Holokauszt Emlékhely és Dokumentációs Központ

Elkészült az épület a budapesti Páva utcában

Elkészült a budapesti Holokauszt Emlékhely és Dokumentációs Központ épülete, az intézmény április 15-én megemlékezés keretében nyílik meg - jelentette be Hiller István kulturális miniszter szerdán, a helyszínen tartott sajtóbejáráson. A megnyitó alkalmából Magyarországra érkezik Móse Kacav, Izrael Állam elnöke, aki a magyar közjogi méltóságok mellett ugyancsak jelen lesz a megemlékezésen - közölte a tárca vezetője, aki Ács Tamás államtitkár, Harsányi László miniszteri megbizott és Székely Gábor, az alapítvány kuratóriumának elnöke társaságában vezette végig a sajtó képviselőit az épületegyüttesen. Látható volt a Baumhorn Lipót által tervezett zsinagóga felújított épülete, az új imaterem, a kiállítótermek és a dokumentációs központ fontosabb helyiségei. A bejáráson jelen voltak a tervezők, Mányi István építész munkatársaival, többek között Szenes István és Gergely László belsőépítészekkel.

"...ilyen mélyre süllyedhet az ember. Hogy értem ezt? Milyen mélyre? Le, egészen Auschwitz szintjére; odáig, hogy az ember elveszti a tartását, az akaratát, feladja céljait, elveszti önmagát.
- Mégis kitartottál mellette.
Ez igaz volt.
- Miért? Szeretném tudni az okát: miért?
Igen, egy idôben ez a kérdés engem is kínozott: miért? Azt hiszem, megigézett ez a rendkívüli élet. Különös szó, de másik nincs rá: megigézett. A hatása alá kerültem. Idô kellett hozzá, de lassan felismertem, merrefelé tart az életünk. Kezdtük kimeríteni a pusztulásnak való ellenszegülés valamennyi lehetôségét, ahogyan egy francia író könyvében olvastam, amelyet Bé adott a kezembe. Volt ebben valami törvényszerû. Csak át kellett lépni egy bizonyos határvonalat, s az ember szinte felszabadult. De legalábbis megkönnyebbült. Bével egy idôben még lehetett beszélgetni. Egyszer szavakról beszélgettünk. Szavakról és neurózisokról. Pontosabban szó-fóbiákról. Elmondta a saját szó-fóbiáit, melyek gyerekkorában kínozták, s amelyeket azután tudatosan leküzdött magában. Kérdezte tôlem, nekem is voltak-e ilyen fóbiáim. Egészen rendkívüli érzéke volt a kínos élmények felidézéséhez. Kérdései elôl nem volt menekülés. Egyszerre itt voltak kislány korom szörnyû szavai: a zsidó titok. Mindig valamilyen mély, szôrös hangon mondtam ki magamban a szót, a szememet lehunyva. Afféle hívószó volt ez, más fóbiás szavaim számára: Auschwitz. Megölték. Elpusztult. Odaveszett. Túlélte."

Kertész Imre: Felszámolás (részlet), Magvetô, Budapest, 2003.