Épületek/Örökség
Földközeli építészet - Előtanulmány a Nepáli úthoz
2002.12.23. 12:53
Elsőcikkes szerzőnk, Voith Erzsi, ujjgyakorlatként küldte a Káptalantótiról írt cikkét.
Elsőcikkes szerzőnk Voith Erzsi, akit még a Műegyetemről ismerek. Ő volt az, aki a kilencvenes évek elején a Lakóépülettervezési Tanszék könyvtárosaként elsőként vállalta, hogy "maszekban" árusítja a Magyar Építőművészetet a hallgatóknak. Azóta sokat fordult a világ, többek között az építészet sem pontosan azt jelenti, mint akkor... Elutazása előtt pár hónappal ő keresett meg, és ajánlotta föl, hogy tudósít Nepálból. Akkor ujjgyakorlatként küldte a Káptalantótiról írt cikkét, és nemrég e-mailben érkezett a tudósítása Kathmanduból. Ennél igazibb karácsonyi meglepetéssel nem tudnánk szolgálni az Építészfórum olvasóinak, kérem fogadják békével, szeretettel.
Vargha Mihály
Elrontottságában, eredetiségében, lakhatóságában
Sokáig szokás volt alacsony házat építeni. Majd sokáig divat volt az ég felé törni. Magasat építeni.
Az évszázados hagyományokat őrző utcácskában az útburkolat aszfalt. Azért a régi út is megvan.
Úgy tűnik, ez az ég felé törés most hanyatlóban van. Velencében, a Nemzetközi Építészeti Biennálén ugyan felvonultatták (látvány)terveiket neves építészek - Renzo Piano, Norman Foster, Jean Nouvel és mások -, de velük szemben van egy fiatalabb korosztály, akik a földön járnak. Ilyen Tojo Ito japán építész, a görög építészcsoport, a Kínai Népköztársaság 12 építésze, akik olyan tervezői stílust képviselnek, melyre a fa, a bambusz, a fehér mész, a terméskő és a letisztult formavilág a jellemző. "Erre a munkára Walter Gropius is büszke lehetne", mondják.
Az ötvenes évek stílusa a ház elsõ része, de a régi alapokra épült. Talán még helyrehozható. A hátsó része eredeti. Csak a hullámpala csúfítja. Így ez még földközelinek érezhetõ. A ház lakói tervezik az átalakítását, és talán néhány év múlva már ez a lakóház is a régi korok földközelségét adja vissza felújított formában.
Káptalantóti a Dunántúlon
Kis falu a Balaton-felvidéken, Tapolca és Badacsonytomaj között.
Ebben a házban is laknak. Nemzedékről nemzedékre szállt a ház. A portát mindig rendben tartják. Minden tavasszal körbemeszelik a házat, régi szokás szerint. A bejárati ajtót virág övezi. Földközeli építészet régről. Ma is földközeli. Lakói a maguk egyszerűségével tervezik a födémcserét.
Ennek a falunak a kis utcáira én vagyok büszke. Lányunk, családjával együtt, hosszas keresgélés után talált rá erre a kis településre, ahol véglegesen letelepedett. Így gyakran telepszem le én is. A letisztult múltat látom mai valóságában. A földön jártak és járnak A tóti név a tót népnévből származik. A káptalan előnév arra utal, hogy a faluban birtoka volt a győri káptalannak. Szent Mártonról elnevezett egyházát 1272-ben említik. 1773-ban új templom szerepel a jegyzékben. 1550-ben elnevezései: a Káptalan Thoty, 1585-ben a Felsew Thoty a káptalan birtokát, az Alsó Thoty a nemesi falurészt jelentette. A Csobánc, a Szentgyörgy, a Gulács és a Tóti hegy ölelik körül. Burokban van. A közvetlen Balaton parttól kicsit távolabb, a Káli medencétől távolabb, így mindentől távolabb. A központi fejlesztésektől is távolabb. Mégis, múltja van. Építészeti múltja. 100-200 éves lakóházak. Benne lakó emberek. 250 lakást számlál a falu. Óvodával, általános iskolával, művelődési házzal, könyvtárral, postával rendelkezik. Van ház, amit csak nyáron laknak, van amelyiket egész évben.
Ennek a háznak a tulajdonosai külföldiek Tisztelik a helyet, ahol életük egy részét töltik. Nem sértik a hagyományokat. Ápolják. A külső homlokzat is, és a belső is, a régi stílusjegyeket őrzi. Tulajdonosai nagyon büszkék rá és féltik. Földközelben maradtak.
Nosztalgia (?)
Kecskemétre emlékszem.
Hagyományokat őrző, ápoló város. Erről nem mutatok be fotókat, csak néhány gondolatot elevenítek fel, mert valahol ez a gondolat úgy érzem, kapcsolódik ehhez a kis településhez. Kerényi József, aki a 60-as években költözött Kecskemétre, Életrajz-Vallomásában arról ír, hogy hályogkovács módjára kezdte el az építészetet. Ezt a fajta építészetet a hetvenes évek második felétől Európában rehabilitációnak, Amerikában recyclingnek, Ázsiában regenerációnak nevezték el. A lényegét így lehetne összefoglalni: őrizzük meg értékeinket, házakat, településeinket, hasznosítsuk és használjuk őket korszerűen, és ha újat építünk, az új a helyre jellemző legyen. Akkor építünk jól, "ha sem bánatot, sem nosztalgiát nem ébresztünk az emberekben a múlt iránt".
A templom a falu büszkesége. A falu közepén, dombon áll, és őrzi a falut. Építészetét, hagyományait, lakóit.
Ennyi merült fel bennem a Nemzetközi Építészeti Biennálé és Káptalantóti kapcsán. Tudván persze azt, hogy hamarosan alkalmam lesz megnézni a nepáli építészetet, "rokonainkat", a magarokat. Vajon ők hogy ápolják a hagyományokat?
Voith Erzsi
Fotók: Voith Erzsi
Vélemények (0)
