építészet : környezet : innováció

Gyógyítás és közösségteremtés az építészet eszközeivel

Az újpalotai lakótelep 1969-ben indult és 1978-ban befejezett építkezése során közel 60 000 ember költözött be a lakótelep 15 400 lakásába. Molnár Szilvia és Rubóczki Erzsébet az Illeszkedés... sorozat utolsó részeként a Zsókavár utcai orvosi rendelő rekonstrukciójában közreműködő építészekkel - Hidasnémeti MátévalMadzin Attilával, Noll Tamással és Csavarga Rózsával beszélgetett. 

Köztudott, hogy a lakótelep nem teljesen úgy épült meg, illetve működött, ahogy azt tervezője, Tenke Tibor építész és munkatársai, Mester Árpád, illetve Callmeyer Ferenc, Csordás Tibor és Selényi Tibor megálmodták: egy élő, működő városközpont helyett egy alvóváros jött létre. Hogy így alakult, annak számos oka volt, többek között a tervezett szolgáltató- és kulturális egységek késedelmes, vagy éppen totálisan elmaradó megépítése. A megépült kevesek egyike lett a Zsókavár utcai gyerek-, felnőtt-, illetve fogászati orvosi rendelő, amely Callmeyer Ferenc tervei szerint, 1972-re készült el, és kiszolgált egy emberöltőnyi időszakot. A nagyjából 1 500 négyzetméter alapterületű, egyemeletes épületet, rossz állapota miatt, 2010 közepén bezárták, az addig ott dolgozó orvosok – betegeikkel együtt –a lakótelep más rendelőintézetéhez kerültek. S ugyan már akkor elkészült egy terv az épület felújítására, de a 2010 őszén polgármesterré választott László Tamás és csapata úgy gondolta, hogy a leendő orvosi rendelőnek nem csak a már kialakult betegségek gyógyítása a feladata, hanem részt vállalhat azok megelőzésében és a lakótelepen élők egészségügyi felvilágosításában is, mi több, sajátos közösségteremtő intézményként is működhet. (1.) Hogy ezen célok eléréséhez hogyan járult hozzá az épület, mit gondoltak a feladatról a tervezők akkor, és miként látják ma, kiderül a rekonstrukcióban közreműködő építészek, Hidasnémeti Máté, Madzin Attila és Noll Tamás, illetve Csavarga Rózsa és belsőépítész vallomásaiból.

Zsókavár utcai rendelő, XV. kerület - felújítás előtt, fotó: Darabos György

A résztvevőkkel készített beszélgetések mindegyike – természetesen az építészeti feladatok felvázolásán túl – utal egyrészt arra az egészen kivételes bizalmi viszonyra, másrészt arra a felelősségtudatra, amely a projekt résztvevői között kialakult, és amely nem csak az épület új elvek szerinti felújítását, hanem sikeres működtetését is megalapozta. Gyakorlatilag valamennyi megszólaló megemlíti a városrész akkori (2010-2014 közötti), építész végzettségű polgármesterének, László Tamásnak a nevét, aki egy 2013-ban készült interjúban többek között arról vall, amit építészként és egyben polgármesterként gondol az építészetről. „Az építészetnek… az a lényege, hogy egy közösség számára helyeket, tereket teremtsen… (Az építészet) a közösség számára kell, hogy nyújtson olyan tereket, amikben élni lehet, és nyújtson annyi szabadságot, amennyi az adott funkcióhoz éppen szükséges és elégséges.” (2.) És mintha pontosan ezen elveket tükrözné a felújított Zsókavár utcai rendelő is, amely a környék három ütemben tervezett szociális rehabilitációjának első ütemében valósult meg.

 

Feszültségoldó térkapcsolatok

Noll Tamás

Noll Tamás építész, fotó: Zsitva Tibor

Egy nagyon rossz állapotba került, könnyű acélszerkezetes épületről beszélünk, aminek a felújítására készült egy EU-s pályázat, még a 2010-es önkormányzati választásokat megelőzően. Az új polgármester, László Tamás úgy ítélte meg, hogy az építészet segítségével messze gazdagabb programmal lehetne megoldani az épület felújítását, mint ahogyan azt, abban a pályázatban gondolták.

A feladat műszaki tartalma jelentette számunkra a kisebb kihívást, noha alkalmazkodnunk kellett a meglévő szerkezethez. Csak a tartószerkezetek, a födémek maradtak meg, de ezeken kívül nagyjából mindent el kellett bontani, és az egész szerkezet hőtartó kapacitását meg kellett növelni. Az épületre készült egy új homlokzat, valamint egy extenzív zöldtető is. A szerkezeti adottságok, ugyan kisebb kompromisszumokkal, de biztosították a megfelelő méretű és számú rendelő kialakítását, így az a program, amely az épületben korábban is benne volt, most is belefért, nem kellett hozzáépíteni semmit. A tervezés nagy kihívás volt, de nem a mérete, hanem leginkább a szoros pályázati ütemezés miatt: összesen három hónap állt rendelkezésünkre a vázlattervektől az engedélyezési-, majd a kivitelezési tervek elkészítéséig.

A nagyobb kihívást, a rutintól való eltérést azoknak az építészeti eszközöknek a megtalálása jelentette, amelyek a polgármester úr által elképzelt gazdag programot voltak hivatottak biztosítani. Ezek egyike a tér újszerű szervezésére volt, egy olyan alaprajzi rendszer kialakítása, amelyben a megszokott orvos-beteg viszony humánusabban, „betegbarát-módon” működik, míg a másik a terek Csavarga Rózsa által tervezett, egyéni hangulatú belsőépítészeti kialakítása. Az előbbire, vagyis a térkapcsolatokra, olyan megközelítést javasoltunk, amelyben a már-már nappali hangulatúvá váló várótermek kikerültek az épület homlokzatára. Továbbá terveztünk a rendelősorokhoz kapcsolódó recepciókat is, ahol az érkezők már a belépés pillanatában egy tájékoztatatást nyújtó, az orvosokkal közvetlen kapcsolatban álló recepcióssal találkoznak, aki időben „elirányítja” őket a felszabaduló gyógyítói/rendelői helyekre. Vagyis a hagyományos és itthon általános, a középfolyosóról nyíló rendelőkkel leírható, kafkai bizonytalansággal teli és hihetetlenül megalázó, személytelen rendszer helyett, amelyben az emberek zárt folyosón üldögélnek, szemben az ajtókkal – amelyeken ki tudja, szabad-e kopogni, és egyáltalán, van-e mögöttük valaki –, egy olyan modellt vázoltunk fel, amelyik egyrészt egy sokkal emberibb környezetet, egy napfénnyel érintkező váróterületet, másrészt tiszta térkapcsolatokat, harmadrészt pedig nyugodt, orvosi hátteret biztosít valamennyi rendelőben.

Az új elrendezésre vonatkozó elképzelésünket az érintettek nagyon változóan fogadták: a polgármester és csapata, valamint a gyerekorvosok szinte azonnal rábólintottak, a felnőttorvosok és a fogorvosok viszont nagyon bizalmatlanok voltak. Nem értették például, hogy minek kell betegirányítót alkalmazni, illetve, meg lehet-e egyáltalán fizetni. De szerencsére az akkori megrendelők úgy döntöttek, hogy ki fogják gazdálkodni a recepciós bérét. Ha nagyon leegyszerűsítem a dolgokat, azt is mondhatom, hogy ezen a döntésen múlott a tervünk lényege, de egyben a rendelőintézet jelenlegi, és talán jövőbeli sikeres működtetése is. Mert ezt a recepciós rendszert tovább lehet majd fejleszteni, például internetes betegirányítássá, időpontkéréssel összekötve, amit egyébként a gyermekorvosi rendelő facebook oldalán (3.) valójában már el is kezdtek.

A gyerekorvosok már a tervezésben is nagyon aktívan vettek részt, és azt látjuk, hogy az általuk használt részek ma is jobban működnek, és általában „gondozottabbak”, mint a felnőttek által használt területek. Sőt, a gyerekorvosok már az épület átadásakor felvázoltak egy olyan programot, amely részben a pályázatokon való közös indulásokra, műszervásárlásokra és azok közös használatára vonatkozott; ezekre már akkor létrehoztak egy alapítványt. Az épület kínálta téri lehetőségeket pedig azóta is hihetetlen módon „kihasználják”: valójában nem csak rendelőként, hanem egészségközpontként működtetik az épületet, amelynek orvosi rendelő feliratát majd’ hogy nem ki is lehetne cserélni egészség ház-ra, mert betegségmegelőzési, táplálkozási, életviteli tanácsadó programokat szerveznek, gyerekkoncerteket és alapítványi „bulikat” tartanak, többek között azzal a céllal, hogy összekovácsolják a gyerekes lakótelepiek közösségét.

 

Igényes megbízó nélkül nincs építészet

Madzin Attila

Mazdin Attila építész

A tervezésre olyan időfaktorokat adtak meg, hogy valóban éjjel-nappal dolgoztunk. Folyamatos volt a nyomás, hogyha nem tudjuk a határidőket tartani, akkor az EU-s támogatás elveszítik. Ugyanakkor ennek a szorításnak volt egy pozitív hozadéka is, a rendkívül szoros és intenzív kapcsolat a projekt valamennyi szereplőjével. A kivitelezővel éppen úgy, mint a megrendelővel, vagy az épület későbbi „lakóival”, az orvosokkal. Rendkívül gyorsan meg kellett ismerni az igényeket, tájékozódni arról, hogy az orvosok mit gondolnak, mit szeretnének. A kollégáimmal egyenként végigjártuk a lakótelepen szétszórva dolgozó orvosokat, elbeszélgettünk valamennyivel, volt, aki le is írta, mit szeretne, és voltak találkozók is, ahova minden érintett eljött.

Mindezek ellenére, eleinte nem nagyon hitték el, hogy a terv tényleg megvalósul, mert már korábban is volt ígéretük az épület felújítására, ám nem lett belőle semmi. De mi újra és újra eljöttünk, és terveket mutattunk, így lassan elkezdtek bízni a projektben.

Megkerestük az épület eredeti tervezőjét, Callmeyer Ferencet is, hozzájárulását kérve a változtatásokhoz. Felvázoltuk, hogy az elmúlt negyven évben nagyon megváltoztak az igények és most, hogy lehetőség nyílt az épület felújítására, a térkapcsolatokat, a térszervezést is újragondolnánk. Elmondtuk, hogyan képzeljük el a munkát, milyen irányba indulnánk, és megtisztelőnek éreztük a bizalmát.

Az orvosi rendelőt anno nem a dunakeszi panelgyárban készült elemekből építették, mint a lakótelep házait, hanem egy könnyűszerkezetes acélvázas rendszerből, amit Angliából vettek át. Nálunk azonban az acélváz és a burkolat közé rákkeltő azbeszt került; az egész épület tele volt vele. A felújítás során megtartottuk az acélvázat, de az azbesztet lecseréltük, és hőszigeteltük az épületet. Ha nem csináltunk volna semmi mást, csak eltávolítjuk ezt a rákkeltő anyagot, már akkor is sokat tettünk volna.

A tervezés során fontosak voltak azok a tapasztalatok, amiket gyerekként magunk is átéltünk, illetve felnőttként ma is átélünk, amikor szűk, ablaktalan folyosókon, sivár falak között várakozunk egy-egy orvosi vizsgálatra. Éppen ezen tapasztalatok miatt vált számunkra fontossá, hogy amikor belép majd valaki a rendelőbe, legyen, aki fogadja, akinek kérdéseket tehet fel, akitől eligazítást kaphat. A kérdés az volt, hogy ezeket a célokat milyen építészeti eszközökkel tudjuk az adott, és egyébként meglehetősen kötött rendszerben megoldani. Fontosnak gondoltuk ennek a betegirányítási rendszernek a megvalósítását, de a tágas várókat, a természetes fényeket, a terek áttekinthetőségét, átláthatóságát is, amikre belsőépítészeti eszközökkel is rásegítettük. A délnyugati oldalon ablakokat nyitottunk és elláttuk árnyékolókkal a nyári nap ellen, de ugyanezen homlokzat elé növényfalat is terveztünk. Ez egyrészt leárnyékolja majd a homlokzatot, de látványként is kellemes, miként az a több száz négyzetméteres zöldtető is, amely a környék magasházainak ablakaiból letekintve látható.

Amikor erre az épületre gondolok, csak pozitív érzéseim vannak, és nem pusztán azért, ahogyan megépült, hanem azért is, ahogy az átadása óta működik. Mi létrehoztunk egy építészeti keretet, amelyben – már tőlünk függetlenül – olyan közösségi terek jöttek létre, különösen a gyerekeknek szánt részben, amelyekben azok a félelmek, amiket egyébként a pácienseknek „érezniük kellene” egy orvosi rendelőbe lépve, teljesen feloldódnak. És ez lenyűgöz!

 

Fontos-e, ami létrejött?

Hidasnémeti Máté

Hidasnémeti Máté építész

Szakmailag teljesen alátámasztható mindaz, ami az orvosi rendelő létrejötténél történt, de van bennem egy kis bizonytalanság, hogy az ott élők vajon mennyire értékelik, ténylegesen mennyire tartják fontosnak. Hogy valós igényeken alapult-e? Hogy mennyire volt/van társadalmilag, szociológiailag beágyazva?

S hogy miért vagyok kicsit szkeptikus? Az építkezés folyamán mindaz, amit a környező boltokban hallottam a projekttel kapcsolatban, nagyon negatív volt. Igaz, akkoriban nem csak az orvosi rendelő felújítása zajlott, hanem a tágabb környezet rendbetétele is, aminek részeként lebontották a valamikor teljesen provizórikusan épült, mégis évekig fennmaradó bódékat. A lakók pedig olyan szociológiai helyzetben voltak, hogy minden fájt nekik: az átmeneti kényelmetlenséggel járó felújítás éppen úgy, mintha minden marad a régiben.

És kicsiben ugyanezt tapasztaltam az orvosok körében is. Három csoportnak terveztük a rendelőt, a felnőtt háziorvosoknak, a fogorvosoknak és a gyerekorvosoknak, és itt is voltak kisebb-nagyobb érdeksérülések. Azt mindenki természetesnek vette, hogy szinte minden jobb lesz, mint volt, de hogy például valakinek miért lesz három négyzetméterrel kisebb a rendelője, mint amilyenben korábban dolgozott, az már komoly vitát, sértődést eredményezett.

Mindezek miatt maradt bennem egy kis kétely, hogy nem ragadt-e meg ebben az állapotban ez a projekt? Ugyanakkor az is igaz, hogy a gyerekorvosok végig pozitívak voltak, de ahogy Király Balázs, az egyik gyerekorvos fogalmazott, ezen egyáltalán nem kell meglepődni, mert ők gyerekekkel foglalkoznak, és így televannak életenergiával.

De rátérve az épületre, előzményként meg kell említeni, hogy már korábban is fel akarták újítani az orvosi rendelőt, erre el is készült egy pályázati anyag, amely azonban csak annyit tartalmazott, hogy egy energetikai felújítás keretében kicserélik a nyílászárókat, leszigetelik az épületet, de egyébként minden egyebet úgy hagynak, ahogy volt. Ezt a kabátot gombolta újra László Tamás polgármester úr, aki úgy vélte, ha már az önkormányzatnak hozzá kell tennie egy viszonylag jelentős önrészt a felújításhoz, akkor gondoljuk át a térstruktúrát is, hogy ne az legyen ismét negyven évre bebetonozva, ami addig volt.

Alapvető kérdésként merült fel, hogy milyen módon lehet az orvosi rendelőben, a meglévő kereteken belül, egy új rendszert kialakítani? A másik kérdés pedig az volt, hogy mit lehet kezdeni egy olyan épülettel, amelyet ugyan nagyon nagy mértékben felújítunk, de mégsem egy teljesen újat tervezünk. A fehér papírtól a kiviteli tervig három hónap alatt kellett eljutnunk, ami nem volt elegendő arra, hogy nagyon mély tanulmányokat, például benapozási kísérleteket folytassunk: ez esetben egy jól bevett gyakorlatot tudtunk követni, és ennek mentén, tapasztalati értékekkel számoltunk. A tervezésnél egy magas színvonalú szakmai sztenderdet vettünk alapul; a minőségre vonatkozó magas színvonal egyébként az önkormányzat részéről is erős elvárásként jelentkezett, miként az is, hogy egy energiatudatos épület szülessen. Ez korszerű felújítást, megfelelően hőszigetelt falakat, új nyílászárókat jelentett, és nem volt kérdés az sem, hogy az épület „ötödik homlokzata” sem lehet más, mint csakis zöldtető. De beépítettünk egy másik természeti elemet is: a főút felé néző homlokzat elé futónövényeket ültettünk, épületmagas kapaszkodókkal. S bár ennek már több mint két éve, a növényfal még nem látható, mintha nem lenne gazdája a növényeknek. De talán majd most, tavasszal…

 

Közösségteremtés kis léptékben

Csavarga Rózsa

Csavarga Rózsa belsőépítész, fotó: Darabos György

Éreztük már a kezdet kezdetén, hogy több is lehet a „történetben”, valahogy nagyon más volt a megbízók hozzáállása, mint amit megszoktunk. Az első megbeszélésen ott ültek az orvosok és a polgármesteri hivatal munkatársai, valamint a beruházáshoz kapcsolódó szakemberek; legalább negyvenen voltak. Azt a felelősséget lehetett érezni a részükről, hogy ez a beruházás fontos nekik, tudni akarják pontosan, hogy mi lesz; és már ott megvolt egy szeretetteli egyetértés. Vagyis nem a – Hankiss Elemért idézve – Magyarországra jellemző panaszkultúrát tapasztaltuk, hanem azt, hogy abszolút pozitív várakozással néznek a dolgok elébe. És a világon nem kötöttek meg semmit, a bizalom teljesen megvolt. Utólag hallottam egy interjút a polgármesterrel, aki elmondta, hogy milyen élő várost szeretne a lakótelepből, hogy barátságos, közösségteremtésre alkalmas lakókörnyezetet képzel el. Ez a szándéka ennél a pici rendelőnél, ebben a kis léptékben is átjött. Azt gondolom, mindig nagyon sok múlik a megbízón, az ő szándékain, igényességén, elköteleződésén, és a végén legalább annyira minősíti őt is az elkészült mű, mint a tervezőt és a kivitelezőt.

A kiindulópontunk az volt, hogy nem egy hagyományos értelemben vett körzeti orvosi rendelőintézetet, hanem egy „egészségházat” tervezünk, amelynek építészeti és belsőépítészeti elemei az élet erős igenlését hangsúlyozzák, derűs és pozitív hangulatot sugároznak. Magunk sem gondoltuk volna, hogy a rendelő ilyen nagyszerűen fog működni és nagyon örülünk, hogy az épület képes integrálni mindazon tevékenységeket is, amelyek nem csak a gyógyításról szólnak.

A felújítás során az épületet átöltöztettük, teljesen új arculattal ruháztuk fel, az enteriőrök kialakításában pedig a térkapcsolatok szokatlan építészeti megoldásait alkalmaztuk. Ezeket a belsőépítészeti tervekben is követtük, amikor áttetsző-átlátható anyagokkal, a folyosók és a nagy terek között üvegfelületekkel az épület szellősségét és tágasságát hangsúlyoztuk. Az volt a célunk, hogy ne úgy érezzék magukat az emberek, mintha rendelőben lennének, mert valójában semmi nem úgy történik itt, ahogy egy orvosi rendelőben történni szokott. Például a beteg és az egészséges gyerekeket csak egy üvegfallal választottuk el egymástól, mert hisszük, hogy a betegeket gyógyítja az a tudat, hogy nem egy szűk, a világtól elzárt karanténban vannak. Vagy, hogy olyan grafikai üvegfalat terveztünk, amelyen egy őserdő álomvilága jelenik meg. Ez a mesevilág a zöldnek mint az élet színének hangsúlyozásával, az őserőt sugározza a kis betegeknek, akiknek megszeppentségét, az orvostól való félelmét így könnyebb elfeledniük. Tény, hogy a munkánk során nagyobb hangsúlyt fektettünk a gyerekek által használt terekre, de ez nem jelenti azt, hogy a felnőtteknek szánt részre ne figyeltünk volna. Pusztán visszafogottabbak lettek a színek és a formák is, mert a felnőtteknek egészen más a viszonya egy orvosi rendelővel, mint a gyerekeknek – ők tudatában vannak, hogy miért mennek oda –, de nekik is jár a humánus, méltó környezet, a derűs enteriőr.

A szokásos panel jellegű kockaház külső átöltöztetése belül is alapvető változásokkal járt, a funkciók világosan láthatók a belépés pillanattól fogva. A lépcsőház előterében, ahol a babakocsik is tárolhatók, egy grafikai fal fogadja az érkezőt, amin az épület régi fotója kicsit elszínezetten, álomképszerűen jelenik meg. Az eredetileg is nagyon magas, de unalmas lépcsőház magasságát vertikális csíkozással fokoztuk, és már itt is megjelennek, de még csak kis felületen, a meleg színek, mint a padlizsán vagy a zöld, amelyek a felnőtt rendelőben átváltoznak nagyobb geometrikus falfelületté. A gyerekrendelőben, mintegy ezen geometrikus formák inverzeként, organikus mintázatú zöld felületeket látni.

A szín-és mintainformációknak köszönhetően, mindenki pontosan érzi, hogy hol van, de az anyagokra is ugyanilyen figyelemmel gondoltunk. Nagyon sok üvegfelületet terveztünk a terekbe, térelválasztókat, hátfalakat, de ajtókat is, amelyek kétféle színű üvegből készültek, némelyik kicsit zöldebb, mások kicsit kék hatásúak: üveg lett minden, amit gyakran kell tisztítani. De a sima, egynemű anyaghasználat a padlón és oldalfalakon is következetes: viszonylag kevés anyaggal operáltunk, inkább a színekkel szerettünk volna frissességet, üdeséget teremteni.

A terek berendezésének tervezésekor igyekeztünk designelemeket is beemelni, de be kell vallanom, nem mindent sikerült olyan színvonalon kiviteleztetni, ahogy képzeltem. A design elve ugyanis a részletekben rejlik, abban, hogy milyen finomsággal nyúlunk az anyaghoz, milyen gondosan dolgozzuk ki azokat a részleteket. A kárpitozott bútorok ilyen értelemben nem tekinthetők igazán sikeresnek, de a Szentgyörgyi Szandra üvegművész tervezte üvegmunkákkal és Farkas Pongrácz, fiatal designer Plümo mennyezeti lámpáival nagyon elégedett vagyok.

Kevés olyan munkám volt eddig, amelyre elmondhatom, hogy végig örömmel csináltam, ám ez mindenképpen közéjük tartozik, annak ellenére, hogy rettenetesen feszített minket a határidő. De bebizonyosodott, hogy ha több ember dolgozik együtt, és mindenki beletölti a maga szeretetenergiáját a feladatba, akkor mindenki számára boldogító eredmény születhet. Amibe élet, szellem van betöltve, az élni is fog. Az átadást követően volt olyan orvos, aki valahogy megtudta a telefonszámomat és ismeretlenül felhívott, hogy megköszönje a munkámat. Ennél nagyobb elismerésre és visszaigazolásra nem vágyhat egy belsőépítész.

Molnár Szilvia, Rubóczki Erzsébet

Eredeti tervező: Callmeyer Ferenc, 1972
Megrendelő: Budapest XV. kerület Önkormányzat Polgármesteri Hivatala
Rekonstrukció: M-Teampannon Kft.
Építészet: Hidasnémeti Máté, Madzin Attila, Noll Tamás
Belsőépítészet: Csavarga Rózsa, Szentgyörgyi Szandra
Tájépítészet: Grabner Balázs, Terhes Dénes - Korzó Tervezési Stúdió Kft.
Tervezés-kivitelezés: 2011

(Az írás az NKA Építőművészet és Örökségvédelem Kollégium 3232/95 kódszámú, Illeszkedés - A kortárs épületek utóéletéről című pályázat támogatásával készült. Pályázat száma: 3232/00120)

 

Jegyzetek:

1. Az épületről eddig megjelent írások:

http://epiteszforum.hu/az-ujpalotai-zsokavar-utcai-szakorvosi-rendelo

http://epitesimegoldasok.hu/index.php?id=teljesen-atalakitottak-a-lepusztult-orvosi-rendelot-ujpalotan

2. Az építészet az igazságosság művészete

in: Építész Közlöny Műhely 227. szám /2013. április 40-45. old.

3. https://www.facebook.com/Zsokavar

 

Nemzeti Kulturális Alap

vélemény írásához jelentkezzen be »