vonatkozó előírásokat persze nem ismerem én se, lehet, hogy ott a titok nyitja. Mellesleg ha én ekkora házat építek, a bejárattól 5 méterre biztos nem betonoszlop-drótháló kerítést fogok csináltatni. BA látta a házat, gondolom a kerítést is -ha már írt róla-, úgyhogy nem lehet mit kezdeni hady erre vonatkozó megjegyzésével. Számomra inkább az a furcsa, hogy egy ekkora házat egy alaprajzzal, és 6 fotóval publikál a cikk szerzője, főleg miután azon kesereg írása végén, hogy Ekler nincs eléggé elismerve. Még egy apróság: én se láttam a felső "kiskastélyt", de nem tudom vajon tájbaillesztésnek tekinti-e a tulajdonosa a ~300m2 fémlemeztetőt. U.i: Több fotót néznék meg a belsőről, mert nagyon szép az a kettő, amit láthatunk.