Hidat verni – Villa a Farkastorki lejtőn

Büszkén áll Óbuda egyik meredek hegyoldalában a Tóth Project Építésziroda új épülete. Családi háznak, valós élettérnek épült, de többet ad annál: némely pontja a közösségi életnek, más a csöndes szemlélődésnek biztosít helyet; sőt, titkokat is őriz...

Az utóbbi évek számos konferenciája, pályázata igyekezett megszólítani – különösen a fiatal – építészeket, hogy párbeszéd induljon a huszadik század második felének népi építészeti örökségéről, hiszen a lakhatási igényeket a ’60-as évek elejétől közel 20 éven keresztül (vidéken) szinte kizárólag a 10x10 méteres alapterületű monolit alapra helyezett, tégla falazatú, sátortetős kockaház-típusterv szolgálta ki. Ez az egyébként kifejezetten funkcionális épülettípus mára elavult, egyszerű szerkezete ugyanakkor számtalan átalakítási lehetőséget hordoz. A tavaly Szentendrén rendezett nemzetközi Solar Decathlon versenynek is épp ez – a mintegy 800 ezer, az előző korszakból örökül hagyott kockaház korszerűsítse – volt a témája.

E letűnt kor élő emlékeihez tisztelettel, megértéssel kell fordulnunk, hiszen egy ’70-es évekbeli lakókaház a kor technikai színvonalán olyan sokat nyújthatott, hogy az még ma is elégséges; de tisztelni kell bennük építtető felmenőink fáradságos munkáját is, akik egyéniséget adtak a típustervnek, otthont hoztak létre a funkcionális térsorból. E ház alapját is egy ilyen, majd’ 50 évvel ezelőtt épült ház adja. Benne állnak falai, átjárja szellemisége. A tulajdonos itt nőtt fel, a házhoz való kapcsolata elemi, mindenképpen meg kívánta hát tartani azt. Minden kor hozzá tesz valamit eleinek munkájához, amit jól tükröz a tulajdonos hozzáállása is: „Szüleimnek azt mondtam, csak akkor költözünk ide, ha – a hagyományok tiszteletben tartása mellett – átértelmezhetjük, a saját igényeinkre formálhatjuk a házat."

Az örökségként kapott, már korábban bővített épületre egy, azon minden dimenziójában túlnyúló, elforgatott és kinyitott hasábot helyeztek az építészek, amely a hátsó traktusban ívvel zárja az épülettömböt, míg a nyitott hasábok közé jelentős méretű terasz került (amely az épület összes lakóteréből megközelíthető). A ház tervezésének alapelve volt, hogy ne kerüljenek rá felesleges elemek, így minden túlnyúlásnak is haszna, értelme van: a hálószobákat magába foglaló tömb a garázs előterének fedését adja, míg a nappalit őrző téglatest a terasz fölé nyúlik, így hozva létre szél – és esővédett helyet. A korábbi házban kihasználatlan volt a tetőtér, ugyanakkor remek adottságai voltak, ezért úgy döntöttek, az élettér a felső szintre kerül, a régi épületből pedig kiszolgálórész, előtér és vendégszoba lesz. Így esett, hogy a ház valaha volt nappalijából garázs válhatott.

Szerethető, barátságos ház építésének szándéka vezetett az emelet lécburkolatának ötletéhez, ami ugyanakkor erős karakterképző jegyként uralja is az épület egyes részleteit. A ház világos fa padlója is az otthonosságot erősíti, miközben a külső látványvilágát beemeli a belső térbe. A terasz szigorú szerkezeti fedése oldja a sűrű lécezés miatt kialakult homogén felületet, a gerendázat közé – amely az áram és a világítótestek elrejtésére is alkalmasnak bizonyult – pedig napvitorlákat feszítettek. A földszinti falszakaszokon felfuttatott növényzet a természethez való primer kapcsolódást teremti meg, amihez a sallangmentes, egyszerű kert is hozzájárul. A tulajdonosok tudatos előrelátással nem gondolták el előre a kert minden elemét, ezzel mintegy teret hagytak életük, vágyaik alakulásának. Ennek már most megmutatkozik az eredménye: magaságyásokkal gazdagodik hamarosan a kert, sőt, nemsokára ide kerül egy Hello Wood-féle munkaállomás kabin is.

Homlokzati lécborítása mögé rejtették az emeleti folyosó keskeny, magas ablakait, de épp ez teszi hangsúlyossá az emelet hátsó ívét, valamint a csöndes szemlélődésre helyet adó, hatalmas ablakfelületeket is a mögöttük meghúzódó párnás paddal, zöld szigettel vagy épp a nappali fotelével. A ház egyedi nyílásszáróit, és hatalmas ablakait az Internorm Ablak Kft.  biztosította, szakemberei számára pedig izgalmas kihiívást jelentettek a szinte már méretbeli határokat feszegető ablakok legyártása. Arról nem is beszélve, hogy ezeken a nagyobb felületeken a háromrétegű üvegen át biztosítani kellett a teljes értékű fényáteresztés zavartalanságát is. Az ablakokon és a ház területén át történő relaxáló szemlélődés kifejezetten a ház egyik vezérmotívuma egyébként, még a földszinti vendégszoba is kapott egy csöndes teraszt a hátsó kert felé. 

A nappaliból nagy üvegajtón jutahatunk ki a teraszra, ami a ház mindhárom lakószobájából egyaránt megközelíthető. E tér, hatalmas üvegablakával a nyüzsgés, az élet, a panoráma felé nyit, de minden látványban a zöld dominál – itt, az emeleten nyer igazi értelmet, hogy a régi kert növényzete nagyrészt megmaradt. A nappali és konyha közös terében az üvegfalú, műfűves burkolata miatt a lombokkal egybeolvadó beugró a ház esszenciáját nyújtja: e kis tér hidat képez az épített és a természeti környezet között. Meghitt nyugalmat áraszt, de feladata van: a család mindennapi életét a külvilághoz kapcsolja. „A számos kis pihenő helyet is igazolta az élet, rendszeresen használjuk őket." – mesélte lelkesen a ház tulajdonosa.

Szüleink házának átalakítása aktuális kérdés, a válaszok nagyon sokszínűek, a Tóth Project szép példája pedig figyelemre méltó: nem a trendek, a funkcionális észszerűség vezette a tervezőket, miközben minél több részletet igyekeztek megtartani a korábbi házból. Ebből fakadt, hogy a növényeket sem irtották ki, megmaradhatott a fenyő, de a szilvafa is. A régi házra illesztett kétszárnyú bővítéssel használható, átlátható és mértéktartó tereket hoztak létre a ház tervezői, amelyeknek legnagyobb érdeme talán az, hogy ezekből a mai szokás szerinti arányok, anyaghasználat és térosztás megtartása mellett sikerült mellőzniük a kortárs épületekre gyakran jellemző hideg távolságtartást – épületük valódi családi ház, ahol az esetlegességek, a játékok és a színek mind összedolgozhatnak az épület meghatározásában.

Móré Levente

Szerk.: Pleskovics Viola