Interaktív utcabútorok Kaposváron

“Az utcabútort kifejezetten olyan helyzetekre terveztem, ahol a belvárosban élénkíteni, mozgásba hozni szeretnék a területet. Ennek eredményeként formálódott a bútor, mely multifunkciós kialakítása különböző aktivitásra buzdítja a használókat." A 2018-ban megvalósult installációt a tervezője, Sághegyi Adél Laura mutatja be.

Helyszín

A kaposvári Malom-tó környéke egykor ipari terület volt, amit később a vízi kapcsolata miatt stranddá, majd uszodává alakítottak. Ez a része a városnak manapság egy felújított, parkos területté formálódott, ahol a város a vízzel való kapcsolódást tapasztalhatja meg. Ennek részeként született meg az utcabútor család, amit 2014-ben terveztem egy pécsi egyetemi pályázatra, majd ugyanezt a munkát neveztem a "Bútorozd be a városod!" pályázatára, ahol második helyezést ért el, és  a Hello Wood jóvoltából elkészült az első prototípus a bútorból.

A közterekkel, azok hiányosságaival és az utcabútor prototípusával kapcsolatos kutatásommal 2016-ban pályáztam Kaposvár Polgármesteri Ösztöndíjára. A pályázaton a várost érintő fejlesztéseket díjazták, ennek eredményeként valósult meg az installáció 2018-ban. Még ebben az évben a bútor egy másik verziója is kiállításra került a Soproni KultTerek Fesztiválon. A tervezett bútor bekerült a Fiatalok Feketén-Fehéren díjazottjai közé 2019-ben.

Az utcabútort kifejezetten olyan helyzetekre terveztem, ahol a belvárosban élénkíteni, mozgásba hozni szeretnék a területet. Ennek eredményeként formálódott a bútor, mely multifunkciós kialakítása különböző aktivitásra buzdítja a használókat. Az installáció használható székként, asztalként, nyugágyként, valamint a felső szakasz árnyékolást is biztosít. A bútorok sínen való mozgatása új térkapcsolatokat képes létrehozni, valamint elkülönülést vagy kapcsolódást nagyobb társaságok számára. A tervezési folyamatban multifunkcionalitásra törekedtem, ahol több funkció találkozhat egy egyszerű sémában, és ennek variálhatósága teszi a műtárgyat személyre szabhatóvá.

Funkciókapcsolások

A sokoldalú bútort úgy terveztem, hogy mindenki megtalálja benne a maga számára kényelmes felhasználást. A tervet egy hiánypótló bútorként próbáltam kezelni, amiben egyesülnek azok az igények, amik jelenleg hiányoznak a közterek nagy részéről. Eleinte megpróbáltam összekapcsolni azokat a funkciókat, amik viszonylag összetartoznak, és csak testhelyzet-változtatással járnak, mint az ülés és fekvés. Ezekhez tartozik szükséges elemként a lefedés is, ami lehet akár állandó, akár ideiglenes is. Próbáltam a funkcionálisan működő felületeket formává alakítani, ebből a legegyszerűbb, amiből kiindultam, az egy keretszerű négyzet szelvény. Zárt formájának köszönhetően alkalmas bent tartózkodásra, lefedésre, valamint, ha elkezdem a négyzetet csonkolni vagy a sarkait benyomni, akkor ülőhelyek, fekhelyek és asztalok is kialakulhatnak egy szelvényen belül.

Formálás

Ezek után sorra vettem, hogy milyen szükséges kialakítások érhetők el az alapforma csonkolásával. Ahogy megjelentek a különböző kialakítású elemek egymás mellett, egyre egyértelműbb lett, hogy ezek a szelvények egymás mellé helyezve újabb funkciókapcsolatokat eredményeznek. Összekapcsolva az elemeket a mobilitással, ésszerű következtetésnek tűnt a mozgathatóság, aminek köszönhetően az elemek együtt is működhetnek – összeköthetnek és szeparálhatnak – hátteret biztosítva a közösségi időtöltésnek, ezzel újabb igényeket kielégítve.

Egy elem dimenziójában egységnyi szélességű, ahol egy, esetleg két ember kényelmesen elfér, vagyis 2 méter széles és 2 méter magas, valamint 60 centiméter mélységű. Az elemek meglehetősen nagyméretűek, a mozgatásukat szabadkézzel nem lehetett megoldani, ezért  egy erőátadó szerkezeten keresztül történik, amire a sín volt a legegyszerűbb megoldás. Ha az elemeket egy fix sínen lehetne mozgatni, akkor ezt a befogást ki lehetne használni arra is, hogy az elemek, egymástól függetlenül, forogni is tudjanak. Ezzel meg lehetne valósítani a tájolhatóságot a mozgatás által, ami különböző intim tereket hozhatna létre, szabadon választott kilátást biztosítana, valamint a benapozási igényekre is reagálna. Az elágazó sínek esetén az elemek sorrendjét is lehetne változtatni. Továbbá, az elemek forgatásával, különböző kapcsolódási lehetőségek is kialakíthatóak lennének. A megvalósult bútorba nem került bele a forgathatóság, ezzel együtt túlzottan összetett lett volna a kivitelezés az első, élesben tesztelt, mozgásra képes bútor prototípusként, ezért kizárólag az elemek sínen való mozgatása lehetséges.

Tapasztalatok

A kifejezetten intenzív igénybevétel mellett – hiszen a helyszíntől 200 méterre kapott helyet  nagyjából 3 évig a kaposvári távolsági buszpályaudvar  – láthatók a bútor gyermekbetegségei, amiket tesztelés hiányában megjósolni nehéz lett volna. A kivitelezés óta eltelt 5 év távlatában egyértelművé vált, hogy a mozgatás valóban egy nehezen szabályozható kérdés a közterületeken elhelyezett bútorokkal kapcsolatban. Az elhelyezett sínpár tökéletesen működött, viszont a bútorelemekre tervezett rugós megakasztók, amik maximum 60 centiméterenként engedték a bútorokat mozogni, nagyon hamar tönkrementek. Ebből másik megakasztó rendszer is készült, ez sem volt sikeresebb az előzőnél, ezért a bútorok rögzítésre kerültek biztonsági okokból. Remélhetőleg a jövőben sikerül megoldást találni erre a problémára.

Sághegyi Adél Laura

Szerk.: Borenich Levente