Fafaragó és citerakészítő műhely - Daróczi Krisztina diplomaterve

Kiveszőben lévő népi, zenei hagyományt éleszt fel Daróczi Krisztina (PTE Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar) diplomatervében. Közösségformáló, a falu életét fellendítő terv született, melyet most mi is bemutatunk.

„Hangszerünk nem attól magyar, mintha kizárólag csak nálunk fordulna elő, hanem mert nálunk is megtalálható, s néphagyományunk, népzenénk szerves részévé vált. Készítésmódjában, hangolásában, használati módjában sajátos magyar ízlést, igényt tükröz."

/Molnár Imre/

Helyszínválasztás

A Szeged mellett található Sándorfalva számos értékkel büszkélkedik, természeti értékei mellett népművészeti hagyományai is kiemelkedő szerepet töltenek be a város életében. Citerazenekara több mint fél évszázados múltra tekint vissza, melynek alapítója Budai Sándor népművész volt. A választott terület a település központi részének nyugati peremterületén helyezkedik el a városi templomkert melletti tömbbelsőben. A tömb a város új építésű iskolaépületével szemben terül el, melynek orvosi rendelővel, plébániával, tűzoltósággal, valamint családi házakkal övezett kihasználatlan, belső egysége meglehetősen elhanyagolt, rendezetlen összképet mutat. A tervezési helyszín potenciális lehetőséget rejt magában az általános és a mellette lévő művészeti iskola közelsége miatt (annál is inkább, mivel az egyre nagyobb létszámú művészeti iskola nem rendelkezik elegendő hellyel, s az alkotó tevékenységeket kihasználó műhelyekkel, műtermekkel).

Témaválasztás

A település történelmi és művészi vonatkozásai alapján egy olyan hangulatú helyszínt szerettem volna teremteni, mely egyrészt méltó a citerások elért eredményeihez, közösségi szellemet teremt, a hangszert helyezi a középpontjába, valamint egy olyan lehetőséget nyit meg, mely még nem elérhető a településen (a citerakészítés oktatása, citerás bolt). Tervem, s ötletem alapja, hogy a citerázás még sok-sok évig fennmaradhasson, s tovább is éljen, így fontos az utánpótlásról való gondoskodás, valamint a citera mai korba való átültetése (az adott kornak megfelelő hangulatba való helyezésével).

Fontos a hagyományok ápolása, gondoskodni kell a hangszerkészítésről is, mely mára már - főleg a modernebb hangszerek elterjedése okán- sajnos eltűnő félben van. Megítélésem szerint egy műhelyépület bolti funkcióval kiegészülve a település turizmusát is képes fellendíteni. Egy, a fiatalokra, s a környező művészeti iskolára építő fafaragóműhelyből kiindulva egy citerakészítő műhelyen át - az azt árusító boltig-, a már elkészült citerák megszólaltatására a citerazenekarnak szóló próbateremmel, s szabadtéri színpaddal összevont komplett helyszínt terveztem meg diplomamunkámként, mely a választott területtel szemben lévő újépítésű iskola együttesével összhangban, annak "műhelyrészleg" kiegészítéseként tudna működni. Ezen a helyszínen a fiatalok megismerkedhetnek a fafaragás művészetével, majd a tehetségesebb tanoncok már elkezdhetik saját citerájukat is készíteni - ezek mellett tapasztalt hangszerkészítő mesterek készíthetik az eladásra szánt citerákat.

Építészeti koncepció

A kiindulási alapot a tömb üres, belső területe, valamint az észak-déli megnyitási lehetősége adta. Ez alapján egy, az iskola főút felőli fő megközelítése, és egy másik, déli megnyitása lenne, mint gazdasági bejárat (ez biztosít lehetőséget az alapanyagszállító autó beközlekedésének is). Ez az észak-déli rendszer egy „körforgást" is biztosít, mint egy áruforgalmi rendszert. A műhely alaprajzi rendszere, kiosztása is erre a forgalmi, funkcionális rendszerre épül. Alapja a déli megközelítésű faszárító, amit a munkafolyamatban a faanyag előkészítése követ, vagyis a faragás, gyalulás, fűrészelés munkafázisa. Az alapanyag elkészítését követően állítják össze az egyes részeket ragasztással, a ragasztó száradását követően kerül sor a festésre, lakkozásra, s végül húrozzák a hangszereket. A készterméknek két lehetséges „kimenete" van, egyrészt eladásra kerül (ennek terveztem egy külön bolthelyiséget saját tároló helyiséggel), másrészt a készítő diák saját citerája lesz, amin maga tanulhat citerázni, s gyakorolhatja a közönség előtti szereplést (nyitott, fedett színpad).

A műhely tároló rendszerei az egyes munkafázisok közötti elválasztó egységként jelennek meg a térbe úsztatva, s egyben statikai szerepük is van (a tárolók falai pillérként funkcionálnak, melyre a gerendák letámaszkodnak). A kiszolgáló helyiségek, mosdók, fellépői és üzemi öltözők a műhely egység végpontjain helyezkednek el.
A „műhelyigazgatás" céljából a műhelyrész és a citerabolt közti egységben kapott helyet az iroda egy teakonyhával.

Téralakítás

A téri kialakítás teljes mértékben illeszkedik a funkcióhoz, a citerakészítés munkafolyamatainak egyes lépéseihez. A műhely kiindulási pontja a déli egységben elhelyezkedő faszárító, amit északra haladva a fafaragó műhelyrész követ munkaasztalaival, tároló blokkal elszeparálva a citerakészítő, összeillesztő, s ragasztó részegységtől. Ezt az egységet követi a ragasztó, húrozó egység tároló blokkal elkülönítve. A műhelyrészek nincsenek külön termekre szeparálva, csupán jelzésbeli nyílások vannak kialakítva rejtett közlekedővel, ennek következtében a faáruk és a hangszer egyes elemei is szabadon utaztathatók. A zajhatás csökkentése céljából épített fallal zártam le a nyugati telekhatárt a családi házas övezetek felöl. Az egyszerű téranalízis a műhelyben folyó munkafolyamatokra utal.

A műhely területéhez tartozik egy műhelyudvar, melynek fontossága számottevő egyrészt a citera szabadtéri szárítása, másrészt pedig a színpad, s előadótér végett. Az udvar események alkalmával a nagyközönség számára is betekintést enged, így fontos volt annak esztétikai kialakítása, ülőfelületekkel, burkolattal való ellátása is. A központi gyep övezi a meglévő, s tervezett fákat, s az ezt övező szegély ülőfelületként funkcionál. A nagy, egységes zöldfelületet kis udvarokkal, beugrókkal egészítettem ki, melyet az épület funkcionális kialakításához igazítottam.

Tömegalakítás

A tömegalakítás az alaprajzi rendszert követi le annyi különbséggel, hogy a műhelyrész felül már osztásokat kapott, míg alaprajzi rendszerében gyakorlatilag a tárolókon kívül osztatlan. A tömegalakítás kiindulási pontja a telken álló korábbi épület vonulata volt, mely hagyományos földszintes, nyeregtetős épület. Tervemben ennek az épületnek a tömeg arányait használtam fel kiindulási alapként. Ezt déli irányban követi az észak-déli kiterjedésű műhelyépület, melynek tömegbeli osztása a tető alatt meghúzódó külön funkciókat jelöli. Az egy adott egység fölött megjelenő tetőrész ismétlődik a műhelyblokkok fölött, majd az utolsó egységen ugyanennek a tetővonulatnak a meghosszabbítása jelenik meg (ez alatt kapott helyet a fedett színpadrész).

Az egyszerű, letisztult tömegalakítás különleges eleme a tető fémlemez fedését megszakító felülvilágító szakasz a tetőegységek északi oldalán. Ez biztosítja az indirekt bevilágítás egyik részét. A magastetős szakaszok közötti – szintén azonos kiosztású, ismétlődő - alacsony hajlásszögű tetőrész jelzi az alatta elhelyezkedő homlokzati üvegfallal rendelkező szakasz létét. Egyrészt ez biztosítja a másodlagos bevilágítást, másrészt pedig hozzájárul a homlokzati struktúra osztásához.

Konklúzió

„…de végső következtetésként kimondhatjuk, hogy - dokumentumokkal vagy a nélkül- „igazi" citerakészítő- mester az, akinek hangszereiről a legfőbb zsűri, az értő közönség- a citera barátaitól az előadóművészig - egybehangzóan mondja ki a végső ítéletet: Ez valóban mestermunka! - legyen az száz évvel ezelőtti vagy mai készítésű."

/Molnár Imre/

Fontosnak tartom végszóként megjegyezni, hogy egy funkcionálisan jól megtervezett épület mellett mennyire fontos a belekerülő érték, hiszen maga is értékeket örökít meg, s ápolhat hagyományokat. Én egy citerakészítő műhely koncepcionális tervével kívánok megemlékezni e csodás hangszerről, s bízom benne, hogy még évtizedek, esetleg évszázadok múlva is ismerni fogják ezt a hangszert, s játszani is fognak rajta az ifjú művészek.

Daróczi Krisztina