Esztergom anzix – A bazilika kupolájának felújításán jártunk

A Magyar Sion templomának tervezése Kühnel Pál, Packh János, végezetül Hild József feladata volt, historizáló belső díszítéséért Lippert József felelt. Az épület több mint 40 évig épült, de belső kiképzésével együtt a munka az 1880-as évekig tartott.

Az ország egyik legmagasabb épülete az altemplomtól számolva 100 méter magas, belülről a kupola mennyezetéig kb. 70 méterrel számolhatunk: képzelhetjük hát mekkora kihívás egy ilyen opusz felújítása.

A jelenlegi ütemben a teljes főkupolát felújítják kívül-belül, mely a bazilika komplexebb rehabilitációjának egyik legnagyobb kihívása, később következhetnek az oldalsó kupolák is. A nagy rehabilitáció vezető tervezője Németh Tamás.

A kupola és a tambur előzetes felmérése után különleges megoldásokkal tudtak csak a kivitelezésnek fogni. A Belvárosi Építő Kft. vezeti az építkezést, a méretből adódó kihívásokat pedig a Térállvány Kft. és a Layher technikai bravúrja oldotta meg.

Képzeljük csak el: olyan állványozást kellett létrehozni, amely kívülről a kupola keresztje csúcsáig elér, belülről pedig egy 80 tonnát is elbíró szerkezetet kellett biztosítani 26 méteres fesztávval.

Utóbbi kihívást egészen egyedi módon oldották meg, de erről majd később, most kezdjük a külső héjjal. A munkát a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Főszékesegyház által szervezett túra keretében bárki megtekintheti, egy ilyen útra csatlakoztunk be mi is.

A látogatók egy nagyon frappáns munkavédelmi oktatás után indulnak útjukra egy önmagában már a lelki hangolódást fokozó kültéri liften, mellyel a kupola külső héjazatához jutunk. Itt láthatjuk a régi rézlemezeket, de egy részen már azok hűlt helyét is.

Itt feltárul a külső és belső kupolahéj viszonya, valamint Magyarország egyik első vasszerkezetes kupolájának struktúrája, amelyen már egy új külső váz is észrevehető, erre kerülnek majd az új rézlemezek.

Ennek a külső fémszerkezetnek az az indoka, hogy a régi vasszerkezetbe a műemlékvédelemnek eleget téve nem lehetett új szegecseléseket, beavatkozásokat eszközölni.

A régi szerkezetet éppen ezért szándékosan nagyvonalúan egy speciális réteggel is folyamatosan kenik, amely…

… védi a most részben fedetlen szerkezeteket a környezeti hatásoktól, de a korróziót is meggátolja az elkövetkezendő évtizedekre.

A felkerülő rézlemezeket a helyszínen vágják és hajlítják, hiszen minden darab egyedi módon illeszkedik majd a héjazat nem teljesen szabályos alakjának köszönhetően, előregyártásuk éppen ezért nem lehetséges.

Lemezről lemezre haladnak a bádogosok a régi vasszerkezetre terülő új rácsozatra.

A Mária Valéria híd ebből a szemszögből nem mindennapi látvány, egyhamar nem lehet majd a felújítás után megint innen megcsodálni a tájat.

Ilyen az, amikor a lemezek végül a helyükre kerülnek. Alul a kupola szoknya részének faszerkezete látható.

A csúcspont alatt: balra ott látható a kupola tetején állt régi kereszt részlete, melyben megtalálták az időkapszulát is. A benne található védőburok megsérült egy repesz által a II. világháborúban…

…így szétszedése előtt meg kellett vizsgálni mi sérülhet meg benne kibontáskor, melyet a helyi kórház CT berendezésével oldottak meg. Ma új kapszula és új kereszt készült, melynek aranyozását nemsokára megkezdik.

És míg az egyik oldalon a régi rézlemezek vannak még, a másik oldalán már az új burkolat áll készen, melyen látható, hogy el is kezdődött az oxidáció folyamata.

És voilà! Így áll a burkolat cseréjének folyamata ezúttal egy külső szemszögből.

Haladunk vissza lefelé, a tambur oldalán, ahol egészen közel csodálhattuk meg az oszlopsor fejezeteit, melyek a Hildtől nem szokatlan, Szelek tornya típusú korinthoszi oszlopfőkből ihletődtek.

Irány a beltér, ahol világviszonylatban is elég speciális megoldást kellett eszközölni ahhoz, hogy a kupola belsejét akképp újíthassák fel, hogy mindeközben alatta meg lehessen tartani a miséket.

Képzeljük csak el, olyan szerkezetet kellett létrehozni, amely a padlóval nem érintkezve elbír 80 tonnát, alatta pedig folytatódhat a bazilika látogatása. Az állvány alá egy biztonsági hálót emeltek, melyre a mennyezet képét nyomtatták.

Az a megoldás született, hogy a teljes állványzatot 34 méterrel a föld felett, a tambur ablakok párkányaira támaszkodva építették fel.

Az egymástól 26 méterre lévő ablakpárkányokon nyugszik tehát a rendszer, ezen dolgoznak ezentúl a restaurátorok.

A belső díszítés tervezőjének, Lippert Józsefnek eldugott portréja sok-sok méterrel a föld felett.

Ahogy haladunk felfelé a többszintes struktúrán, megcsodálhatjuk mindazt, amit eddig csak majd 70 méter messze láthattunk. Itt láthatóak például a kupolacikkelyek díszítései.

Az egyik legérdekesebb dolog, ami a díszítésen látszik, az az aranyozás szabálytalannak tűnő kivitelezése.

Pedig nem szabálytalanságról van szó: a mesterek pontosan tudták, milyen optikai „csalások” kellenek ahhoz, hogy odalenn felfelé nézve milyen pontokon csillan majd meg rajtuk kellő telítettséggel a fény.

Ami talán még meglepőbb, hogy a most látható aranyozás még nem a restaurált állapot. Ilyen jó minőségben maradt meg a régi festés.

A kupola cikkelyeinek kartus díszítései is alapos restauráláson esnek át.

Számos részlet hiányzott a mennyezetről, többek között a háború bombatalálatának köszönhetően lehullottak különféle részletek, ezeket Mikus Áron szobrászművész rekonstruálja.

A díszítmények között futó vonalak eleinte megijesztették a mérnököket, de statikailag nem utalt semmi veszélyre. Kiderült, hogy az állványokkal létrehozott zárt szinteknek köszönhetően megnövekedett a páratartalom…

…ez pedig láthatóvá tette a több száz éve gyertyákból felszálló kormot a festék réseiben.

És íme, a kupola legteteje, ahol egy újabb szintet létesítettek, és amelyen a restaurátorok folyatják a díszítés rendbehozását. A főkupola teljes felújításának üteme 2023 végére készülhet el teljesen.