Hiteles helyreállítás - a kaposvári vasútállomás

Teljes egészében újult meg a Pfaff Ferenc tervei alapján 1900-ban épült kaposvári vasútállomás. Az évekig kritikus állapotban lévő épület felújítása, műemléki helyreállítása Markó András és Németh Tamás [MÁV-MTF] tervezők koncepciója alapján valósult meg. 

A kaposvári vasútállomás Pfaff Ferenc építész tervei alapján készült felvételi épületét 1900-ban adták át. Az épület 1995-től helyi védelem alá került és 2011 óta műemlék. Az építése óta eltelt majd 120 évben több, főleg belső átalakítást is átélt. Fennállása óta most először nyílt alkalom az épület egészére kiterjedő felújításra, műemléki helyreállításra.

A MÁV Zrt. BLI - Műszaki Tervezés Főosztály építész tervezőiként [Markó András, Németh Tamás - a szerk.] 2013 áprilisában kaptunk megbízást az épület helyreállítási terveinek elkészítésére a "MÁV Zrt. állomásfejlesztési és integrált ügyfélszolgálat fejlesztési program 26 helyszínen" című KÖZOP program keretében. Az állomásfejlesztés valójában az állomásépületek komplex felújítását, az utasforgalom kiszolgálásához kapcsolódó infrastruktúra elemek fejlesztését, képi és hangos utastájékoztató eszközök telepítését, valamint Kormányablakok kialakítását jelenti.

A helyreállítás szempontjából különösen fontos tény, hogy Szatmárnémetiben (ma Satu Mare, Románia) és Versecen (ma Vršac, Szerbia) megépültek a kaposvári épület majdnem pontos másolatai, és ezek ma is állnak. Mindhárom épület a vágányok mentén hosszan elnyúló, a vágányokra merőleges tengelyre szimmetrikusan megkomponált tömegű. A középtengelyben a legmagasabb, az utascsarnok kétszintes tömbje áll, amihez kétoldalt, földszintes összekötő épülettömegekkel egy-egy vágányokra merőleges tengelyű kétszintes pavilon csatlakozik. A kompozíciót a pavilonokhoz keskeny nyaktagokkal kapcsolódó, alacsonyabb, vágányokkal párhuzamos tengelyű melléképületek zárják. A vágányok felőli oldalon, az épületek teljes hosszában egy perontető húzódik. A három épületből a verseci őrizte meg leginkább belső díszeit, így ezek a helyreállítás során a belső részletek kialakításához hiteles mintául szolgálhattak.

Meglévő állapot

A teljes felújítás azért vált szükségessé, mert az épület funkcionálisan elavult: már nem tudott megfelelni az utazóközönség igényeinek és a benne dolgozók elvárható színvonalú elhelyezésének. Emellett az épület műszaki állapota folyamatosan romlott, többek között azért, mert jelentős területek álltak benne használaton kívül, lezárva. Egyes födémszakaszok kritikus állapotban voltak, a tető több helyen beázott, a szigeteletlen pincékben nem ritkán 15-20 cm magasan állt a talajvíz. Az épület épületgépészeti és elektromos rendszerei, berendezései elavultak voltak.

Építéstörténeti kutatások

A kutatás során több, 1899-ből származó, Pfaff Ferenc aláírását tartalmazó terv került elő. Nemcsak a kaposvári, hanem a verseci és szatmárnémeti épület eredeti tervei közül is jó néhányat megtaláltunk. A kaposvári épületről előkerültek helyszínrajzok, alaprajzok, metszetek és néhány homlokzati rajz is. Sajnos, az utascsarnok belső kialakításáról és a vágányok felőli homlokzatról nem került elő terv. A verseci épület tervei közül számunkra a legértékesebb három 1:10 léptékű részletrajz volt, amikből kettő az utascsarnok, a harmadik az egyik oldalpavilon homlokzati részleteit ábrázolja. A szatmári épületről többek között előkerült egy vágányok felőli homlokzati részletterv, valamint az utascsarnok kétirányú metszete is.

A tervtári és levéltári kutatások során több, az épületet ábrázoló fotó és képeslap is előkerült, de a belső terekről semmilyen képi ábrázolást nem találtunk. Két, számunkra értékes sajtócikket is találtunk. Az első az épület átadásáról (1900.11.16.) szól, de az utasforgalmi tereinek belső kialakításáról is ír. Ebből megtudhattuk, hogy a mai dísztelen és lepusztult falak, mennyezetek egykor pompásan díszítettek és színesek voltak. A másik cikk az 1942-es nagyszabású átalakításról jelent meg. Az utascsarnok boltozatos mennyezetét ekkor változtatták síkra, a falakról is eltüntettek minden díszítményt. A cikk szerint mindez a térérzet növelése, kedvezőbb fényhatások elérése érdekében történt, a modernizálás jegyében. Ekkor építették a főbejárat előtti szélfogót és a két oldalsó földszintes toldalékot is. 1959-ben a perontető szerkezetének egy részét átépítették. Az 1990-es évek végén a pénztáraknál történt nagyobb átalakítás.

Az utascsarnok egykori kialakítására és a hajdani díszítettségére további bizonyítékokat a Csányi Szabolcs kő- és fémrestaurátor által végzett falkutatás adott. Előkerültek a belső homlokzati falfülkék, a rabicboltozat, a falazott lizéna párok, a levert osztópárkány, a felső ablakmellvédeken a képmezők, a felső ablakok osztópárkányának nyomai és a lizénákhoz tartozó íves tégla boltövek. A feltárt elemek alapján, és a verseci minta alapján rekonstruálhatóvá váltak az egyes építészeti részletformák.

Maracskó Izabella festő restaurátor elsősorban a korábban jelentősnek számító helyiségeket vizsgálta. Jellemzően a legelhanyagoltabb helyeken találta meg az eredeti díszítések nyomait. Az I. és II. osztályú étterem különtermében álmennyezet védelmében rejtőzött a helyiséget egykor díszítő, eredeti mennyezeti gipszpárkányzat és egy erős glettréteg alatt díszítőfestés nyomai is előkerültek. Az épület közlekedőjében a sok utólagos átfestés ellenére előkerültek a mennyezetet szegélyező vonalas díszítő festések. A legígéretesebb díszítőfestés nyomok a kazán helyiség fölötti padlásfödémen, az egykori I. osztályú váró mennyezetén kerültek elő. Itt főleg veronai zöldföld szín alapon vöröses, geometrikus formák láthatóak.

A felkutatott dokumentumok és a helyszíni felmérések és kutatások egybevetése után megállapíthattuk, hogy néhány apró eltéréstől eltekintve a felvételi épület az eredeti tervek alapján épült meg, így a tervek a helyreállítás alapjául szolgálhattak.

Tervezés

Az épület tervezett kialakításánál az alábbi irányelveket állapítottuk meg fontossági sorrendben:

1. Tervünk elsősorban a felvételi épület műemléki értékeinek megőrzését és az épület hiteles helyreállítását tűzte ki célul.
2. Az átalakítás lehetőleg hosszú távon elégítse ki a MÁV jelenkori és várható funkcionális igényeit.
3. Tekintettel a tervezés alatt lévő intermodális csomópontra, tervünk kereste azokat a megoldásokat, amelyek a város és a busz társaságok hosszú távú fejlesztéseinek is megfelelhetnek.

Kivitelezés

Ahogy az a műemlék épületek helyreállításánál gyakran előfordul, úgy itt is számos megoldandó probléma csak a kivitelezés során merült fel. Ezért a kivitelezés heti rendszerességű tervezői művezetés mellett folyt. A födémek bontása közben, az épület legértékesebb díszítőfestését tartó fafödémről kiderült, hogy könnyező házigombával fertőzött, így azt el kellett bontani. Ez nemcsak egy új műszaki megoldás kidolgozását jelentette, hanem a tervek és az építési engedély módosítását is. A lábazati elemeknél gondot okozott, hogy az eredeti vöröses homokkövet már nem bányásszák, így a pótlandó elemeket műkőből kellett megvalósítani. Az eredetihez hasonló szín és felületi textúra létrehozása a szakrestaurátoroknak sok fejtörést okozott. Külön érdekessége volt a kivitelezésnek az épületben található, közel 100 éves Siemens-Halske rendelkező készülék, amit át kellett telepíteni az új forgalmi irodába.

Megvalósult állapot

A helyreállítás során az épület eredeti tömegét a hozzáépített toldalékok elbontásával visszaállítottuk. A főbejárat fölötti előtetőt kortárs módon fogalmaztuk újra. Az épület vágányok felé néző homlokzata előtt végigfutó perontető a korabeli fotók és tervek alapján felülvilágítókkal megnyitott faszerkezettel készült el. A meglévő öntöttvas oszlopokat és a szegecselt tartókat megtartottuk és felújítottuk.

A homlokzati nyílásokat az utólag nyitottak befalazásával és az eredeti nyílások kibontásával az eredeti állapotnak megfelelően állítottuk helyre. Ez különösen az utascsarnok bejáratainál járt látványos eredménnyel. Az épület ablaknyílásai fölötti befalazott „kisablakokat" újra megnyitottuk, így az épületbe több fény jut.

A meglévő-megmaradó fa tetőszerkezeteket megerősítettük. Az összekötő szárnyakon az új belső tereket magukba foglaló, monolit vasbeton koporsófödém tetők készültek az eredeti tetősíkokat megtartva. A magastetőket Creaton, fekete, engóbozott felületű „bécsi táska" kerámia cserepek fedik. A kishajlású tetőfelületeken és a perontetőn Rheinzink állókorcos lemezfedést alkalmaztunk. A magastetők gerinceit az eredeti homlokzati tervek szerint fémlemezből alakítottuk ki. Az eredeti tervek és képeslapok alapján állítottuk helyre a díszbádogos elemeket is. A külső falfelületeket JOS technológiájú nedves eljárással tisztították meg. Ezután a hiányzó elemeket pótolták, a hibásakat javították. A homlokzat hidrofobizáló bevonata, csak a falfelületek teljes kiszáradása után készül el.

A legtöbb helyen még megmaradt építés korabeli homlokzati nyílászárókat a műemléki szempontok figyelembevételével újítottuk fel. A kapcsolt gerébtokos ablakok belső szárnyaiba hőszigetelő üvegezés került. A nyílászárók külső oldalukon a fémszerkezetekkel azonos színű felületkezelést kaptak, belül az eredeti flóderezést állítottuk helyre.

Megoldandó feladat volt az épület alapjainak megerősítése, ami talajszilárdítással JET-grouting injektálással készült. A pincékben új vasbeton padlólemezek készültek. A belső falfelületre illetve a vasbeton ellenlemezre kent szigeteléssel a pincék vízszigetelése is megtörtént. A lábazatok szigetelését injektálással oldottuk meg. A statikailag nem megfelelő és a veszélyesnek nyilvánított födémeket vasbeton síkfödémekre cseréltük. A megnövekedett funkcionális területigények kielégítésére és a helyreállításra szánt utasforgalmi terek felszabadításának érdekében a nyugati összekötő szárnyban vasbeton szerkezetű galéria szintet alakítottunk ki. A galériaszint megközelítésére egy új vasbeton lépcső készült.

Az épület belső utasforgalmi tereinél a padlóburkolatot egységesen öntött terazzóból alakítottuk ki kétféle színnel. Visszaállítottuk a lábazati faburkolatokat és a mennyezeten, illetve oldalfalon talált gipsztagozatokat. Összességében törekedtünk az eredeti nagyvonalú terek teljes körű, de hiteles helyreállítására. Ahol ez nem volt megvalósítható ott kortárs eszközökhöz nyúltunk. Az utascsarnokban főleg a verseci minta alapján történt a helyreállítás. Így a mennyezet, a belső homlokzat részletformái, a gipsz tagozatok, díszítmények és a szélfogó az ottaninak majdnem pontos mása. Az eredetileg valószínűleg cement vagy gipszrabic mennyezet most acél tartóvázra szerelt, íves és sík gipszkarton lemezekből készült. Kortárs eszközökkel formáltuk meg a tér közepén álló padot és a pénztárak felőli nyílások keretezését is.

Az egykori III. osztályú étteremet és várót a megváltozott igények miatt nem állítottuk helyre. Az eredetileg négy homlokzati tengelynyi helyiségből pénztárakat és azok előterét alakítottuk ki - kortárs eszközökkel. Az utascsarnokból ide is befutó terazzó padló a pénztár falán falburkolatként folytatódik.

Az egykori I. és II. osztályú várók a továbbiakban bérleményi területként, ’aktív váróként’ funkcionálnak. Az eredeti metszet alapján helyreállítottuk a faburkolatot, valamint a mennyezeti díszpárkányt. Az I. osztályú váró mennyezetén megtalált eredeti díszítőfestés egy jellemző darabját a mennyezetről leválasztottuk, majd a restaurált darab az új vasbeton födémre, az eredeti helyére került vissza, tanúfelületként. A mennyezet többi részén a díszítőfestés rekonstrukciója készült el.

A közlekedő folyosó a helyreállítás után is közlekedő maradt, ami feltárja a bérleményi helyiségeket és a Kormányablak ügyfélterét. A homlokzati „kisablakok" belső megfelelőiként a belső főfalban is kibontottuk a nyílások feletti ablakpárokat. A faburkolat, a mennyezeti díszpárkány és az eredeti díszítőfestés rekonstrukciója is megtörtént. Az utasok kényelmére néhány egyedi, épített padot is elhelyeztünk.

Az egykori I. és II. osztályú étteremben alakítottuk ki a Kormányablak ügyfélterét. Helyreállítottuk a mennyezeti gipszpárkányzatot, és rekonstruáltuk a fa lábazatburkolatot. A helyiség közepén álló öntöttvas oszlop színezésénél az anyagszerű, sötét színezést alkalmaztuk. A Kormányablak bútorozása az egységes, típus bútorokkal történt.

A Kormányablak épületbeli helyét adottságként kellett kezelnünk. Ezért kissé szerencsétlen módon, az egykori I. és II. osztályú étterem különtermét felosztva kellett elhelyeznünk a Kormányablak bizalmas tárgyalóját és ügyfélmosdóját. Így a különterem eredeti megjelenésének bemutatását a helyiségeket feltáró közlekedőre korlátoztuk. Az előkerült gipszpárkányt helyreállítottuk, a restaurálásra már nem alkalmas díszítőfestés mintázatát rekonstruáltuk. A különterem mennyezetének közepén, a lámpa körül előkerült egy kör alakú díszítőfestés, ami - restaurálás után - a közlekedő mennyezetére került vissza, egy szimmetrikusan elhelyezett másolatával együtt.

Az utasok kényelmére egy mai kornak megfelelő színvonalú mosdó is készült.
Az üzemviteli helyiségek kialakításnál a használati szempontok voltak az elsődlegesek. A meglévő lépcsőházakat az eredeti állapotukban állítottuk helyre. Az épület akadálymentesítését is elvégeztük. A közönségforgalmi bejáratok rámpával is megközelíthetők és két akadálymentes mosdó is került az épületbe.

Az épület teljes épületgépészeti és épületvillamossági rendszere is újraépült. Az utasforgalmi terekben padlófűtés, a többi helyen radiátoros fűtés készült. A technológiai helyiségek hűtéséről is gondoskodtunk. A nem kevés kültéri egység rejtett elhelyezéséhez két gépészeti udvart alakítottunk ki a keleti összekötő szárny és a nyugati nyaktag tetején. Az utasforgalmi terekben új hangos és képi utastájékoztató rendszer készült. Az utasforgalmi terekbe klasszikus formájú, egyedi tervezésű világítótestek kerültek, amelyek egy hazai gyártó (Zengővári Kft.) kiváló minőségben készült alkotásai. Szintén az épület fényét emeli a város felőli oldalon kiépített programozható díszvilágítás is.

A felújítás részeként a felvételi épület előtti keskeny városi előtér is újjászületett. Új térburkolat, zöldfelületek, utcabútorok, valamint fedett kerékpártárolók készültek. Kaposvár városa a vasbeton közvilágítási oszlopok öntöttvas kandeláberekre cserélésével járult hozzá a teljesebb összképhez.

Markó András, Németh Tamás

Az épület kivitelezését fővállalkozóként a ZÁÉV Zrt., a műszaki ellenőri munkákat a FŐBER Zrt. munkatársai végezték. A tervezés mellett a projekt előkészítését és lebonyolítását is a MÁV Zrt. végezte. A tervezést és a kivitelezéshez kapcsolódó tervezői közreműködést a MÁV Zrt. BLI - Műszaki Tervezési Főosztályának tervezői végezték Markó András és Németh Tamás építészek vezetésével.