Geometrikus családi kombi high-tech extrákkal

A legújabb kortárs technológiákkal felszerelt, esetleg energiatudatos vagy passzívházat építettek már eddig is rengeteget, de az az észrevétlen áthangolódás, ahogy a formákról egyre inkább a rejtett részletekre tevődik át a hangsúly, nemcsak a hagyományos családi ház formáit írták át, de az értelmét is. A Tóth Project építésziroda high-tech családi házáról Torma Tamás írt.

A sátortetőkét is például? Mert, ahogy ebben a Pest környéki lakóparkban sétálok, hirtelen kortárs teszthelyzetbe is kerülök: mi megy ma? Az egykori laktanya méretes fái között a lakók talán nincsenek is tudatában, mennyire elvágynak innen – egyértelműen az olaszos, mediterrán minta hódít. Nyers és terrakotta tégla, rakott kőfalak, gyakran még a tetőcserép is terrakotta színű. És igen, azokkal az alacsony lejtésű, lapos cseréptetőkkel, amelyeket nem tartós hórétegre, hanem az erős napsütés és maximum a pineafenyők lehulló tobozainak koppanására terveztek. Persze valahol a Duna melletti lapályon, a dombok nélküli síkvidéken vagyunk, amihez illenek ezek a nem az ég felé törekvő, inkább a talajon magabiztosan ülő, maximum egyszintes családi házak. Itt-ott találunk még a török all inkluzív nyaralás emlékeire támaszkodó, törökös – balkáni fabetétes emeleti ráépítményeket is – és akkor megérkezünk főszereplő házunkhoz.

Lapos tetejével, dinamikusan egyszerű, de a környezetéhez képest mégis csak hűvösen lecsupaszított kubusaival ez a puritán kortárs modern egyértelműen a kivétel. Itt azért megjegyzem, hogy ez az egyszerűség engem nem teoretikusan–irányzatosan nyűgöz le, hanem teljesen konkrétan: van valami lefegyverzően vonzó ebben az oldalfal és a garázs közé felfüggesztett, könnyen áttekinthető formában, ami egyszerre képes emlékeztetni egy könyvgerincre vagy egy kibontott Kinder tejszeletre. Közben azonnal működik az a belerejtett horizontális nyugalom is, amit fekvő erővonalai, illetve a garázst vagy az emeleti rész nyílászáróit rejtő, vízszintes elemből végigfuttatott árnyékolófal sugall. (Ami ugyan messziről fának mutatja magát, de nem az: fahatású WPC burkolat.)

A ház teljes lemezalapra került, déli tájolású – részben ezért sem teljesen helytálló, amit néhány környékbeli állapított meg, hogy kevés az ablaka az utca felé, és olyan, mint egy kihúzott gyufaskatulya. Éppenséggel ebbe a formába bele lehet látni azt is, de közben – és kevésbé észrevehetően – nem tölti ki az oldalhatárig a 30 x 40 méteres telket, és miközben szelíd távolságot is tart a környezettől, a hátsó, déli frontra maximálisan nyitott.

Ha bemegyünk, ez még nyilvánvalóbbá válik. Észak, azaz az utca felé valóban inkább zár, de a hatalmas konyha-nappali teljes üvegfallal fordul a déli díszkert felé. Az utcáról szintén nem látszik a külső forma finom tagoltsága – ha körbejárjuk, minden oldalán mást mutat a konzoljaival, kilógásaival, illetve az árnyékoló rácsok szinte körbefutó áramlásával.

De térjünk vissza a belsőbe. Látszik, hogy a tulajdonos szakmabeli, és ez már a negyedik háza, mert itt a részletek is a kiérleltségről és a tervezői csapattal való meglehetős összhangról árulkodnak. Garázzsal együtt 280 négyzetméter, a földszinten a közös terek és a szülők lakrésze, felül pedig a három különböző korú gyerek – mindez a maga aprólékos funkcióival is értelmezhetővé teszi azt, ami kívül még csak tetszetős áramlásnak hatott. A belsőépítész Sütő Kata is szinte teljes szabadkezet kapott – és itt is látszik, hogy már nem először tervezett a házban élő családnak.

És megint a végére került, pedig lassan a legfontosabb lesz a high-tech rejtett hozzáadott értéke, ami mindezt – ha nem is legújabb kori zárójelbe, de – némiképp függőbe teszi. Mert a mobillal, tablettel szabályozható árnyékolás, hőmérséklet és páratartalom, vagy éppenséggel az emeletre vezető lépcső este hétkor bekapcsoló élfényei (gyerekek!) szinte kitágítják ezt a lakóteret, és azok a technikai újdonságok, amik korábban inkább passzívan, szégyenlős–észrevétlen módon mondjuk a falakba, szigetelésre épültek be, most aktívan életmód szabályozók lettek. Közben a falakból sem a száz vagy kétszázmillió mindenhatósága süt, ezt a családi házat is elsősorban belülről, a praktikus egyszerűsége miatt lehet megszeretni.

Kívülállóként mit nézünk meg először egy új családi házon? Tetszik, nem tetszik, ha igen, laknánk-e benne szívesen: egyetértünk-e minden színével, a formával, amit maga körül kihasít, el tudjuk-e képzelni, ahogy a belső büszkeségtől feszítve egy társaságban ülünk a nappali üvegfala mögött?
Könnyen el tudjuk képzelni, de az is nyilvánvaló, hogy ezzel az aprólékos figyelemmel leginkább a benne lakó családnak épült.

Torma Tamás

A cikk nyomtatásban megjelent az Octogon 2016/2. számában.